Áramlásban.
Amikor egy folyó vizének folyásával megegyező irányban haladunk gyakorlatilag, akkor vagyunk az áramlásban. Ez a mi, áramlással szemben tanúsított pozitív döntésünk, mert az áramlásban való haladás jár számunkra, a legkevesebb erőkifejtéssel. Az ember gyakorlatilag, kihasználja a víz áramlásának az energiáját ahhoz, hogy vele egyenletesen haladjon a vízfelszínen.
Aki megpróbál ellentétes irányban haladni a folyó vizének természetes áramlásával, komoly erőkifejtésnek teszi ki magát. Mert a folyó áramlása ellen kell munkát végeznie. Gyakorlatilag, az áramlás ellenében kell ellentétes, azaz negatív értékű munkát végeznie. Hiszen a fizikai erejével, le kell győznie azt az energiaértéket, amelyik a folyóvíz áramlását fenntartja. Ha oldalirányban szeretne irányt változtatni, az sokkal kevesebb erőkifejtéssel jár.
Ez bárki számára nyilvánvaló lehet. De, ha ezt a folyót, az Isteni gondviselésnek képzeljük el, akkor benne az áramlás nem más, mint az Isteni eredetű teremtő szeretet pozitív örömélménye. Amikor tehát, az Isteni szeretet áramlásában vagyunk, akkor szinkronban vagyunk a teremtőképes energia terjedési irányával. Akkor a kellemes szellemi gondolatainkkal az elménkben, a hozzájuk társuló pozitív lelki érzéseinkkel, kiegyensúlyozottak vagyunk. A hitünk pozitív. Vagyis, a pozitív lelki érzéseink mentális erőértékei, tökéletesen megegyeznek az Isteni energia, teremtésre irányuló természetes áramlási irányával. Ilyen módon, Isten szeretetének az áramlásában lehetünk.
Ha bármilyen életeseményünk, eltérít bennünket kissé az áramlás egyenes irányától, akkor még könnyedén korrigálhatjuk az irányunkat. Mert mindaddig, az Isteni szeretet áramlásában maradunk. Ha oldalirányba kanyarodunk, és elfordulunk az Isteni szeretet természetes áramlásától, akkor viszont már, komoly mentális munkát végzünk, a természet eseményeit formálni képes teremtési folyamatok ellen. Megtapasztalható örömélmények nélkül. Mert a mentális erőimpulzusainkat, az Isteni energia szeretetáramlásától, eltérő módon használjuk.
Amennyiben pedig, az Isteni szeretet természetes áramlásával ellentétes módon használjuk az életenergiánkból származtatható mentális életerő impulzusainkat, amit a lelki érzéseink jelentenek, abban az esetben azok, negatív módon juthatnak csak érvényre az életünkben. Mert az Isteni szeretet természetes áramlásával ellentétes módon érvényesítjük azokat. Annak ellenére, hogy az energia megmaradási törvénye értelmében, ugyanaz az energia éltet bennünket, mint amelyik az Univerzum anyagi megnyilvánulásait működteti. Így a teremtő energiával ellentétes módon használjuk, a belőle származtatható mentális életerő impulzusainkat. Amely lelki érzések így kellemetlenségeket, bosszúságokat, haragokat, és gyűlöleteket keltenek bennünk.
Az elektromos anyagi halmazok részközegeiben, egészen mást jelent az áramlás, mint a mágneses alaphalmazban. A mágneses alaphalmazban ugyanis, a mágneses hullámok által, csak az energia hatása áramlik. Mint az elektromos anyagi halmazokra vetíthető, induktív állapotváltoztató hatás. A mágneses hullámokat kialakítani képes oszthatatlan alaptömegek, csupán rezegnek. A szervezett együttrezgésük révén, egymásnak adják át a rezgési részerőik impulzusértékeit. Így az energia, mint a mágneses hullámokban kialakult impulzussorozatok folytonossága, e miatt képes terjedni, az Univerzum mágneses alaphalmazában. Miközben, maguknak az együtt rezgő oszthatatlan résztömegeknek az egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik meg.
Ez a mágneses alapú energiaáramlás idézi elő induktív módon, az elektromos anyagi minőségek viszonyítható állapotait és állapotváltozásait. Ahol a mágneses hullámhossz képviseli az információt, míg a mágneses frekvencia, az energiát szállítja. Így gyakorlatilag, a mágneses hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a mágneses frekvencia, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos anyagi részhalmazokon.
