Gondolkodás.
A gondolat, a memóriánkban működő szellemiségünk mentális terméke. Kizárólag mentális információt képvisel. Minden átlagembernek, néhány ezer, látszólag teljesen céltalan szellemi gondolata ébred naponta.
Ezek a szellemi gondolataink, az elménkben tudatosodnak. De az esti lefekvéskor, csak azokra a szellemi gondolatainkra emlékszünk vissza, amelyikhez lelki érzéseket is társított az elménk. Mert azok lettek fontosak számunkra. Így a lelki érzések nélküli szellemi gondolataink, nagyon hamar feledésbe is merülnek. Éppen azért, hogy ne terheljék feleslegesen a memóriánkat.
A gondolkodás pedig, már az elménk tudatos funkciója. Amikor az elménk határozza meg azt a tudatos célt, amelynek alapján, a szellemiségünknek kell gondolatokat keresgélnie a memóriánkban. Olyan gondolatokat, amelyek valamilyen meghatározott mentális összefüggéseink alapján hozhatók az elménk tudatos felszínére. Ilyen módon, több gondolat vagy gondolatsorok párhuzamba állításával juthat eredményre az elménk, a gondolkodás mentális művelete alkalmával.
Ahogy tehát, a szellemi gondolataink véletlenszerűen tudatosodnak az elménkben nap, mint nap, úgy a gondolkodás mentális művelete során, mindig egymáshoz hasonló, egymásra épülő gondolatokat kerestet az elménk a szellemiségünkkel. Így a gondolkodás során, az elménk tudatosságában rejlő intelligenciánk jut kifejeződésre. Amely már céltudatos módon, intelligens értelmet kölcsönöz, a gondolkodásunk mentális műveletének.
Lényegét tekintve, olyan tudatos gondolattársításokról van szó, amelynek eredményeképpen, valamilyen valós vagy vélt problémánk, teljesen megoldottnak látszik. Legalábbis mentális síkon. Ahol a gondolkodásunk tárgyát képező aktuális problémánk arra utal, hogy valamilyen gondban vagyunk éppen.
Itt segít a gondolkodás fogalmának tökéletesebb megértésében, a mi ősi magyar nyelvünk. Mert az aktuális problémánkat jelentő gondunk, egy olyan kellemetlen lelki érzésünkön alapszik, amit csak a szellemi gondolatainkkal tudunk értelmes módon kifejezésre juttatni. Ilyen értelemben véve, a gondolkodás mentális folyamata az elménkben, éppen arra utal, hogy teljesen megnyugtató szellemi szintű megoldást keresünk, a lelki problémáinkból adódó személyes gondjainkra. Így a gondjainkat, a gondolatainkkal tudjuk értelmes módon kifejezésre juttatni.
Az Univerzumban a tudás teljes. Azaz abszolút. Ezt a teljes tudást közvetítik kódolt módon, a kozmikus mágneses hullámok. Az elménkben rejlő tudásvágyunk pedig, mindig erre a teljes tudásra fordítja figyelmet. Mert a mi saját relatív tudásunk is, teljes tudásra vágyik. Mivel a tapasztalatok által szerzett és tanult ismereteink, csak relatív tudást biztosíthatnak számunkra. A maguktól felmerülő gondolataink, és a gondolkodás folyamata, az abszolút tudás felé való törekvésüket tükrözi. Minden új felfedezés, a megvilágosodás egy kis szikrája az elménkben. A teljes megvilágosodás pedig, az abszolút tudás elérése.
Relatív emberi elme, sohasem rendelkezhet abszolút tudással. Csupán beleláthat az abszolút tudás mentális birodalmába. Majd szükség szerint meríthet belőle, abszolút értékű részigazságokat. Ez a megvilágosodás lényege.
Ha a szellemi gondolatainkat tudatosan, vagy egyéb okokból nem használjuk, akkor a lelki érzéseink is többnyire hatástalanok. Mert nincsen mellettük olyan értelmes mentális szellemi cél, amely céltudatos módon irányíthatná őket a magvalósulás felé. Ilyen módon a lelki érzéseink, csupán vegetatív, szellemi feltételek nélküli mentális feladatokat látnak el.
