Ateisták hite.
Az ateizmus szó, jelentése szerint, olyan világnézetet takar, amely eleve elveti a természetfeletti erők létezését. Istennek vagy Isteneknek az emberek feletti fennhatóságát. Ilyen módon, eleve elutasítja a vallások minden formáját, és valamilyen módon harcol is ellene. Így alapvetően, három irányzata alakult ki, amelyek az idők során, erősen összekeveredtek.
Gyenge ateizmusnak nevezhetjük, azt a filozofikus irányzatot, amelyik csupán nem képes elfogadni a transzcendentális, anyagon túli spirituális Istenség létezését. Egyszerűen feleslegesnek tartja. Mert a világ valósága, jól értelmezhető a nélkül is. Tulajdonképpen azt vallják, hogy Isten létezésének kérdését, nem lehet racionális észérvekkel eldönteni. Így a gyenge ateisták, nem jelentik ki mereven azt, hogy nincsen Isten, de ők maguk, agnosztikus módon, nem hisznek benne. Szkeptikusak Istent illetően.
Az erős ateizmusban, már maga a konkrét, nyílt Istentagadás jut érvényre. Amely többnyire a tudomány racionális észérvein nyugvó állításokra támaszkodva, igazoltnak vélik Isten nemlétét. Ilyen módon, az Istenről szóló teológiai szintű érveket, egyszerűen tudománytalannak tartják. Vagyis, jobb híján, a tudomány állításaiban hisznek, és arra támaszkodva tagadják Isten létezését. Határozott módon.
Szerintem azonban, van még egy ateista gyakorlat. A brutális ateizmus. Amelyben az ateista gondolkodású emberek, az idealista érvek hallatára, agresszív módon viselkednek, és a csökönyös Istentagadásuk, már nem ismer határokat. Elméjüket semmiféle logikus észérv nem hatja meg, így mereven, és ha kell, agresszív módon tagadják Isten létezését.
Így szerintem, az ateisták hite abban nyilvánul meg, hogy a racionális észérvekkel összegyűjtött tudományos állításokban hisznek, rendületlenül. Mert a világképről alkotható nézetük, nekik is megkívánja azt, hogy a valóságról olyan elképzelésük legyen, amely ésszerű és logikus. Isten létezése azonban, nem illik bele, az általuk elfogadható elképzeléseikbe.
Ilyen módon, csak a tudomány által kialakult valóságképre támaszkodva képesek tagadni Isten létezését. Függetlenül attól, hogy a tudomány voltaképpen nem más, mint a tudós szakemberek kollektív hite.
Valamikor régen, a vallások is ilyen logikusnak látszó észérveken alapulva alakultak ki. Oly annyira, hogy az emberiség kezdeti „tudományát”, éppen az írni és olvasni tudó papság kezdte el lejegyezni. Mint az emberi kultúra, általuk megismert részét. Majd később a tudomány, az 1800-as évek közepe-vége felé, teljesen levált a vallásokról. Ma pedig, már éppen szembe is helyezkedik azokkal. Ilyen módon, már az ókorból származó Istentagadás elve, az emberi kultúra része maradt.
Azt azonban, tudni kell, hogy a tudósok kollektív hite sem bizonyosság. Csupán dogmatizált, relatív emberi részigazság lehet. Így aztán, az is hit csupán. Mivel, az ő emberi szintű relatív elméjük sem találkozik közvetlen módon a valósággal, amelyről racionális képet alkotnak számunkra. Csupán, a korlátozott képességű érzékszerveik által begyűjtött információikra támaszkodhatnak ők is. Az egyre precízebb műszereik segítségével pedig, ez a nagyfokú korlátozott képességük tágul ki valamennyire. De a gondolkodás logikája, amellyel eldöntik a begyűjtött információs értékek értelmezését, mégis mindig ugyanaz maradt.
Nos, hát az ateisták, ebben a tudományos valóságképben hisznek. Mert, csak ezen a racionális alapon képesek ellenvéleményeket felhozni a teista jellegű Istenérvek ellen. Hogy a tudományba vetett hitük, mennyire bizonyul komolynak, arra világít rá az, az egyszerű tény, amely szerint, a tudományos életben, még mindig nincsen konkrét módon meghatározva a tér, az idő, az energia, vagy például, az információ fogalma.