Másképpen kifejezve, a mágneses hullámok, a teremtőképes Isteni akarat közvetítői az Univerzumban. Így alakította ki és tartja fenn számunkra a teremtő, az elektromos anyagi világunkban, a természetet. Amelynek részeseiként, mi magunk is részt veszünk, a teremtés részeseményeinek a folyamataiban. Ezt szimbolizálja a folyó, amelyben a víz áramlása, Isten akaratát jelképezi számunkra.
Ehhez, az elektromos anyagi minőségekre vetített mágneses alaphatáshoz kell ügyesen alkalmazkodnunk, mentális szinten. Ami azt jelenti, hogy a pozitív lelki érzéseinkkel, mindig szinkronban lehetünk, az Univerzumban zajló természetes, anyagi teremtést szolgáló szeretetenergia áramlásával. De pozitív lelki érzéseket, csak a kellemes szellemi gondolatainkhoz csatol az elménk. A kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, kizárólag negatív lelki érzések társulhatnak az elménkben.
Illetve, jobban mondva, éppen attól válnak a lelki érzéseink negatívakká, hogy a kellemetlen szellemi gondolataink miatt, szembehelyezkednek az Isteni eredetű teremtő energia áramlásának a természetes irányával. Mert olyankor, ellentétes irányú mentális hatásközvetítési módot valósítunk meg, a lelki érzéseinkkel. Az Isteni teremtés ellen munkálkodunk. Éppen olyan formában, mint amikor a természetben kialakult folyó vizének az áramlásában elfordulva, keresztben vagy éppen ellentétes irányban szeretnénk haladni. Akkor bizony, komoly fizikai munkát kell végeznünk.
Mindig, az elménkben tudatosodó szellemi gondolataink informatív értékei határozzák meg, azt az értelmes mentális célt, amelyre a lelki érzéseinknek, mint az életerő impulzusainknak, mentális hatást kell gyakorolniuk. Így az előre elképzelt dolgokhoz és eseményekhez rendelt lelki érzéseink, „elénk mennek” az Isteni áramlásban, és elvégzik azt a mentális teremtői munkájukat, amelyre a szellemi gondolataink irányították.
Mivel azonban, itt most mentális erőhatásokról van szó, amit a lelki érzéseink képviselnek, ezért a negatívvá vált lelki érzéseink által elvégezhető mentális munka, pszichoszomatikus módon, testi elváltozásokat idéz elő a saját elektromos anyagi minőségünkben. Vagyis, könnyedén megbetegszünk a saját negatív lelki érzéseink miatt. Mert nem képesek az Isteni áramlásban „elénk haladni”. Így a kellemetlen szellemi gondolataink által meghatározott mentális munkát, kénytelenek bennünk elvégezni. Mert az erő, mindig elvégzi az állapotváltozásra jogosító munkáját. Még akkor is, ha csupán mentális eredetű életerő az.
Ezért mondja az ősi magyar nyelvünk azt, hogy „mérgesek” vagyunk, amikor negatív lelki érzéseknek biztosítunk teremtési lehetőséget az elménkben. Mert a negatív lelki érzéseink, minden esetben, mentális „mérgeknek” minősülnek. Mivel pszichoszomatikus eredetű betegségeket képesek okozni bennünk.
Nagyon valószínű az is, hogy ide vezethető vissza az a mondásunk is, hogy „megesz a méreg”. Mert az orvostudomány állítása szerint, szinte minden betegségünk pszichoszomatikus eredetű. Vagyis, a kórházak tele vannak olyan beteg emberekkel, akiket a kellemetlen emlékeikben tárolt negatív lelki érzéseik „emésztenek”, hosszú távon. Mert a memóriánkban tárolt negatív emlékeink, az elménk háttértárolójából, éppúgy visszahatnak az anyagi minőségünkre, mintha éppen most aktivizáltuk volna őket. Egyedüli ellenszere, a megbocsátás.
A pszichoszomatikus jelző, éppen arra utal, hogy a pszichénket képviselő elménket, rosszul használjuk. Ezért az szomatikus, azaz testi elváltozásokat okoz, a bioelektromos tulajdonságú anyagi minőségünkben. Mégpedig, a kellemetlen szellemi gondolataink által aktivizált, negatív lelki érzéseinkkel. Amelyekkel, az Isten által biztosított, szertettel teljes, teremtő energia ellen munkálkodunk.
Mert a kellemetlen szellemi gondolataink, nem a szeretetről szólnak. Így az elménk, nem is képes azokhoz, pozitív értékű szeretetérzéseket csatolni. E miatt, nekünk kell megtanulnunk azt, hogy csak kellemes szellemi gondolatokkal aktivizáljunk, pozitív lelki érzéseket az elménkben. Ilyen módon, tudatosan kerülhetjük a kellemetlen szellemi gondolatainkat. Hogy a negatív lelki érzéseinknek, még csak esélyük se legyen az életünkben munkálkodni.
