Információ halmozódás.
Az informatika szabályai alapján, az információ szaporodása, exponenciális arányú növekedést mutat. Vagyis, állandóan megtöbbszöröződik. De akkor, hová kerülnek, ezek az egyre csak szaporodó információink?
Az információ, nem vész el, hanem a mágneses hullámokban tárolódnak el mindaddig, amíg induktív módon felhasználásra nem kerülnek. Majd az eseményként okozott anyagi változásról szóló új információk, szintén induktív módon, újra a mágneses alaphalmazba kerülnek, és új mágneses hullámok alapját képezik ott.
Szerintem az információt, a mágneses hullámok hullámhosszúsága képviseli. Amely hullámok ezért, a mágneses frekvencia energiaértékénél fogva, az elektromos anyagi valóság induktív átalakítására képesek. Ezért, mindig lesz olyan induktív teremtésre váró mágneses hullám, amelynek a hullámhossza, tárolni képes az új szellemi szintű információinkat. Amit az agyi mágneses hullámaink képviselnek.
Mert a hiteink segítségével az elménkben, a szellemi szintű mentális informatív értékeinkhez csatoljuk, a lelki érzéseink mentális erőimpulzusait. Majd az ilyen módon formált hiteinket, az elménk háttértárolójában, a memóriánkban tároljuk el, mint emlékeket. Mert, mindig az emlékeink alapján vagyunk tudatosak az elménkben. Így a hiteink, tökéletesen alkalmasak arra, hogy a valóságunk megtapasztalható életeseményeit, az elvárásaink alapján formálják számunkra. Mert a lélek által, Isteni minőség él bennünk.
Ezért adott az értelmes embernek Isten, szabad akaratot. Amikor szabad akarattal ruházta fel az embert, akkor gyakorlatilag, nem vonta meg önmagától a szabad választás jogát, az emberben megnyilvánulva sem. Mert még, a megtapasztalható valóságunk alakítására képes hiteink mentális formálásában sem akart bennünket korlátozni.
Isten, a Genezis időszakában, megteremtette mindazt, az Univerzum mágneses terében, ami az anyagi világ valóságához, és annak harmonikusan zajló esemény szintű elektromos működésének a fenntartásához szükséges. Majd megteremtette a Földet, és végül, rajta a szellemi szintű értelemmel bíró embert. Akinek az élettelen testét, Ő maga vette birtokba az által, hogy az életnek a leheletét lehelte az orrába. Így minden embert, Isteni minőségű lélek éltet. Azóta pedig, a hitünk teremtője. Ezért teremtőként, a lelkünk által aktivizálja számunkra, a hiteinkben meghatározott, teremtésre alkalmas lelki érzéseinket.
De ezek, a hiteinket közvetítő gyengécske mágneses agyi hullámaink, képtelenek a valóság eseményeinek a közvetlen átalakítására. Viszont, vezérelni képesek, a hullámhosszúságuknak teljesen megfelelő, hasonló hullámhosszúságú, de nagy energiájú mágneses hullámokat, az Univerzum terében.
Amikor a reális képzelet segítségével, mentális képet alkotunk arról a valóságról, amit a közeljövőnkben szeretnénk megtapasztalni, egy adott problémánk helyes megoldásaként, akkor gyakorlatilag, már előre elhisszük mindazt, ami még nem is történt meg. Így a jelen pillanatát, arra használjuk az elménkben, hogy a múltban megtapasztalt, számunkra problémás események folytatását, a szerintünk helyes megoldás alapján képzeljük el. Ehhez, itt és most, a jelen pillanatában, mentális életerő impulzusokat biztosítunk, a pozitív lelki érzéseinkkel. Éppen azért, hogy mindazt megtapasztaljuk a valóság eseményeiben, amit a képzeletünkben, már helyesnek láttunk és éreztünk.
Bagdi Bella egyik nótája szerint, „Elhiszem azt, amit még nem látok, hogy meglássam azt, amiben hiszek.”. Ez egy olyan csodálatos mondat, amelyik alapvetően rámutat arra, hogy amit az elménk mentális monitorján elhiszünk és a szellemi gondolataink segítségével valóságosnak képzelünk el, azt a gyakorlati valóságunkban is, biztosan megtapasztalhatjuk. De csak akkor, ha valóban el is hisszük. De mit jelent ez a kifejezés?
A szellemi gondolatainknak, csak informatív értékei vannak. Ilyen módon az elménkbe kerülve, csak a mentális formákat határozhatják meg. Azokat az elképzeléseinket, amelyek reális módon mutatják meg nekünk azt, aminek a valósága valójában, még csupán, csak egy képzeletbeli dolog. Mert így, képesek vagyunk mentális módon látni mindazt, amit a valóságban, még nem láthatunk a szemeinkkel.
Ahhoz azonban, hogy ezek a mentális képi formáink, amit az elménkben formált reális elképzeléseink jelentenek, a hiteinkké váljanak számunkra, arra van szükségünk, hogy a lelki érzéseink által, mentális tartalommal töltsük fel azokat. Vagyis, a szellemi szintű képzeletalkotásunk közben, már pozitív lelki érzésekkel telítjük azt. Mert hitté, csak a lelki érzésekkel társított szellemi gondolataink válnak. Lelki érzések nélkül, hamar feledésbe merülnek azok. Mert a lelki érzéseink nélkül, teljesen feleslegeseknek bizonyulnak számunkra, a legcsodálatosabb elképzeléseink is.
