Keresztény-buddhizmus.
A buddhizmus, Indiából eredeztethető. Ahogy terjedt a világban, úgy foglalta magába a helyi népek kultúrájának az alapértékeit. Ezért ma már, a buddhizmus sem egységes. Mert igen sokféle irányzata alakult ki az idők során. Így a buddhista szerzetesek is, sokféleképpen értelmezik azt. Ezért úgy érzem, nekem is jogom van, sajátságos módon értelmezni és használni a tanait. Körülbelül, erről szól a keresztény-buddhizmus, ahogy én keresztény létemre, hogyan tudom elfogadni.
Tulajdonképpen az a véleményem, mivel a keresztény hívők soraiban, igen sok a szegény, ágrólszakadt ember, ezért valami hiányzik a vallásukból. Mert a vallásukat, csak örökölték a szüleiktől. Ezért arra hagyatkoznak, amit az őseiktől hallottak, hogy „majd csak megsegíti őket az Isten”. Ennél fogva, csupán sóvárogva, várakoznak az Isteni áldásra.
A buddhista alaptanítás értelmében pedig, a meg nem valósult vágyainkban, az anyagi világban kiszolgáltatott helyzetünk erősödik meg. Mert kudarcokkal, bizonytalansággal, és félelmekkel terhelik az életünket. Szenvedést okozva az értelmes embereknek. Mert az emberek azért szenvednek, mert sohasem elég nekik az, ami éppen van, és a beteljesületlen vágyaik szerint élnek. Gyakorlatilag sóvárogva. A szenvedésük oka tehát, a mohóság. Ez okozza a félelem által generált szenvedéseket, és azzal együtt, a boldogtalan múlandóságukat.
A buddhisták tanítása szerint, amíg azonosítjuk magunkat a testünkkel, a szellemiségünkkel, vagy akár a lelkünkkel addig, csak az egónkat éltetjük. Az élethez való ragaszkodásunkat. Pedig, a létezés, nem jelent ragaszkodást. Ezért, ne éljünk csupán a létezésben, hanem egyszerűen, csak létezzünk benne. Kritika nélkül elfogadva mindent.
Mert amihez görcsösen ragaszkodni akarunk, birtokolni akarjuk, az elillan számunkra. Amíg például, nagyon ragaszkodunk az élethez, addig mindig az ellenkezője, a halál lehetősége fog lebegni az elménk tudatosságában. Addig mindig a halált fogjuk látni az életünkben, és félni fogunk az elmúlástól. Mert az elménk, erre tudatos. Ezért meditálnak a buddhisták inkább, szinte állandóan.
A Nirvánát képező tökéletességgel való egyesülés üdvös lehetőségét gyakorolják a buddhisták, már a földi életükben, amikor meditálnak. Ezért távolodnak el tudatosan az aktív cselekedetektől, és a tudatos szellemi gondolkodás kényszerétől. Hogy a tudatos elméjük figyelmét, mindig a meditációs élményeik kössék le. Mert a meditáció alkalmával, a lelki jelenlétük fokozott mentális állapotával, az Univerzum abszolút Elméjébe, az örökkévalóságba, a tökéletességbe, a Nirvánába „tekintenek”.
Ezért az egyetlen, és ilyen módon tudatosan abszolutizált vágyuk az, hogy amíg élnek, mindig ezt a meditatív élményt tapasztalják meg. Éppen azért, hogy a haláluk után, az itt megtapasztalt örökkévalósággal egyesülhessenek. Mert megvilágosodott emberekként, már teljesen tudatosak az örökkévalóságra. Hitük szerint, ilyen módon léphetnek ki a reinkarnációs körforgásból, és a teljes anyagi megsemmisülésbe, a „nemlétezés” állapotába kerülhetnek. Így a buddhizmus számára, teljesen mindegy az, hogy van-e Isten, vagy nincsen.
Annak ellenére, hogy a „drahmát” jelentő világtörvényeket, amelyek által minden elektromos anyagi létezés működik, a mágneses alapú induktív hatás irányítja. Mégpedig, éppen abból a kozmikus mágneses alaphalmazból, amelybe meditatív módon beletekintve, megvilágosodást nyerhetnek. A minden anyagi létezést irányító abszolút Igazságba. A mágneses alapú örökkévalóságba. A túlvilági szintű, szubjektív létezésbe.