Erről szól a legtöbb ezoterikus tanítás. Azt a nemes feladatot célozzák meg, hogy tudatosan legyünk spirituálisak. Ami éppen azt jelenti, hogy a „spirituszunkat” képviselő lelki érzéseinket, ne össze vissza, egymás ellen, hanem kizárólag, csak pozitív mentális erőhatásokként aktivizáljuk az elménkben. A saját érdekünkben. Mert a sorsunkért, mi magunk vagyunk a felelősek. Pozitív érzések által formált, örömökkel teljes életeseményekért azonban, sokkal szerencsésebb dolog felelősséget vállalni. Ahol a mentális felelősségünk, az általunk formált sorsunk gyakorlati megtapasztalásban kristályosodik ki.
A mentális trükk, éppen abban rejlik, hogy az életünkben jelentkező problémáinkat, csak tudomásul kell vennünk. Lehetőleg, lelki érzések nélkül. Mivel már megtörténtek azok, így változtatni nem tudunk rajtuk. Viszont, amíg a probléma okain, hatásain, felelősein, vagy az általa okozott veszteségeinken rágódunk az elménkben, addig probléma-centrikus módon gondolkodunk. Amely a közben felmerülő kellemetlen szellemi gondolatok miatt, csak negatív lelki érzéseknek biztosít lehetőséget a mindennapi teremtésünkben.
Ennél fogva, a probléma ismeretében, mielőbb a lehetséges megoldásokra kell gondolnunk. Mert a megoldásokról szóló kellemes szellemi gondolatainkhoz már, csak pozitív lelki érzéseket képes csatolni az elménk. Akármilyen gyengécske megoldásról legyen is szó. Mert elvileg, gondolatban már kivezet bennünket, a problémásnak vélt helyzetünkből.
Az életünkben jelentkező problémák tehát, nem az ellenségeink. Mert, csak a problémáink ismeretében van lehetőségünk arra, hogy mielőbb a számunkra helyes megoldásokra irányítsuk a szellemi gondolatainkat. Azokkal a kellemes szellemi gondolatainkkal pedig, pozitív irányba terelhetjük a lelki érzéseinket.
Az ilyen módon irányított mentális erőhatásaink, mindig szinkronban lesznek az Isteni teremtés szeretetenergia áramlásával. Ezt a tényt, a közben jelentkező örömélményünk fejezi ki számunkra, ideális módon. Ezért, mindig fordítsunk figyelmet a lelki érzéseinkre. Mert azok, minden esetben, pozitív visszajelzést küldenek számunkra.
Ez az előre vetített örömérzés, egyfajta mentális visszacsatolás az elménkben. Éppen azt jelenti, hogy a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk, pozitív módon értékeli, azt a mentális szellemi munkánkat, amellyel az adott probléma megismerése által, a számunkra helyes megoldásra irányítottuk a lelki érzéseinket. Azért, hogy azok a lelki érzések, pozitív módon vegyenek részt az Isteni teremtésünk aktusában. Ne ellenkezzenek, Isten végtelen szeretetéből fakadó akaratával.
Ezért, a lelki érzéseink által biztosítható mentális erőimpulzusainknak is, mindig szinkronban kell lenniük Isten, mágneses energiaáramlásában megvalósuló akaratával. Csak ilyen módon tudunk, az Isteni eredetű teremtő energia szeretetáramlásában maradni. Amelyben a legkisebb erőfeszítéssel, a legnagyobb örömökben lehet részünk. Mivel addig, az Isteni szeretet áramlása, a mi személyes érdekeinket szolgálja. Bármi legyen is az. Örömöt fog okozni nekünk.
Így az öröm érzése, mindig az Isteni akarattal való együttélésünket fejezi ki. Persze, nem a káröröm érzése, hanem a tiszta, őszinte örömélményünk. Mert a tiszta örömélményünk, a tudatos teremtés sikerélménye bennünk. Azt jelenti számunkra, hogy az Isteni minőségünket képviselő lelkünk, közös akaraton van az Isteni szeretet energiájának a természetes áramlásával. Vagyis, az Univerzális teremtés áramlásában vagyunk. Csak kényelmesen hátra kell dőlnünk, és élveznünk kell az Isteni eredetű áramlásban kialakult, és megvalósult teremtésünk pozitív értékű örömélményeit.
Matécz Zoltán
2016.08.04.
