Modern gyarmatosítás.
Ahogy a középkort teljesen elsötétítette a kereszténység erőszakos terjesztésének a ténye, úgy a mai korunkat is erősen beárnyékolja a demokrácia, szintén erőszakos módon való kiterjesztése. Mert éppúgy tűzzel és vassal terjeszti ma Amerika a demokráciát, mint ahogy Róma tette azt valamikor, a kereszténységgel.
Ahogy a kereszténnyé vált államok egyházadóinak egy része a Vatikánban csapódik le, ahol már szinte megfulladnak az aranytól és a műkincsektől, úgy az erőszakkal kialakított demokratikus államok is, egy központinak mondható háttérhatalom irányítása alá vonhatók. Amely háttér-hatalomnak, éppen Amerikában van a központja. Így politikai praktikákkal, ugyanolyan aljas gazdasági okokat rejtegetnek a háttérben. Amit a demokratikus államokban, a mindenkori politikai elit tart életben.
Így a politika ma már, nyilvánvalóan nem arról szól, hogy a demokratikussá vált államok, a saját alkotmányos rendjüknek megfelelően éljenek békességben, és a népjólét kialakításán fáradozzanak, hanem éppen arról tanúskodik, hogy a demokrácia, a modern bérrabszolgaság jogszerűvé vált fenntartását és működését garantálja. Az uniós háttérhatalom gazdasági érdekeit szolgálva, a demokratikus tagállamok bábkormányainak a központi irányítása alatt.
Ezért a precízen irányított részállamok kormányzati vezetői, gondosan ügyelnek arra, hogy az alkotmányos rendben élő állampolgáraik, olyan magasan adózó, alulfizetett emberek maradjanak, akik e miatt, folyamatos banki támogatásra szorulnak. Ha a társadalmi életükben, fejlődni szeretnének. De a bankok, szintén a háttérhatalom érdekei szerint működnek. Törvényesen fenntartott magas uzsorával. Így az eladósodott állampolgárok helyzete kilátástalan marad.
Ami legfeljebb, csak havi szinten tartható fenn. Mert a munkavállalók jövedelme, az éhenhaláshoz soknak minősül, de az alkotmányos rendben való szabad életvitelhez, túl kevés. Ezért a demokrácia által biztosított szabadság és béke ára nem más, mint a bérrabszolgaság „önkéntes” felvállalása.
Választások előtt mutatkozik meg igazán, ez a köpönyegforgató politikai hozzáállás. Amikor a különböző politikai pártok, és az ő képviselőjelöltjeik, egymás ellen küzdve a politikai hatalomért, olyan pártprogramokat terjesztenek a társadalom elé, amelyekkel megnyerhetők a választópolgárok kegyei. Vagyis, tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy milyen társadalmi hiányosságokkal küszködik a nemzetünk.
A választások után, amikor már nyilvánvalóvá válik az, hogy melyik párt és képviselők nyerték el a nép bizalmát, ez által, kik szereztek hatalmat a néptől a többi párt és képviselőjelölt előtt. Majd a népnek felesküdve, szolgálatba lépnek olyan módon, hogy a pártok felett megszerzett politikai hatalmukat már, a teljes társadalom fölött gyakorolják, gazdasági szinten. Így gyakorlatilag, a fagyi visszanyal. Mert visszaélve a nép bizalmával, a társadalomnak tett eskü terhével, egészen más jellegű gazdaságpolitikát folytatnak, mint amivel a választási ígéreteik alapján, a nép szolgálatára jelentkeztek.
Pedig, aki nem tartja be az ígéreteit maradéktalanul, az vagy dilettáns, vagy pedig, aljas. Márpedig, a társadalom felelős vezető beosztásaira, mindkét típus alkalmatlan. Mert a politikai cselekedeteik, csak a visszaélésekre irányulhatnak. Amit a rendszerváltás óta tapasztalunk hazánkban.
A többpártrendszer és nagy létszámú képviselői testület mellett, nem is volna szabad politikai visszaélésnek megtörténnie. Mert a pártok és képviselőik alapfeladata, a folyamatos törvénymódosítások mellett éppen az, hogy állandóan ellenőrizzék azt, hogy a kormányzati és önkormányzati munkák, az általuk kialakított törvényes feltételek között zajlik. Ha kormányzati és önkormányzati visszaélés történik, akkor azt, nem ellenőrizték megfelelően azok a képviselők, akik erre a feladatra felesküdtek. Vagyis, burkoltan ugyan, de éppúgy hazaárulók, mint az elkövetők. Mert a tudtukkal történhet csak mindenféle visszaélés.
Mert a politika, a társadalom gazdasági fejlődését kell, hogy szolgálja. Mégpedig olyan módon, hogy az által, a népjólét kialakuljon, és folyamatosan fenntartható maradjon. De a népjólét fogalma hazánkban, csak minisztériumi szinten valósult meg eddig. Utalva az által, az alkotmányos rendünk eredeti célkitűzéseire.
