Reménytelenség.
A remény mentális működését, a reménytelenség fogalmi jelentésének az értelmezése képes tükrözni számunkra a legideálisabb módon. Mert a reménytelenséget sajnos, már nagyon sokan megtapasztaltuk az életünkben.
A reménytelenség, olyan bizalom nélküli tudati állapota az elménknek, amely a teljesen kilátástalan kellemetlen szellemi gondolatainkra épül. Ennél fogva, mellőz minden pozitív lelki érzést. Sőt, mi több. Minden lehetséges lelki érzésünket negatív formában, azaz éppen ellenünk aktivizálják az elménkben, a közben tudatosodó, kellemetlen szellemi gondolataink. Így a teljes reménytelenség, a szellemi szinten negatívvá formált lelki érzéseivel, a közben kialakult mentális tehetetlenség által, a teljes kiszolgáltatottság állapotát valósítja meg, az életünk aktuális eseményében. Így szinte minden esetben, valamilyen csalódáshoz, kiábránduláshoz, kudarchoz vezet.
Erről szól Csokonai Vitéz Mihály verse is, „A reményhez”. Amelyben egy csalódás hatására, a teljesen megkeseredett költő, még a reményről is teljesen lemond. Valójában a nélkül, hogy tudná azt, mit jelent az ember életében a remény. Mert ezoterikus ismeretek hiányában, csupán szellemi szinten ítélte meg a reményt, annak lelki szintű valósága nélkül.
Mert a remény valójában, éppen ellentétes értelmű, ezzel a szellemi szintű tudati elmeállapottal. Mivel a remény azt sugallja, hogy minden megtapasztalt problémánkra létezik, olyan helyesnek mondható és elfogadható megoldás, amelynek a terve, még nincsen meg az elménkben. De bármikor könnyedén kialakítható ott. Olyan képzeletbeli módon, amely ha megvalósul, elvileg teljesen problémamentessé teszi az életünket.
Ezért az életünkben megtapasztalt problémáink, nem az ellenségeink, hanem éppen a lehetőségeinket jelentik, a mentális szintű fejlődésre. Mert az elménkben, csak a problémáink ismeretében vagyunk képesek, a számunkra lehetséges, jó megoldásokra gondolni. Így a problémáink ismeretében van csak lehetőségünk arra, hogy a szellemi gondolatainkat, a számunkra helyes megoldások felé tereljük az elménkben. Amelyek már, ennél fogva, mivel a számunkra legtökéletesebb megoldásokra szorítkoznak, csak pozitív lelki érzéseket képesek aktivizálni.
Mert azt tudnunk kell, hogy a szellemi gondolatainknak, csak informatív értékei vannak. Mentális erőt, nem képviselnek azok. Ezért a képzeletünkben, csak a mentális formációt képesek meghatározni. Éppen az informatív értékeik miatt. Erre való a reális képzelet. Amikor mentális formát készítünk arról az ideális lehetőségről, amelynek a megtapasztalható valósága, már problémamentessé tenné az életünket. Fenntartva ez által az elégedett, boldog tudati állapotainkat.
A szellemi gondolataink feladata az, hogy a lelki érzéseinket irányítsák az elménkben. Mert a lelki érzéseink, a lelkünkből, azaz az életenergiánkból származnak. Így a lelki érzéseink, a mi mentális életerő impulzusaink. Amely lelki érzések, a szellemi gondolataink irányítása által, mindig elvégzik azt a mentális munkát, ami a reálisan formált képzeletünket, a megtapasztalható valóságunk szintjére emeli. Mégpedig, éppen olyan mértékben, amennyi lelki érzést invesztáltunk, a mentális módon felépített tudatos folyamatba.
