Babonaság.
A természettel együtt élő értelmes ember, mindig megpróbált párhuzamot vonni a természetben zajló események, jelenségek, és az azokat követő történések közé. Így kauzális, ok-okozati viszonyokat véltek felfedezni, a megtapasztalható életeseményeik között. Amelyik megfigyelésüket a társadalmi szintű elit, történetesen a vallási és a tudományos nézetek nem igazolták, azok csupán tévhitekként, népi hiedelmekként, babonákként maradhattak fenn az emberiség kultúrájában.
Hiedelmekként azonban, a népi bölcsesség kollektív hitét tükrözik vissza számunkra, még ma is. Mert ezek a babonák, több generációs kultúrtörténeti korszakokon keresztül aktívak maradtak, és a mai napig hatásokat fejtenek ki az emberek életében. Mert a mi korunkban is, szinte mindenki babonás valamilyen szinten. Még azok is magukon hordozzák a babona rejtett jegyeit, akik mereven tagadják, a babonák reájuk hatásos mivoltát.
Ennél fogva, miközben felvilágosult emberekként, mások babonás viselkedését nevetségesnek tartjuk és jót mulatunk rajtuk, addig közben, észre sem vesszük azt, hogy mi magunk is, a népi hiedelemnek értelmezett babonák közül, jó néhány másiknak a rabjai vagyunk.
Ilyen rejtett babonákat képviselnek az életünkben például, a négylevelű lóhere, amely a szerencse szimbóluma lett. Vagy a szökőkútba való pénzdobálás. A lópatkó, amit az ajtó fölé akasztanak, hogy a házból el ne szökjön a szerencse. Esetleg a magától leeső kép a falon. Ami mindig valamilyen szerencsétlenséget jelent. A kiborult só, ami veszekedést von maga után. A kéményseprő ember, aki után mindenki a gombjait nyálazgatja. Esetleg a fekete macska az úton. A tükör, amely ha eltörik, hét év galibát okoz. De sorolhatnám még napestig.
A testünkhöz kapcsolódó babonák sem ritkák. Ilyen például, a csuklás, amit ijesztéssel lehet elmulasztani, és az emlegetés hatására alakul ki. A szemviszketés, mint a jó hír lehetősége. A tenyér viszketése, mint a pénz kiadásának vagy bevételének a kényszere. A tüsszentés, ami igazolja azt, hogy valaki igazat mondott. Mindenki válassza ki, vagy gondolja ide magának nyugodtan a saját babonáját.
Hogy ezek a babonásnak vélt hiedelmeink, igaz vagy hamis állítások-e, azt a tudománynak és a vallásnak kellene kifejezésre juttatnia. De a tudomány és a vallás képviselői is babonásak valamilyen szinten. Akarva-akaratlanul. Mert a figyelmes és körültekintő ember, a tudatos cselekedeteiben, mindig figyelembe veszi, tetteinek az elvárható következményeit is. Ilyen módon, egyfajta sajátságos módon, kiszámítható valóságot próbál élni, amelyben a tetteivel már előre jelzi azokat az elvárásait is, amelyeket olykor, a babonásnak értékelhető képzelete alkot csupán.
A tudomány és a vallás is, hit alapú dolog. Mert a tudomány sem más, mint a tudós szakemberek kollektív hite. Mivel az elméjük, közvetlen módon nem találkozik az igazsággal, ezért az elméjükben, hinniük kell a korlátolt képességű érzékszerveik által beszerzett információk igazságértékeiben. Ennél fogva, csak a saját hiteikhez képest tudják eldönteni azt, hogy egy ilyen népi hiedelem szerintük babona-e, vagy tévhit.
Ahhoz azonban, hogy a babonáink esetében, népi hiedelmekről lehessen beszélni, a hit mibenlétét szükséges először értelmezni. Amely alapot biztosít arra, akár évszázadokon keresztül is, hogy egy babona aktív lehessen az emberiség társadalmi életében. Majd, csak ezek után lehet eldönteni azt, hogy egy adott babona, mint népi eredetű hiedelem, tévhiten alapszik-e, vagy sem.
Az én véleményem szerint, a hit, olyan cselekedetvezérlő szellemi gondolat az elménkben, amelyikhez a lelki érzéseinket adjuk. Ilyen módon, a szellemi szinten formált reális elképzeléseink informatív értékeihez, lelki eredetű mentális életerő impulzusokat biztosít az elménk. Így a hit, mint mentális erővel felruházott tényező, mindig hatást gyakorol az életünk eseményeire. Mert az általunk elképzelt valóság kialakítására törekszik. Mivel a hiteinkbe ágyazott lélekerő impulzusaink is erőhatások, amelyek éppúgy munkavégző képességek, mint más rendes fizikai erőhatás. Csak a lelki érzéseink, mentális munkát végeznek.
