Szocializáció.
Az értelmes emberi társadalom, egységes közösséggé alakulásának a természetes folyamata, a szocializáció. Amelynek során, az egyéni tiszteleten és megbecsülésen alapuló intelligens szeretet, társadalmi formát öltve, visszahat a közösségben élő egyénekre. Mégpedig, a kollektív tiszteleten és megbecsülésen alapuló törvényeinknek köszönhetően. Így egy társadalomban kialakult szociális szint, az adott közösség kollektív szeretetén alapuló intelligenciáját tükrözi vissza.
A szocializáció, olyan kétirányú társadalmi folyamat, amely képes az emberi közösségek harmonikus egyensúlyát fenntartani. Egyik irányát, az állampolgárok társadalomba való személyes beilleszkedése jelenti. A másik irányát pedig, éppen a társadalom kialakult törvényes rendje biztosítja, az állampolgárok felé. Így a társadalomban elért szocializációs szint, a társadalmi erkölcs legideálisabb fokmérője.
Ennél fogva, ha valamelyik egyéni állampolgár, nem képes megfelelő módon szocializálódva beilleszkedni, a kialakult társadalmi rendbe, akkor erkölcstelen a társadalmával szemben. Az utódok nevelése és taníttatása pedig, éppen azt a célt szolgálja, hogy a felcseperedő fiatalok, könnyebben illeszkedjenek be, az általuk választott, szűkebb társadalmi közösségekbe. Ezért, törvényes módon felelősek azért, ha mégsem képesek megfelelő módon szocializálódni.
Amennyiben pedig, a társadalom szocializációs szintje alacsony vagy erősen leromlik, akkor a társadalom válik erkölcstelenné, az állampolgáraival szemben. Így a társadalom szocializációs szintjéért, a mindenkori politikai vezetés a felelős. Mert ugyanaz a törvény, amelyik felelőssé teszi az egyéni állampolgárt, a nem megfelelő szintű szocializálódásáért, ugyanaz biztosítja a fordított irányú szociális vívmányok létezési jogosultságait és megfelelő működését. Így az állam aktuális vezetése a felelős, ha a társadalom szocializációs szintje, alacsonyabb nívóra kényszerül. Vagyis, erkölcstelen módon nyilvánul meg.
Minden alkotmányos szintű törvénynek és törvényerejű rendeletnek, a társadalom akaratát és érdekeit kell képviselnie. Hogy a törvények és rendeletek, társadalmi értéket képviseljenek számunkra. Az ettől eltérő törvények és rendeletek, amelyek csupán terhelnek bennünket, egyszerűen jogtalanok és erkölcstelenek a társadalommal szemben.
Ha a társadalmi törvények helyesen működnek, akkor azok, a társadalom minden polgárának a javát szolgálják. A hibás működésük pedig, néhány polgárnak kedveznek ugyan, de ez által, a többi polgár rovására tarthatóak csak fenn. Ez a jogi szintű aránytorzulás, gazdasági széttagolódáshoz vezet. Amely előbb-utóbb, olyan mértéket ölthet, amely miatt, szembehelyezi a társadalom alkotmányos rendben élő polgárait egymással. Az által, hogy a szükséges szociális vívmányok, az egyik fél számára könnyen hozzáférhető tényezők maradnak, míg a másik fél számára elérhetetlenné válnak.
A társadalom, szereteten alapuló természetes visszacsatolását valósítják meg, a kialakult és fenntartott szocializációs szintek. A gyermekek jogai, elvileg korlátlanok. Mert társadalmi kötelezettségek nélkül jönnek a világra. Majd az oktatásuk során tanulják meg azt, hogy milyen szintű kötelezettségek terhelik őket. Így, amíg nagykorúakká válnak, egyre több és több kötelezettségükkel állítja szembe őket az oktatási rendszerünk. Mert folyamatosan megismerik, az értelmi szintjüknek megfelelő aktuális kötelezettségeiket. Majd a nagykorúság elérése után, a társadalomba beilleszkedve, saját maguk is vállalhatnak olyan többlet-kötelezettségeket, amelyek speciális jogokat biztosíthatnak számukra.
Mint például, a jogosítvány megszerzése. Amely jogot biztosít ugyan, a közúton való közlekedésre, de kötelez is egyben, a közlekedési szabályok szigorú betartására. Éppen a biztonságos vezetés érdekében. Vagy például, egy szakma elsajátítása esetén. Jogot biztosít a szakma hivatásszerű gyakorlására, de kötelez is egyben, a hatályos szabványok szerint történő munkavégzésre.
Így a felnőttek életvitelét már, állampolgári jogok teszik könnyebbé, és állampolgári kötelezettségek terhelik. A jogok és kötelezettségek, egymással arányosak. Amikor azonban, valaki a jogait figyelembe veszi, és még több jogokat követel, de a kötelezettségeinek nem tesz eleget, akkor erkölcstelen a társadalmával szemben. Illetve fordítva, amikor az alapvető emberi jogainkkal szemben, egyre csak halmozódnak a társadalmi szintű kötelezettségeink, akkor az már, erkölcstelen az egyéni állampolgárokkal szemben.
Mivel az erkölcs, a szeretet legideálisabb fokmérője, ezért a társadalmi életben tapasztalható erkölcstelenség, éppen arra mutat rá, hogy a szeretet akadozik, vagy akár hiányzik is, a kialakult társadalmi folyamatból. Vagy az egyén nem szereti igazán a társadalmát, amellyel szemben kötelezett, vagy pedig, a társadalom kollektív szeretete hiányzik, amely az egyének felé irányulhatna. De ennek a szeretetnek a hiánya, mindig valamilyen szintű jogsértésen alapszik.