A szellemi gondolataink sajnos, alkalmasak arra is, hogy polarizálják, az alapvetően pozitív lelki érzéseinket. Így pozitív lelki érzéseket, csak a megoldásokra irányuló kellemes szellemi gondolatainkhoz csatol az elménk. A problémák okait, hatásait, és felelőseit boncolgató kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak negatív lelki érzéseket társíthat. Ezért, minden esetben, mi magunk vagyunk a felelősek azért, hogy milyen minőségű szellemi gondolatok által aktivizáljuk az elménkben, a lelki érzéseinket. Amelyek a megtapasztalható, sorsszerű valóságunkat alakítják.
Az életünk, eseményekben gazdag. Így az elménkben aktivizált lelki érzéseink, ezeket az elkerülhetetlen eseményeket befolyásolják. A negatív lelki érzéseink, ellenünk dolgoznak. Míg a pozitívak, mindig a mi érdekünkben.
Aki minden esetben, pozitív lelki érzéseknek biztosít lehetőséget az életében, Úr lehet az elméjében. Akinek pedig, a kellemetlen szellemi gondolatok uralják az elméjét, annak az elméjén, éppen az aktuális problémák uralkodnak. Vagyis, a körülmények rabja marad a helyett, hogy ő maga teremtené meg, a számára ideális körülményeket. Ennél fogva, kimarad a tudatos teremtés lehetőségeiből.
Ezért a remény, képes arra, hogy tökéletesen megtisztítsa az elménket, a kellemetlen szellemi gondolatainktól. Mert a problémák által okozott kellemetlen szellemi gondolatok helyett, a képzeletbeli helyes megoldások kellemes szellemi gondolataira leszünk tudatosak az elménkben. Amelyek ott már, csak pozitív lelki érzések aktivitását teszik számunkra lehetővé. Ezért az ilyen indíttatású lelki reménységet, mindig a türelem, és az örömökkel teljes várakozás jellemzi. Tökéletes önuralommal és bizalommal.
A kereszténység tanítása alapján Istennel, a teremtővel legyünk mindig teljes bizalommal. Mert a bizalom, a szeretet legideálisabb fokmérője. Amíg bizalommal vagyunk Istennel szemben, addig az Ő szeretetében élünk. Így a kereszténység Istent, egy rajtunk kívül álló entitásként értelmezi. Aki áld vagy büntet bennünket, az aktuális érdemeink szerint. Ezért a keresztény ember, eleve bűnben fogantatik, bűnbe születik, bűnösként él, és a bűnei miatt hal meg. Vagyis, a teljes életét végigkíséri a bűntudat.
Én pedig, éppen arra tanítok mindenkit, hogy a lélek által, Isten bennünk él. Amikor tehát, Istent szeretjük, tulajdonképpen önmagunkat szeretjük. Valamint minden élőlénytársunkat, akiket szintén Isteni eredetű lélek éltet. Amikor tehát, Istent szeretjük, akkor önmagunk lelki minőségével vagyunk tökéletes szellemi szintű bizalommal. Ami azt jelenti, hogy a kellemes szellemi gondolatainkat, mindig alárendeljük az Ő, személyünknek szóló üzeneteinek. Amit a lelki vágyaink képviselnek. Így, aki önmaga Isteni mivoltában bízik, annak számára, mindig van remény.
Ez a tökéletes bizalom, a mi személyes szellemi döntésünk. A mi szabad akaratunk. Ami azt jelenti tehát, hogy a kellemes szellemi gondolatainkat, önként vetjük alá a vágyainkban jelentkező pozitív lelki érzéseinknek. Vagyis, a reális képzelet segítségével, értelmes szellemi szintű célt határozunk meg, a vágyainkban rejlő, teremtésre képes pozitív lelki érzéseinknek. Vagyis, teljesen tudatosak vagyunk a teremtésre. Egyetlen bűnünk lehet csupán, ha a szellemi gondolataink segítségével, a lelki vágyaink ellen irányulunk. Mert akkor, meghiúsul számunkra, a vágyaink tudatos megteremtési lehetősége.
