Istenkáromlás.
Alapvetően, kétféle Istenkáromlás létezik. Abszolút és relatív. Az abszolút Istenkáromlás, a teremtő konkrét szidalmazását jelenti. Míg relatív az Istenkáromlás abban az esetben, amikor egy hívő ember, a benne munkálkodó Isteni eredetű lélek teremtői tudata nélkül él.
Amikor valaki, az önmaga lelki minőségének az Istentudata nélkül imádkozik, relatív módon Istenkáromló az. Mert abban az esetben valójában, milyen jogon jelenti ki az imája végén azt, hogy „Ámen”. Azaz „Legyen”. Mert a teremtésről kizárólag, csak Isten rendelkezhet. Mivel, Ő a Teremtő. Még bennünk is. Ha pedig, az ÁMEN kijelentést tudatosan használjuk, akkor ne Istenhez szóljunk az imáinkban, hanem Istenként rendelkezzünk a teremtés felől.
Amíg Istenhez imádkozunk, addig az, egy kiszolgáltatott, várakozó álláspontot képvisel. Amint elkezdünk Istenként imádkozni, máris működni kezd az önrendelkezési és önbecsülési képességünk. Amely minden egyes tudatos teremtés alkalmával, erősíti bennünk a személyes Istentudatunkat.
Az előre megírt imák főképpen, csak arra jók, hogy szellemi szinten megnyugtassanak bennünket. Mert azokat, kívülről tudja az ember. Így lelki érzelmek nélkül suttogjuk el félálomban. Márpedig teremtő erőt, kizárólag a lelki érzéseink képviselnek. Mert azok, az életünk energiájából származó mentális erőimpulzusok. Amelyek a szellemi gondolatainkhoz társulnak az elménkben. A kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzéseket csatol az elménk. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, negatív lelki érzéseket.
A szellemi gondolatainkkal társult lelki érzéseink lesznek a mi hiteink. Amelyek az elménk háttértárolójába kerülhetnek, a memóriánkba. Így a memóriánkba ágyazódott hiteink lelki érzései, az elménk közvetlen tudatossága nélkül is, munkálkodnak a háttérben. Mint eltárolt mentális erőhatások. A pozitív érzések értünk dolgoznak, míg a negatívak, éppen ellenünk. Ezért, célszerű úgy használni az elménket tudatosan, hogy csak kellemes szellemi gondolatokkal töltsük fel. Mert azokhoz, számunkra hasznos teremtésre alkalmas, pozitív lelki érzéseket társít az elménk.
Az igazi ima, spontán módon jön létre. Valamilyen vágyunkról alkotott reális elképzelésen alapszik. Amit a szellemi gondolataink informatív értékei alapján formálunk az elménkben. Amikor a szellemi szintű értelmes forma kialakul az elménkben, akkor annak láttán, már előre pozitív lelki érzések indukálódnak bennünk. Amelyek feltöltik ezt a mentális képünket hatóképes tartalommal. Teremtő erővel ruházzák fel. Életerővel. Amit a lelki érzéseink képviselnek.
Majd, amikor a mentális képzeletünk láttán, már érezzük a pozitív lelki érzéseket, akkor kell kimondanunk azt, hogy ÁMEN. Mert ilyenkor gyakorlatilag, a lelkünk által bennünk élő Isten mondatja velünk ki, a teremtésre szólító vezényszót. Mert, amíg a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink, a jelen pillanatában tartózkodnak az elménkben, addig az arra utal, hogy a szellemi szintű elképzelésünket, az Isteni minőségű lelkünk szemléli, és pozitív lelki érzésekkel tolerálja. Vagyis, az ÁMEN kijelentéssel, az Isteni minőségű lelkünk, hozzájárul a reális elképzelésünk gyakorlati szintű realizálásához. Következésképpen, közvetlenül az Isteni teremtés hatáskörébe rendeli számunkra, a képzeletünk tárgyát.
Így az ÁMEN kijelentés, röviden azt jelenti, hogy Isten, az életünk gyakorlati eseményszerűségeiben, éppen azt kívánja megtapasztalni általunk, amit az elménk elképzelésében már látott, és amihez a pozitív lelki érzéseket biztosította. Mint Isteni eredetű mentális, teremtésre képes erőimpulzusokat.
Amíg tehát, egy Istenhívő ember, nem Istenként imádkozik, addig nem is élteti önmagában Istent. Márpedig, a lélek által, minden értelmes embert, Isteni minőség éltet. Nem ok nélkül. Mert élni, létezni, tapasztalni kíván rajtunk keresztül. Ennek a mentális szimbiózisnak, nem a mi szellemiségünk az alanya, hanem a lélek által bennünk élő Isten. A szellemiségünknek, csupán annyi szerep jut ebben a viszonyban, hogy a teremtésre irányuló célokat határozzuk meg vele, számunkra is érthető értelmes módon.
A teremtés során pedig, Isten rajtunk keresztül örül a gyakorlati megtapasztalásnak, és mi lehetünk a dolog egyetlen haszonélvezői. Mert az élmény mentális szinten közös. Éppúgy értékeli a lelkünk, mint a szellemiségünk. Vagyis, az Isteni minőségünk és az emberi mivoltunk, egyszerre tudatos a megtapasztalásunkra az elménkben.
