Tömeg.
Társadalmi szinten, a „tömeg” fogalma egy főnév, ami azt jelenti, hogy sok ember gyűlik össze és tevékenykedik, egy közös cél elérése érdekében. Egy közös egységbe tömörödött emberközegként érvényesülve.
Így a fizikában is hasonló, a „tömeg” fogalmának az értelmezése. Amely szerint, sok részecske közegének a közös együttese, amely nagy mennyiségben, szorosan együtt munkálkodó résztömegek közegének az összessége. Anyagi részecskék, kötésben jól szervezett együttes halmaza. Amely egy stabil egységű önálló testként mutatkozik meg számunkra. Mint, egy meghatározott anyagmennyiség teljes halmaza, amely egy közös egységben megnyilvánuló, önálló tömegértékű formát öltött.
Úgy is fogalmazhatnám, hogy minden anyagi test, apró részecskék egységben elkülönült halmaza, amelynek a teljes közege, egy közös stabil formát öltve, egy nagyobb önálló fix tömegértéket képvisel. Így nyilvánvaló dolog az, hogy az apró kvantitatív kiterjedésű résztömeg értékek, amelyek teljesen tehetetlen módon viselkednek, a reájuk hatást gyakorló kvalitásokkal szemben, közös struktúrába szervezett együttes stabil közegként is, szintén teljesen tehetetlen, önálló tömegértéket mutatnak számunkra. Mert a tehetetlen tulajdonságukat, akkor is megőrzik a tömegek, ha egységbe tömörülve, egy sokkal nagyobb anyagi test tömegértékeként jutnak érvényre.
A gáz és folyékony halmazállapotú közegektől tehát, csak az különbözteti meg a szilárd anyagi testeket, hogy azoknak a részközegei, rács vagy kristályrács alapú szerkezetekben vannak stabilizálva. Így minden anyagi test, tömeg és közeg egyazon időben. Vagyis, a testek tehetetlen tulajdonsága, a külsőségnek számító objektív tömegértékükön keresztül éppúgy megnyilvánul, mint a szubjektívként értékelhető belső közegértékükön. Ez, a testekre nézve kétféle tehetetlenség, egymással teljesen azonos értékű.
m = tömeg = anyagi test = közeg = k
m = anyagi halmaz = k
m = ρ * V = k
Önálló egységes objektív tömegértékként, az anyagi testre ható közvetlen felületi erőhatásokkal szemben mutat tehetetlen tulajdonságot a testek tömege, míg struktúrában rendezett egységes közegként, az energia hatásával szemben tehetetlen belső, számunkra közvetett, azaz szubjektív módon.
Így a tömegérték, az anyagi testeknek olyan tehetetlen tulajdonsága, amely a kiszolgáltatott jellemzőségére nézve, a világegyetem bármely pontján állandó. Vagyis, a kiterjedés nélküli, kvalitatív hatásokkal szemben tanúsított, kvantitatív kiterjedésű ellenálló képességét a testeknek, egyszerűen „tömegnek” nevezzük. Rövidebben fogalmazva, a testek tehetetlen tulajdonsága, nem más, mint a „tömeg”. Ahogyan azt Newton megfogalmazta.
Ezért a „tömeg”, az anyagi testek olyan fizikai mértéke, amely kifejezésre juttatja a testek tehetetlen ellenálló képességét, a kötött halmazukra gyakorolt hatásokkal szemben. Így a „tömeg”, a testeknek olyan alapvető tulajdonsága, amely kizárólag a bennük lévő anyagi halmaz mennyiségére utal. Ami ennél fogva, teljesen független a földrajzi helytől.
A tömeg, a testek sajátságos tulajdonságaként, amely éppen a kvalitatív hatásokkal szemben tanúsított ellenálló képességükre utal, más egyéb testtulajdonsággal nem társítható. Így a „tehetetlen-tömeg” vagy a „súlyos-tömeg” kifejezések, teljesen irreális állítások.
Mert a „tehetetlen-tömeg” kifejezés azt jelenthetné csak, hogy teljesen tehetetlen, a testek tehetetlen tulajdonságát kifejezni képes tömegérték. Így abszurd módon utal arra a nyilvánvaló tehetetlenségre, amit a „tömeg” fogalma amúgy is jelent. Vagyis azt jelenti, hogy passzív a testek passzivitást képviselő tulajdonsága.
A „súlyos-tömeg” kifejezés pedig, értelmezése szerint éppen arra utal, hogy a „tömeg”, mint a testek tehetetlenségét kifejezni képes passzív tulajdonság, erővel rendelkezik. Mégpedig, történetesen aktív súlyerővel. Így szintén egy abszurd fogalmat takar. Mert aktív tulajdonsággal ruházza fel, a hatásokkal szemben teljesen passzív tömegértéket. Vagyis, csak az adott testnek lehet sajátságos súlyértéke, nem a tömegértékét kifejezni képes tehetetlen tulajdonságának.