Így a reményeinkben, olyan bizalom biztosítja, a pozitív lelki érzéseinken alapuló teremtőképes életerőinket, amelyek tudatosan, önmagunk Isteni minőségének az érdekeit szolgálják, szellemi szinten. A számunkra helyes magoldásokra szorítkozó, kellemes szellemi gondolataink segítségével. Amelyek már, csak pozitív lelki érzéseket képesek aktivizálni az elménkben. Ott, ahol tudatosságunk érvényre jut. A remény tehát, hosszú távon fenntartja a tudatunkban, pozitív lelki érzéseinket.
A mindenkori tudatosságunk, eleve kétféle intelligenciánk függvénye. Egyrészről, a mi saját kondicionált, azaz tanult, szellemi szintű relatív emberi intelligenciánké. Amit szinte minden értelmes ember ismer. Másrészről pedig, a lelki szintű, Isteni eredetű abszolút intelligenciánké. Ami rejtve van előttünk. Így a kétféle intelligenciánk különbsége, a mi mindenkori tudatossági szintünk mértéke. Ez a tudatossági mértékünk, annál alacsonyabb szintet képvisel az elménkben, minél jobban szembeállítjuk ott a szellemi gondolatainkat, a pozitív lelki érzéseinkkel. Ezért a tudatossági szintünk fokozása, úgy érhető el, hogy a kellemes szellemi gondolatainkat, mindig szándékosan alávetjük, a vágyainkban jelentkező pozitív lelki érzéseinknek.
Aki ezt az alapvető ezoterikus szabályt nem ismeri, annak számára a remény, csupán egy passzív tudati állapotot jelentő szó marad. Egy lelki érzések nélküli tudatos elmeállapot. Amely ennél fogva, mentális eredetű teremtő erőt nem képvisel. Ezért az Istentudat nélkül élő ember, olykor teljesen reménytelen helyzetbe kerül.
Ezért, amíg az ezoterikus szempontból műveletlen embert a remény élteti, addig nem él lelki szintű bizonyosságban. Addig csupán, a szellemi szintű bizonytalanság magatehetetlen áldozata marad. Akit legfeljebb, az optimista álláspontja segíthet ki a kialakult bajából. Mert egyáltalán nem lehet bizonyos abban, hogy az életesemények megállíthatatlan folyamatai, milyen hatással lesznek majd az életére. Kiszolgáltatottságában, csak a jó szerencséjét várhatja. Azokat irányítani, formálni képes, pozitív lelki érzések nélkül.
Amennyiben pedig, a reményteljes várakozás közben, még negatív érzéseknek is lehetőséget biztosít valaki az elméjében, teljesen pesszimista módon, abban az esetben, a várható eseményeket, önmaga ellen fordítja. Teljesen akaratlanul. Így áldozattá válik, a saját életeseményeiben. Amit a szellemi szintű, ezoterikus tudatlanságának köszönhet csupán. Így szenved ma még, közel hétmilliárd értelmes ember.
Amíg egy materiális szinten gondolkodó, szellemi embernél a remény, egy teljesen kilátástalan várakozó álláspontot jelent csupán, amely minden kudarcának a melegágya, addig az ezoterikus módon gondolkodó lelki egyén számára, a pozitív lelki érzések aktivizálásának a lehetőségével, a tudatos teremtést szolgálja. Mintha ezek, a kellemes szellemi gondolatok által irányított pozitív lelki érzéseink, a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk védőpajzsát képeznék az életünkben. Mert megóvnak a megtapasztalható életesemények kellemetlen viszontagságaitól.
Mert az ezoterikus szinten gondolkozó ember, a teljes bizalommal töltött várakozás időszakában is tudja azt, hogy minden pozitív lelki érzését, amit az Isteni minősége a vágyott dologra vagy eseményre szánt, a vágy által elképzelt és várt eseménybe invesztálta. Mivel, minden kellemes szellemi gondolatát, éppen a lelki vágy értelmes elképzelésére használta fel. Egyetlen kellemetlen szellemi gondolatot sem használt ellene.
