Halmazszintű tehetetlenség.
Minden test olyan összetett anyagi halmaz, amelynek a szubjektív vagyis, a belső közege, elektromos módon stabilizált, strukturális rács vagy kristályrács szerkezetet alkot azért, hogy viszonyítható objektív, azaz külső tömegértéket biztosítson. Így az anyagi halmazok, az objektív tömegértékükkel és a szubjektív közegértékükkel, egyaránt képviselik azt a tehetetlenséget, amit az őket összetevő apró résztömegek halmaza jelent. Ez a halmaztehetetlenség pedig, minden esetben, a halmazt érő erő és energiahatásokkal szembeni tehetetlen viszonyt fejezi ki.
Szerintem a tömeg fogalma, kiterjedést jelent. Így az egységnyi oszthatatlan alaptömegek halmaza, olyan alapközeg az Univerzumban, amely a kiterjedésénél fogva, mozgási teret biztosít, a benne megnyilvánult összetett elektromos anyagi részhalmazok számára. Ezért mondja az ősi magyar nyelvünk, az összetett szerkezetű anyagi minőségekre azt, hogy magnyilvánulások azok. Mert, a meg nem nyilvánult mágneses alaphalmazból alakultak ki azok.
Ezért az összetett anyagi testek már, tömeg és közegállapotukkal képviselik a tehetetlenséget. Így a halmazon belüli szubjektivitásuk, a halmazon belül zajló objektív viszonyokra utal. Ami számunkra, teljesen láthatatlan.
Ezért a viszonyítás során, az anyagi halmazokat, eleve kétféle hatás jellemezheti. Egyrészről a mágneses alapú energia hatása, amely az adott halmaz belső strukturális szerkezetét biztosítja. Térfogati hatásként értelmezhető induktív módon. Mégpedig úgy, hogy az induktív hatás, a halmaz elektronjainak a mozgási állapotait befolyásolja. Másrészről pedig, erőhatással jellemezhető. Azaz, objektív felületi kölcsönhatásra képes befolyással. Amit tehetetlen módon közvetít más, szintén tömegértékkel jellemezhető anyagi testek felé.
Így minden anyagi halmaz, mint térfogatban rögzített közeg, az energia hatásával szemben mutat tehetetlen tulajdonságot. Míg az erő hatásával szemben, az anyagi testek egységes tömegértéke a tehetetlen. Ezért a halmaztehetetlenség, eleve kétféle módon nyilvánul meg a halmazokon. Az anyagi test teljes tömegértékére, mint felületi módon befolyásolható tényezőre, és a test halmazát alkotó résztömegek teljes közegére, mint térfogati módon befolyásolható tényezőre.
Ez a kétféle tehetetlen halmaztényező azonban, amit a testtömeg és a testközeg tehetetlenségi mutatói fejeznek ki, egymással teljesen azonos matematikai értékeket képviselnek. Mert ugyanannak az összetett anyagi halmaznak, a kétféle tehetetlen megnyilvánulásáról van szó.
Tömeg = Halmaztehetetlenség = Közeg
Ezért, a tömeg és a közeg, olyan halmaztulajdonságok, amelyek a kiterjedéssel rendelkező halmaz tehetetlenségét fejezik ki. Mivel matematikai szinten teljesen azonos mennyiségek, ezért a matematikai képletekben, bármikor gond nélkül felcserélhetőek. Csak a fizikai szintű logika kívánja meg azt, hogy határozottan megkülönböztessük őket egymástól.
Tömeg = m = ρ * V = k = Közeg
Ebben a Newton által felállított képletben, a „ρ” = ró, az adott halmaz sűrűségét jelenti, míg a „V”, a test teljes térfogatára utal. Így építi fel a közeg, teljes halmaz sűrűségét. Mint látható, a tömeg és a közeg halmaztehetetlenségi állapotok, mint matematikai mennyiségek, egymással abszolút módon azonos értékeket jelentenek, ezért mindkét halmaztényező alkalmas arra, hogy a halmaz állapotát befolyásolni képes alaphatásokat, kifejezésre juttassa számunkra. Mert sem az erővel, sem pedig, az energiával nem találkozhatunk közvetlen módon. Csak közvetve, az okozott hatásuk által tudunk következtetni a létezésükre.
Amit a megfigyelt anyagi halmaz tehetetlen tulajdonságainak az állapotváltozásai jelentenek számunkra. Ezek az észlelhető állapotváltozások pedig, mindig az alaphatások által végzett munkaértéket takarják. Így a fizikában a munka képletei, képesek utalni arra, hogy az erőnek és az energiának, mint objektív felületi és szubjektív térfogati hatások, állapotváltoztató képességgel rendelkeznek, az adott anyagi halmaz viszonyítható létezési állapotát befolyásolva.