Ennél fogva, ezeket a nyilvánvaló módon tudományos alapfogalmakat, egyszerűen konyhanyelven értelmezik, a mai napig. Éppen olyan módon, ahogyan a tudományos képesítéssel nem rendelkező köznép. Ilyen módon, a labilis alapokra kényszerült tudomány, nem bizonyul komoly ellenfélnek, a vallásos alapokon nyugvó világkép hiteivel szemben.
Ezért alakulhatott ki például, az a morbid tudományos helyzet, amely szerint, az anyagi testek tehetetlen adottságát kifejezni képes tömeg, mint tulajdonság, más testtömegek értékeivel szemben, önálló vonzóerőt képviselve, fenntartja a gravitáció jelenségét. Miközben, a modern fizika téridő elmélete, a tömeges vonzó erők nélkül írja le a gravitáció jelenségét. Mert a tömegvonzás, nyilvánvalóan abszurd fogalom. Majd a relatív fizika végeredménye természetesen, a fekete lyukak részelméletében, újra gigantikus erejű tömegvonzással magyarázza, a gravitációról szóló elképzeléseit. Komolytalan.
Az ateisták tehát, a vallások ellenében, inkább a tudományban hisznek. Abban a relatív tudományban, amelynek a kvantumpszichológia tana, már nyíltan intelligens Univerzumról beszél. Vagyis, az Univerzum abszolút Intelligenciáját emlegeti. Akinek a műve, nem más, mint a tudományos élet által vizsgált, összetett szerkezetű elektromos anyagi világ objektív valósága.
Bár, még nem mondták ki nyíltan azt, hogy ezt az abszolút Intelligenciát, milyen személyesített névvel illessük. De ez, csupán idő kérdése. Mert a tudományos élet képviselői között is, sok ám, az Istenben hívő ember. Így az ateizmus, egyfajta teista visszacsatolásként, rákényszeríti az Istenben hívő embereket arra, hogy egyre komolyabban fogalmazzák meg a hitük lényegét. Így az ateizmus végül is, az Istenbe vetett hit fejlődését szolgálja.
Természetesen, senki sem születik egyből, Istenben hívő embernek vagy ateistának. Ezek olyan világkép modellek, amelyek az ember szellemi szintű kondicionálása, tanítása és egyéb ismeretszerzési lehetőségei során alakulnak ki az elméjében.
Vannak, akik hívő vagy ateista közösségekbe születnek. Számukra nagy valószínűséggel, a szülői háttér határozza meg azt, hogy szellemben mivé válnak. A szellemi szintű mentális álláspontjuk határozza meg azt, hogy a lelki érzelmeiket, milyen világkép elfogadásához használják éppen. De a kultúrnépek közösségeiben, ez már szabadon választott, nyílt lehetőség az értelmes ember számára. De így is, mindenképpen hit alapú a dolog. Kivétel nélkül.
Ilyen módon alakult ki, az én hitem is. A szocializmus ateista neveltetése ellenére, ma már, Istenben hívő ember lettem. Éppen a tanulmányaim írása közben váltam hívő emberré. De az én világnézetem egyszerű. Mert magába foglalja mindazt, ami a materialista tudományban és az Istenhitben elfogadható számomra. Akit érdekel, azzal most szívesen megosztom.
Szerintem a létezés, eleve kétféle valóságra osztható, elméleti szinten. Egy primernek nevezhető mágneses alapú szubjektív valóságra, és a belőle és benne megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos, szekunder anyagi részhalmazok objektív valóságára. Így az objektív valóságban megismert energia megmaradási törvénye értelmében, a mágneses energia egy és oszthatatlan. Mert sem teremteni, sem pedig, elpusztítani nem lehet. Mivel ez a mágneses alapú energia állandóan átalakul, és mindig új, és megint újabb megnyilvánulási formát ölt, a hatásával szemben teljesen tehetetlen, elektromos anyagi résztömegek induktív aktivizálásával.