Így a szeretettel teljes tökéletes bizalmunk védelme alatt, minden lehetséges félelmünk és bátortalanságunk feloldódik. Mert a reményekkel teljes várakozás öröme, az Isteni minőségünk teremtőképességén alapszik. Mivel közben, előre érezni lehet, a pozitív lelki érzéseink aktivitásának az örömét.
A racionális módon gondolkodó szellemi emberrel szemben, nem azt képzeljük el, hogy egy vágyott dolog vagy esemény, milyen kényszerű teendők által valósulhat meg esetleg az életünkben, hanem annak tökéletes formában való létezésére gondolunk és érzünk. Vagyis, sohasem az utat képzeljük el, annak minden részsikereivel és viszontagságaival, hanem azt a vágyott célt, amely már, csak örömöt okozhat számunkra.
Amikor valamelyik szerettünkben teljesen megbízva, reménykedünk abban, hogy viszont szeret bennünket, akkor valójában, a benne élő Isteni minőségben bízunk. Aki a lelki érzéseit biztosítja. Valamint bízunk abban, hogy a szellemi gondolatai, ne legyenek ellentétben, a szeretetet garantálni képes pozitív lelki érzéseivel. Mert a szellemi gondolataink olykor, kellemetlen formát ölthetnek.
Egy materialista ház például, a tervek elkészítése és engedélyeztetése után, az alappal kezdődik, majd a szigetelésre húzott falakkal folytatódik. Minden egyes építési folyamatát végig kell csinálni. Azok sikerélményeivel és kudarcaival együtt. Az ezoterikus ember háza pedig, már eleve, teljesen készen áll. Valaki már régebben megépítette azt. Így azonnal beköltözhető állapotban van. Csak birtokba kell vennie. A birtokbavétel feltételeit pedig, a hozzá fűzött pozitív lelki érzéseink fogják megteremteni számunkra.
Akit tehát, a lelki indíttatású remény éltet, sohasem fog a kudarcokat teremtő szellemi szintű reménytelenség tudati állapotába süllyedni. Mert tudja azt, hogy a lélek által, Isten élteti. Éppen olyan módon, mint ahogyan azt, a születésnapi üdvözléseinkben, még mindig kifejezésre juttatjuk, az ősi magyar nyelvünkben. Amikor azt kívánjuk, hogy „Az Isten éltessen”.
Ezért sohase feledd el, kedves olvasóm és lelki testvérem. Mielőtt a szellemi szintű reménytelenség hatalmába kerítené az elmédet, bármilyen probléma okánál fogva, mielőbb a számodra helyes megoldásra koncentrálva a kellemes gondolataidat, pozitív lelki érzésekkel formáld az életed elkerülhetetlen eseményeit. Mert minden lelki reménységed ebben rejlik. Ezért ne a józan paraszti eszedet használd, ne a túlművelt szellemiségedet, hanem mindig a pozitív lelki érzéseidet kövesd a kellemes szellemi gondolataiddal. Amelyek a vágyaidat képesek felszínre hozni az elmédben. A lelki minőséged közvetlen akaratát. Azért, hogy mindig boldog legyél.
Mert a reménytelenség, egy olyan bizalmatlan szellemi szintű tudati állapot, amely a szeretet pozitív lelki érzései nélkül kétségeket, kételyeket, aggályokat, bizonytalanságokat, és a velük járó feszültségeket, idegességeket, rémületeket, pánikokat, félelmeket teremtenek csak. Mert a kellemetlen szellemi gondolatokhoz, csak ilyen negatív lelki érzések társulhatnak az elménkben. Alapvetően, ettől rossz a világ számunkra.
Ezért, pozitív lelki érzések nélkül, nagyon hamar elhal bennünk a remény. Majd teljessé, a kialakult szellemi szintű reménytelenséget, a kellemetlen gondolatainkhoz társuló negatív lelki érzéseink formálják. Szerencsétlenné, sikertelenné, és élvezhetetlenné alakítva, az életünk megtapasztalható eseményeit.
Matécz Zoltán
2016.07.04.
