Univerzális Istenérv.
Anzelm az Istenérvét, Istennek az elménkben megérthető fogalmából vezeti le. A bizonyítási folyamatának a lényege az, hogy a logikai eljárása során, eleve bizonyítottként kell elfogadnunk azt az állítást, aminek a tagadása, bármilyen ellentmondásra vezethet. Ez a kontrapozíciót biztosító logikai érvelés, abszurd helyzetbe hozza a tagadás tényét, mint állítást. Amelynek következtében, a tagadás ellentéte bizonyul igaznak.
Anzelm érvelésének a lényege az, hogy számunkra Isten fogalma, egy olyan tényező az Univerzumban, amelynél semmi nagyobb és tökéletesebb nem képzelhető el. Amennyiben tehát, bármit is állítunk róla, azt az elménkben, már el is képzeltük. Mégpedig egy olyan abszolút értékű entitásnak, amelyből lett minden relatív anyagi megnyilvánulás, ami megtapasztalható.
Ha tehát, egy ateista azt állítja, hogy „nincsen Isten”, akkor ezt, csak úgy képes kifejezésre juttatni számunkra, hogy közben az elméjében, tudatában van annak, amit tagad. Az elméjében tehát, mint fogalom, már megvan mentális szinten az, amit tagad. Különben, nem volna képes semmiféle kijelentést tenni Istenről. Még a tagadást sem.
Ennél fogva, ha az ateista tagadja is Isten létezését, az elméjében mégis megvan az mentális formában. Azaz, fogalmi szinten. Ha tehát, elképzelhető fogalmi szinten az, hogy az Univerzumban Isten a legnagyobb és legtökéletesebb létezés, akkor a valóságban sem képzelhető el olyannak, ami tulajdonképpen, nem is létezik.
Ahhoz, hogy Isten ne létezzen, eleve az elménkben honos fogalmát kellene tökéletesen semmissé tenni. A hozzá csatolt logikai értelmezésekkel. Amely szerint, Isten a legnagyobb és legtökéletesebb létező az Univerzumban. Csak azért, mert esetleg tagadjuk, még nem szűnik meg létezni. Nézzük, hogyan fest ez az összefüggés, a „futótűz” logikájában.
Az objektív valóságot képező elektromos anyagi világ, a számunkra szubjektívnek minősülő mágneses valóságból alakult ki, és abban létezik, általunk viszonyítható események szintjén. Erre utal, minden induktív hatás. Amely a folyton fennálló mágneses és elektromos kölcsönhatásokról szól.
E szerint tehát, a végtelennek minősülő mágneses „óceánban” létezik, minden végesnek értelmezhető összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmaz. Amelyeknek a szerkezete, rács vagy kristályrács alapú. Vagyis, a mágneses alaphalmaz számára, rendkívül szivacsos szerkezetű minden anyagi részhalmaz. Így kívülről, éppen ugyanaz a mágneses alaphalmaz öleli körbe mindet, mint amelyik kitölti a rács vagy kristályrács szerkezeteiket. Így az elektromos anyagi valóság, a mágneses valóságban nyilvánult meg, és abban működik, számunkra közvetettnek minősülő induktív hatásra.
Mivel a tudomány, az elektromos tulajdonságú objektív anyagi valóság megismerését célozta meg, ezért én itt és most, inkább csak, a szubjektív mágneses valóság értelmezésével foglalkozok. Az Univerzum mágneses alaphalmazáról. Amit az oszthatatlan alaptömegek teljes közege épít fel.
Az oszthatatlan alaptömegek játsszák benne a fő szerepet, amelyek elektrosztatikus töltést felvenni képtelenek. Mivel az elektrosztatikus töltésmegosztás folyamatára, csak az összetett részecskék alkalmasak. Így az oszthatatlan alaptömegek, csupán a mágneses alaphatások közvetítésére alkalmasak.
Felfüggesztés és alátámasztás hiányában, a nyugalmi helyzetüket keresve, állandóan csak rezegnek. Így egy folyton rezgésben lévő mátrix alapú halmaz közegét alkotják. A szervezett, egyenes irányú együttes rezgéseik által pedig, longitudinális alapú mágneses hullámokat alkotnak. Így a mágneses hullámokban, a mágneses hullámhosszt, a mágneses információ építi fel. Míg a mágneses frekvencia révén, a mágneses energia terjed. Mint az oszthatatlan alaptömegek által közölhető erőhatások, folytonossá vált rezgési szintű impulzussorozatai.
