Képzelt valóság.
Bármerre nézzünk is a világunkban, a valóságnak csak olyan részletével találkozhatunk, amit valaki már elképzelt előttünk. Képzeletével megtervezte azt. Majd a megtapasztalható valóságunk részévé tette. Ennél fogva, mindig a tudatos elképzeléseink valósulnak meg. Úgy is fogalmazhatnám a dolgot, hogy a megtapasztalható valóság, az elme tudatában gyökerezik. Mint létezési terv.
Ennél fogva, ha változtatni szeretnénk az elménkben, a benne tudatossá vált észlelt valóságon, akkor azt a vágyott változást, a reális elképzelés szintjére kell emelnünk az elménkben. Amiben nem hiszünk, az elképzelhetetlen számunkra. Ezért, amiben nem hiszünk, az nem is kerül az elképzeléseink szintjére. Mert nincsen róla semmiféle szellemi szintű információnk.
Ezért, amiben hiszünk, azt az elképzeléseink szintjére kell emelnünk az elménkben, hogy a valóságunk részévé válhasson. Ennél fogva, mindig a hiteink valósulnak meg. Mert az elménkben formált reális elképzeléseink, mindig a hiteinket fejezik ki. Így mindig a hiteink valósulnak meg, és alakítják át a megtapasztalható valóságunkat.
Ezért a hit, olyan valóság formálására alkalmas szellemi gondolat az elménkben, amelyekhez a lelki érzéseinket biztosítjuk. Így a valóságunkban megtapasztalható változás, csak akkor jöhet létre, ha valaki a tudatos elméjében, reális módon elképzeli azt számunkra. Ez a valaki, ideális esetben, akár mi magunk is lehetünk. Erről szól, az általam javasolt, „tudatos teremtés” mentális képessége. Amelynek keretén belül, reális valóságként képzeljük el a vágyaink tárgyát vagy eseményét, a kellemes szellemi gondolataink segítségével, és a tudatos elménkben, pozitív lelki érzéseket biztosítunk hozzá.
Ilyen módon, a szellemi gondolataink informatív értékei, meghatározzák azt, hogy az elképzelt teremtésünk milyen mentális formát öltsön a megtapasztalható valóságunkban, míg a pozitív lelki érzéseink, mint mentális erőimpulzusaink, megvalósítják azt számunkra.
De, ha már a tudatos teremtésnél tartok, akkor arról is szót kell ejtenem, hogy a természetet alkotó valóságunkat, amelyben a mi képzeletbeli változásaink létre jöhetnek, milyen tudatos elme teremtette meg. Mert nyilvánvaló dolog az, hogy értelmes teremtett lényekként, mi magunk is a megvalósult természet részét képezzük.
Ennél fogva, van egy egyetemes teremtett valóság, amit nem mi teremtettünk meg, az ő folyamatos eseményszerűségeivel, és van az általunk megteremthető valóság, amely a természet részeseményeihez való tudatos igazodásunkat jelenti. A teremtett valóság, az Univerzum abszolút Elméjében valósult meg, míg a benne kialakítható változásokat, a mi relatív elméinkkel tudjuk megvalósítani.
Így a valóság, az egyetemes tudatosság által alakult ki, míg a benne tudatosan kialakítható változások, a mi relatív tudatosságunk eredményeként jönnek létre. Mert „létrejönni” annyit tesz, mint a megtapasztalható létezés részévé válni. Ami a tudatosság nélkül, gyakorlatilag elképzelhetetlen.
Az Univerzum eleve kétféle valóságra bontható, elvi síkon. Az oszthatatlan alaptömegek teljes halmaza által felépített szubjektív mágneses valóságra, és a belőle megnyilvánult összetett szerkezetű, elektromos anyagi részhalmazok objektív valóságára. A mágneses alapú szubjektív valóságban alakulnak ki a mágneses hullámok, tárolódnak el, és terjednek az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság részhalmazai felé. Amelyeket induktív módon befolyásolva, fenntartják azok létezési jogosultságát.
A mágneses alaphalmazban kialakuló mágneses hullámoknak, két alapvető tulajdonsága van. A hullámhossz, és a frekvencia. Szerintem, a hullámhossz képviseli a mágneses információt, míg a frekvencia által, a mágneses energia terjed, diszkrétnek mondható erőimpulzus adagok formájában. Így a mágneses energia, induktív módon befolyásolja az elektromos anyagi megnyilvánulások eseményszerűségeit. Mégpedig, a mágneses hullámhosszban rögzített információ értéke alapján.
