Idő és tömeg-transzformáció.
Az én elképzelésem szerint, az objektív elektromos anyagi valóság mozgási terét, az Univerzum szubjektív mágneses alaphalmaza képezi.
A mágneses hullámoknak, sajátságos hullámhosszúságai és együtt-rezgési frekvenciái vannak. Így, saját rezgési idővel is rendelkeznek. Szerintem, a hullámhossz képezi a mágneses információt, míg a frekvencia által, az energia terjed. Mint a szervezett együtt-rezgés mágneses hullámában egymás után terjedő impulzussorozat adagok. Amit a tudomány, kvantálni próbál. Ez az anyagtól mentes mágneses tér azonban, vákuumnak minősül az összetett elektromos anyagi részhalmazok világában.
Az elektron, a legkisebb összetett anyagi részecske. De a mágneses alaphalmazt felépítő oszthatatlan alaptömegek közege, olyan egységnyi kiterjedésű alaptömegekből áll, amelyek még az elektronoktól is jóval kisebbek. Ebben a mágneses alaphalmazban alakulnak ki, tárolódnak el, és terjednek a mágneses hullámok. Azok frekvenciáiban pedig, az energia. Majd induktív módon befolyásolják, a mágneses hullámokra érzékeny anyagi halmazok elektronjait.
Ebben a mágneses térben határozható meg, a nyugalomban lévő anyagi testek viszonyítható helyzete. Mint egy abszolút értékű alapvető koordináta rendszerben. Ha pedig, ez a test, a mágneses hullámok által közvetített energia hatása alatt áll, akkor az, változtatni fog a mágneses térben elfoglalt koordináta adatain. Mert az energia szubjektív munkavégző képességének köszönhetően, viszonyítható változás jön létre, az adott test állapotában, és a test, annak arányában elmozdul.
Így az eleve meghatározott koordináta szerinti alaphelyzethez viszonyítva, az induktív energiahatásnak köszönhetően, egy másik viszonyítható pontjába kerül a mágneses térnek. Ez a koordináta-transzformáció lényege. Amely az elektromos anyagi testek mozgását írja le, a mágneses térben. Mivel az adott test, mechanikus alakváltozást nem szenvedett, ezért csupán, dinamikus elmozdulás történt.
Ezért a viszonyított állapotváltozásának a tényszerűségét, éppen a viszonyítható mozgásának a részideje határozza meg számunkra. Vagyis, az a tény, hogy az egyik viszonyítási pillanatban, még az egyik pontján volt a mágneses alapú vonatkoztatási rendszernek, míg a másik viszonyítási pillanatban, már egy másik pontját foglalta el az anyagi test.
Mivel minden anyagi mozgás, rezgésnek minősül, ezért az általunk viszonyított anyagi mozgásban, éppen az idő transzformációja valósult meg. Történetesen az, hogy a mágneses hullám rezgési ideje, az anyagi mozgásállapot változás rezgési részidejét határozta meg, az energia által okozott induktív munka viszonyítható tényszerűségével. Ennél fogva, az anyagi szintű másodrezgések mozgásformáiban, éppen az Univerzum idő-transzformációja valósul meg. Az anyagi tömegek kiterjedésére nézve, mindig más, és megint más mozgási időkkel rendelkezve.
Ezért van az anyagi testeknek, sajátságos rezgési ideje. Amelyeket mi, értelmes emberek, egymáshoz viszonyítgatunk. Mert azok, az Univerzumban kialakult relatív egyensúlyon alapuló harmónia miatt, állandónak mondhatóak. Így a mi időalapunkat, a számunkra legtermészetesebb égitestjeink rezgési periódusainak, a Földről észlelhető viszonyai határozzák meg. A Nap és a Hold-keringési ciklusidői, a Föld, forgási és keringési részidőihez viszonyítva.
A kvantumelmélet pedig, az anyagi mozgásformákat megvalósítani képes idő-transzformációból, amit a Minkowski-féle térelmélet sugall, próbálják magyarázni, a tömeg-transzformáció jelenségét is. Mert az összetett elektromos anyagi minőségek, a semmiből nyilvánvalóan nem születhetnek. Így a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeinek egy része alakul át összetett, és így elektromossá vált anyagi részhalmazokká.
Mégpedig szerintem, nem olyan módon, hogy az alapvető anyagi részecskék „születnek” meg, hanem úgy, hogy a mágneses fúzió segítségével, egyből az Univerzum anyagi atomjai alakulnak ki. Ezeket az univerzális atomokat nevezzük mi, csillagoknak, bolygóknak, holdaknak, és egyéb égitesteknek. Ezért, ilyen kozmikus módon kialakult atom, a mi Földünk is. Amelyen az óta, a természetes anyagelbomlási folyamatok észlelhetőek.
Alapvetően, háromféle anyagelbomlási folyamat alakult ki a Földünkön. Fizikai módon bomlik el, minden radioaktív anyag, egészen az ólomig. Az ólomtól pedig, kémiai szintű anyagelbomlási folyamat zajlik, a vegyülési képességnek köszönhetően, egészen a hidrogénig. A hidrogén elbomlási folyamatát azonban, a biológiai szintű élet oldja meg. Mégpedig, olyan módon, hogy a sejtjeinkben, a hidrogént égetjük el. Amely ilyen módon, vegytiszta vízzé égve, a lehető legnagyobb életerőt biztosítja az izmainkban. Majd ez a tiszta víz, mint a hidrogén sejtes alapú égésterméke, kiöblögeti a sejtjeinket, mert egyben, az a legideálisabb oldószer is a sejtjeink számára.
