Szubjektív kölcsönhatások.
Az objektív kölcsönhatások, közvetlen érintkezésen alapuló, felületi szinten mennek végbe. Ezekről írt axiómákat Newton. Amikor két önálló tömegértékkel bíró test, egymással ütközik, és ilyen módon, az általuk közvetíthető erőhatásokon osztozkodnak.
Objektív kölcsönhatásról beszélhetünk akkor is, amikor például, egy anyagi test valamilyen közegben halad. Mert a közeget alkotó résztömegek, felületi szintű kölcsönhatásba lépnek az anyagi test tömegével, és létrejön a közegellenállásnak ismert jelenség. Amely vagy gyorsítja, vagy pedig, lassítja az anyagi testet. A közeggel való súrlódás esetén pedig, hőmérsékleti fokozódás, és elektrosztatikus töltődés jön létre közben.
Egészen más a szubjektív, azaz térfogati szintű kölcsönhatások működése. Az ilyen kölcsönhatások gyakorlatilag, az erőterek között jön létre. Ahogyan a mágneses tér befolyásolja induktív módon, az elektromos tereket. Mint például, a mikrohullámú sütőkben.
Az energia megmaradási törvénye értelmében, az energia nem vész el, csak átalakul. Jobban mondva, az energia hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegek, és résztömegek által felépült közegek aktivizálásával, mindig új, és megint újabb megnyilvánulási módot talál magának. Így az elektromos anyagi halmazok, nem energiával rendelkeznek, hanem csupán, hordozói az energiának. Annak az energiának, amelyik induktív viszonyt tart fenn, az összetett elektromos anyagi részhalmazokkal.
Az összetett elektromos anyagi szerkezetek elektronjai, elektromos erőtereket tartanak fenn önmaguk körül. Amelyek az elektronok mozgásformáit követve, mint egy buborék, kísérik azok centrális szintű keringő pályáit. Az elektronok, ugyanazt a mágneses alaphalmazt használják az elektromos tereik kialakítására, mint amelyikben a mágneses hatások terjednek. Ezért a lineáris módon, egyenes irányba kialakuló mágneses erőterek, amelyekben az energia, a frekvencia által meghatározott impulzusadagokban terjed, természetesen ellenhatást gyakorol a centrális irányban mozgó elektromos erőterekre. Mert a nagyobb hatóképességük miatt, ki akarják egyenesíteni azok mozgási pályáit.
A centrális irányú keringőmozgást végző elektronok elektromos terei pedig, éppen fordítva, meg akarják görbíteni az egyenes irányú mágneses teret. E miatt, egymásra vetített ellenhatásokként jutnak érvényre. Ezért a mágneses és elektromos erőterek mozgásai között, kilencven fokos az eltérés.
Így a mágneses erőtér, induktív hatást gyakorol az elektromos erőterekre. Az érintett anyagi részhalmaz, minden elektronjának az elektromos erőtereit befolyásolva egy időben. A teljes anyagi térfogatban. Ezért, nem nevezhető objektív kölcsönhatásnak. Mert az elektronok mozgásállapot béli változásait, az elektromos erőtereik haladásának a sebességmódosulásai hozzák létre.
Tulajdonképpen, a mágneses alaphalmaz biztosít mozgási lehetőséget, a benne megnyilvánult, összetett elektromos anyagi részhalmazok számára. Így a mágneses alaphalmaz, teret képez az anyagi szintű mozgásformáknak. Ennél fogva, minden mágneses hullám, egyben mágneses erőteret is jelent, az elektromos anyagi részhalmazok vonatkozásában.
Ebben a mágneses erőtérben, amelyben az energia egyenes irányban terjed, olyan módon jönnek létre az induktív hatások, hogy a lineáris mágneses hullámok, a centrális elektromos terekre hatást gyakorolva, gyorsítják vagy lassítják azok keringési ütemeit. Ez által, fokozva vagy fékezve, az elektromos erőterekhez tartozó elektronok keringési sebességértékeit is. Ahogy az elektronok keringési sebességértékei módosulnak, úgy jönnek létre a jól ismert állapotváltozások a teljes anyagi halmazon.
