Más-világ.
A mi, megszokott relatív feltételrendszerünktől eltérően, merőben különbözik a feltételek nélküli valóság. Amit ezért, a másvilág fogalma jelent számunkra.
Az emberek újraélesztése során, nagyon sokan, olyan halálélményekről számoltak be, amelyekben teljesen megszűnt az objektív feltételes vagyis, a megszokott külső relatív viszonyítási képességük, mind az öt különálló érzékelési lehetősége. Helyette, egy feltételektől teljesen mentes szubjektív, egyfajta belső, abszolút érzékelés vette át a szerepet az elméjükben. Tökéletes lelki kiegyensúlyozottságot biztosítva az észlelő számára. Így a halál viszonyított periódusát egy kellemes, abszolút nyugodt élményként írták le.
Ez a másfajta valóság alapvetően, a szeretet minőségében különbözik, a mi megszokott anyagi valóságunktól. A másvilág ugyanis, az abszolút szeretet birodalma. Azaz a teremtő Isten „országa”. Ez szerintem, a mágneses valóság. Isten minden összetett elektromos anyagi megnyilvánulást, önmaga meg nem nyilvánult, oszthatatlan alaptömegek által biztosított, mágneses valóságából teremtett. Ezért, az Isteni szeretetet, kizárólag önmagára vonatkoztatja, a teljes Univerzumon belül. Mert minden, ami azon belül van, Isten megnyilvánulása. Így Isten, abszolút módon egoista.
Mi emberek, relatív módon vagyunk egoisták. Az egoizmusunk tehát, Isten által biztosított intelligens alaptulajdonságunk. De mi, csupán önmagunkra vonatkoztatjuk azt. Ennek a relatív egoizmusnak a közvetlen megnyilvánulása, az egyéni érdek. Amit valójában, nem elnyomnunk kell, hanem éppen, hogy kiteljesíteni. Minden élőlényre vonatkoztatni. Abszolút szintre fokozni. Ahol a pozitív lelki érzéseink szabad áramlását már, egyáltalán nem befolyásolják, a viszonylagos módon korlátozott szellemi gondolataink. Így mások érdekeire is használhatjuk őket.
Mi, relatív módon szeretünk. Szellemi szinten meghatározott előfeltételek szerint biztosítunk lelki érzéseket, még a szeretteink felé is. Ha az előírt szellemi szintű feltételeink nem teljesülnek, a másik ember cselekedeteiben, máris egy „nemszeretem” tudati állapotba kerülünk. Ahol a vele járó kellemetlen szellemi gondolatainkhoz csatlakozó lelki érzéseink, csak negatív értéket vehetnek fel az elménktől. Így hol pozitív, hol negatív lelki érzéseket váltogatva viszonyulunk a szeretteinkhez is.
Kizárólag pozitív értékű lelki érzéseket, csak a „szeretem” tudati állapotban biztosít az elménk. Így, a relatív életvitelünknek köszönhetően, a szeretetet is viszonylagos módon használjuk. Mert a kellemes szellemi gondolatainkhoz pozitív, míg a kellemetlenekhez pedig, negatív lelki érzéseket csatol az elménk. Ezért, minden esetben, a szellemi gondolataink minősége határozza meg azt, hogy a lelki érzéseinket, éppen milyen polaritással használjuk.
E miatt, sokáig nem érti az ember azt a Bibliai mondást, amely szerint, „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.”. Pedig, ez az állítás is, az abszolút szeretet Istenének a szemszögéből tekintve egyértelmű igazán. Isten a teremtő. Minden elektromos anyagi megnyilvánulást, önmaga mágneses valóságából teremtett, és induktív módon tartja fenn az óta is, azok létezési jogosultságát. Ilyen módon, beleértve az értelmes embert is.
Az elektromos anyagi megnyilvánulások, atomos és rácsszerkezetűek. Ezért, elég nagy mágneses teret zárnak be, az eseményszintű működésük közben, a saját térfogataikba. Vagyis, ugyanaz a mágneses tér veszi körül az elektromos anyagi minőségeket, mint amelyik kitölti azok belső szerkezeteit is. Éppen olyan módon, mint ahogy a szivacs feltöltődik vízzel, a víz felszíne alatt. Így az elektromos anyagi megnyilvánulások rezgési eseményszerűségei, a mágneses előfeltételek szerint működnek. Mégpedig, állandó induktív befolyásra.
Az ember teste is, elektromos anyagi megnyilvánulás, ezért szintén a mágneses előfeltételek határozzák meg az objektív létezését. Mivel azonban, a saját anyagi struktúráján belül, a lélek által Isteni minőség élteti az embert, ezért alkalmas arra, hogy a személyes élettapasztalatait, szellemi szinten megértse, és eltárolja a memóriájában. Majd az emlékei által biztosított mentalitásával, jellemével viszonyuljon, az élete során megtapasztalható eseményeihez.
