Fiatalság.
Életünk során, mindig valamilyen folyamatban lévő eseményben veszünk részt aktív módon, vagy éljük meg azokat passzív jelleggel. Amit a természet jelenségei, vagy a természetes élőlénytársaink idéztek elő. Akarva-akaratlanul. E miatt, ezek az események, olykor problémát jelentenek számunkra. Ezért, mint már megtörtént eseményeket, tudomásul kell vennünk, és el kell fogadnunk azokat, amelyeken nem tudunk a jelen pillanatban aktív módon változtatni.
De mentális lehetőségünk van arra is, hogy az események értelmes részeseként, a jelen pillanatában, olyanra képzeljük magunknak a folyamatban lévő események várható kimenetelét, ami már örömöt okozhat számunkra. Illetve, a már megtörtént események folytatását, a saját hasznunkra képzelhetjük el. Ilyen módon, a helyes megoldásra szorítkozó konstruktív gondolkodásmódunk aktív gyakorlásával, mi magunk lehetünk az Urak, az elménkben. Mert a helyes megoldások szellemi gondolataihoz csatolható, pozitív lelki érzések életerő impulzusai alapján élünk.
Aki a megtapasztalt problémák ismeretében, a lehetséges megoldásokon töri a fejét, és a szerint is tevékenykedik, egyszerűen nem ér rá öregedni. Mert a lelkéből származtatható minden életerejét, valamilyen ideális megoldásra való törekvése köti le. Így az életerők, mindig kifelé irányulnak az elméjéből, és a jó megoldás valóságát teremtik meg számára.
Amíg az ember elméjét, a felismert problémákról alkotott kellemetlen szellemi gondolatai kötik le, és mentálisan tehetetlen módon, nem a helyes megoldások felé irányítja a lelki érzéseit képező életerő impulzusait, addig befelé, önmagába vetítve vívódik csupán. Olyan esélytelen harcot vív önmagával szemben amelyben, ha győzedelmeskedni látszik is, mégis biztosan veszít.
Mert a felismert problémák szellemi szintű elemzése, okainak és hatásainak a vizsgálata során, csak negatív lelki érzések aktivizálódnak az elméjében. Amely negatív lelki érzések, az elméjéből kifelé hatva, a stabil és egészséges testi állapotai ellen fordulnak csupán. De az erőnek, mindig el kell végeznie az állapotváltoztató munkáját akkor is, ha csupán mentális erőhatásról van szó.
Ez a sok, önmagunk ellen fordított lelki erőnk, és az elménkben hozzá csatolt idő, kiütközik a testi és a szellemi mivoltunkon. Erősen eltorzítva ez által, a lényünk testi és a szellemi adottságait. Vagyis, jóval a várható idő előtt, megöregszünk és megbetegszünk. Mert a testünk és a szellemiségünk, mindig hűen követi az elménk tudatos állapotait.
Márpedig, akkor vagyunk tudatosak, amikor olyan szellemi gondolat uralja az elménket, amelyikhez lelki érzések is társulnak ott. Lelki érzések nélkül, szinte minden szellemi gondolatunk feledésbe merül. Azaz, feleslegessé válik számunkra. Ilyen szellemi gondolat, több ezer fordul meg az elménkben naponta. Mégis, csupán azokra emlékszünk estére, amelyekhez lelki érzéseket csatolt az elménk. Mert a lelki érzésekkel támogatott szellemi gondolataink, a hitünket képezve, a memóriánkba kerül. Ha akarjuk, ha nem.
Ezért, koránt sem mindegy az, hogy milyen szellemi gondolatokkal terheljük az elménket. Mert pozitív lelki érzésekre, csak a kellemes szellemi gondolataink érdemesek. A kellemetlen szellemi gondolatokhoz, csupán negatív lelki érzéseket képes csatolni az elménk. Azok pedig együtt, a mi saját negatív hiteinkként, a memóriánkba kerülnek. Így az elménk háttértárolójából, akkor is hatással vannak reánk, amikor nem gondolunk reájuk közvetlen módon.
Éppen olyan módon, ahogyan az életünk során kialakult hiteink eredője a memóriánkból, folyamatosan visszahat az elménk tudatos állapotaira, és a jellemünket, egyéniségünket, a személyes szubjektív karakterünket biztosítja számunkra. Azt a mentális hozzáállásunkat, amellyel viszonyulni tudunk az eseményekhez és más élőlény társainkhoz. Mert ők is, csak események az Univerzumban. Hozzánk hasonlóan.
Ebből kifolyólag, a negatív hiteinken alapuló gyors öregedéssel és egészségromlással ellentétben, a hosszú és egészséges fiatalságot, a megoldás-centrikus gondolkodásmódban rejlő pozitív lelki érzéseink képesek csak biztosítani számunkra. Jó kedvvel, és kicsattanó jó egészséggel. Olyan feltételek nélküli szellemi irányítás mellett, amely az egészséges gondolkodás alapja.
Aki tehát, a lelki erőit pozitív módon hasznosítja, képes azokat kivetíteni az elméjéből, és akkor, azok valóságformáló képessége hasznosan juthat érvényre az életében. Mert a kivetített életerő impulzusaik is munkavégző képességek, amelyek mindig elvégzik a szellemi gondolataink által elképzelt, és így tudatosan meghatározott mentális munkájukat.