De az alkotmány szövegét és a munka törvénykönyvét, kényükre-kedvükre alakítgatják, a honatyákká vált gazdasági kizsákmányolóink. Mert, éppen az ő gazdasági érdekeltségeik zsákmányolnak ki bennünket. Ezért a béreink alacsony szintjét „törvényesen” fenntartva, egyre csak fokozzák az adóterheinket. Ami, amúgy is, a legmagasabb szinten van már a világon. Ilyen módon, a munkavállalók alkotmányos szintű alapvető emberi jogai, már a béka alatt vannak. Annak ellenére, hogy ők alkotják azt a társadalmat, amelyiket a politikusainknak, eskü mellett szolgálniuk kellene.
Így a nyilvánvalóan hibás, dilettáns politikai alaphelyzet által fenntartott nép-rosszlét következtében kivándorolt munkavállalóink miatt, teljesen abszurd helyzet alakult ki hazánkban. A nagyon magas munkanélküliséggel párhuzamosan, egyre fokozódó munkaerő hiányban szenvedünk. Mégpedig, egy időben. Hát, ennyit ér a dilettáns és aljas politika hazánkban. Amelynek minden képviselője hazaáruló. Mert a népnek tett esküjük alatt tevékenykednek, ellenünk.
Így lett hazánk, modern ipari gyarmat. Hiszen az ideálisnak mondható munkaadói adóterhek és az alacsony bérezési köztelezettség miatt, egyre több külföldi érdekeltségű nagyvállalat vert tanyát hazánkban. Ráadásul, a magyar cégeinknek is, egyre több külföldi partnerviszonyuk alakult ki. Így a megtermelt haszon, nem a népgazdaságunkat gyarapítja. Hanem külföldre távozik. Ezért átvitt értelemben véve, azoknak az országoknak az ipari részgyarmataivá váltunk, amelyeknek a nagyvállalatai hazánkban működhetnek. Ez a modern gyarmatosítás lényege.
Amikor nem szükséges, brutális módon leigázni egy országot, és mégis ki lehet fosztani. Bőven elég, a politikai elitnek számító korrupt vagy dilettáns honatyáinkat megvenni, megvesztegetni, vagy megtéveszteni. Az EU szövetség vezetőit pedig, ugyanez a cél vezérli, mert ugyanezt szorgalmazza az által, hogy lehetőséget biztosít hazánkban, a külföldi rablócégeik számára. Főképpen, mióta EU tagállam lettünk.
A modern gyarmatosítás politikai előzménye az volt, hogy hazánkban ellehetetlenítették az ipart és a mezőgazdaságot. Hogy a külföldi termékekre rászorulva, érdekeltek lehessenek a hazai igények kielégítésében. Továbbá, a rendszerváltás után kialakult demokráciában a privatizációval, bizonytalan értékű magánkézbe kerültek, a biztosnak mondható állami érdekeltségek. Így a háttérhatalom hosszú távú gyarmatosító programja, egyszerűen lecsapott hazánkra. Mindenféle véráldozat nélkül. Látszólag humánus módon.
Így az egyre süllyedő népgazdasági helyzetünk miatt, egyre nagyobb a társadalmi szintű elszegényedési folyamat is. Amely mellett, a mély-szegénység fogalma is megvalósult már. Megszaporítva a hontalanokká vált állampolgáraink létszámát is.
A szegénységben, a mély-szegénységben, és a hontalanságban élő honfitársaink számára, hazánk demokratikus jellege, már régen nem az alkotmányos elvárások alapján működik. Mert jogokkal, csak a magyarság terhére politikai szinten panamázó honfitársaink rendelkezhetnek. Mivel a jog, egyenesen arányos lett, a kialakult vagyoni helyzettel. A vagyontalanoknak pedig szinte, csak a kötelezettségeik maradtak. De azok, egyre szaporodnak is.
Az elszegényesedési folyamat, nem csökkent hazákban. Így az új szegény sorsúak, a hirtelen meggazdagodott állampolgárainkból származnak, akik közben lecsúsztak. Mert nem bírták tovább, a tőkés versengés gazdasági terheit. Akik már nem tudták felvenni a versenyt, a külföldi érdekeltségekkel támogatott vállalkozásokkal szemben. Így jogutódok nélkül szűntek meg. Azután pedig, addig vegetáltak, amíg a hirtelen felhalmozott vagyonuk engedte. Majd végül, az elszegényedők közé vegyültek. A többi magyar vállalkozásra is, ilyen sors vár hazánkban. Mert a modern gyarmatosítás folyamata nem áll meg.
Amíg az alkotmányos alapszabályainkat nem mi írjuk kizárólag, és a politikai vezetőink és képviselőink, nem bennünket szolgálnak az esküjük alapján, addig a béke és szabadság ára, mindig a bérrabszolgaság kényszere marad. Ami a népjólétben elvárható gazdasági fejlődést, nem képes szolgálni.
Matécz Zoltán
2017.10.01.