F * s = W = E / t
Így a fizikai szintű munkaképletek, éppen arra utalnak, hogy az erő, és az erőhalmazt képviselő energia, milyen mértékű állapotváltozásban részesíti az anyagi halmaz, hatásokkal szemben teljesen tehetetlen alaptulajdonságait. Mármint az anyagi halmaz teljes testtömegét, vagy annak a résztömegei által biztosított, valamilyen sűrűségű testközegét.
Amíg az erő és az energia hatásai, a test összetett anyagi halmazára vetítve egyensúlyban vannak addig, csak viszonyítható stabil állapotot biztosítanak a test számára. Amit a „P”- teljesítmény fejez ki a fizikában. Utalva arra, hogy a test viszonyíthatósága, már egy régebben elvégzett munka eredménye. Ami jelen pillanatban, még stabil módon fennáll. Így az állapotbéli változás munkaértéke nélkül, stabilan viszonyítható állapotot biztosít a test számára.
Amennyiben azonban, ennek a stabilan viszonyítható, „P” létezési állapotot biztosítani képes erő és energia egyensúlynak az aránya felborul, akkor az adott állapot változásáról beszélhetünk. Így a fizikai munkaként értelmezhető állapotváltozások, vagy az erő, vagy pedig, az energia hatására jönnek létre. Mégpedig olyan módon, hogy a hatásukkal szemben tehetetlen tömeg vagy közeg viszonyítható állapota változik meg, az összetett anyagi halmazban.
Így a halmaztehetetlenséget kifejezni képes tömeg és közeg tulajdonságok, csak a halmazon történő állapotváltozások kimutatására alkalmasak. Mert ilyen módon fejezhetik csak ki, az anyagi halmaz tehetetlen viszonyait. Mégpedig, az erővel és az energiával szemben tanúsított tehetetlen halmaztulajdonságokat. Ezért, ezek a halmazra jellemző sajátságos halmaztehetetlenségi tényezők, egyéb tulajdonságokkal nem jellemezhetőek.
Így például, nem létezik olyan gravitációs hatás, amelyik a tömegvonzás téves elméletén alapszik. Mert a tömegérték, csupán egy külső, objektív tehetetlen tulajdonsága, az összetett anyagi testek halmazának. Mivel az erőhatásokkal szemben passzív testtömeg, vagy az energia hatásaival szemben passzív testközeg, mint halmaztehetetlenségi tényezők, nem képesek az aktív vonzást, sem pedig, az aktív taszítást megvalósítani. Így a vonzás vagy taszítás képessége, az anyagi testek egyéb tulajdonsága csupán, ami természetesen, mindig arányos lesz a halmaz kiterjedésének a mennyiségével. Vagyis, az objektív tömegértékkel és a szubjektív közegértékkel.
Amíg a tömeg, az anyagi halmazok által felépült testek objektív, azaz külső felületi szintű tehetetlen tulajdonsága, addig a „tömegvonzás” fogalma, a teljes halmazra vetítve, passzív-aktivitást jelent. Ami egy teljesen abszurd állítás.
A „súlyos-tömeg” és a „tehetetlen-tömeg” fogalmai, szintén abszurd állítások a fizikában. Mert a „súlyos-tömeg” fogalma, a halmazra nézve azt jelenti, hogy az objektív halmaztehetetlenséget kifejezésre juttatni képes testtömeg, nem is passzív módon tehetetlen, mert erővel rendelkezik. Mégpedig, súlyerővel. Így helyesen kifejezve súlyos, csak a test lehet, nem maga a tömege.
A „tehetetlen-tömeg” fogalma pedig, azért téves az anyagi halmazra nézve, mert a tömeg, amúgy is az anyagi halmaz testének az objektív tehetetlen tulajdonsága. A „tehetetlen” nyelvtani előtag nélkül. Így a „tehetetlen-tömeg” fogalma, az anyagi test objektív halmaztehetetlenségének a tehetetlenségét jelenti. Ami ilyen formán, ismét egy abszurd állítás a fizikában.
Érdekes módon azonban, a tömegvonzáson alapuló gravitáció fizikai elméletét, ami sehogyan sem illeszkedik egyetlen egységes tudományos elmélethez sem, mégis a tehetetlenség tartja életben. Mégpedig a fizikusok mentális tehetetlensége.