Az elménkből kivetített pozitív életerő impulzusainkkal, hasznosak lehetünk mások számára is. Mert például, elképzelhetjük mások egészségesebb, szerencsésebb, sikeresebb életfeltételeit is. Mert amikor, felfedezzük mások ilyen irányú hiányosságait, akkor azok tényszerűsége, kellemetlen számunkra. Azaz, a mi problémáinkként jutnak érvényre az elménkben. Így a megoldás-centrikus szellemi gondolataink segítségével, olyan elképzeléseket formálhatunk az elménkben amelyekhez, csak pozitív lelki érzések társulhatnak ott. Azokat az „ÁMEN” kifejezéssel kivetítve az elménkből pedig, javíthatunk mások szerencsétlen állapotain.
Mert az Univerzum energiája, egy és oszthatatlan. Ezért, a belőle származtatható életerő impulzusainkat, csak akkor tudjuk kivetíteni, azaz projektálni az elménkből, ha azok, szinkronban vannak magával az energia áramlásával. Ezt a mentális szinkronicitást, csak a pozitív lelki érzéseken alapuló életerő impulzusaink képesek megvalósítani. Mert a negatív érzéseink, olyan lelki erőimpulzusaink, amelyek éppen ellentétes irányultságúak, az Univerzum energiájának a terjedési irányaival. Ezért kivetítésről, eleve szó sem lehet. Így a negatív lelki érzéseken alapuló életerő impulzusaink, egyszerűen bennünk rekednek, és a erősségüknek megfelelő rombolást végzik el a testünkben és a szellemiségünkben.
E miatt, a kellemetlen szellemi gondolataink által aktivizált negatív lelki érzéseinket, csak befelé, önmagunkban tudjuk „hasznosítani”. Azaz mentális munkára fogni. Amelyek e miatt, mindig elvégzik az egészségromboló káros munkájukat. Pszichoszomatikus módon szerzett betegségeket alakítva ki bennünk. Mert minden betegségünk, pszichoszomatikus eredetű. Ezt állítja az orvostudomány.
A „pszichoszomatikus” szó fogalmi jelentése pedig, szerintem az, hogy a pszichénket, azaz a tudatos elménket hibásan használtuk, és ezért szomatikus, vagyis testi elváltozásokat idézett elő bennünk, ez az alapvető mentális hibánk. A hibát pedig, ott vétettük el, hogy olyan kellemetlen szellemi gondolatok uralták az elménket amelyek, csak negatív lelki érzéseket voltak képesek aktivizálni az életünkben. Ilyen pszichoszomatikus módon eltorzult betegekkel vannak tele a kórházak. Valamint, az orvosi rendelőintézetek. Akik esetleg, még csak várakoznak a kórházi kezeléseikre. Mert ha nem változtatják meg a szellemi szintű hozzáállásukat, szükségük is lesz arra.
A gyökeres változás, eleve két lépésben történhet meg. Az első, a megbocsátás. Amelynek során, megszabadítjuk az elménk háttértárolóját, azaz a memóriánkat, a negatív hiteinkként eltárolt kellemetlen emlékeinktől. Ha megbocsátunk mindenkinek mindenért, akkor végül is, kizárólag önmagunkon könnyítünk, mert nem cipeljük tovább a mentális terheinket.
Második lépés pedig, a pozitív lelki érzéseket aktivizálni képes, megoldás-centrikus gondolkodásmód tudatos kialakítása. Amelynek során, tudatosan kerüljük a kellemetlen szellemi gondolatokat. Ilyen módon lehetünk csak Urak az elménkben. Mert abban az esetben, nem a kósza kellemetlen szellemi gondolataink uralják az elménket, hanem mi magunk, tudatosan.
Isten az elménket arra találta ki, hogy a problémák nyilvánvaló ismeretében, a helyesnek vélt megoldások szellemi gondolataival, pozitív lelki érzéseket aktivizáljunk. Amíg ezt tesszük, addig a kellemes szellemi gondolataink, mindig a pozitív lelki érzéseink érdekeit szolgálják az elménkben. Így az Isteni szintű feladatkörünknek teszünk eleget. Mert olyan teremtési folyamatokban veszünk részt tudatosan, amelyek hasznosak lehetnek bárki számára.
Amíg a kellemes szellemi gondolataink, a pozitív lelki érzéseinket szolgálják, addig az Univerzum energiájával, teljes mértékben, szinkronban vagyunk. Vagyis, nem idézünk elő az elménkben mentális akadályokat, az univerzális energia áramlásával szemben. Ilyen módon közvetve, Isten élhet rajtunk keresztül. Amely mentális kapcsolatnak, mi magunk vagyunk a haszonélvezői.
A fiatalságunk és egészségünk záloga pedig, éppen az, hogy Isten nem öregszik. Isten örök. Így aki az elméjével, Isten szolgálatába áll, azaz mindig pozitív lelki érzéseket aktivizál a kellemes szellemi gondolatai segítségével. Úgy mindig fiatal és egészséges marad.
Félreértés ne essék, nem szükséges Istenhívővé válnia senkinek. Nem szükséges tudnia mindazt a sok információt, ami elmagyarázza azt, hogy milyen viszonyban állunk Istennel, a teremtőnkkel. Nem szükséges elfogadnia azt sem, hogy a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. Elég, ha egyszerűen azt tudja, és következetes módon betartja, hogy „mindig pozitív lelki érzéseket aktivizálni képes, kellemes szellemi gondolatokkal töltsük fel az elménket tudatosan. Kerülve minden kellemetlen szellemi gondolatot. Amelyek csak, a destruktív, azaz ártó hatású negatív lelki érzések aktivitását teszik lehetővé számunkra. „
Matécz Zoltán
2016.05.29.