A társadalmi jogsértés alapja pedig, nem más, mint a bürokrácia. Amelynek keretében, a hivatalos ügyintézők, a jogszabályok mögé bújva, teljesen személytelenül intézkednek, a hozzájuk forduló állampolgárokkal szemben. Holott, éppen az lenne az adott munkakörben a feladatuk, hogy a szaktudásuknak megfelelő módon, mindig igazítsák és hasznosítsák a hatályos törvények értelmét, az ügyfeleik személyes érdekeihez. Teljes felelősséget vállalva a személyes döntéseikért. Amely döntésben, az állampolgárok biztonsága és nyugalma valósulhat meg. Mert az állampolgárok biztonságérzete és nyugalma, kiegyensúlyozott társadalmat biztosít, amelyben a személyi kötelezettségek joggal várhatók el.
Ha a társadalmon belül, a személyi szabadságjogok sérülnek, akkor az automatikus módon, a biztonságos szabadságérzetet szünteti meg. Ezért ma Magyarországon, nagyon sok munkavállaló, egyszerű bérrabszolgának érzi magát. Akik, csak annyi fizetést kapnak a munkájukért, ami az éhezéshez talán sok, de a biztonságos megélhetéshez nagyon kevés. Mert a biztonságos megélhetés lényege éppen az, hogy a mindennapi természetes életvitel mellett, még fejlődni is képes a család. Technikai szinten, mindig képes megújulni. A mellett, hogy nem éhezik.
A folyamatos elszegényedési jelenségek, mély-szegénységhez vezetnek. Amelyben a társadalmi szereteten alapuló törvényes szintű erkölcs, csődöt mond. Mert a folyton módosuló társadalmi törvények és törvényerejű rendelkezések, már csak sújtani képesek az elszegényedő állampolgárokat, így az érdekeiket nem védik. Akik úgy létezhetnek csupán, mint a demokratikus rendszerből kitaszított állampolgárok. Mert az alkotmányos rendet biztosítani képes alapvető emberi jogaikat, a nyilvánvaló módon hibássá vált törvényekkel és törvényerejű rendeletekkel tiporja a társadalom.
Így az emberség, és a rejtett embertelenség, együtt nyilvánul meg a demokráciánkban. Miközben, a jócskán eladósodott és így megfélemlített elszegényedő állampolgárok, megtanulják átlépni azokat, akik mélyszegénységbe és hontalanságba sodródtak. Mert féltik az állásaikat, amelyeknek a rabszolga szintű béréből finanszírozzák a vállalt banki terheiket. Amelyek nyilvánvaló módon tisztességtelenek.
Mert egy tisztességes banki teher, állandó marad a visszafizetés befejezéséig. Nem változik. Mert olyan módon, a banki adós, folyamatosan figyelemmel kísérheti a vállalt pénzügyi terhe egyenletes csökkenését. Nem fordulhat elő olyan tisztességtelen eset, hogy a becsületes részletfizetés ellenére, mégis folyamatosan halmozódik a tartozása. Erre az államnak kell garanciát vállalnia. Mert a bankok számára, az állam biztosít lehetőséget a pénzügyi tranzakciók levezetésére. Így az ellenőrzési kötelezettség is az államot terheli.
Hazánkban most, a korrupció csúcsán, amikor a fidesz érdekeltsége „vezeti” az országot, tisztán látszik a bank és a kormány korrupt viszonya. Pedig, ez a folyamat, társadalmi csődhöz vezet. Amely kikényszeríti a demokrácia újjászervezésének az eseményeit. Amelyek lehetnek, indulatos módon erőszakosak is. Ezt ma még, senki sem láthatja előre. Az ország választott vezérei pedig, csak játszanak a „tűzzel”. Kihasználva mindennemű korrupciós lehetőséget.
Pedig, nagyon jól tudják azt, hogy aki eskü alatt él vissza a nép bizalmával, hazaárulónak minősül. A képviselői testület pedig, nem képvisel bennünket megfelelő módon, ha nem indítványoznak jogi szintű ellenőrzési folyamatot, a jogtalan visszaéléseket tapasztalva. Holott az esküvel felvállalt feladatuk éppen az, hogy a folyamatos törvényalkotás mellett, a hatályos törvények folyamatos végrehajtásának az ellenőrzést is elvégzik. Úgy a kormányzati szinten, mint az önkormányzati minőségeken. Éppen azért, mert ezzel a kettős szintű felelős munkájukkal képviselik, a demokráciában élő nép érdekeit. Pontosan azért, hogy az alkotmányos rendünk, ne inogjon meg.
Ha a kormány vezetői, ennyi visszaélést hajthatnak végre, akkor az a képviselői testület tudtával és beleegyezésével történhet csak. Így az ő személyes felelősségük is nyilvánvaló dolog. A demokratikus rendünket, csak ilyen kollektív visszaélésekkel lehet ennyire tönkretenni. Aki ezen a szinten, felelősen végzi a munkáját, a törvény előtt felelőssé teszi a vétkeseket. Mert erre esküdött fel. Éppen azért, hogy a demokratikus társadalmunkban kialakult szocializációs folyamatok, ne sérüljenek meg.
Matécz Zoltán
2016.08.14.
