Ne csak nézz, láss is.
A szem, a látás képességének az érzékszerve. Ezért, a szemnél kezdődik a látás folyamata. De a látás biológiai művelete, az agyban alakul ki, és végül, az elménkben tudatosodik. Mégpedig, a szemünk által kialakított bioelektromos jelek informatív értékei alapján. Ilyen módon, nem a szemünkkel látunk, hanem az agyunkkal. A szemünkkel csak nézünk, és vizuális információkat gyűjtünk a látáshoz.
Az igaz, hogy az anyanyelvünkben használt fogalmaink szerint, a nézés és a látás nagy általánosságban véve, tulajdonképpen ugyanazt jelenti. Mert a nézés során lát az ember. De maga a látás biológiai folyamata, egy olyan összetett agyi művelet, amelynek csupán az érzékelője a szem. Amellyel nézni tudunk.
A látás tehát, egy komplex agyi művelet, ami az elménkben tudatosodik. Különválasztani a látást és a nézést pedig, azért szükséges, mert a merengő vagy a képzelődő ember, olykor egészen mást lát, mint amit a szemével éppen néz. Mert az elméjében, olyan mentális kép alakul ki, ami teljesen eltérhet attól, amit éppen a szemével néz.
Mivel a nézés során, csupán információt gyűjt a szem, míg a látással már ábrándozva tervezget, illetve megért valamit az elme. Mert az emberi fantázia gyakorlati megvalósulását reprezentálja a látás, az elménkben. Ilyen módon, amikor lát valamit az elménk, akkor nem minden esetben van szüksége a szemünk által biztosított vizuális információkra. Nézzünk erre egy példát.
A szememmel nézem azt, hogy valaki áll a kapuban. De az elmémmel látom azt is, hogy be szeretne jönni. Mivel, csak az elmémmel érthetem meg azt, hogy az illető kapuban állásának, valamilyen célja lehet. Így a szemem mindig, csak egy éppen látott vizuális helyzetről informál engem. Míg az elmében, megértem a vizuális információ üzenetét. Mert az elmémben már nyilvánvalóan látom azt, hogy miért áll valaki a kapuban.
Amit a szemünkkel látunk, az nem fedi minden esetben a látott valóságot. Mert a szem, csupán képeket vetít az elménk „vetítővásznára”. Ezeket a képeket, ha gyorsan érkeznek egymás után, folyamatos filmként értékelheti az elménk. De a szemünkkel folyamatosan nézett állapotokat, mindig az elménk értékeli látott képnek vagy filmnek. Mert a látás azt jelenti, hogy az elméddel felfogod, megérted azt a vizuális informatív értéket, amit a szemeddel nézel.
Az álomban például, nem is szükséges az, hogy néznünk a szemünkkel. Mégis látunk az elménkkel. Mégpedig, álomképek vagy álombéli filmek eseményszerűségeit. Amelyek éppúgy valóságosak számunkra, mintha a szemünkkel néznénk azokat. Mert az elménk számára, teljesen mindegy az, hogy a látott dolog vagy esemény, a szemünk felől érkező fényinformáció eredménye, vagy csupán az emlékeinkből származó vizuális szintű információáradat hatása. Mindenképpen valóságosnak értékeljük. Oly annyira, hogy a gyermekeknél, de néha a felnőtteknél is, közvetlen érzelmi reakciókat is képesek kiváltani az álomban látottak.
Óriási különbség mégis az, hogy a szemünkkel való nézéssel ellentétben, hogy a belső látási módozatainknak, nincsenek racionális keretek közé kényszerített relatív korlátai. Mert nincsenek előre meghatározott relatív feltételekhez, társadalmi szintű szabályokhoz és szabványokhoz kötve. Mert a belső látásmódunk, mindig teljes szabadságot élvez.
Így merengve, álmodozva, vagy képzelődve, bármit láthatunk az elménkben. Amit a vágyaink szerint csak szeretnénk látni. Nincsenek határok. Nincsenek szabályok. Nincsenek elvárások. Olyankor, korlátlan lehetőségek birtokában vagyunk. A jövő tervein és elvárásain agyalhatunk, miközben elmerengünk.
Az emberi kultúrában folyton változó valóságunk, olyan módon formálódik, alakul, hogy annak minden tárgyát és eseményét, először megálmodta valaki. Valóságosnak képzelte el. Majd, csak azután lett a megtapasztalható valóságunk része. Ezért semmi, de abszolút semmi sem manifesztálódik számunkra addig, amíg valaki valóságosnak el nem képzeli azt.