Mivel, beleláttak az abszolút igazságba, ezért, megvilágosodottaknak tekintik magukat. De ennél fogva szerintem, a buddhisták életét is vágy vezérli, egyfajta abszolutizált vágy. Amelynek teljesülése érdekében, tudatosan lemondanak minden egyéb, relatívnak mondható anyagi vágyukról. Egyfajta, anyagi szinten igénytelen, aszkéta életre ítélve önmagukat.
Mert ilyen módon, ez a központinak mondható tudatosságuk, feleslegessé tesz számukra minden olyan egyéb anyagi dolgot és eseményt, amelyre egyébként, tudatosaknak kellene lenniük. Amely elvonatkoztathatná őket, a meditációban megtapasztalt alapvető vágyuk megvalósításától.
Ezzel szemben, az általam javasolt tudatos teremtés mentális lehetősége, nem is jöhet létre, az örökkévalóságot jelentő Isteni hozzájárulás nélkül. Így a tudatos teremtés során, amikor az Istennel egyetértésben alakítjuk a valóságot, a lelki vágyaink szerint, éppúgy tudatosak vagyunk az örökkévalóságot jelentő Nirvánára mintha, csak céltalan meditációt gyakorolnánk. Mert a tudatos teremtés, céltudatos meditációnak minősíthető mentális folyamat.
A tudatos teremtés mentális lehetősége, teljesen feloldja a kudarcaink és bizonytalanságaink által generált félelmeinket. Ilyen módon a szenvedéseinket képes megszüntetni. Mert függetleníti a hívő embert, az anyagi szintű kiszolgáltatottság érzésétől. Mivel, aki a tudatos teremtést jól csinálja, már ura az anyagi minőségeknek.
Csupán az a bökkenő, hogy a mai keresztény emberek, nem foglalkoznak eleget mentális módon azzal, hogy az életük jobb legyen. Mert egy rajtuk kívül álló Istentől várják a megoldásokat a problémáikra. Fel sem fogva ép ésszel azt, hogy a keresztény életforma, egészen mást jelent. Mert Jézus tanítása alapján, az Isten bennünk él. Mégpedig, az intelligens lélek által. Ennél fogva, a teremtői képesség is bennünk van. Ezért, nem várakozni kell az Isteni áldásra, hanem Istenként művelnünk kell azt. Mégpedig, a tudatos teremtés lehetőségének az alkalmazásával.
Ha az örökkévalóságot jelentő Isten vagy a Nirvána, a cselekvés, történés, és létezés mágneses előfeltételeit jelenti számunkra, akkor a tudatos módon teremtett elektromos anyagi dolgokban és eseményekben, az Univerzum abszolút Elméjének az öntudatát használjuk a teremtésre. Vagyis, közös akarattal teremtünk Istennel. Az Ő jóváhagyásával változtatunk, az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóságon, vagy annak valamilyen eseményén annak érdekében, hogy a szükségleteink teljesítésével, minden egyéb vágyunk megvalósuljon. Ilyen módon kerülve ki, a kudarc és a bizonytalanság által generálható félelem minden lehetséges formáját.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy minden értelmes embert, Isteni eredetű lélek éltet. Ezért vagyunk képesek a meditáció bármely formájára. Amelynek keretében, a bennünket éltető Isteni minőségű lelkünk, önmaga univerzális teljességébe tekinthet. Vagyis, az Univerzum abszolút tudatosságába. Az örökkévalóságba. A Nirvánába. Ezt teszik a buddhisták is, amikor passzív módon meditálnak.
Így a buddhista, a tudatos teremtés lehetősége nélkül, vagy a keresztény ember, a meditáció aktív gyakorlása nélkül, „féllábú óriás” lehet csupán. Akármilyen szintet érjen is el a hitében. Mert szerintem, az új értelmes emberi célt, az aktív meditáció segítségével megvalósult tudatos teremtés lehetősége határozhatja meg.
Ilyen módon, a lelki vágyaink, nem mentális terhek többé, hanem éppen ellenkezőleg, az Isteni gondviselés lehetőségei számunkra. Amelyben nem pusztán a buddhista jellegű „megvilágosodás” jut érvényre, hanem a keresztény jellegű „megigazulás” is egyben. Amely így együtt, a „megdicsőüléshez” vezethet. Amely éppen arra utal, hogy az anyagi minőségektől függő ember, anyagi minőségeket uraló Istenné válik.