Abszolút szintű Istenkáromlásnak minősül az, amikor valaki Istent szidja. De aki ilyen dolgot tesz, nem tudja azt, hogy a lélek által, őt is, intelligens Isteni minőség élteti. Így Istent szidalmazva valójában, önmaga saját alkotóképes teremtői minőségét ócsárolja. Éppen azt a hatóképes minőségét, amely az aktív életerő impulzusokat biztosítja benne. A motivációkra képes lelki érzések közvetítésével. Ilyen módon, a teremtőképes pozitív lelki érzések helyett, a rombolásra alkalmas negatív lelki érzéseknek biztosít az elméjében, valóságformáló lehetőséget.
Ezek a negatív lelki érzések, éppen ellentétes irányúak, az abszolút szeretet, természetes módon áramló energiáival. Amelyek az Univerzumban terjednek a mágneses hullámok által. Amelyek megteremtették az összetett elektromos anyagi valóságot, és folyamatosan fenntartják azok természetes működését, induktív módon. Így a negatív lelki érzéseink, a természetellenes jellegüknél fogva, éppen ellenünk fejtik ki a mentális hatásukat. Az által, hogy feszültté, idegessé tesznek bennünket.
Rövidtávon felidegesítenek, dühítenek bennünket, hosszú távon pedig, a pszichoszomatikus betegségeinket idézik elő a testünkben. Mert a testünk, mindig hűséges módon követi, az elménk mindenkori tudatossági állapotát. Így a kellemetlen szellemi gondolataink által indukált, negatív lelki érzéseik révén okozott feszültségünk, mindenképpen befolyásolja a testi működésünket. A kórházak, teljesen tele vannak olyan emberekkel, akik a betegségeiket, pszichoszomatikus módon szerezték. Mégpedig úgy, hogy az elméjüket rosszul használták.
Az elménket akkor használjuk jól, ha tudatosan kerüljük a kellemetlen szellemi gondolatokat. Mert a kellemes szellemi gondolatokkal, csak számunkra hasznos, pozitív lelki érzéseket lehet aktivizálni az elménkben. Amelyek ilyen módon, mindig a szeretetet szolgálják. Csak a szeretet pozitív lelki érzéseivel lehetünk szinkronban, Isten teremtő energiáival.
Mert a negatív lelki érzéseinkkel, éppen a teremtő energiák ellen munkálkodunk. Így a negatív lelki érzéseink, csak bennünk fejthetik ki az ártó hatásaikat. Ez a pszichoszomatikus egészségkárosodás lényege. Amikor az elménk által biztosított pszichénket, rosszul használjuk. Önmagunk ellen. Mert a szellemiségünkkel, nem a szeretetet szolgáljuk.
Így az értelmes ember számára, a szeretet a legideálisabb befektetés. Mert a szeretettel, éppúgy ápolja a saját sorsát, mint más Isteni eredetű lélek által éltetett embertársa életét. Az ilyen ember, az abszolút szeretet áramlásában él. Amelyben Istennel együtt, Istennel közreműködve vesz részt a teremtésben. Csak ilyen módon kerülhetünk szellemben, azonos hullámhosszra Istennel. Mert a frekvencia által biztosított lélekben, mindig egyek vagyunk vele.
De a legtöbb, életenergiából származtatható életerő impulzust, csak akkor képes biztosítani számunkra Isten, ha azonos hullámhosszon, azonos szellemi szinten vagyunk vele. Aki a szellemiségét, megtisztítja a kellemetlen gondolataitól, meg-szentesül. Mert az elméjébe, csak kellemes gondolatokat enged tudatosodni, amelyek a szeretet pozitív lelki érzéseit képesek aktivizálni. Így a megtisztult szellem biztosítja az elménken keresztül, a lelkünk tökéletes tisztaságát is.
Aki nem ezt teszi hívő emberként, Istentudattal élve is relatív Istenkáromló. Mert akarva-akaratlanul, kellemetlen szellemi gondolatoknak enged lehetőséget az elméjében. Amelyek az Isteni eredetű életerőinket, az Isteni teremtés ellen aktivizálják. Így bűnben élhetünk csak. Isten ellen. A relatív szeretet, kizárólag erre biztosíthat lehetőséget csak. Istenhez, kizárólag az abszolút szeretet vezethet. Ami alapvetően abban nyilvánul meg, hogy minden ember felé, a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk áldását közvetítjük. Feltételek nélkül.
Nem kell senkit ölelgetnünk. Nem szükséges, mások anyagi gondjait személyesen felvállalnunk. Nem muszáj mások szellemi problémáival azonosulnunk. Csupán arra van szükségünk, hogy a relatívságunkat fenntartani képes ítéleteink helyett, Isten áldását küldjük mások felé. Mert, aki ilyen módon él együtt Istennel, nem gátolja saját magát a szeretetben.
Ezért, Isten nélkül élni Istentudatos hittel, nagy luxus az emberiség számára. Mert az, a teremtőbe vetett hit ellenére is, egy Istentelen világ valóságához vezethet csak. Mint amit most, megtapasztalhatunk a valóságunkban. De Istentudattal a világunk, sokkal szebbé és jobbá teremthető.
Mert a szeretet, és a szeretetre való igény, itt van az emberiség életében. Számunkra Isten, a szeretettel teljes cselekedeteinkben nyilvánul meg. Mert először volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten, maga volt az Ige. Az ige pedig, cselekvést, történést, és létezést jelentő szó. Így minden változás, esemény, és jelenség, akár tudatos számunkra, akár nem, az Isteni megnyilvánulás részét képezi. Ezért kell benne aktív módon, tudatosan részt vállalnunk. De ezt, Isten nélkül, nem tehetjük meg. Mert az már, relatív Istenkáromlásnak minősülne.
Matécz Zoltán
2017.02.19.