Így az Univerzum mágneses alaphalmazát, mert a mágneses információ kialakítására, tárolására, és közlésére alkalmas, egy abszolút Elmének foghatjuk fel. Az Univerzum abszolút Elméje pedig, egy sajátságos öntudattal rendelkezik. Amit az idealista filozófia, egyszerűen Istennek nevez. Teremtőnek. Mint egy olyan, minden elektromos változásról tudó, és minden elektromos jelenségre ható képességnek, aki ezt a kozmikus képességét, tudatosan használja.
Így az objektívnek megismert elektromos anyagi valóság, a kozmikus tudat elképzelése alapján valósult meg, és jött létre. Így az anyagi valóság, a mágneses alaphalmazban tudatos abszolút Elme virtualitása. Vagyis, intelligenciát tükröző reális elképzelése. Benne az értelmes emberrel együtt.
Az értelmes ember, abban különbözik a többi élőlénytől a Földön, hogy azokkal szemben, nem csupán ösztönös intelligenciát képviselő lélek éltet bennünket, hanem szellemi szintű intelligenciával is rendelkezünk. A relatív elméinkben pedig, a lelki intelligenciánk és a szellemi intelligenciánk részeredményei, közös mentális egységekbe szervezhetők, amelyek a mi hiteinket alkotják. Ezek a sajátságos hiteink, a memóriánkba kerülnek, az elménk mentális háttértárolójába.
A memóriánkban, a szellemiségünk a „raktárkezelőnk”. Jó raktárosként, mindig teljes értékű adatbázisra törekszik. Ezért, folyamatosan szemléli a memóriánkban tárolt emlékeinket, és ha logikai hibát vagy hiányosságot fedez fel, akkor azt felküldi az elmébe, mint új, értékelésre váró gondolatot. Több ezer ilyen szellemi gondolatunk ébred naponta. De emlékezni, csak azokra tudunk estére, amelyekhez lelki érzéseket is társított az elménk. Mert azok váltak fontosakká számunkra. Így lelki érzésekkel alátámasztva, visszakerülhet a szellemi gondolat a memóriánkba. Kiegészítve a memóriánkban tárolt emlékeink hibáit vagy hiányosságait.
Mivel a szellemiségünk, folyamatosan szemléli az emlékeink időrendi sorban tárolt raktárkészletét, ezért a benne tárolt hiteink közös eredőjét, a jellemünket biztosítja számunkra. Azt az alapvető mentális képességünket, amellyel igazodni tudunk a valóságban észlelhető életeseményeinkhez. Illetve, amelynek segítségével, megvalósíthatjuk a valóságban, azokat a dolgokat és eseményeket, amelyekre vágyakozunk. Intelligens módon.
Az Univerzum energiája egy és oszthatatlan. Erre utal az energia megmaradási törvénye. Amely szerint, energia nem vész el, csak átalakul, és a hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegértékek aktivizálásával, mindig új, és megint újabb megnyilvánulási formát ölt, az anyagi világunk objektív valóságában.
Lélekként, ez az Isteni eredetű energia éltet, minden élőlényt. Lélekben tehát, egyek vagyunk. Az értelmes embert azonban, szellemi képességek is jellemzik. Így minden értelmes ember, egy mentális módon skizofrén alkat. Akit intelligens lélek, és szintén intelligens szellem irányít az elméjében. A nyugodt életvitelünk, éppen abban nyilvánul meg, hogy mennyire vagyunk képesek az elménkben tudatos intelligens adottságainkat, egyensúlyban tartani.
Mert a lelki intelligenciánk, abszolút értékű. Míg a szellemi intelligenciánk, folyton változó, relatív értéket képvisel az elménk számára. Éppen az, az ezoterikus törekvésünk, hogy a szellemi szintű intelligenciánkat is, abszolút értékűre képezzük. Éppen azért, hogy csak pozitív lelki érzésekre támaszkodva, minél spirituálisabb életet élhessünk.
Mert ma még, a kellemetlen szellemi gondolataink segítségével aktivizálható negatív lelki érzéseinkkel, anti-spirituális módon, önmagunk ellen élünk. A sok negatív lelki érzéseinket aktivizálva. Egy önpusztító életvitelt gyakorolunk. Mert a relatív szellemi intelligenciánk, még nem nőtt fel, a lelkünk abszolút intelligenciájának a mentális szintjéhez.