Ilyen módon, ugyanaz az energia éltet bennünket a lélek által, mint amelyik az objektív, elektromos anyagi valóság működését fenntartja. Mégpedig induktív módon, a mágneses valóságból irányítva. Így a mágneses valóság hullámaiból származik az energia és az információ, amely az elektromos anyagi minőségek működését fenntartja.
Ezért, mágnesesnek minősül számunkra az, az intelligens transzcendentális hatás, amellyel az objektív elektromos anyagi valóság, alapvető függőségi viszonyban van. Így spirituális szintű éltető erőt, a mágneses valóságból nyerhetünk. Ha már itt, a végesnek mondható elektromos anyagi valóságban, megismertük a végesnek értelmezhető mágneses valóság, természetes megcsapolási lehetőségeit. Amit, az általam javasolt, tudatos teremtés mentális gyakorlata jelent.
Lényegét tekintve, a tudatos teremtés arról szól, hogy a mi relatív emberi elméink, az Univerzum abszolút Elméjében valósulnak meg. Mert a relatív, mindig csupán része, összetevője az abszolútnak. Ilyen módon, folyamatos mentális viszonyban vagyunk az abszolút Elmével, amelyben az anyagi teremtés aktusa, állandóan zajlik. Így intelligens anyagi létezésekként, mi magunk is részt vállalhatunk, az Univerzum abszolút Intelligenciájának a teremtői munkájában.
A mágneses alaphalmaz, mint az Univerzum abszolút Intelligenciája, önmaga mágneses valóságából építette fel és tartja rezgési szinten működésben, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokat. Mint objektívnek megismert valóságot. Ezért, minden anyagi megnyilvánulás, egyfajta sajátságos másodrezgésnek minősül. Amit a mágneses alaphalmazban kialakult mágneses hullámok szabályoznak, induktív módon.
A mágneses hullámoknak két összetevőjük van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem, a hullámhossz képviseli a mágneses információs értéket, míg a frekvencia által, a mágneses alapú energia terjed. A fény, objektív sebességekhez viszonyított, terjedési tempójában. Ennél fogva, mindig a mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei határozzák meg azt, hogy a mágneses hullámok energiaértékei, milyen mértékű induktív munkát végezzenek, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokon, amíg meghatározzák azok rezgési előfeltételeit. Csupán az a kérdés, hogy honnan van ez az információ és energia, a mágneses hullámokban?
A mágneses alaphalmazt, az oszthatatlan alaptömegek egységes közege alkotja. Amelyben az alaptömegek, sem felfüggesztve, sem pedig, alátámasztva nincsenek. Így egy állandóan rezgő, mátrix alapú alaphalmazt alkotnak. Amelynek a teljesen egyenrangú oszthatatlan alkotóelemei, sem félrelökni, sem pedig, félretolni egymást nem képesek. A szervezett együttrezgéseik során azonban, mágneses hullámokat alakítanak ki. Amelyben a hullámhossz, informatív értéket képvisel, míg a frekvencia által, az energia terjed. Periodikus módon, egymást követő erőimpulzus sorozatok formájában.
Amelyik halmaz információ kialakítására, tárolására, és közlésére alkalmas, az elmeként jut érvényre. Így a mágneses alaphalmaz, az Univerzum abszolút Elméjét valósítja meg. Amelynek az abszolút Intelligenciát sugárzó Öntudata nem más, mint az, az anyag feletti transzcendentális tényező, amit egyszerűen, Istennek nevez az idealista filozófia.
Isten tehát, minden összetett elektromos anyagi megnyilvánulást, önmaga mágneses valóságából teremtett. Így az élő, értelmes embert is. Aki a szellemi adottságainak köszönhetően, intelligens módon képes felismerni, az anyagi események között fennálló kauzális, ok-okozati viszonyokat. Vagyis, nyilvánvaló módon, az intelligens megértés szintjén él.
Ilyen módon, megvan a lehetőségünk arra, hogy felismerjük az a nyilvánvaló tényt, hogy anyagi szinten különbözünk ugyan egymástól, de mágneses alapon, egyek vagyunk egymással és a teremtőnkkel. Mert a mágneses egység szerves részei vagyunk abszolút jelleggel, annak ellenére, hogy anyagi szinten, relatív módon mégis különbözünk.