Ennél fogva, a vágyainkban rejlő rejtett életeseményeinket, olyan módon lehet megvalósítani, hogy hitet támasztunk azokkal szemben. Vagyis, elképzeljük őket valóságosnak, és ezeket a reális elképzeléseinket pozitív lelki érzésekkel töltjük fel az elménkben. Mert a lelki érzéseink, a mi mentális erőimpulzusaink. Mivel az életenergiánkból származnak, a lelkünkből.
Az erő munkavégző képesség. Így azonban, mindig elvégzi a reá bízott munkát, még akkor is, ha csupán, a hitünkbe ágyazott mentális eredetű életerőről van szó. De vigyáznunk kell, mert valós teremtésre, csak a pozitív lelki érzéseink alkalmasak. Mert azok, mindig szinkronban vannak, a mágneses hullámokban terjedő energia terjedési irányaival. Ezért a pozitív lelki érzéseink, mindig a mi érdekünkben munkálkodnak. A mi elvárásaink alapján.
A kellemetlen szellemi gondolataink által dacból, neheztelésből, haragból, vagy gyűlöletből aktivizált negatív lelki érzéseink pedig, mindig ellenünk munkálkodnak. Mert a természetüknek megfelelően, ellentétes irányú hatásokat képviselnek, az Univerzumban terjedő mágneses hullámok valóságformáló energiahatásaival szemben. Ezért a teremtést, csak a pozitív lelki érzéseink szolgálhatják.
A negatív lelki érzéseinknek, ha a reális elképzeléseinkbe ágyazzuk őket, romboló hatása van reánk nézve. Az ártó mentális munkájukat, a mi testünkben és szellemiségünkben végzik el. Megbetegítve bennünket. Ezért mondják az orvosok azt, hogy minden betegségünk, pszichoszomatikus eredetű. Mert az elménkben összpontosuló pszichikai képességeinket, önmagunk ellen használjuk. Ezért szomatikus, azaz testi elváltozásokat, torzulásokat okoznak azok bennünk.
Egyetlen ellenszere van, a feltétel nélküli megbocsátás. Amikor megbocsátunk, letesszük azt a mentális terhet, amit a kellemetlen szellemi gondolatainkban hordozunk, és a negatív lelki érzések aktivitását teszik lehetővé az elménkben. Ezért a megbocsátás által, kizárólag önmagunknak teszünk szívességet.
Így a probléma-centrikus gondolkodásmód helyett, a megoldás-centrikus gondolkodásmódra válthatunk át tudatosan. Amely tökéletesen alkalmas arra, hogy a lelki vágyaink kifejezője legyen az elménkben, és mindig pozitív lelki érzések aktivitását tegyék ott lehetővé. Aki ilyen módon használja az elméjét, boldog ember lehet akkor is, ha néha kudarc éri.
Mert a kudarcok által megértett problémák ismeretében, mielőbb a számára helyes megoldásokra képes gondolni az elméjében. Majd azokhoz a szellemi gondolataihoz már, csak pozitív lelki érzéseket biztosít az elméjében. Így a problémák által kiváltott lelki vágyait követve az elméjében, sikeres, boldog, nyugodt embert valósíthat meg. Aki a tudatos teremtés aktív gyakorlásával, Istent szolgálja ebben a világban.
A szellemi gondolatainkban felszínre törő információk tehát, a képzeletünkben képesek integrálódni. Egy közös célt meghatározni. Mert a vágyainkat kifejezni képes valós képzeletünkben, rengeteg szellemi gondolatunk csoportosul ahhoz, hogy teremtésre alkalmas képi formát öltsön számunkra. Így a szellemi gondolataink informatív értékei, a tudatos teremtést szolgálva, nem vesznek el, hanem a hozzájuk csatlakozó pozitív lelki érzéseiknek köszönhetően, a megtapasztalható valóságunk részévé válnak.
Így az információ, a tudatos teremtés által átkonvertálódik, áttranszformálódik a pozitív lelki érzéseink miatt, a megtapasztalható valóságunk részévé. Új információkat biztosítva számunkra, azok gyakorlati megtapasztalása által. Így a mentális fejlődésünket, az információ exponenciális jellegű halmozódása jelenti számunkra. Az információ mentális szintű integrálási lehetősége pedig, amit a képzeletalkotási képességünk biztosít számunkra, a tudatos teremtés lehetőségét szolgálja az elménkben. Nem pusztán azért, mert élőlények vagyunk, hanem azért, mert a szellemi szintű értelem intelligens hordozói lettünk.
Az emberben ugyanis, Isten munkálkodik a lélek által. Az Univerzum abszolút intelligenciája. Mi pedig, a szellemiségünkkel, relatív módon vagyunk intelligensek. Ki-ki, a saját tapasztalatai és tanulmányai alapján. Ezért Isten az intelligens emberi fajban abszolút jelleggel, de mégis relatív módon nyilvánult meg. Így lett minden ember, abszolút módon egyedi teremtmény. Annak ellenére, hogy egymáshoz képest, relatív intelligenciát hordozunk csupán.
Ezért, az értelmi szintjének megfelelően, mindenki másképpen vehet részt, a tudatos teremtés aktív gyakorlásában. Sajátságos módon. Amelyben a tapasztalatok és a tanulás által felhalmozott információink, a lelki vágyaink tudatos teremtésében integrálódhatnak. Tudatosan aktivizálva, a hozzájuk csatolható pozitív lelki érzéseinket. Értelmet adva ez által, az információk exponenciális jellegű halmozódásának.
Matécz Zoltán
2016.06.06.