Babonaként akkor érvényesül egy ilyen népinek értelmezhető hiedelem, ha lelki érzéseket csatol hozzá az elménk. Akár pozitív, akár negatív lelki érzéseket. Míg a pozitív lelki érzéseink értünk dolgoznak, addig a negatív lelki érzéseink, éppen ellenünk fejtik ki a mentális hatásukat. Pszichoszomatikus eredetű betegségek kialakulását okozva bennünk. Így a babonáink, vagy az önbizalmunkat erősítik, vagy pedig, a félelmeinket.
Mert a lelki érzéseink, mindig aktivizálják, életre keltik azokat a szellemi gondolatainkat, amelyek hiedelmekként, a szellemi gondolataink tárgyai voltak. Tökéletesen illeszkedve, a megtapasztalható életeseményeinkbe. Ilyen módon igazolva számunkra, a babonás hiteink valóságformáló képességeit. Miközben észre sem vesszük azt, hogy a megvalósulásukhoz, mi magunk biztosítottunk erőhatásokat, a lelki érzéseink által.
Tévhitként, csak annak a felvilágosult embernek az életében érvényesül valamelyik babonás elképzelés, aki lelki érzelmek nélkül képes rá gondolni. Mert abban az esetben, lelki indíttatású életerő impulzusokat, nem társírt az elméje, a babonásnak vélt szellemi gondolataihoz. Ilyen módon pedig, hatás nélkül marad számára a babonás gondolat, és beigazolt tévhitként jut érvényre az ő életében.
Ilyen értelemben véve, a babonák is, mint népi bölcsességekből származó hiedelmek, a hit teremtő erejét igazolják számunkra, már évszázadokon és évezredeken keresztül. Ahol a lelki érzéseinkkel aktivizálhatjuk, míg azok nélkül, hatástalaníthatjuk a babonás elképzeléseinket. Függetlenül attól, hogy a tudomány vagy a vallás képviselői, milyen lesújtó minősítéssel látták el azokat. Mert a babonák, bár népi eredetű bölcsességek, de személyre szabott módon érvényesülnek az életünkben. Mindig a szerint, hogy mennyi életerő impulzust képviselő lelki érzést biztosítunk, a róluk szóló szellemi gondolatainkhoz.
Így a szellemi szinten felvilágosult értelmes ember, nem társít az elméjében lelki érzéseket a babonáról szóló szellemi gondolataihoz. Ezért azok, hatástalanokká válnak az életében. Még akkor is, ha a szellemi gondolataival, sűrűn foglalkozik is, a népi bölcsességek babonásnak értékelhető jellegével.
Éppen azért, mert szellemi szinten fel van világosodva, és a lelki érzéseit, mindig tudatosan használja az elméjében. Szándékosan kerüli a szeretet nélküli ártalmas, kellemetlen szellemi gondolatokat. Mert azokhoz, csak számára káros, negatív lelki érzéseket csatolhat az elméje. Viszont tudatosan ragaszkodva a szeretettel teljes, hasznos kellemes szellemi gondolatokhoz. Amelyek kizárólag pozitív lelki érzések aktivizálását teszik lehetővé az elméjében.
Ilyen módon, a mentális indíttatású teremtés technikáját tudatosan alkalmazva, olyan sorsot formálhat magának a valóságos elképzelései segítségével bárki, amilyennel érdemes beleilleszkednie az életeseményeibe. Mert minden esetben, a boldogság okozója lesz számára, a tudatosan gyakorolt teremtési képessége.
Valamikor, réges-régen, egy síkon művelték a hitet és a tudományt, a vallás képviselői. Mint az emberiség írástudó, művelt egyénei. Majd a tudományos gondolkodás sokrétegűsége miatt, gyakorlatilag kettévált a kétféle irányzat. Így a tudomány, elszakadt a vallásoktól. Később pedig, szembehelyezkedett egymással. Ma pedig, tudományos alapokon vannak tanítva a fiatalok, és a szabad vallásgyakorlásban élhetik ki, a közben kialakult hiteiket.
De a babonák létezési jogosultsága, még mindig arra utal, hogy sem a vallás, sem pedig, a tudomány nem létezhet hit nélkül. Mert egy az igazság, amelynek engedelmeskednek a világmindenségben. Az pedig, nem más, mint az Univerzum abszolút Igazsága. Amit a vallás, az Univerzum intelligens Istenének nevez. Míg a tudomány, intelligens Univerzumként emlegeti.