Így minden ember, Isten egy sajátságossá vált, szellemi szintű megnyilvánulása. Vagyis, gyakorlatilag, a szellemi szintű mágneses hullámhosszainkban térünk el egymástól. A mentalitásunkban, a jellemünkben, egyéniségünkben. Bár lélekben egyek vagyunk, de szellemben ilyen módon, teljesen különbözünk. Mert mindenkinek más életélmények határozzák meg, a memóriájában tárolt emlékeit. Így a belőlük származtatható alapvető mentalitását is. Amellyel az életeseményeihez viszonyul.
Ilyen egyedi ember volt Jézus is. Isten egy sajátságos hullámhosszúságú megnyilvánulása. Amit ő, tudatosan fel is vállalt. Így Isten fiaként, azt mondta a híveinek, „Én vagyok a feltámadás és az élet.”. Majd a kenyérhez hasonlította a saját testét, és a borhoz a saját vérét. Mégpedig, az utolsó vacsoráján. Ezért esznek egy falat kenyeret, és isznak egy korty bort, az óta is úrvacsorán, a benne hívő emberek. A szellemi szinten végrehajtott, lelki megtisztulásuk érdekében. Így Jézus, megváltóként szimbolizálta önmagát, a hívei számára.
A mi ősi magyar nyelvünk pedig, még mindig „életnek” nevezi a búzát, a belőle készült kenyérrel együtt. Mert a Nap élteti a búzát, míg a belőle sült kenyér bennünket. Ezért tartjuk meg minden évben, az új kenyér ünnepét. Így a búzán és a kenyéren keresztül, Jézus jelenti számunkra az életet. A megváltónk. Aki Isten küldötte. Akiben Isten gyönyörködik.
Ezért, arra a mondásra, hogy „Ha megdobnak kővel, …” vagyis, ha bántanak, az a Jézus által ajánlott szeretetreakció, hogy „dobj vissza kenyérrel”. Vagyis, Isteni minőségű szeretettel. Tulajdonképpen, álld meg azt is, aki bánt téged. Mert számára, még szükségesebb az Isteni szintű áldásod, mint a szeretteid számára. Mivel, a szeretteidet folyamatosan áldod, míg az ellenségeid, éppen azért bántalmaznak, mert hiányzik nekik a jóindulatod. Ezért, akivel megosztod a kenyered, azt nem utálod. Hanem éppen ellenkezőleg, szeretetet adsz annak.
A bennünk élő Isteni minőségünk küldötte, számunkra nem más, mint a legtisztább lelki érzésünk vagyis, a vágyunk. Amelynek a megvalósulása, megválthat bennünket, az életünkben jelentkező problémáink terheitől. Ezért, a vágyaink teljesüléseiben gyönyörködik, a mi Isteni minőségű lelkünk. Ha a vágyunkat nem hagyjuk érvényesülni az életünkben vagyis, keresztre feszítjük az elménkben, a megváltásra irányuló vágy, akkor is újra, és megint újra feltámad számunkra. Mert minden problémánk esetén, új vágyak ébrednek bennünk. Az ő megvalósulásuk érdekében. Amelyek mindig aktív cselekedetekre, azaz szeretettel teljes életre motiválnak bennünket.
Amikor probléma elé állít bennünket az élet, a lélek által bennünk élő Isten, mindig küld egy megváltó vágyat. Ezért, ha keresztre feszítjük a vágyunkat olykor az elménkben, ő mindig újra feltámad, egy újabb problémánk esetén. Így Isten, vágy formájában szimbolizálja bennünk, a megváltó Jézus személyét. Ennél fogva, aki nem érti meg azt, hogy az ideális megoldásra irányuló vágy teljesülése válthat meg bennünket a problémáink terheitől, annak számára Jézus személye, továbbra is, csak egy tiszteletre méltó Bibliai alak marad.
Ezért okoz számunkra örömöt az, ha a vágyaink teljesülnek. Az örömélményünk jelenti azt, hogy az Isteni minőségünk jól érzi magát, és gyönyörködik bennünk. Ilyenkor az elménk, egy egészen más valóságot tapasztal meg. A másvilág lehetősége tehát, itt van az elménkben. Éppen olyan formában, mint amikor egy vágyunk nem teljesül. Mert az ellene szóló kellemetlen szellemi gondolatainkra ébredő negatív lelki érzésekkel, kioltjuk azt. Olyankor, a közben tapasztalható bosszúság és csalódás miatt, a poklot éljük meg. Mert számunkra, az is, a másvilág részét képezi.