Ezért akármit, valamit, vagy bármit elképzelhetünk magunknak valóságosnak, mert csak olyan módon válhat a valóságunk részévé. De képzeletet alkotni csak arról tudunk, amiben hiszünk is. Mert, amiben nem hiszünk, az egyszerűen elképzelhetetlen számunkra. Pedig, akkor nem is lehet a valóságunk része. Legfeljebb abban az esetben, ha valaki más elképzeli helyettünk azt, ami számunkra elképzelhetetlen volt.
Így a hiteinkben, olyan szellemi gondolatok alakítanak ki, mentális képi vagy filmszerű megjelenési formát öltve, amelyekbe a lelki érzéseinket is beleszőttük. Ezért, aki a vágyairól képzeletet alkot az elméjében, lelkesedni fog az alapján, hogy mennyi pozitív lelki érzést invesztált, a mentális módon formált képzeletébe. Ezért, minél részletesebb az elképzelésünk, annál valóságosabbnak tűnik számunkra a dolog, és e miatt a képzeletünk, annál több pozitív lelki érzést aktivizál nekünk az elménkben.
Így a képzelet alkotója, már a reális elképzelése láttán is, örömélményekben részesül. Mert valóságosnak látja azt a vágyott dolgot vagy eseményt, ami még nem is létezik a megtapasztalható valóságában. Ezért, ez a tudatos teremtés alapja. A vágyainkról alkotott reális képzelet. Amelyben, tisztán láthatjuk előre, a hitünk tárgyát vagy eseményszerűségét. De olyankor, nem egy gyakorlatilag megvalósítható folyamatot látunk tisztán, hanem egy vágyott végeredményt. Amelynek a megvalósulásához lelki erőket biztosítunk. Teremtésre képes mentális erőket.
Mert a képzeletünkbe ágyazható pozitív lelki érzéseink mindegyike, egy-egy teremtésre méltó mentális erőimpulzusunk. Mivel a lelkünkből származik, az életünk energiájából. Továbbá, szinkronban van, az Univerzum abszolút szeretetén alapuló teremtő energiáival. Ezért, hatóképességgel bír. Méghozzá, a megtapasztalható sorsunkat formálják azok. Így a jelen elképzeléseibe ágyazott lelki érzéseink határozzák mag azt, hogy milyen jövőt élhetünk majd meg. Mert amire a mentális erőinket irányítjuk, azokban a dolgokban vagy eseményekben várhatunk csak általunk formált változásokat.
Ilyen módon kristályosodik ki az elménkben, a hitünk teremtő ereje. De az már a mi személyes felelősségünk, hogy az elménkben formálódó hiteinkbe, milyen polaritású lelki érzéseket építünk bele. Mert a problémáinkat feszegető kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak negatív lelki érzéseket csatolhat az elménk. Negatív sorsot formálva számunkra ez által. Így a kellemetlen szellemi gondolataink, tulajdonképpen beszennyezik a lelki érzéseinket. Míg a pozitív lelki érzéseink, a vágyott megoldásokról szóló kellemes szellemi gondolataink hatására, aktivizálódhatnak az elménkben.
A problémánkat képviselő hiányainkra koncentrálva, nem láthatjuk az elménkben, a vágyunkat kifejezni képes reális megoldásokat. Mivel, a pozitív lelki érzéseink és a teremtésre méltó kellemes szellemi gondolataink, nincsenek szinkronban egymással. Ezért nagy teher számunkra az, ha a mások által formált események alakíthatják csak a sorsunkat. Mert addig, a szeszélyesnek értékelhető sors kiszolgáltatottjai lehetünk csupán.
Hiszen, akkor vagy Úr az elmédben, ha a lelkeddel előre látsz minden olyan dolgot és eseményt, ami még nincs is meg a valóságodban, csupán vágysz azokra. Ha a szellemi gondolataidnak az informatív értékeivel, ki tudod alakítani azt a mentális képet vagy filmet, ami a lelki vágyaidat kifejezésre képes jutatni az elmédben.
Mert ott van benned, minden motivációs lelki erősséged, ahová a szellemi gondolataiddal, irányítod a lelki érzéseidet. Így a problémáidra fókuszáló kellemetlen szellemi gondolataiddal, olyan hibás gondolkodásmódot folytatsz, amelyben saját magad ellen fordítod, a lelki érzéseid által biztosítható mentális erőidet.
Így a gondolkodás nem éltet, hanem szép lassan megöl, ha nem a lelki vágyaidat fejezed ki általa. Mert, amikor a lelked által benned élő Isteni minőséged szemével látod a vágyott dolgok és események képzeletbeli valóságát, akkor az megvalósul számodra akkor is, ha szellemi szinten irracionálisnak, azaz lehetetlennek tűnik is számodra. Mert a valóságodat, mindig a lelki érzéseid formálják.