Kérdés az, hogy mikor jön rá a tudomány arra, hogy ugyanaz az intelligens Univerzum biztosítja számára az információt és az energiát, a mágneses hullámok révén, mint amelyik az Univerzum intelligens teremtő Isteneként, az ő specifikus angyalainak a közvetítésével, irányítja és befolyásolja, az elektromos anyagi világunkat.
Mert szerintem, a különböző hullámhosszúságú mágneses hullámok, ugyanazt a fizikai feladatot látják el a világmindenségben, mint a különböző feladatra szánt specifikus angyalok. Csak ellentétes nézőpontból értelmezve őket. Így az ellentétes nézőpontnak köszönhetően természetesen, logikai ellentmondásba ütköznek egymással. Ami a nevetséges babona hatáskörébe rendeli, a népi megfigyeléseken alapuló angyali rendeket is. Vele együtt, az Istenhitet.
Így nyilvánvaló dolog az, hogy nem az Univerzum abszolút intelligenciája tehet arról, hogy ellentétes módon gondolkozunk ugyanazokról a dolgokról. Nem az abszolút Intelligencia felelős azért, hogy a relatív emberi intelligenciáinknak köszönhetően, olykor szembe kerülnek az alapvető emberi érdekeink.
Pedig, a meditáció segítségével, Isten nyitva hagyott számunkra egy ezoterikus lehetőséget arra, hogy a tudóssá vált ember, éppúgy megérthesse őt, mint a vallásos. De a meditációt többnyire, csak az ezoterikus gondolkodók használják. Ami arra utal, hogy a tudományos szakemberek, éppúgy lehetnek elfogultak a hitükkel szemben, mint a vallások képviselői. Ennél fogva, a meditáció minden fajtáját, babonaként értelmezheti a tudomány és a vallás is. Akár teljes egyetértésben is. Mert ellenkezik, az ő érdekeiket képviselő tanításaikkal.
Pedig, a meditáció alkalmával, a szellemi aktivitásunk hiányában, tökéletes lelki felfrissülésnek lehetünk a haszonélvezői. Ez már bizonyított tény. Míg az általam javasolt irányított meditáció segítségével, tudatosan részt vehetünk a világmindenségben zajló, Isteni eredetű teremtési folyamatokban. Mégpedig olyan módon, hogy a mágneses hullámokban kódolt angyalokat, a vágyott dolog vagy esemény megvalósulása érdekében aktivizáljuk, az elménkből kivetített hiteink segítségével.
Azért lehetünk az Univerzum lokális, azaz helyi szintű társteremtői, mert a lélek által, Isteni minőségű életenergia éltet bennünket. Így Isten, a Genezis időszakában, megteremtette önmaga mágneses minőségéből, az összes összetett elektromos anyagi részhalmazok valóságát. Azóta is fenntartja induktív módon, azok folyamatos, rezgéseken alapuló működését. De a lokális, azaz a helyi igényeknek megfelelő teremtési folyamatokat, az értelmes emberre bízta. Mint önmaga értelmes anyagi megnyilvánulásaira.
Így a tudatos teremtés mentális folyamatát gyakorolva, Isten társteremtői lehetünk. Ezért teremtett bennünket, a szellemi gondolataink segítségével öntudatra ébredt, az ok-okozati viszonyokra nyitott értelemmel. Amellyel tökéletesen megérthetjük, az Univerzumban betölthető spirituális szerepünket.
Amely már, nem idegen sem a tudományoktól, sem pedig, a vallásoktól. Mert mindent elfogad ítélkezés nélkül. Ahol az elfogadás, egyszerűen azt jelenti, hogy tudomásul vesszük azt, hogy az emberiség különböző szintű néprétegei még, csak ilyen alacsony szellemi szinten élnek. Így a dolgokat és az eseményeket megítélve, hol pozitív, hol pedig, negatív lelki érzések alapján tevékenykednek. A spirituálisként értékelhető pozitív életerőiket, folyamatosan kioltva, hatástalanítva a negatív lelki érzéseikkel. Így gyakorlatilag, önmaguk ellen élve. Babonás tévhitnek ítélve minden olyan elképzelést, ami még nem illik bele, az ő alacsonyabb rendű szellemi képességeikbe. Valahol, itt tart most, az emberi kultúra fejlődése. A babonák világában.
Matécz Zoltán
2017.01.29.