A lelkünk ugyanis, nem anyagi minőség. Ahogy a szivacsot a víz kitölti, úgy a lélek is, mint a mágneses alaphalmaz elidegeníthetetlen része, teljesen áthatja az elektromos szerkezetű anyagi lényünket. A szellemiségünk pedig, mint a memóriánk „raktárkezelője”, az agyunk olyan elektromos módon vezérelt része, amely mágneses impulzusokat képes produkálni, az elménk háttértárolójában raktározott hiteinkről. Tulajdonképpen, a mentalitásunkról, a mindenkori jellemünkről. Ezek a mi tudatosságunkat képező és viszonyítható EEG agyi hullámaink. Mint nagyon kis energiájú, agyi mágneses hullámok.
Így a szellemiségünk, közvetlen induktív viszonyban van, a mágneses alapú lelki minőségünkkel. Vagyis, az életünk energiájával. Amíg a szellemiségünk aktív, addig elnyomja a lelki szintű érzékelési képességünknek, szinte minden esélyét. Kizárólag a hatodik érzékünk marad meg, az úgynevezett megérzésünk. Mert az Isten által biztosított szabad akarat birtokosai vagyunk. Amit szellemi szinten gyakorolunk.
Így történik meg az, amikor a halál beálltával, a szellemi aktivitás teljesen elcsitul, és az elpusztíthatatlan lélek veszi át, az észlelés minden szerepét. A lélek észlelési lehetősége azonban, nem korlátozódik a szellemiségünk által felfogható öt érzékszervünk, erősen korlátozott információs lehetősége. Úgy is fogalmazhatnám, hogy a lélek olyankor, a mágneses valóságba „tekint”. Közvetlenül az Univerzum mágneses információinak az adatbázisába.
Mivel a lélek, nem képvisel szellemi szintű egoista önös érdekeket, ezért nem válogat az általa észlelhető mágneses információk között. Mindent elfogad szelekció nélkül. Csupán szemlélődik, és tökéletesen egyensúlyba kerülve, megért mindent addig, amíg a mágneses valóság közvetlen részét képezi. Majd a test újraélesztése során, ismét a szellemiség veszi át az irányító szerepet az elmében, és teljesen érthetetlenül „áll”, a lelki megtapasztalás emlékei előtt. Mert, a számára biztosított öt érzék működésével, nyilvánvalóan nem magyarázható a túlvilági szintű halál-közeli élmény.
A kábítószeresek például, éppen az ilyen mágneses élmények miatt válnak, a tudatmódosító szerek rabjaivá. Mert azok, olyan élményeket biztosítanak számukra, amely az öt szellemi szintű érzékszerven túli valóságból nyert információkról szólnak. Függetlenül, azok megtapasztalt tudati tartalmaitól. Mert, bár nem halnak meg, de szinte tökéletesen kiiktatják, a szellemi észlelésük képességeit.
A halálélménytől való különbség, pedig az, hogy a bekábítószerezett egyén, szellemi tudatánál van mindaddig, amíg a tudatmódosító szer hatása ki nem alakul. Így a közben kialakult szellemi szintű izgalmait, félelmeit, mint mentális programokat, viszontlátja felerősödve, a számára idegen mágneses valóság megtapasztalásában. Mert ott, a félelmének minden lehetséges aspektusa jelen van, és észlelhetővé is válik.
Az ezoterikus tanítások pedig, olyan meditációs módszereket kínálnak, amelyekkel tudatmódosító szerek nélkül is megtapasztalható, a mágneses valóság. Ennek előfeltétele az, hogy a szellemi gondolataink áramlását, teljesen le kell állítani. Mégpedig, tudatosan. Amilyen arányban csökken, az elektromos szellemi aktivitás, éppen olyan arányban fog növekedni, a mágneses alapú lelki érzékenység.
A szellemi aktivitás hiányában azonban, nem képes az ember értelmes módon irányítani a tudati tartalmakban megjelenő mágneses eseményeket. Éppúgy, csupán gyönyörködik benne a meditáló személy, mint a halálélmény esetében. Mert ez tulajdonképpen, csak passzív meditáció, amely a lélek mágneses észlelését teszi lehetővé. Az igaz, hogy közben, teljesen felfrissíti a szellemiséget és felüdíti a testet.