Aki a tudatos teremtés képességével bír, előre láthatja a sorsát. Mert reális elképzelések alapján élve, saját maga biztosít hozzá, pozitív lelki érzéseken alapuló mentális erőhatásokat. Az ilyen ember, nem kiszolgáltatottja a sorsnak, hanem tudatosan teremtő Ura annak. Mert a reális képzeletünk, előre láttatja velünk azt a vágyott jövőt, amit meg szeretnénk tapasztalni. Ez az értelmes emberi élet célja. Ezt a lelke mélyén, minden értelmes ember érzi, és alapfokon gyakorolja is.
Mert a képzelőerő fogalma nem azt jelenti, hogy erős vagyok akkor, amikor elképzelek valamit. Hanem éppen arra utal, hogy a reális képzeletünk, már erővel rendelkezik. Mentális indíttatású teremtő erővel. Amely a sorsunkat, a vágyaink alapján képes alakítani. Mert a jelen, éppen arra való, hogy a múlt tapasztalatai alapján, reális elképzeléseket formáljunk az elménkben, a megtapasztalni vágyott jövőnkről.
Mert amilyen emocionális érzelmi állapotban vagyunk a jelenben, az határozza meg a megtapasztalható jövőnket. Akkor is, ha szellemi szinten másképpen gondoljuk. De az érzelmi állapotainkat, a szellemi gondolataink képesek befolyásolni. Ezért, mindig célszerű kellemes szellemi gondolatokkal feltölteni az elménket. Hogy azok, csak pozitív lelki érzéseket aktivizálhassanak az elménkben. Ez, kizárólag a mi személyes felelősségünk.
Mert akkor lehetünk Urak az elménkben, ha mi magunk irányítjuk a pozitív lelki érzéseinket, a kellemes szellemi gondolatainkkal. Ha a kellemetlen szellemi gondolataink, vagy az indulatos negatív lelki érzéseink irányítanak bennünket, akkor azok, elrabolják tőlünk azt a lehetőséget, hogy a pozitív teremtés lehetőségével élve, magunk irányítsuk a sorsunkat. Vagyis, mentális módon, kiszolgáltatottakká válunk.
A többi élőlénnyel szemben, azért vagyunk képesek a tudatos teremtésre, mert a bennünket éltető a lélek mellett, a szellemi képességeink is adottak. Ami a többi életformára nem jellemző. Ők csupán, intelligens lelki adottságokkal rendelkeznek. Amit ösztönnek nevezünk. Az értelmes ember éppúgy rendelkezik intelligens lelki ösztönökkel, mint szintén intelligens, szellemi szintű képességekkel. Így az elménk összetettebb, komplexebb módon működik. Ezért vagyunk képesek, reális hiteket formálni a vágyainkról azért, hogy az elvárásaink alapján, megvalósuljanak azok. Így alakul, fejlődik az életformánk napról-napra. Míg a többi életforma élete, évmilliók alatt is alig változik.
Sajnos, a materialista nevelés képviselői, akik járatlanok az ezoterikus tanítások, spirituális lelki erőket irányító elveiben, leszoktatták az emberiséget az ábrándozásról, az elmélázásról, a fantáziálgatásról, az álmodozásról, a képzelgésről. Mert a gyakorlati tevékenységek hiányában, hiábavalóságnak tekintették. Gyerekes dolognak, ami nem méltó a racionális módon gondolkodó felnőttek viselkedésére. Így a félrevezetett felnőttek nagy része, szégyenteljesnek tekinti ezeket a mentális dolgokat, még ma is.
Pedig, ezek a jobb jövő reményeit előrevetítő mentális lehetőségeink. Hiszen a reményeink, a terveink, az elvárásaink nyernek bennük racionális értelmet. Az által, hogy a lehetetlennek látszó dolgokat és eseményeket is, valóságosnak láttatják velünk. Így önmagát csapja be az a személy, aki nem él ezekkel a velünk született mentális lehetőségekkel.
Itt van például, a vizualizáció képessége. Sokan meditáció helyett, vizualizációs gyakorlatokat végeznek azért, hogy megpihentessék magukat a mindennapi tevékenységeik szüneteiben. Olyankor lehunyják a szemüket egy kis időre, és egy képzeletbeli helyre mennek, az elméjük virtuális valóságában. Ami lehet egy elképzelt csodálatos kert, park, horgászhely, vagy bármilyen más helyszín. Amelyben szerintünk, jól érezhetnék magukat.