Én már, vagy egy évtizede feltettem az internetre, nyilvánosan olvasható formában, a tömegvonzás tagadásáról szóló írásaimat. Amit az óta, már több tudományos szakember is láthatott. De szakmai véleményt, még egyik sem adott róla. Ezért a tudományos szintű tehetetlenség szerintem, alapvetően két dologra vezethető vissza.
Vagy a régen tanult elméleteikhez mereven ragaszkodva, nem értették meg az írásaim nyilvánvaló üzenetét, vagy pedig, megétették ugyan, de a gravitációhoz csatolható kísérleteik képezik, a biztos megélhetési alapjukat. Ilyen módon, teljesen ellentétes érdekeket képviselnek a tömegvonzást illetően. Érthető módon.
A tömegvonzás fogalma azonban, nem vész el a kultúránkból. Mert fizikai szinten muzeális értékké fajul ugyan, míg társadalmi szinten továbbra is jogszerű, szociológiai fogalom marad. Ahol az utcákon vagy a tereken tolongó emberek tömege, magához vonzza a többi kíváncsi, érdeklődő emberek sokaságát.
Az anyagi halmazokban azonban, az egységnyi tömegértékeknek teljesen mindegy az, hogy apró résztömegekként, valamilyen sűrűségű közeget alkotnak, vagy belől stabilizált közegként, egy adott test teljes tömegértékét képezik, mindenképpen a kiterjedéssel rendelkező anyagi halmaz tehetetlenségét fejezik ki.
Az Univerzum mágneses alaphalmaza, az egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek egységes közege. Ezek az oszthatatlan alaptömegek, a felfüggesztés és az alátámasztás hiányában, a stabil helyüket keresve, állandóan csak rezegnek. Így a szervezetlen együttrezgésük során, egymásnak adják át a rezgési szintű részerőiket és a rezgési információjukat. Rezgési részidőt biztosítva a rezgő folyamataikhoz. Fenntartva ez által, a rezgési létjogosultságukat.
A szervezett együttrezgésük pedig, már mágneses hullámot alakít ki. Amelyben a mágneses hullámhossz képviseli a mágneses információ értékét, míg a mágneses frekvencia által, a rezgési részerőik közlődnek folytonos módon, egy meghatározott irányban terjedve. Mégpedig, meghatározott impulzussorozatok formáját öltve. Mint mágneses energia. Az ő megfelelő rezgési időikkel.
Így az energia nem más, mint az Univerzum mágneses alaphalmazában kialakult mágneses hullámok frekvenciái által közölt, részerő impulzusok sorozatai. Amelyek longitudinális rezgések miatt, egyenes irányultságúak számunkra. Egy ilyen mágneses hullámban terjedő impulzussorozatot hív ma a tudomány kvantumnak. Amelyek, az oszthatatlan alaptömegek szervezett együttrezgése miatt, a mágneses hullámok kialakulási irányában terjednek. Majd folytonos induktív kölcsönhatást gyakorolnak az anyagi szintű halmazokra. Azok elektronjait, induktív módon befolyásolják. Az összetett elektromos anyagi halmazok legkisebb alkotóelemeinek, az elektronoknak a mozgási állapotait változtatva meg.
Az anyagi részhalmazok pedig, összetett szerkezetűek. Ezért szilárd esetben, rács vagy kristályrács alapú struktúrákat képeznek. Amelyeket, még az atomjaikon és rácsszerkezeteiken belül is, az egységes mágneses alaphalmaz tölti ki. Mozgási teret biztosítva ez által, az összetett anyagi részhalmazok számára.
Így az elektromos és mágneses jelenségek, együtt mutatkoznak meg az anyagi világunkban, a tudományos szakemberek számára. Mint elektromágneses jelenségek. Amelyek a szilárd anyagi halmazokban, ellentétes tulajdonságú hullámokat alkotnak. Mert, amíg a mágneses hullámok megtartják a longitudinális szintű lineáris irányultságukat, addig az elektromos hullámok, tranzverzális szintű hullámformát vesznek fel. Csak a folyamatos indukció jelensége utal arra, hogy ezt a kétféle alapjelenséget, teljesen külön érdemes értelmezni. A tökéletesebb megértés miatt.
Mert az anyag nélküli mágneses térben, amit a bolygó és csillagközi tér vákuuma jelent számunkra, csak a mágneses hullámok terjednek. Ezért a fény, mint mágneses hullám, a mágneses térben, akadálytalanul képes terjedni. Csak az anyagi közegekben lesz ”elektromágneses”. Ami egyben azt is jelenti, hogy az anyagi szerkezetek halmazsűrűségei, különböző módon lassítják a fény, terjedési lehetőségeit.