Az általam javasolt aktív meditáció lényege pedig, éppen az, hogy a szellemi gondolatainkat, nem kell elcsitítani. Csupán a múltban és a jövőben való kalandozását szükséges a jelenre korlátozni. Mégpedig olyan módon, hogy egy adott problémánk tökéletes, végső megoldására kell fókuszálni, minden szellemi gondolatunkat. Amíg az elménk, a szellemi gondolatok által, a jelenre aktív, addig a lelki érzéseink aktivitását sem korlátozza, hanem éppen, hogy fokozza azokat. Mert a lelki érzéseink kizárólag, csak a jelenben aktivizálhatóak. Itt és most. Amikor az elménkben, reális elképzelést formálunk a vágyunk tárgyáról.
Amíg ez az elképzelés alakul, formálódik, realizálódik a szellemi gondolataink informatív értékei segítségével az elménkben, úgy egyre teljesebbé válik ez a mentális kép. Ennél fogva, egyre kevesebb szellemi információt fog már igénybe venni a tudatos kialakítása. Az ilyen módon kialakult, mentális képzelet teljességében gyönyörködő szellemiségünk aktivitása pedig, szinte teljesen leáll. Mert az elménkben formált képzeletünkre tudatos. Így közben, a lelki aktivitásunk megnövekedik. Mégpedig, éppen a szellemi passzivitás mértékében.
Amennyiben pedig, a szellemi gondolataink segítségével, a lelki vágyunk tárgyát képzeltük el, akkor éppen, a kellemes gondolatainkat csoportosítottuk egységbe. Így az elménkben hozzájuk társuló pozitív lelki érzéseink, feltöltik ezt a csodálatos képet mentális tartalommal. Így integrálódva, olyan hitet formálnak az elménkben, amely telítve van életerő impulzusokkal. Vagyis, teremtésre alkalmas, pozitív lelki érzésekkel.
Ez az aktív meditáció, nem biztosít feltétlenül mágneses alapú lelki észlelést kivéve, ha a vágyunk, a mágneses valóság megismerése. Viszont, arra tökéletesen alkalmas, hogy a kellemes szellemi gondolatainkat és az elménkben hozzájuk társuló pozitív lelki érzéseinket, tudatosan összekapcsolja egy vágyott cél érdekében. Így az aktív meditációnk örömélményének a csúcspontján kifejezett ÁMEN kijelentéssel, a tudatos teremtés hatáskörébe rendelhetjük, a vágyaink elképzelt tárgyait. Gyakorlatilag, kivetítjük azokat az elménkből, a mágneses valóságba.
Ahol az ÁMEN kifejezés, éppen azt jelenti, hogy a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk, látta az elménkben a mentális képünket, és tökéletesen egyetért az elképzelésünkkel. Így a tudatos teremtéshez hozzájárulva, éppen Ő mondatja velünk azt, hogy ÁMEN. Vagyis, LEGYEN. Mert a szellemiségünk, még mindig csak gyönyörködik, az elménkben kialakult képzeletünkben. További információ hiányában, már „szóhoz sem jut”. Így aktív szemlélője, és egyben passzív értelmezője az Isteni szintű döntésünknek.
Az ilyen módon kialakított ima tehát, a tudatos teremtést valósítja meg. Ahol az ÁMEN kifejezés azt jelenti, hogy a lelkünk által bennünket éltető Isteni minőségünk, azt az élményt kívánja az anyagi valóságunkban megtapasztalni, amit a szellemi szintű elképzelésünkben már látott. Az ilyen módon realizált valóság válik, a megtapasztalható életeseményünk realitásaivá.
Mert az elektromos anyagi megnyilvánulások minden formája rezgés. Mágneses okokra visszavezethető, másodrezgés az Univerzumban. Ennél fogva, ha a mágneses valóságot tudatosan befolyásoljuk az elménkkel, akkor annak, gyakorlati szinten megtapasztalható anyagi megnyilvánulás eseménye lesz az eredménye. Mert a megnyilvánulás szó fogalmi jelentése éppen az, hogy az elektromos anyagi minőség, induktív hatásra, észlelhető rezgési szintet vesz fel. A tudatos teremtés esetén pedig, éppen a vágyott elképzelésében meghatározott formában. Lehet az, bármilyen anyagi szintű esemény.
Mert a mágneses valóságként értelmezhető másvilág, éppúgy bennünk van, mint szivacsban a víz. Csupán nyitottnak kell lennünk rá. De, amíg a szellemi szintű szabad akaratunk irányítja az elménk tudatosságát, addig egy relatív, beszűkült tudatosságunk lehet csak. Abszolút értékű kitágult tudatosságunk, csak a szellemi aktivitásunk hiányában, a lelki érzékelés során képes érvényesülni az életünkben. Ami egy szupertudatos elmeállapotot biztosít számunkra. Amely a mágneses alapú másvilág információinak az érzékelését teszi számunkra lehetővé.
Matécz Zoltán
2016.12.30.
