E = W * t
Newton III. axiómája szerint, minden mozgásállapot változást előidézni képes erőhatással szemben ébred egy ugyanolyan mértékű ellenhatás, amely a nyugalom újra visszaállítása érdekében munkálkodik. Ez azt jelenti, hogyha egy anyagi testet kimozdítunk valamilyen F-erővel az ő nyugalmi állapotából, akkor az, valamilyen mozgással jellemezhető lendületet szerez, az erőhatás pillanatnyi impulzusától függően. Ezt a sebesség által kifejezhető lendületet fékezi le a közegellenállás, ami a nyugalom újra elérésének a pillanatáig viszonyítható.
Az én véleményem szerint, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi test, a mágneses energia hatása alatt áll. Folyamatos jelleggel. Az Univerzumban fellelhető energia ugyanis, mindig a nyugalom eléréséért munkálkodik. Még akkor is, ha azt a nyugalmat, csak relatív módon képes megvalósítani. Amit az égi harmónia jelent számunkra. Vagyis, a csillagok, a bolygók és az ő holdjaik periodikus mozgásformái. Ezt a harmonikus nyugalmat kényszeríti az energia, minden létező anyagi testre a bioszféránkon belül is.
Ezért, minden anyagi test nyugalomban van az energia hatása alatt mindaddig, amíg valamilyen erőhatás nem kényszeríti annak megváltoztatására. Ez Newton I. törvénye. A tehetetlenség törvénye. Ha pedig, egy anyagi testre fizikai erő hat és megváltoztatja annak nyugalmi állapotát, amikor egyetlen impulzus által valamilyen lendület mozgásába hozza, akkor az anyagi testre állandóan ható energia arra kényszerül, hogy ezt a mozgásformát mielőbb újra nyugalmi helyzetbe hozza.
Ami azt jelenti, hogy az anyagi test tehetetlen nyugalmi állapotát biztosító energia közvetlen hatását, csak addig tudjuk viszonyítani, ameddig szubjektív munkát végez éppen, a valamilyen sebesség lendületével mozgásban lévő anyagi testen. Éppen addig, amíg el nem veszíti a sebessége összes lendületét és amíg újra nyugalomba nem helyezkedik, az energia állandó hatása alatt. Így az erőhatással szemben aktív energia, pontosan olyan mértékű lesz a nyugalom eléréséig, mint az, az erőhatás volt, ami a nyugalmát megbolygatta. Így a kétféle hatás által elvégzett W-munka matematikai értéke, teljesen azonos egymással.
Nyugalom – F * s = W = E / t – Nyugalom
Objektív munka = Szubjektív munka
Amikor tehát, egy nyugalomban lévő anyagi testet, F-erő hatására s-elmozdulás sebességével ruházzuk fel, akkor objektív jellegű W-munkát végzünk rajta. Ezt a fizikai jellegű W-munkát azonban, az E-energia is elvégzi szubjektív módon, amíg valamennyi t-idő alatt, újra nyugalomra nem kényszeríti az erő által lendületbe hozott anyagi testet.
Így lesz, az anyagi testre ható E-energia, az állapotváltozást előidézni képes F-erőhatás természetes ellenhatása. Vagyis, Newton III. törvényében, a hatás-ellenhatás törvényét az erőhatásokkal szemben, az energia hatása képes biztosítani. Mert az eddig nem volt tisztázott, hogy az állapotváltozást kiprovokálni képes F-erőhatással szemben, ugyan hol ébred az ellenhatás. Ráadásul, ezt az ellenhatást is, valamilyen erőhatásnak tulajdonították ez idáig. Továbbá, hogy miért éppen akkora az ellenhatás mértéke, mint a változást kiprovokáló erőhatás, amelyik a mozgási állapotot előidézte. De, ha az anyagi test nyugalmát, az E-energia hatása garantálja, amire az anyagi test közege tehetetlenül reagál, akkor már nyilvánvaló dolog az, hogy ezt a nyugalmi állapotot biztosítani képes alaphatást kell valamilyen fizikai szintű F-erővel legyőzni ahhoz, hogy az anyagi test mozgásállapota megvalósuljon.
Amikor pedig, az F-erő impulzív hatására, az anyagi test lendületbe jön, akkor a reá ható E-energia nyilván azonnal, ismét nyugalomra akarja azt kényszeríteni. Valamint, éppen addig viszonyítható csak az E-energia hatása, amíg a mozgásban lévő anyagi test, újra nyugalmi állapotba nem kerül. Hiszen, a kialakult mozgásformán csak addig változtat a szubjektív fizikai munkája által.
Az anyagi test tömege, m = F / a. Viszont, az anyagi testeknek van belső közegük is. Amit a k = ρ * V összefüggés fejez ki. Ami szintén az anyagi testek tömegét határozta meg Newtonnál. Csakhogy, a testek anyagi mennyiségét, éppúgy kifejezi a tömegértékük, mint az ő közegértékük. A tömegértékük, a testek anyagi mennyiségének a külső megjelenési formáját garantálja. Objektív módon. Míg a közegértékük, a testek anyagi mennyiségének a belső strukturális szerkezetét biztosítja. Szubjektív jelleggel. De a tömeg és közegértékük, ugyanazt az anyagi mennyiséget képviselik. Ezért a tömeg, az anyagi testek külső, objektív tehetetlen tulajdonsága. Míg a közeg, az anyagi testek belső, szubjektív tehetetlen tulajdonsága.