Az Univerzum abszolút Elméjében funkcionáló kozmikus öntudatnak, teljesen mindegy az, hogy milyen vallású hívő, vagy éppen hitetlen ember fordul felé meditatív módon. Mert az abszolút Elme, mindig a lélek érdekeit szolgálja. Mivel, éppen azzal azonosítja önmagát. Mert az Univerzum zártnak minősülő mágneses terében, minden lehetséges energia őhozzá tartozik. Így az életünk energiáját képező lélek is.
Ennél fogva, amikor a tudatos elménken keresztül, az Univerzum mágneses alapú teljességébe tekintünk meditatív módon, akkor éppen a Nirvánát szemléljük. Az örökkévalóságot. Amelynek a kozmikus öntudatát a keresztény vallások, a mindent tudó Istenként tisztelik.
Mert a mágneses valóságban az információ, amit meditatív állapotban érzékel a relatív elménken keresztül a lelkünk, csak egy összetevője a mágneses hullámoknak. Mégpedig, az örökké változatlan hullámhossza a mágneses hullámoknak. A másik összetevője pedig, a frekvencia. Amely által, a kozmikus szintű energia terjed. Amely induktív módon képes hatást gyakorolni, az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóságokra, és azok eseményszerűségeire. Amely induktív viszonyban, a mágneses hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a mágneses frekvencia energiaértéke, milyen mértékű munkát végezzen, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokon. Ezt hasznosíthatja a lelkünk, amikor a tudatos teremtést gyakoroljuk, a meditációra alkalmas elménkben.
Az egyszerű, passzívnak nevezhető meditáció során, amit a buddhisták gyakorolnak naphosszat, csupán szemlélhetjük az Univerzum mágneses alaphalmazának az információs adatbázisát. Gyönyörködhetünk benne. Mert az abszolút Igazság szemlélése, boldoggá teszi a lelket. A tudatos teremtés alkalmával pedig, használjuk is azt. Így a tudatos teremtés már, aktív meditációnak minősül.
A buddhisták folytonos meditációs készsége, éppen arra utal, hogy az örökkévalóság részlegesen, már itt, a földi életünkben is elérhető. Sőt, mi több, a vele való tökéletes azonosulásra, már itt az életünkben érdemes felkészülnünk. Mert vele azonosulni, csak olyan lélek képes, amelyik azonos tudatossági szinten rezeg az örökkévalósággal. Ez pedig, az abszolút szeretet rezgési szintje. Így a tudatos teremtés aktív használata, teremtővé formál bennünket is. Itt, a földi életünk valóságában.
Ezért én, inkább követem a tudatos teremtésben rejlő aktív meditatív módszert, a vágyaim megvalósítása érdekében. Éppen azért, hogy megtapasztalhassam a teremtés Isteni örömélményét. Még akkor is, ha még néha, esetleg nem sikerül, és kudarcot szenvedek is el. De tudom azt, hogyha olyan sokat meditálok céltudatosan a vágyaimról, mint amennyit a buddhisták meditálnak céltalanul, akkor éppen úgy mesterré válhatok a teremtésben, mint a buddhista szerzetesek a hitük gyakorlásával.
Tulajdonképpen, nem vagyok hajlandó lemondani mindarról a sok szép és jó dologról és eseményről, amit a tudatos teremtés által Isten adhat nekem, csak azért, mert a meditációs technikám, még nem elég kifinomult, és olykor kudarcot szenvedek. Mert a lelkem mélyén biztosan érzem azt, hogyha a tudatos teremtés célirányos meditációs technikáját, minél precízebben gyakorlom a szeretet jegyében, annál bizonyosabb számomra, a vágyaim által elvárható végeredmény.
Mert Isten, éppen azért teremtette az embert, hogy általunk, tapasztalatot szerezzen, az összetett szerkezetű elektromos anyagi világ valóságába irányított, kozmikus alapú mágneses információi révén küldött ismereteiről. Amelyekről, nem lehet gyakorlati tapasztalata, a számunkra túlvilágot jelentő mágneses valóságban. Csak itt, az objektív anyagi valóság gyakorlatában.
Így az összetett szerkezetű elektromos anyagi világ objektív valósága, az Univerzum szubjektívnek értékelhető mágneses valóságában alakult ki, és maradt fenn, induktív befolyásra. Ezért, az elektromos anyagi létezés minden lehetséges megnyilvánulása esemény. A mágneses alaphalmaz induktív viszonyaira visszavezethető részesemény. Így az értelmes emberi élet is.