A mi ősinek mondható magyar nyelvünk azt mondatja velünk, hogy „Isten éltessen”. Mert a régiek, még tudták azt, hogy a lélek által, Isten élteti az értelmes embert. Nekünk pedig, éppen az a feladatunk, hogy azt az ősi tudást, újra felélesszük. Erre alkalmas az ateizmus. Mint a teista elképzelések ellenfele. De értelmes emberi hitként, az ateizmus is folyamatosan változhat, ha képes dogmák nélkül szemlélni, a közben felismert nyilvánvaló valóságot. Történetesen azt, hogy Istenben élünk, és Istenként kell élnünk ahhoz, hogy mentális önazonosságunk legyen, a teremtőnkkel. Mert minden ezoterikus tanítás, ezt a célt szolgálja, akaratlanul is.
Így az ezoterikus fejlődésünk során, fokozódnak a spirituális képességeink. Vagyis, az életünk energiájából származtatható lelki érzéseinket, mindig a kozmikus teremtés szolgálatába állíthatjuk. De azok a lelki érzések, csak akkor képesek a kozmikus teremtéssel összhangban lenni konstruktív módon, ha pozitív jelleget nyernek, a kellemes szellemi gondolataink hatására. Mivel a kellemetlen szellemi gondolataink, csak a negatív lelki érzéseknek biztosíthatnak valóságformáló lehetőséget. Destruktív módon. A kozmikus teremtéssel ellentétben.
Természetesen, írhatnám még tovább a dolgot de, csak olyasmit írhatnék le, amit már többszörös módon lejegyeztem, az egyéb írásaimban. Így köszönetet mondhatunk az ateizmusnak azért, hogy értelmi fejlődésre kényszerítik, az Istenhitben magvalósuló teizmust. Mert számomra, nem az a kérdés, hogy létezik-e Isten, hanem az, hogy milyen módon válhatok én magam is, Istentudatos emberré? Mert az abszolút létezésben, akkor veszek rész teljességgel teremtett lényként, ha én magam is, a kozmikus szintű abszolút Tudat, relatív módon tudatos részévé válok.
A tiszta ész kritikájáról szóló művében Immanuel Kant, előre vetítette azt a sokat vitatott állítását, amely szerint, „a tudat határozza meg a létet”. Ezt az állítását Kant, az értelmes emberi tudatra értette. Miközben magát a létet, a folyamatosan alakuló emberi élet minőségére vonatkoztatta. Így szerinte, az emberi élet megélhető sorsszerűségeit, a tudatunkban határozzuk meg. Ami azt is jelenti egyben, hogy az anyagi eseményekben, amelyek tőlünk függetlenül folyamatosan változnak, mi magunk, a tudatos akaratunk szerint vehetünk részt.
Ez az okfejtés, végül is, éppen arról szól, hogy az emberi tudatosság aktuális minőségi szintje határozza meg, az értelmes emberi létezés folyamatának a minőségét. Vagyis tulajdonképpen, a tudatos teremtés materialista alapú meghatározását képviseli. Amely szerint, minél magasabbra fokozzuk a tudatossági szintünket, annál jobb minőségű emberi élet létezését valósíthatjuk meg, tudatosan.
Az állandó filozófiai vita tárgyát pedig, éppen az a tény képezi, hogy Kant materialista alapokon nyugvó írásának a spirituális üzenetét, jóval nehezebb megérteni. Mert minél jobban belemélyedünk, egy ilyen téma ezoterikus mondanivalójába, annál jobban felszínre kerül, annak spirituális üzenete. Ami nyilvánvalóan, nem materiális tényező. Még akkor is, ha az csupán, egy materialista mondanivalóval rendelkező alapmű.
Én pedig, éppen azt magyarázom az írásaimban, hogy ez a tudatossági szintünk, hogyan fokozható a kellemes szellemi gondolatokkal aktivizálható pozitív lelki érzéseinkkel. Éppen azért, hogy az elménk tudatos állapota, bármikor alkalmas legyen, a létezésünk konstruktív alakítására. Vagyis, a tudatos teremtésre. Ami már, a spirituális képességeink aktív használatát jelenti.
Matécz Zoltán
2017.10.08.