Mivel, ez a kétféle tehetetlen tulajdonság, ugyanannak a testnek az anyagi mennyiségére utal, ezért a matematikai képletekben bármikor nyugodtan felcserélhetők egymással. Ezért Newtonnál, a ρ * V összefüggés is, az m-tömeget határozza meg. Így csupán, logikai különbség van közöttük. Mégpedig az, hogy az anyagi testek tömegértékei, objektív módon fejezik ki az anyagi testek tehetetlen tulajdonságait. A reájuk hatást gyakorolni képes F-erőhatásokkal szemben. Míg az anyagi testek közegtulajdonságai, szubjektív módon fejezik ki az anyagi mennyiségük tehetetlen tulajdonságát. A reájuk folyamatosan ható E-energia hatásaival szemben.
Anyagmennyiség
m = F / a
m = ρ * V = k
tömeg = tehetetlen tulajdonság = közeg
Ezért az F-erő hatása, objektív hatásnak minősül a fizikában. Amely az anyagi testek külső felületén közlődik, egyetlen kölcsönhatás pillanatnyi impulzusával. Míg az E-energia hatása, szubjektív hatásnak minősül. Amely az anyagi testek belső közegére fejti ki a hatását, térfogati jelleget öltve a kölcsönhatási formának. Tehetetlen állapotban tartva a testek anyagi mennyiségét. Így, amikor egy F-erő, objektív felületi kölcsönhatás alkalmával, kimozdítja az anyagi test tömegét a nyugalmi helyzetéből, akkor az anyagi test közegére állandóan ható energia, azonnal megkezdi nyugalmi helyzet visszaállítását. A térfogati jellegű, közvetettnek minősülő kölcsönhatása által.
Így az E-energia természetes fizikai hatása, csak addig viszonyítható, ameddig az anyagi test mennyisége, valamilyen mértékű F-erő hatására, valamilyen lendület sebességének a mozgásában van éppen. Mert általunk viszonyítható fizikai munkát, csak addig végez az anyagi testen. A nyugalomban lévő anyagi testre továbbra is hatást gyakorol ugyan, de mivel, nem változtat annak a mozgási állapotán, ezért számunkra, nem viszonyítható a jelenléte állapotváltozásként. Ezért, az E-energia, mint az F-erő természetes fizikai ellenhatása, csak a megvalósult nyugalom eléréséig számítható. Ami nyilván ugyanannyi hatásértéket képvisel, mint a mozgásállapot kialakításáért felelős F-erő hatása volt.
Az energia tehát, állandóan hat az anyagi testek közegére. Amivel szemben, természetes módon tehetetlen nyugalomra kényszerülnek azokat. Amit az erő képes megváltoztatni úgy, hogy a test anyagi mennyiségének az egységes tömegére fejti ki a hatását. Ami által kimozdítja azt, az energia által biztosított nyugalmi állapotából. Ennél fogva, a hatás-ellenhatás törvényében valójában, az erő képvisel ellenhatást. Mert az energia, mindvégig hat a test anyagi mennyiségének a közegére. Mivel alaphatásként, éppen az energia biztosítja az anyagi test tehetetlen nyugalmi állapotát. Így az erő, mint az energia ellenhatása jut érvényre akkor, amikor lendülettel járó mozgásba hozza a nyugalomban lévő anyagi testet. De ez, maradjon továbbra is nézőpont kérdése.
Ezért, minden fizikai szintű szekunder erőhatás, állapotváltozást idéz elő az anyagi testek vonatkozásában, amelyeknek a nyugalmát, az energia biztosította, mint primer alaphatás. Az energia hatása, ezt a nyugalmat biztosítani képes munkáját, már régen elvégezte. De a nyugalom fenntartása érdekében, bármikor viszonyíthatóvá válik, ha egy erő hatására, kimozdítjuk az anyagi testet a nyugalmából. Hiszen az állandóan jelen lévő energia szubjektív hatása, azonnal elkezdi az eredeti nyugalmi helyzet visszarendezését. Kiszámítható fizikai munkát végezve az erő állapotváltozást előidézni képes hatásával szemben. Amíg ezt a visszarendező folyamatot végzi az energia, addig az E = W * t képlettel lehet kiszámítani azt, hogy a nyugalom visszaállításához, mennyi energia szükséges. Amely fizikai hatásnak a matematikai értéke, éppen annyi lesz, mint az állapotváltozást kiprovokálni képes erőhatás értéke volt.
F * s = W = E / t
Erőhatás = Energiahatás
Objektív munka = W = Szubjektív munka
Így az anyagi testek nyugalmát megváltoztatni képes objektív munka értéke, és a nyugalmat visszarendezni képes szubjektív munka értéke, azonos matematikai mennyiségű értékeket képviselnek. Annak ellenére, hogy a fizikai folyamatban az erő és az energia, alapvetően természetes ellenhatásokként érvényesülnek.
Matécz Zoltán
2024.06.26.