Ezért, az életünkben léteznünk kell. Mindig jelen lenni, az anyagi szintű részeseményekben. Éppen azért, hogy tapasztalatot szerezhessünk azokról. Mindenféle relatív ítélet és bírálat nélkül. Egyszerűen elfogadva minden megtörtént eseményt. Egyetlen módon fogadható el minden ítéletünk és bírálatunk, ha szeretettel jobbá képzeljük a bírálható dolgot vagy eseményt. Vagyis, a tudatos teremtés Isteni hatáskörébe rendeljük azokat.
Ezért, a keresztény buddhizmus, durván arról szól, hogy minél többször csendesítsd le a folyton bíráló és ítélkező szellemiséged aktivitását az elmédben. Hogy a lelki szintű teljességnek élhess. Mert a szellemi gondolataid aktivitása, mindig valamilyen hibára vagy hiányosságra hívja fel az elméd figyelmét. Folyton, valamilyen lelki vágyat ébresztve benned, elvonatkoztat a jelen pillanatától.
Mert a szellemi gondolataink szinte, csak a képzeletalkotás idejére stabilizálhatók a jelenre. Ezért, csak a képzeletalkotás idejére vagyunk aktív meditatív állapotban. Minden más esetben, elvonják a szellemi gondolataink az elménk figyelmét a jelen pillanatától. A már megtörtént múltunkra, vagy a terveinkben elvárható jövőnkre irányítja a figyelmünket. Ahol a lelki érzéseink, teljesen hatástalanok.
Így a vágyaink, mindig olyan elvárásaink, amelyek nincsenek meg a jelen pillanatában, ezért a lelki érzéseinket, a múltba vagy a jövőbe vetítik. Ahol azok teljesen hatástalanok. Mert a lelki érzéseink, olyan mentális erőhatások amelyek, csak a jelen pillanatában lehetnek aktívak. A múltba vagy a jövőbe vetítve, elvesznek azok számunkra. Sok kudarcot, csalódást, és kétségbeesést okozva ez által. Megalapozva a bizonytalanság félelmeit számunkra.
Na, már most, ha jól belegondolunk, a buddhisták is emberek, ezért ők is a lelki vágyukat követik. A mentális módon megtapasztalt univerzális egységgel való egyesülésük vágyát. A tudatos elméjük, erre van beprogramozva. Éppen azért csendesítik le a szellemi aktivitásukat, hogy az elméjükkel, csak ezt az egy lelki vágyukat tudják követni. Ami minden esetben teljesül is, amikor meditálnak. Ezért boldog és kiegyensúlyozott emberek. Akiknek egyéb igényük nincs is.
Pedig, a tudatos teremtés lehetőségével élve, amely bennük is felébreszthető, nem lennének rászorult emberek, hanem éppen ők segíthetnék azt a lakosságot, amelyiktől ma még alamizsnát várnak. De ilyen módon, a szellemi gondolataik hatására kialakuló, minden egyéb relatív vágyuk, nem befolyásolja számottevően, a tudatosan abszolutizált vágyukat. Mert az egységgel való meditatív egyesülés lehetősége, felülír számukra, minden egyéb lehetséges relatív vágyat.
A keresztény-buddhizmus pedig, éppen arról szól, hogy ragadjunk ki minden hasznos dolgot a keresztény és a buddhista tanításokból, és szándékosan egyesítsük azokat. Mert aki a folyton változó relatív vágyaitól megszabadulva, kikerül a félelmek és kudarcok által szítható szenvedésekből, megfosztja magát az élet által kínált örömélményektől is. Az aktív meditáció során létrejövő tudatos teremtésben pedig, éppúgy megszűnik az egyéb vágyaink terhelő hatása, mintha lemondanánk róluk. Mert ami megvalósul, az már nem terhel.
Mindig a vágyainknak van cselekvésekre késztető, motivációs szintű hajtóereje. Így az élet értelmét, éppen a vágyaink teljesülései valósítják meg számunkra. Csak tudnunk kell azt, hogy a vágyainkat, milyen meditatív technikával tudjuk, szándékaink szerint megvalósítani.