Így az emberek nagy része, fél a valóságtól. Félnek attól, hogy kudarcok érik őket, amelyekben még hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek. Egyfajta szociális fóbiában szenvednek. Mert a tudatos elméjüket rosszul, destruktív módon használják. Mivel, mindig azért sopánkodnak, amijük nincsen meg éppen a valóságukban. A helyett, hogy annak örülnének, ami már megvan benne. Illetve, a sopánkodás helyett, a tudatos teremtés lehetőségével élve, megteremtenék maguknak mindazt, amiben hiányt szenvednek.
Mert a megtapasztalható valóságunkat, a lelki érzéseink alakítják ki. A szellemi gondolataink, csak megfelelő módon irányítják a lelki érzéseinket. A vágyott célok elérése érdekében. Ezek a teremtő gondolatok és érzések, az elménk képzeletében egyesülhetnek, a vágyott céljaink elérése érdekében. Ha az elménket, ilyen konstruktív módon használjuk, a vágyaink reális elképzelése érdekében, akkor a valóságunk, mindig az elképzelt vágyaink szerint fog alakulni. Mert természetes módon fog igazodni, az elképzelt relatív valóságunk, a folyamatos változásban lévő természet abszolút valóságához.
A szellemi képességeinknek köszönhetően, ez a relatív teremtői adottságunk, éppen azért van meg bennünk, mert mi magunk is, Isten relatív részei vagyunk. Vagyis, az abszolút intelligenciában megvalósult, relatív intelligenciák vagyunk. A folyton változni képes szellemi képességeinknek köszönhetően. Az Univerzum mágneses alapú Istene tehát, valóban bennünk él, és általunk tapasztalatot szerez arról az elektromos anyagi valóságról, amelybe teremtett bennünket.
Az elképzelt valóság, virtuális valóságot jelent számunkra. Ezért a természet, amit Isten képzelt el objektív anyagi valóságként, nem más, mint a teremtő virtualitása. Velünk együtt. Éppen olyan módon, mint ahogyan, a mi számítógépes játékaink virtuális valóságában a szereplők, egy általunk elképzelt valóság részeiként vannak jelen.
Mi, nem érezzük azok esetleges fájdalmait. Csak szórakozunk velük akkor is, ha elpusztulnak néha azok. Majd egy virtuális szintű reinkarnációs folyamatban, újra kezdhetjük velük a játékot. Mi csupán, csak mentális módon beazonosulhatunk, az ő virtuális eseményszerűségeikbe.
Hasonló módon, mi magunk is, Isten virtualitásai vagyunk. Ő csupán, szemléli a mi életünket, és olykor beazonosul velünk, mentális módon. Ha pedig, az életvitelünkben elbukunk, hagyja azt, hogy újra kezdjük az egészet. Akár egy reinkarnációs folyamatban újraszületve. Mert a lelki érzések megtapasztalását, mi magunk éljük meg. Isten ennek, csak virtuális szemlélője.
Ezért, minden normális ezoterikus tanítás arról szól, hogy szellemi síkon rezegve, elérjük a pozitív lelki érzéseink rezgési síkját. Mert, csak azon a szellemi szintű hullámhosszon, és lelki szintű frekvencián lehetünk azonos mentális szinten, a teremtővel. Mivel, csak az örömben azonosulhatunk azzal az egy kozmikus játékossal, aki örömmel játszik velünk, mint az ő virtuális játékaival.
Mert a valóság, objektív és szubjektív egy időben. Hiszen az elektromos anyagi világ részhalmazainak a belső strukturális szerkezeteit, amit az ő rács és kristályrács felépítményei tartanak stabil állapotban, belül ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölt ki, mint amelyik körülöleli azokat. Mozgási, létezési teret biztosítva, az objektív anyagi valóság számára. Mert maga az abszolút létezés, egy és oszthatatlan.
Isten tehát, nem osztotta meg önmagát az által, hogy az anyagi valóság részeként is megnyilvánult elektromos módon, csak egy virtuális valóságot képzelt magának, amelyben tapasztalatot szerezhet általunk, az ő abszolút ismereteiről. Mert az szellemi ismeretek, csak a lelki szintű megtapasztalás által válhatnak tudássá. A minden tudásához tehát, reánk is szüksége van, mint virtuális játékosaira. Akik tapasztalatot szerezhetünk számára.
Mivel azonban, Isten bennünk él és éltet minket, ezért a mi mentális feladatunk az, hogy Istenekké váljunk az életünk során. Azaz, ugyanolyan rezgési szinten létező mentális lényekké, mint maga Isten, a teremtőnk.
Matécz Zoltán
2017.08.12.