Így működik a testünk természetes, öngyógyító képessége. A testünk öngyógyító képessége, addig funkcionálhat csak természetes módon, ameddig a szkeptikus szellemi gondolatainkkal, meg nem akadályozzuk azt. A negatív lelki érzéseinken alapuló kellemetlen szkeptikus szellemi gondolataink ugyanis, mentális ellenerőket irányítanak oda, ahová a vegetatív idegrendszerünk pozitív, gyógyító lelki erőket szervezett. Így gyakorlatilag, tudatosan „felülírjuk” a természetes öngyógyulás, tudatunktól független vegetatív folyamatát.
Betegség esetén valójában, a szakorvos sem tesz mást, mint szabályozni iparkodik a szervezetünk természetes öngyógyító mechanizmusát. Mégpedig olyan módon, hogy a páciense bizalmát megnyerve, a meggyengült állapot tudatában, az egészséges állapot felé irányítja a figyelmét. Éppen azért, hogy a szakszerű irányítás mellett, az öngyógyító mechanizmus, még aktívabban működhessen.
Így a tudatunk harmóniája, egészséges állapotban tartja a testet is. A tudatunk diszharmóniája pedig, pszichoszomatikus eredetű betegségek forrása az elménkben. Ilyen módon, az aktuális betegségek kialakulását eredményezi a testünkben.
Így a tudatosságunk, szellemi szinten irányított dinamikus teremtőképességgel rendelkezik az elménkben. Mert a lelkünk érzéseit aktivizálja, a szellemi gondolataink által. Erre utal a tudományos szinten meghatározott „pszichoszomatikus” jelző is. Amelyek, mint mentális módon irányítható erőhatások, mindig elvégzik azt a mentális munkát, amire a szellem gondolataink irányítják őket.
A véletlenszerű módon felmerülő szellemi gondolatainkért tehát, nem vagyunk felelősek. He nem csatolunk hozzájuk lelki érzéseket. Viszont, a tudatos gondolkodás már, komoly felelősséget ró reánk. Mert a tudatos gondolkodás során már, mi magunk határozzuk meg azt, hogy milyen minőségű lelki érzéseinket fejezzék ki a szellemi gondolataink. Így a negatív lelki érzéseinket, csak kellemetlen szellemi gondolatokkal vagyunk képesek értelmes módon kifejezni. Amelyek ennél fogva, további negatív lelki érzéseket fognak aktivizálni az elménkben. Destruktív típusú, romboló hatást kiváltva, a megtapasztalható életkörülményeinkben.
A konstruktív típusú, építő jellegű hatásokat, csak a pozitív lelki érzéseink biztosíthatnak számunkra. Azokat pedig, csak a kellemes szellemi gondolataink aktivizálhatják az elménkben. Itt kristályosodik ki, a mentális felelősségünk lényege. Amely szerint, csak magunkat büntethetjük a negatív lelki érzéseink által. Mert, ahogy a pszichoszomatikus eredetű testi, úgy az egyéb külső anyagi körülményeinket is, a negatív lelki érzéseink rombolják le számunkra.
Gondolkodj el ezen. De, ne kellemetlen szellemi gondolatokkal vádolva önmagad, hanem kellemes szellemi gondolatok segítségével, megértő módon. Amikor pedig, megértetted a mondanivalóm lényegét, akkor használd bátran a nevetés és a megbocsátás mentális lehetőségeit. Mert a nevetés és a megbocsátás, az elme „radírja” számunkra. Képesek arra, hogy kitöröljék a memóriánkból mindazokat a szellemi gondolatainkat és lelki érzéseinket, amelyek károsak lehetnek az életünkben.
Majd végül, csak olyan szellemi gondolatokat engedj az elméd tudatosságának a felszínére, amelyek pozitív lelki érzések segítségével, hasznosak lehetnek az életedben. Csak ilyen módon lehetsz felelősen gondolkodó értelmes ember. Akinek a személyes intelligenciája, mindig szeretetet tükröz. Mert amíg, a szeretetről és szeretettel gondolkozol az elmédben, addig a konstruktív típusú építő jellegű tevékenységeket szolgálják, az általuk aktivizált pozitív lelki érzéseid. Tudatosan felelős gondolkodó, csak így lehetsz.
Matécz Zoltán
2017.11.12.