A pihenés közben vizualizált helyszínen üldögélve, sétálva, vagy egyéb kellemes tevékenységet folytatva, az elménk segítségével, akár néhány perc alatt, teljesen felfrissülhetünk fizikai szinten. Ezért, egyre többen használják ezt a vizualizációs módszert ahhoz, hogy a 10-20 perces pihenésük után, újra frissek és aktívak legyenek. Így felfrissítheti magát az embert például, a hosszú éjszakai autóvezetés közben megpihenve is.
Mert az elménk, mindent valóságosként kezel, amit lát. Ami azt jelenti, hogy az aktív pihenés látványára az elménk, megpihenteti a fizikai testünket is. A fáradt ember azért merül ki teljesen, mert nem képes még képzeletben sem elrugaszkodni, az őt fárasztó tevékenységektől. Azok rabságában él. Még akkor is, ha minden lelki érzésével, ellene küzd. Sőt, mi több, annál erősebb a szenvedése, minél erőteljesebb ez a mentális küzdelme.
Az ilyen emberek, néhány kényszermunkával töltött év után, szinte teljesen „kiégnek”. Lelketlen bio-robotokká válnak. Sok ilyen mentális zombi jár dolgozni nap, mint nap. Akik, csak vegetálnak az életben. Könnyű felismerni őket, mert érzéketlen tekintettel járnak kelnek, vagy még agresszívek is a többi embertársukkal szemben. Deprimáltak.
Mert ma már, nem a pozitív hiteink alapján élünk, hanem a reális elvárásaink szerint. Amely minden esetben, a számunkra biztosítható adakozás szellemi szintű racionális okait kutatja. Így az egónk elvárásai irányítják a lelki érzéseinket. Amelyek akkor lehetnek pozitívak csak, egy kis időre, ha a gyakorlati elvárásai beigazolódtak éppen. Megelőlegezett örömöt az ego, nem képes biztosítani számunkra. Ilyen módon, a természetes önbecsülés csökken.
Mert hogyan várhatnánk el azt másoktól, hogy megbecsüljenek bennünket, ha bennünk az önbecsülésnek nyoma sincsen. Hiszen a megbecsülést ki kell érdemelni. A kiharcolt megbecsülés bizonytalan, csak látszaton alapuló felületes dolog. A kiérdemelt megbecsülés pedig, szeretetet sugároz. Azaz éltetni képes mentális erőt. Mert a konstruktív teremtőerő, a szeretet lelki érzéseiben rejtőzik.
Ezért kedves olvasóm. Gondosan ügyelj arra, hogy a gyermekednek vagy az unokádnak, soha ne csökevényesedjen el a képzelőtehetsége. Éppen azt kell szorgalmazni, hogy a velük született természetes képzelőtehetség, minél tökéletesebb formát öltsön az életükben. Még akkor is, ha az, csak gyerekes fantáziálgatásnak minősül.
Mert a gyermeki fantáziával felvállalt szerepek alapján nyer tapasztalatot játék közben az ember arról, amit valóságosnak képzelt el. Minél szélesebb lesz azoknak a képzeletbeli szerepjátékoknak a skálája, amit a gyermek játszva kipróbál, annál nagyobb lehetősége lesz felnőtté válva, a tudatos életszerepének a felvállalására. Attól függően, hogy a gyermekkori élettapasztalata, milyen örömöt biztosított valamikor számára, valamelyik alkalmi szerepjátéka közben.
Ilyen szerepjátékokkal szórakoztatjuk magunkat felnőtt korban is. Amikor olvasunk, filmet vagy színdarabot nézünk, és beleéljük magunkat a szereplők sorsába, amíg szórakozunk. Vagy például, amikor a számítógépes videó játékok virtuális valóságában érezzük jól magunkat. Mert ezek olyan mentális lehetőségek, amelyekkel kikerülhetünk azokból a kényszercselekedeteinkből, amelyek a mások felé irányított elvárásaik miatt alakultak ki az életünkben.
De én azt magyarázom, hogy az elvárások helyett, teremtsd meg magadnak a sorsodat. Mert ettől, nem létezik szórakoztatóbb lehetőség az életünkben. Így este lefekvéskor, kérdezd meg magadtól azt, hogy mi legyen a másnapi teendőd. Ami természetesen arra utal, hogy a vágyaid közül választasz egyet-kettőt, és szellemi szinten megtervezed azok elvi megoldásainak a lehetőségét. Majd ahogy látod az elmédben a szellemi szinten formált tökéletes megoldást, pozitív lelki érzéseket biztosítasz hozzá. Végül, azzal a biztos tudattal alszol el, hogy a másnapi programodat, megfelelő módon előkészítetted.