Így minden mágneses impulzussorozat, egy-egy kvantumnak minősül. Azaz, frekvenciafüggő „energiaadagnak”. A kvantum tehát, nem valamilyen száguldozó „energiarészecske”, hanem a mágneses hullámokban folyamatosan terjedő impulzussorozatok egyike. Amely ilyen módon, az energia egy meghatározott mennyiségét jelenti számunkra. Mégpedig, a mágneses hullámok aktuális frekvenciájának függvényében.
Az Univerzum szubjektív alaphalmaza tehát, egy olyan egységes mágneses alapközeg, amely mozgási teret biztosít, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Mivel a mágneses alaphalmaz, a mágneses hullámok hullámhosszai által biztosított, mágneses információk kialakítására, tárolására, és továbbítására is alkalmas, ezért az Univerzum abszolút értékű Szellemiségét, Memóriáját és Elméjét valósítja meg számunkra. Amelyben minden lehetséges információ megtalálható, mágneses hullámok formájában.
A mágneses frekvencia pedig, a mágneses hatóképességet jelenti. Azt a belső, azaz szubjektív hatást, amely által, az Univerzum öntudatának a tiszta Lelki minősége, az érzéseit közvetíti az elektromos anyagi részhalmazok felé. Így a mágneses hullámokban terjedő energia, az abszolút Lélek érzései.
Amíg a mágneses alaphalmazban, kialakul egy mágneses hullám addig, mint abszolút Elme funkcionál. Ami a mágneses információ által, meghatározza a mágneses hullámhossz szükséges mértékét. Amely ennél fogva, a tökéletesen Tiszta Szellem gondolatát képviseli. Amíg mágneses hullámokként tárolja az alaphalmaz, ezeket a mágneses alapú szellemi gondolatokat, addig abszolút Memóriaként funkcionál. Mert a mágneses frekvenciák által, olyan hatásokat tárol, amelyek a tökéletesen Tiszta Lelkiség érzéseit biztosítják a mágneses hullámokban. Amíg a mágneses alaphalmaz, a benne megnyilvánult összetett elektromos anyagi részhalmazok felé, a mágneses hullámok energiáit közvetíti, addig pedig, az abszolút Elmét valósítja meg.
Mert a kialakult mágneses hullámok, a hullámhosszaik által szellemi gondolatokat, és a frekvenciáik segítségével pedig, lelki érzéseket biztosítanak. Vagyis, a mágneses hullámok, teremtésre képes kozmikus hiteket biztosítanak, az univerzális öntudat számára.
Ennél fogva, ez az abszolút Memória, az abszolút Elmét is képviseli egyben az által, hogy mágneses hullámok kialakítására képes. Mert azok, az abszolút Elme tiszta, azaz Szent gondolatai. Mivel a hullámhosszaiknak köszönhetően, mágneses információkat rögzítenek. Így a mágneses hullámokban, a mágneses hullámhossz informatív értékei határozzák meg azt, hogy a mágneses frekvenciájuk energiaértékei, milyen mértékű induktív munkát végezzenek, az elektromos tulajdonságú, összetett anyagi részhalmazokon.
Ha tehát, a mágneses alapú szubjektív alaphalmazt, abszolút értékű Memóriaként, Szellemként, és Elmeként foghatjuk fel, akkor az Univerzum általa biztosított öntudatát, Istenként fejezhetjük ki. Aki a mágneses hullámok hullámhosszai segítségével, a szellemi gondolatait, míg a mágneses frekvencia által, a lelki érzéseit közvetíti, az elektromos tulajdonságú anyagi világ objektív valósága felé.
Így nyer számunkra értelmet az induktivitás, mint olyan elemi szintű alaphatás, amely az Univerzum memóriái közötti viszonyt képes, állandó jelleggel fenntartani. A mágneses alaphalmaz által biztosított abszolút Elme, és az emberiségben megismert, relatív részelmék között. Mert az emberi agyban, éppúgy kialakította Isten a tudatos elme, a memória, és a szellemiség lehetőségét. Éppen azért, hogy az abszolút Elméje, és a relatív részelméi között, megmaradjon a kommunikáció lehetősége.