Bár a testek súlya, nyilvánvaló módon arányos a testek anyagmennyiségére utaló tömegértékével, de ez a kétféle sajátságos tulajdonság, büntetlenül nem kapcsolható össze. Mert minden tulajdonság, csak önálló módon jellemezheti a testeket. Ettől lesznek azok a tulajdonságok sajátságosak. Mert jelen esetben a súly, a testekre jellemző változó tulajdonság, míg a tömeg, kizárólag állandó. Így az esetleges összevonása, egy új, abszurd fogalomhoz vezet.
Így „súlyos-tömegről” beszélni, súlyos hiba. Mert csak súlyos testről beszélhetünk, amelynek természetesen, az anyagmennyiségét meghatározni képes tömegértéke is van. Csupán ennyi. Így külön-külön. Mert minden sajátságos tulajdonság, csak saját magában utalhat az adott testre. A testtulajdonságok összevonása, értelmetlen fogalmak kialakulásához vezethet csak.
Így a szépen hangzó, de irreális fogalmaknak köszönhetően, amit a „súlyos-tömeg” és a „tehetetlen-tömeg” téves fogalmai képviselnek, kialakult és tudományos szintű „bizonyítást” nyert a „tömegvonzás” fogalma és elve is. Amely az egyetemes jellegénél fogva, a gravitáció jelenségét próbálja értelmezni.
De amennyiben, a vonzódás képességéről beszélünk, akkor az is, az adott test sajátságos tulajdonsága lehet csak. Mert a test tömegtulajdonságához társítva, egy új, értelmetlen fogalommá válik. „Tömeg-vonzás”. Lehet, hogy ez is szépen hangzik, de szintén egy abszurd fogalom. Mert a testek passzív tehetetlenségének az aktív tulajdonságát képes csak kifejezni. Vagyis röviden, észrevétlen módon aktivizálja, a testek passzivitását kifejezni képes passzív tömeget. Röviden, aktív-passzivitást jelent. Ami, eleve egy fizikai képtelenség.
Ezért a fizikában, minden olyan tanítás téves, amelyik a „tehetetlen-tömeg”, a „súlyos-tömeg”, és a „tömegvonzás” abszurd fogalmain alapszik. Ameddig tehát, a gravitációs jelenségeket, az egyetemes tömegvonzással magyarázzák, addig az képtelenség. Ahol a „minden relatív” fizikájának az „egyetemes” kifejezése, „abszolút értékűt” jelent.
A kvantumelmélet alapját képező kvantum fogalma pedig, éppen arra utal, hogy a kvalitatív, azaz kiterjedés nélküli energiát kvantitatív, azaz kiterjedéssel rendelkező tényezőként próbálják értelmezni. Amelyben az erőhatásokat képviselő kvalitások, és a kvantitatív kiterjedéseket jelentő tömegértékek, matematikai szinten, egymásba számolhatók. Csupán azért, mert diszkrétnek mondható adagokban terjed az energia. De ez a módszer, csak addig „működhet”, amíg a tudomány, meg nem határozza pontosan az energia mibenlétét.
Az erő, kvalitatív hatásként, a hatásával szemben tehetetlen kvantitatív tömegértékek közvetítésével terjed. Közvetlen tehetetlen felületi kölcsönhatás útján. Úgy az energia is, mint a hullámokban terjedő erőimpulzus sorozatok diszkrét adagjai, egymás után haladó folytonossággal, erőhatást közvetítenek. Ez erőtől az különbözteti meg az energiát, hogy amíg az erő, egy impulzus által közlődik a testtömegek között egy kölcsönhatásban, addig az energia impulzussorozatai, folytonosnak mondhatók a hullámokban. A hullámokat kialakítani képes halmaz közegének a résztömegei között. Mint a hullámok frekvenciái terjednek, ezek az erőimpulzus sorozatok.
Ahogy az erő, kiterjedés nélküli kvalitás, úgy az energia is, kiterjedés nélküli kvalitásként fogható fel, ami a hullámok frekvenciáiban egymás után terjedő folytonos erőhalmazként értelmezhető. De a tudomány, még adós az energia pontos, precíz meghatározásával.
Mert például a matematikában, a „diszkrét” fogalmi jelentése arra utal, hogy egy pontban határozható meg valami, nem folytonos tényezőként. De az energia, a hullámok frekvenciáiban, folytonos módon terjedő erőimpulzus sorozatokat jelent szerintem. Így matematikai szinten, a folytonos módon terjedő energiát, diszkrétként veszik figyelembe, ami egyetlen fix pont aktivitására vetíthető. Amely aktív pont tömegértékkel fejezhető ki. Ezért, az energia és a tömeg, matematikai szinten, egymásba számolható. Vagyis a fizikusok, ezzel a matematikai trükkel, négyszögesítették a kőrt. Bravó. Ez által, még távolabb kerültek, az energia mibenlétének a megértésétől.
A tömeg tehát, mint alapvetően anyagmennyiségi tényező, nem képviselhet semmiféle hatóképességet. Sőt, mi több, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségeket lebontva, előbb-utóbb eljuthatunk, a tovább már oszthatatlan alaptömegek szintjéig. Ezeknek az alaptömegeknek a teljes halmaza, már nem elektromos jellegű. Mert az elektromos töltésmegosztás képessége, csak az összetett szerkezetekre jellemző. Az oszthatatlan alaptömegek ezért, elektromos töltést felvenni képtelenek.