Az egymás ellen ható, de azonos hullámhosszúságú mágneses hullámok konfrontációja miatt, mágneses fúzió alakul ki. Amely fúzióban, az oszthatatlan alaptömegek egy részének, a lineáris alapú hosszanti irányú rezgései megszűnnek, és ezért, a sűrű halmazt alkotó résztömegek, centrális irányultságú keringőmozgás áramló folyamatával, egyfajta sodrómozgásba kezdenek. Amelyben teljesen elveszítik az oszthatatlan alaptömegekre jellemző egyenrangúságukat. Így a fúzió során, az oszthatatlan alaptömegek egy bizonyos érintett része alakul át, osztható típusú összetett elektromos anyagi részhalmazzá. Főképpen elektronokká és ionokká. Amelyek az áramlás sodrómozgása miatt, képesek felmelegedni.
Így plazmaállapotba kerülve, egyre nagyobb hőmérsékletre tesznek szert. Amelyben a sodrómozgás és centrális módon való áramlás során, összetett szerkezetű elektronokká és ionokká váltak. Amelyben már, igen magas hőmérséklet alakulhat ki. Majd ilyen módon, a fúziós hatás alatt álló centrális áramlás teljes halmaza, közeg-idegenné válik a mágneses alaphalmaz számára. A gigantikus tömegértékük hatására, elszabadulnak ugyan a mágneses hullámok konfrontációs zónájából, de bennük összpontosult energia, továbbra is fenntartja a fúzió, az összetetté vált halmaz létezési jogosultságát.
Ennek során, létrejön az anyaggá szerveződés első fázisa. Amelynek hatására, a csillagok alakulnak ki. Amelyek addig világítanak ilyen szép ragyogással, amíg ez a mágneses okokra visszavezethető fúzió zajlik bennük. Az Univerzum mágneses tere pedig, hosszú időre stabilizálja őket számunkra. Így az abszolútnak minősülő mágneses valóságból, megszülettek az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság alapját képező égitestek. Amelyek közül a csillagokban, még mindig, a fúziós jelenségek zajlanak.
A konkrét anyaggá szerveződés folyamatai, az elektromossá vált összetett halmazok fúziós folyamatai után folytatódnak. Amikor az aktív fúzió lecsendesedésével és kihűlésével, elkezdődik a passzívnak mondható rács és kristályrács szerkezetek kialakulása. Vagyis, az anyaggá szerveződés végső fázisa. Amelyből elindulhatnak végre, az általunk is megismert anyagelbomlási folyamatok.
Valójában ősnyelvként, a magyar nyelv, megint nagyon sokat segít a dolog tökéletesebb megértésében. Mert az anyagok már, minden esetben, valamilyen belső térfogattal rendelkeznek. Vagyis, az anyagi testek külső határfelületén belül, „bezárt” tér van. Ha pedig, az anyagok mozgási terét, a mágneses tér alkotja, akkor az anyagon belül is, a mágneses térnek kell lennie. Ez pedig, szerintem így igaz.
Mert az atomok objektívnek minősülő alkotóelemeinek az összes térfogata, az atom teljes térfogatának, csupán az egy tízezred részét képezik. Az atom többi részét, amelyben az elektronok, a protonok, és a neutronok mozognak, a mágneses alaphalmaz tölti ki továbbra is. Az atomok által felépülő anyagi testek pedig, a rács és kristályrács szerkezeteik miatt, még több mágneses térnek biztosítanak helyet, az anyagi testeken belül. Az anyag tehát, olyan az Univerzum mágneses terében, mint egy nagyon lágy szerkezetű elektromos „szivacs”. Így a mágneses hullámok számára minden anyag, induktív módon könnyen befolyásolható, és szintén könnyedén átjárható minőség.
Így szerintem, nem a NAGY-BUMM elmélet alapján alakult ki minden anyagi megnyilvánulás, a végtelen picikére zsugorodott energiából, hanem a mágneses fúziók által. Mert a tudomány által megismert energia megmaradási tétele, éppen arra utal, hogy az energia mindig állandó, és a hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegértékek aktivizálásával, képes hírt adni a létezéséről.
Így a kiterjedéseket biztosító tömeg is állandó. Amely, vagy elemi oszthatatlanként megnyilvánulva, mágneses halmazt alkot, vagy pedig, összetett elektromos anyagi részhalmazokként, éppen a mágneses alaphalmazban kialakult, mágneses hullámok hatásai alatt állnak. Mint erősen szivacsos felépítésű, elektromos anyagi szerkezetek, a mágneses alaphalmaz „óceánjában”.
Ezért az Univerzum végtelennek, és végesnek is mondható számunkra. Mint mágneses alaphalmaz végtelen. Mert a végtelenségét éppen az biztosítja, hogy benne a szervezett rezgésen alapuló mágneses hullámok, végtelenített pályákon közvetítik az energia hatását. Míg az anyagi szintű részhalmazok végesek. Mert könnyen áthatolható szekunder, elektromos részközegeket alkotnak csupán, az Univerzum primernek minősülő, mágneses alaphalmazában.
Így a teljes anyagelbomlás során, nem válik az anyag energiává, hanem csupán az oszthatatlan alaptömegek szintjéig bomlik, majd teljes mértékben annihilálódik a mágneses alaphalmazban. Azaz szétsugárzódva, beleszelídül az alaphalmaz oszthatatlanok által felépített közegébe, és újra közeghonossá válik ott. Vagyis, felveszi a mágneses alaphalmazban, az aktuális közegrezgési tempót. Így már, észrevehetetlenné válva számunkra.
Matécz Zoltán
2016.06.06.