Mert a mágneses hullámok, miközben a fényenergia hatását közvetítik, induktív viszonyba kerülnek az anyagi részhalmazok elektronjaival. Korlátozva ez által, a mágneses hullámokban, a frekvencia által biztosított energiaáramlás feltételeit. Így alakul ki az anyagi részhalmazokban a fény, mint a mágneses energia által okozott, már viszonyítható jelenség. Mert, maga a mágneses alaphalmaz, ilyen látható jelenséget nem tudna biztosítani számunkra. Így a viszonyítható jelenségek kialakulásaihoz, szükség van az összetett anyagi részhalmazokra is.
Ezért az anyagi szintű jelenségek és események minden formája, az anyagi halmazok, hatásokkal szemben tanúsított tehetetlenségére utalnak. Amit a halmaz teljes objektív tömege, vagy a közegként értelmezhető szubjektív résztömeg halmaza valósít meg számunkra.
Az összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások, a szubjektív alaphalmaz oszthatatlan egységnyi alkotótömegeiből nyilvánultak meg. Ezért képesek a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei arra, hogy a rezgési részerő értékeiket, a kialakult mágneses hullámok szervezésében, az anyagi halmazok felé egyenlítsék ki. Ez a hatáskiegyenlítő folyamat azonban, csak relatív módon valósulhat meg, mert az Univerzum mágneses alapú primer alaphalmazával szemben, az elektromos anyagi részhalmazok, csupán szekunder másodhalmazoknak minősülnek. Ez a relatív egyensúlyon alapuló harmónia, amit az égen láthatunk, tiszta időben. Amíg a csillagokat szemléljük.
A relatív egyensúlyon alapuló harmónia éppen annak köszönheti a létezési jogosultságát, hogy az anyagi szintű összetett elektromos részhalmazok, a tömeg és a tömegek által kialakult anyagi mennyiségük közegével, abszolút módon tehetetlenek a reájuk ható erő és energia hatásaival szemben. A testek halmaz szintű kiterjedését biztosító tömeg és közeg állapotok ilyen módon, a hatásokkal szemben tanúsított tehetetlenségen kívül, egyéb tulajdonságot nem képviselhetnek.
Így épült fel számunkra, a szubjektívként értékelhető mágneses valóságban, az objektívnek minősülő elektromos anyagi valóság. De az anyagi világunkban, ez a két valóság, együtt jut érvényre. Mert az anyagi minőségek elektromos szerkezeteit, az atomokat is beleértve, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki. Így az anyagi minőségünk, csupán egy tízezred résznyi a teljes térfogatunkra vetítve. Ami azt jelenti számomra, hogy bőven van hely bennünk, a lelki és a szellemi adottságainknak.
Sőt, mi több, éppen fordítva van a dolog. A lelkünk, mint az életünk energiája használja a szellemiségünket ahhoz, hogy szubjektív módon tudjunk megnyilvánulni általa, míg az anyagi testünket arra, hogy objektív módon nyilvánuljon meg általunk. Ez a természetes képességünk. Mi azonban, a túlműveltségünknek köszönhetően, mindig megyünk a saját fejünk után. Amit a szellemi gondolataink jelentenek. Ez okozza minden problémánkat az életünkben. Mert a lelki érzéseinket e miatt, mindig a szellemi gondolataink aktuális minősége határozza meg.
Ami azt jelenti, hogy az elménk, a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, negatív lelki érzéseket társít. Míg a pozitív lelki érzéseinket, csak a kellemes szellemi gondolatainkhoz képes csatolni. Márpedig, csak a pozitív érzéseink munkálkodnak a mi saját érdekünkben. A negatív lelki érzéseink, mindig ellenünk fejtik ki az ártó hatásaikat. Mert minden lelki érzésünk, egy-egy életerő impulzusunk. Amely a lelkünkből, az életenergiánkból származtatható.
Így mi magunk is, ennek a halmazszintű tehetetlenségnek vagyunk az áldozatai. Mert az életvitelünket, a megszerzett szellemi tudásunk alapján irányítjuk. Így a lelkünkből származtatható életerőinket, hol a saját érdekeinkben használva, hol pedig, önmagunk ellen aktivizálva az elménkben.
Mivel a testünket és a szellemiségünket a lelkünk használja, azaz élteti, ezért célszerűbb lenne az, hogy a szellemi gondolataink, mindig a pozitív lelki érzéseinket fejezzék ki. Mert ez a boldogságunk záloga. Amelyben a halmaz szintű tehetetlenségünk, teljesen feloldódik.
Matécz Zoltán
2016.06.06.