Így az oszthatatlan alaptömegek teljes halmaza képviseli a mágneses alaphalmazt. Azt az alapvető közeget, amely mozgási, azaz létezési teret biztosít, a belőle és benne megnyilvánult, összetett elektromos anyagi részhalmazok számára az Univerzumban. Ez a mágneses alaphalmaz, éppúgy kitölti az összetett elektromos anyagi részhalmazok belső rács alapú struktúráit, mint ahogyan körülöleli azokat.
Ezért az anyagi minőségek, mint elektromágneses tényezők mutatkoznak meg számunkra. De az indukció jelensége, továbbra is utal arra, hogy az elektromos és mágneses jellemzőségek, teljesen különböző halmaztulajdonságok. De, mivel az anyagok a mágneses alaphalmaz terében léteznek, ezért a kétféle tulajdonságot, együtt észleljük.
Ha elméletben nem válasszuk külön a kétféle halmazt, akkor nehezebben juthatunk arra a következtetésre, hogy egy mágneses alapú valóság, és egy elektromos alapú anyagi valóság, együtt alkotja a teljes létezést. Az én valóságom tehát, objektív és szubjektív egy időben. Amit úgy értelmezek, hogy az elektromos anyagi részhalmazok objektív valósága, a mágneses alaphalmaz szubjektív valóságában nyilvánult meg. Abban működik, és induktív módon, függőségi viszonyban állnak egymással.
Amikor tehát, egy összetett elektromos anyagi részhalmaz induktív létezési feltételei megszűnnek, akkor teljesen szétesnek az őt alkotó résztömegek. Egészen az oszthatatlan alaptömegek szintjéig. Miközben, minden energia, amely őt egyben tartotta, közel egyszerre szabadul fel. Így a mágneses alaphalmaz közegébe annihilálódnak, azaz sugárzódnak szerte szét. Bele szelídülve, beleolvadva a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeiből álló, folyton rezgő alapközegébe. Vagyis, visszakerülnek oda, ahonnan származnak. A mágneses valóságba. Mert az energiához hasonló módon, a tömeg sem szűnik meg soha. Csak tehetetlen módon átalakul, az energia hatására.
Ha a tömeg és az energia, egymásba módosuló tényezők lennének, akkor nem beszélhetnénk a test tehetetlenségét kifejezni képes tehetetlen tulajdonságról. Csak ilyen módon tárgyalhatunk a tömegek között fennálló, közvetlen felületi érintkezésen alapuló kölcsönhatásokról. Amelyekben az objektív erőhatás, és a szubjektív energia hatása, képes közlődni. Mert a tömeg, ezeket a kvalitatív hatásokat, csak kölcsön kapta. A mozgásmennyiség megmaradási tételének engedelmeskedve, tehetetlen módon, maradéktalanul tovább adja azokat, egy újabb kölcsönhatás alkalmával.
Így a mozgásmennyiség impulzusértéke ügyel arra, hogy a tömegek között kialakuló felületi kölcsönhatások során, a kölcsön kapott hatás, ne vesszen el. Ahol a kölcsönhatás impulzusértéke, a mások test tömegének lendületváltozását eredményezi, míg a megszerzett lendület, impulzusértéket képvisel egy újabb kölcsönhatás esetén.
Ugyanezt teszi az impulzus megmaradási törvénye, a szubjektívnek értékelhető mágneses hullámok közegének a résztömegei között is. Miközben a frekvencia által diktált, egymás után közölt impulzussorozatokkal, folyamatosan támadják a kölcsönhatási pontokat.
Az impulzus megmaradási törvényének, teljesen mindegy az, hogy a testtömegek között létrejövő, közvetlen kölcsönhatások alkalmával figyel az egyszeri erőimpulzusokra, vagy a vagy a mágneses hullámok oszthatatlan alaptömegei között fennálló szervezett együtt rezgés erőimpulzus sorozataira fordít figyelmet. Amelyben a frekvencia által, az energia terjed, folytonos erőimpulzusok formájában. Mert mindkét esetben, a kvalitatív erő impulzusairól van szó.
Mozgásmennyiség megmaradási törvénye
Lendület = L = m*v = m*(a*t) = (m*a)*t = F*t = I = Impulzus
Lendületerő > F = m*a = m*(v/t) = (m*v)/t = I/t = F < Impulzuserő
A kölcsönhatás pillanatában a lendület, impulzusérték hatására alakul ki, míg az impulzus értékét, éppen a lendület biztosítja. Így az impulzus és a lendület, mint mozgásmennyiségi tényezők, megmaradó jelleggel bírnak. Ezen alapszik, a helyzeti és a mozgási energia egymásba számolhatósága is. Mert az energia, olyan folytonos erőimpulzus sorozatok által terjed, amelyeket a hullámok frekvenciái biztosítanak. Így a kvantitatív tömeg, éppúgy megmaradó tényező az Univerzumban, mint az erő, vagy az erőhalmazt jelentő energia, mint kvalitások.
Matécz Zoltán
2017.08.12.