Reggel pedig, hálás szívvel megköszönöd mindazt, amit az Univerzum eddig is adott neked. Mert a háládban, az a szeretettel teljes tökéletes megbecsülésed jut kifejeződésre, amelyben a te alapmentalitásodat, továbbra is szeretetben tudod tartani. Mert a jelenben érzett hálád lelki állapota, olyan pozitív tapasztalatokat biztosít számodra, amelyek a jövöd dolgait és eseményeit is hálával fogják kísérni.
Mert szeretetben, csak hálás szívvel lehet élni. Így az esténként megtervezett vágyaid, olyan módon fognak megvalósulni a mindennapi életedben, hogy a hála érzéseit, folyamatosan megtartsák benned.
Ahogy az egoista szintű elvárásaink, eltávolítanak bennünket a szeretettől, úgy az önkéntes adakozásunk, szeretetben tart bennünket. Még akkor is, ha az csupán, mentális módon valósul meg. Ami azt jelenti, hogy másoknak a jó és szép dolgokat és eseményeket, éppúgy elképzelhetjük, mint magunknak. Olyankor, a hozzá csatlakozó szeretetérzéseinket adjuk másoknak. Hogy a megtapasztalható valóságunk, a mások életében is hasznos legyen. Mert az életet együtt éljük. Így nem lehet közömbös számunkra az, hogy más embertársaink hogyan élnek.
Mert a szeretet, éppen azt jelenti, hogy Isten áldását kívánjuk mindenkinek. Így a szeretteink köre folyamatosan bővülhet. De főképpen, azok fognak bennünket viszontszeretni, akik felé mi magunk is szeretetet sugárzunk. Ez az Univerzum teremtőképes szeretettörvénye. A hatás-ellenhatás, vagy az akció-reakció, vagy másképpen, az ok-okozat törvénye. Így nem lehetsz a szeretetben ellenhatás, vagy reakció, esetleg okozat, amíg nem te voltál az ok, az akció, vagy az alaphatás.
Ezért, ne sajnáld senkitől a szeretetet. Mert az, a benned élő Isten áldását közvetíti mások felé. Hiszen a lélek által, Isteni minőség éltet téged is. Ezért van meg benned, a tudatos teremtés képessége. Élj hát vele szeretettel. Így minden rászorulónak, szebb és jobb jövőt képzelhetsz el, itt és most a jelenben. Amikor az ő szükségeiket nézed, és közben látod azt a hibát vagy hiányosságot, ami őket boldogtalanná teszi.
Mert amíg, egoista módon elveszed a másét, relatív boldogságot tapasztalhatsz meg csak. Az abszolút boldogság megtapasztalásához, adnod kell. Azt a szeretetet, ami a lelkedben van. Az Isteni minőséged pozitív érzéseit. Mert amikor önmagadból adsz, önmagadat adod. Minden reális módon működő párkapcsolatnak ez az alapja. Akár lelki közösséget biztosító szerelemről, akár barátságról legyen is szó. Barátkozz meg hát a gondolattal és az emberekkel, hogy áldás legyél az életükben. Akkor is, ha erről ők nem is tudnak.
Mivel, nem szükséges mindig szellemi szinten egyetértened azokkal, akikkel lelki közösséget vállalsz. Lehet különböző véleményetek is. Mert minden ember, más élettapasztalatok alapján alakította ki azt a jellemét, amellyel a világot most szemléli. A tőled kapott pozitív tapasztalatok pedig, a mások jellemét is pozitív mértékű változásra késztethetik. Csak nézd és lásd, a hibáikból és hiányosságaikból adódó szükségeiket.
Mert amíg a szemeddel nézed őket, addig a lelkeddel látod az esetleges szükségeiket is. Így van csak lehetőséged, a pozitív lelki érzéseiddel, javítani az élethelyzetükön. Ha, csupán nézed az életet akkor, csak szellemi szinten megítélni tudod azt. De ha már látod is az elmédben, akkor a szellemi szintű ítéletedet megfordíthatod, és a tudatos teremtésed képességével, szebbé és jobbá alakíthatod a valóságot.
Mert az Isteni eredetű létezésed, erre kötelez. Hogy a szeretetet, mindenfelé tudd közvetíteni. Abszolút módon. Mert a szeretet, olyan mentális feladat számodra, amelyben a mások iránti Isteni szolgálatod valósul meg. Megláthatod.
Matécz Zoltán
2017.06.02.