Kisebb energiahatásra például, hőmérséklet-változás alakul ki. Míg nagyobb energiahatásra, fázisátalakulás jöhet létre. Amit az anyag halmazállapot változásai jelentenek.
Így a mágneses hullámokban terjedő energia impulzussorozatai, amit kvantumoknak nevez a tudomány, tulajdonképpen mágneses erőteret tartanak fenn. Mint az alaphalmazban megnyilvánult összetett elektromos anyagi részhalmazok mozgását befolyásolni képes teret. Ez az alapvető mozgásbefolyásolás, induktív módon jön létre, az összetett elektromos anyagi részhalmazok teljes térfogatát érintve. Ezért számunkra, azaz a viszonyítást végző emberi értelem számára, ez a kölcsönhatási mód belsőnek, azaz szubjektívnek értékelhető.
Ez a „távolba hatás” lényege. Annak a kölcsönhatási formának, amely nem nevezhető közvetlen felületi módon létrejövő, objektív hatásnak. Mert, az általunk láthatatlan erőterek egymásnak feszülése során jönnek létre, az észlelhető változások. Amit egyszerűen, energiahatásokként értelmezünk.
Csakhogy, amíg az erő, egyetlen közvetlen felületi érintkezésen alapuló impulzus által közlődve okoz lendületmódosulást az anyagi testek között, addig az energia, folyamatos impulzussorozatok segítségével hozza létre a mágneses erőteret, amely az elektromos erőtereket befolyásolva, térfogati jelleget kölcsönöz, az aktuális hatásközvetítési módozatnak. Mert maguk az elektronok, nem érintkeznek közvetlenül a mágneses erőteret kialakító oszthatatlan alaptömegekkel.
Így közvetett módon jön létre a lendületváltozásuk. Mert gyakorlatilag, a haladásukban módosult elektromos erőtereik változtatják meg a keringési sebességértéküket. Azok az elektromos erőtereik, amelyektől elszabadulni nem képesek. Ezt az alapvető elektromos kényszerkapcsolatot használja ki az energia. Miközben a mágneses hullámok segítségével, induktív kölcsönhatásokat tart fenn, az összetett elektromos anyagi részhalmazok elektronjaival.
Mivel az energia, nem közvetlen módon, hanem a mágneses hullámok frekvenciái által terjed, ezért csak az általa kialakított mágneses erőterek segítségével képes a kölcsönhatásokat levezetni. Mégpedig, induktív módon. Ami röviden fogalmazva azt jelenti, hogy a mágneses erőtér, és az elektronok elektromos erőterei lépnek egymással közvetlen érintkezésen alapuló kölcsönös viszonyba.
Számunkra azonban, mégis közvetettnek értékelhető a dolog, mert az erőtereket felépíteni képes oszthatatlan alaptömegek, olyan apró tömegértékkel rendelkeznek csupán, hogy hozzájuk képest az elektronok, gigantikus méretűek. Ezért számunkra, láthatatlan a jelenség. Így éppen a láthatatlansága miatt nevezték el közvetett, „távolba ható erőnek”.
Mert amelyik anyagi testre hatást gyakorol, az nem érintkezik közvetlen módon egyéb anyagi testekkel. Az energia által okozott állapotváltozás pedig, mégis létrejön. A teljes test viszonylatában, térfogati szinten. Azaz a test belső közegére hatást gyakorolva. Induktív módon. Vagyis, a számunkra láthatatlan mágneses és elektromos erőterek aktivizálásával.
Ezért az induktív viszony, tulajdonképpen létrejön mágneses, és megint mágneses erőterek között is. Épp úgy, mint elektromos, és megint elektromos erőterek között is. De számunkra, most az a legjellemzőbb, amikor a mágneses erőtér, állandó induktív hatással van, az elektronok elektromos erőtereire.
Így a szubjektívként értékelhető, térfogati szintű kölcsönhatások, az energia induktív hatásközvetítési lehetőségét biztosítják. Amelyben a mágneses hullámokban terjedő energiák, az erőterek erőhatásokat közvető lehetősége által, azaz számunkra közvetett módon ugyan, de folyamatos induktív befolyással vannak, az összetett elektromos anyagi részhalmazok elektronjaira.
Matécz Zoltán
2016.10.18.