Ezt a célt szolgálják az agyi mágneses hullámaink. A mérhető szintű EEG hullámaink. Amelyek az elektromos alaptulajdonságú agyunkból felszabaduló mágneses hullámaink. Éppen azért szabadulnak fel az agyunkból, hogy kommunikációs lehetőséget biztosítsanak számunkra, a mágneses alaphalmazzal. Amelyben az anyagi valóság részeseményei történnek. Így a mi életünk is.
Az energia megmaradási tétele értelmében, energiát teremteni vagy elpusztítani, nem tudunk. Így az energia, egy és oszthatatlan. Csupán mindig más, és megint más megjelenési formát ölt, a hatásával szemben teljesen tehetetlen, összetett szerkezetű, elektromos felépítésű anyagi résztömegek aktivizálásával. Ennél fogva, ugyanaz az energia működteti, az Univerzumban fellelhető összes égitestet, mint amelyik animál bennünket a lélek által. A lélek tehát, a mi személyessé vált Isteni minőségünk.
Félreértés ne essék, minden élőlényt Isteni eredetű lélek éltet, de csak az embernek van olyan mentális szintű lehetősége arra, hogy a szellemi gondolatai segítségével, megértse a körülötte zajló ok-okozati viszonyok mibenlétét. Így a kauzális szintű megismerés során, felismerheti önmaga Isteni eredetét, és a teremtőhöz fűződő viszonyát. Történetesen azt, hogy az egység részeseként, maga is az egység elidegeníthetetlen része.
Ami azt jelenti, hogy az ember által, Isten nyilvánult meg az anyagi világban. Ezért, minden értelmes emberben, megvan a teremtés lehetősége. Csak meg kell tanulnunk okosan használni az elménket. Mégpedig olyan módon, hogy a szeretetre hangolt kellemes szellemi gondolatainkhoz, mindig pozitív lelki érzéseket csatoljon az elménk. Mert akkor, mindig hasznos részesei leszünk annak a teremtési folyamatnak, amit Isten megalkotott és fenntart a Genezis óta. Ez az írás tehát, egyfajta Univerzális Istenérvet képvisel.
Ennek az univerzális Istenérvnek az elmélete tehát, összekapcsolja Isten fogalmát a mágneses hullámokkal, az elektromos jelenségekkel, az indukcióval, az anyagi világ objektívnek értékelhető valóságával, a mágneses alaphalmaz szubjektívként értékelhető valóságával, valamint az értelmes emberi elmével. Valamint, annak minden mentális tulajdonságával. Egy megrögzött ateistának tehát, mindezeket a nyilvánvaló viszonyokat cáfolnia kell ahhoz, hogy az Istentagadó szellemi gondolatai, értelmessé válhassanak bárki számára.
Mindehhez társul még az a tudományos tény is, hogy a kvantumelmélet egyik ágazata, történetesen a kvantumpszichológia, ma már értelmes Univerzumról beszél. Amely a kozmológiai állandók miatt, intelligens módon irányítja, szabályozza önmagát. Mert az induktivitás által megvalósuló folyamatos visszacsatolások lehetőségei, olyan állandó viszonyt tartanak fenn a mágneses és az elektromos adottságok között, amelyek a kétféle valóságot, egy egységes rendszerbe tömörítik. Amit mi egyszerűen, világmindenségnek ismertünk meg.
Ez az elmélet, Aqinói Szent Tamás Istenérveit is erősíti, amely a kauzális viszonyok megértése során, egy minden okozat okozójaként határozta meg Istent. Számomra ez az okozó, mágneses alapú, míg a viszonyítható okozata, elektromos tulajdonságú. Aki a mágneses alapú szubjektív létezésként, az elektromos szerkezetű objektív anyagi világban megnyilvánult részeként mutatkozik meg számunkra. Mi pedig, Isten relatív módon intelligens részeiként, megérthetjük az Ő abszolút intelligenciáját.
Így ez az elmélet, összegzi mindazokat az Istenérveket, amelyeket az elődeink dolgoztak ki Isten igazolására. Ennél fogva, feloldódhatnak a régi filozófiai ellentmondásokon alapuló viták is ezen a téren. Mert Istennek ahhoz, hogy el tudjuk fogadni abszolút létezésként, racionális módon értelmezhetőnek, és e miatt, tudományos szinten is tökéletesen igazolhatónak kell lennie. Így az általam bemutatott univerzális Istenérv, ezt a célt szolgálja.
Matécz Zoltán
2016.08.14.