Így a lelkem által bennem élő intelligens Isteni minőségemet arra kérem, hogy irányítsa az elmémet és, csak olyan lelki vágyakat ébresszen bennem, amelyek tökéletesen beleilleszkednek a kozmikus teremtés folyamataiba. Így az általam indítványozható tudatos teremtés révén, én magam is a kozmikus teremtés folyamatait szolgálom.
Ha pedig, arra gondolok, hogy ha Isten teremtette a teljes objektív anyagi világot, akkor a „toronyóra lánccal”, nem lehet túl nagy kihívás számára. Így valójában, bárminek a valóságát kezdeményezhetem a tudatos teremtés által, ha az, szinkronban van a kozmikus teremtés szeretetérdekeivel. Még akkor is, ha az, a saját birtoklási vágyamból ered. Mert a birtoklási vágy is lelki vágy bennem. Így Isteni eredetű, és éppen arra utal, hogy Isten mit kíván megtapasztalni általam.
Mert, ha a lélek, az én Isteni eredetű lényem, akkor a tőle származó vágyaim, éppen arra utalnak, hogy a szellemi gondolataim által formált terveim, tetszenek neki, és gyakorlati tapasztalatot kíván szerezni azokról. Amit az Ő feltétlen szeretetével irányítva, hajlamos is beépíteni az én sorsszerű életeseményeim közé. Így a vágyaink követése, nem mondható kimondottan öncélúnak. Mivel, az abszolút létezés érdekeit szolgálják bennünk.
A titok abban rejlik, hogy mindig szeretettel kell a tudatos teremtés által kezdeményezni, a vágyaink teremtését. Mert Isten, a teremtő, mindent önmagából és önmaga számára teremtett. Így bennünket is. Ezért, mindenben önmaga létezését szereti. Abszolút módon. Teljesen egoista módon. Ezért, csak a szeretettel irányított tudatos teremtés szolgálja, az abszolút létezés szeretetérdekeit.
Ami a szeretet ellen való, az mindig kizárólag az önös érdekeinket szolgálja. Olyankor ugyanis, a teremtőképes lelki érzéseinktől azt várjuk, hogy a kozmikus szintű teremtés ellen munkálkodjon. Az pedig, szinte mindig kudarcokhoz vezet. Mert nem vagyunk képesek arra, hogy Isteni eredetű lélek által éltetve, Isten kozmikus akarata ellen teremtsünk. Az már, az abszolút létezésben való önellentmondás lenne.
Így a keresztények teremtésre alapozott elveit, ami Jézus tanításával tökéletes összhangban van, ötvözni lehet a buddhizmus jól bevált meditációs technikájával. Amely fúzióban, a tudatos teremtés juthat érvényre.
Tiszta, így szent meggyőződésem az, hogy minél többet gondolkodik, azaz meditál valaki a jelenben a teremtés dolgairól, és minél többször gyakorolja valaki szeretettel a tudatos teremtés mentális lehetőségét, annál bizonyosabbá válik számára, a saját teremtői öntudata. Mert az Univerzum mágneses egységének az elválaszthatatlan részeként, Isten bennünk él, és éltet minket. Teremtői rezgésszintet biztosítva az elménk tudatosságának.
A megvilágosodás tehát, akkor következik be az életünkben, amikor a passzív meditáció során, egyesül a tudatos relatív elménk, az Univerzum abszolút Elméjével, és ilyen módon, belelát az örökkévalóságba. Ahogyan azt, a buddhista szerzetesek művelik.
A megigazulás pedig, akkor következik be számunkra, amikor az aktív meditáció során, a vágyainkra tudatos elménkkel, beszállunk a teremtés kozmikus folyamataiba.
A megdicsőülés pedig, akkor következhet be, amikor a tudatos teremtést aktívan gyakorolva, tökéletesen Istentudatossá válik az ember. Olyan megigazult emberré, aki már megvilágosodott.
Így a megvilágosodott embernek, nyilvánvaló módon, tudomása van az örökkévalóságot jelentő Nirvánáról. A megigazult ember pedig, használni is képes az örökkévalóság által kínált lehetőségeket, a tudatos teremtés által. A megdicsőült ember pedig, maga lesz a megvilágosodott és megigazult örökkévalóság. Az állandósult lelki jelenlét szeretetélménye. A folyamatos meditatív állapotú öntudat. Az örök jelenlét. Akinek már, bizonyossága van a teremtőről, és a saját teremtői képességeiről. Ami már nem pusztán hit.
Matécz Zoltán
2017.11.29.
