Súly és tömeg.
Az anyagi minőségek mennyisége, két alapvető tulajdonsággal jellemezhető. A súly olyan anyagmennyiségi jellemzősége a testeknek, amely a tengerszinthez viszonyított magassággal és mélységgel változik. Gyakorlatilag, Archimédesz törvénye értelmében. Vagyis, a súly, relatív értékű anyagmennyiségi tulajdonság. Viszont a tömeg, olyan anyagmennyiségi tulajdonsága a testeknek, amely az Univerzumban, bárhol állandó marad. Vagyis, a tömeg, abszolút értékű anyagmennyiségi tulajdonság.
E miatt például, ma már nem súlyban, hanem tömegben fejezik ki, az általunk megvásárolható élelmiszerek anyagi mennyiségét. Ilyen módon, az alföldön ugyanannyi anyagmennyiségű egy adott élelmiszer, mint a jóval magasabb hegyvidéki tájakon. Ahol a súly, a tengerszint feletti magasság változása miatt, jóval alacsonyabb értéket mutatna. A reá ható, jóval kevesebb légnyomás értéke miatt.
Így a súly és a tömeg, sajátságos testtulajdonságok ismeretében, abszurd fogalomnak minősül a „súlyos tömeg” tudományos fogalma. Mert súlya, csak az anyagi testeknek lehet. Az őket abszolút anyagmennyiségi tulajdonságként jellemezni képes tömegnek, nem lehet súlya. Mert minden sajátságos tulajdonság, csak önmagában utalhat, az adott anyagi testre. Önkényes módon összevonva a sajátságos tulajdonságokat, abszurd fogalmakhoz juthatunk.
Jelen esetben, az abszurditás tényét az határozza meg, hogy a relatív anyagmennyiségi tulajdonságot jelentő súly, és az abszolút anyagmennyiségi tulajdonságot kifejezni képes tömeg, egy közösített fogalomként kíván utalni, az adott test viszonyítható állapotára. De a relatív és az abszolút tényezők keveredése, abszurd módon, tudományos ellentmondásokhoz vezet. Vagyis, fizikai értelemben vett paradoxonokhoz.
Mert a súly, mindig közegfüggő anyagmennyiségi tényező, míg a tömeg, szintén anyagmennyiségi tulajdonságként, teljesen független attól, hogy az anyagi test, milyen közegben van éppen. A tömeg tehát, mint kvantitatív kiterjedéssel bíró tényező, állandó anyagmennyiségi tulajdonsága a testeknek.
Az energia is, állandó jelzővel illethető. Mert sem teremteni, sem pedig, elpusztítani nem lehetséges. Mint kiterjedéssel nem rendelkező kvalitás. Azaz hatás. Ami az energia megmaradási törvénye alapján, sohasem vész el, csak átalakul. Majd a hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegek aktivizálásával, mindig új, és megint újabb megnyilvánulási formát ölt, az összetett szerkezetű, elektromos anyagi világ, objektívként megismert valóságában.
Az energia tehát, kvalitatív állandója az Univerzumnak, míg a tömeg, kvantitatív állandója annak. Így az energia megmaradási törvénye, éppen arra utal, hogy a kvalitatív hatás, sohasem alakulhat át tömeggé. Valamint, a kvantitatív kiterjedéssel rendelkező tömeg sem alakulhat át, kvalitatív hatássá. Amit az energia jelent. Mint ahogyan azt, a fizika ekvivalencia elve sugallja.
Ha ugyanis, egymásba módosulhatnának, akkor az állandó jellegük sem lehetne, érvényes tudományos állítás. Így a kvantitatív kiterjedés állandóságát képviselő tömeg, tökéletes tehetetlenséget mutatva, csak közvetíteni képes a kvalitatív hatásokat. Szolga módon. Úgy az energiát, mint ahogyan az erőt is.
Mert az erő is kvalitás. Kiterjedés nélküli, egyszeri hatás. Nem más. Az energia pedig, folytonos erőhalmaz hatásának számít. Amit a hullámok közölnek, az ő frekvenciáik által. Egymás után terjedő, állandósult erőimpulzus sorozatok közvetítésével.
Így az energia megmaradási törvényéhez hasonlóan, a tömeg megmaradási törvénye is megfogalmazható. Amely szerint, „A kvantitatív kiterjedéssel rendelkező tömeg, nem vész el, csak átalakul. Mindig új, és megint újabb megnyilvánulási formát ölt, a kvalitatív energia hatására.”
Ezért a tömeg lehető legkisebb egysége nem más, mint az oszthatatlan. Ezt hívták a régi görögök eredetileg ”atomnak”. Egy ilyen oszthatatlan alaptömeg, nagyon apró méretű az elektronokhoz képest. Ilyen oszthatatlan alaptömegek egységes közege építi fel, a mágneses alaphalmazt. Amelyben a mágneses hullámok által, az energia terjed. Amely alaphalmazban, az oszthatatlan alaptömegek, egy stabil mátrix rendszert alkotva állandóan, csak rezegnek. Mozgási teret biztosítva ez által, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára.
Az oszthatatlan alaptömegek szervezett együttes rezgése során pedig, mágneses hullámok alakulnak ki. Amelyben az energia terjed. Az objektív anyagi valóságban kialakult ellenhatása pedig, nem más, mint a jól ismert erő.
A relatív fizika matematikai képletei, nem képesek az állandóként értelmezett végtelenek, abszolút értékeit kezelni. Mert a matematika, csak a véges értékű mennyiségek között fennálló viszonyok kifejezésére alkalmas. Ezért a végtelen értékű mennyiségeket, egyszerűen kihagyják vagy megsaccolják. Így persze, nem is olyan nagy csoda az, ha relatív marad az eredményük is. Pedig, egy matematikai eredménynek, abszolút biztosnak kellene lennie ahhoz, hogy tudományos szinten használható legyen.
A relatív, változót jelent. Tulajdonképpen olyan dolgot vagy eseményt, amely a viszonyítás során bizonytalan. Így a relatív fizika is változó, azaz bizonytalan fizikát jelent. Amelyben a matematikai trükkökkel kialakult részelméletek, egyszerűen nem kompatibilisek egymással. Mert a folyton-folyvást változó részeredményeik, nagyon gyakran távol kerülnek egymástól.
Ilyen módon, nem egy egymásra épülő tudományos rendszer alakul ki, hanem egy ellentmondásos. Amit, csak azok értenek meg, akik kitalálták. Illetve azok, akik tanítják azokat. Ők is csupán azért, mert abból élnek. Így a vélt részeredményeik relatív igazságértékei, sokkal fontosabbak számukra, mint az abszolút igazság. Ez persze, elszomorító. Mert a tudománynak, nem megmondania kell az igazságot, hanem felismernie. Mégpedig, a természet jelenségeiben.
Matécz Zoltán
2017.09.17.
