Örökkévalóság.
A keresztény tanítások alapján, Isten az örökkévaló. Ezért az örökkévalóság tulajdonképpen, Isten birodalmát jelenti. Azt a túlvilágot, ami a múlandónak tekinthető objektív, elektromos anyagi valóságon túlmutat. Ami már, nem lehet összetett szerkezetű elektromos anyagi tényező. Mint az objektív anyagi valóság részhalmazai.
Az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság fogalmai szerint élő értelmes ember számára, a mágneses alaphalmaz képezi az örökkévalóságot. Az oszthatatlan alaptömegekből felépült, mátrix szerkezetű mágneses alaphalmaz képez stabil mozgási, létezési teret, a benne kialakult és általa induktív módon működtetett, összetett elektromos anyagi részhalmazok számára.
Így a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegekből felépült közege, éppúgy körülöleli az elektromos anyagi részhalmazokat, mint ahogyan kitölti azok atomos, és az atomok által stabilizált rács és kristályrács szerkezeteit. Ezért, az elektromos és a mágneses adottságok, együtt mutatkoznak meg az anyagi részhalmazokat vizsgáló tudós szakemberek előtt. Mint közösített, „elektromágneses” tulajdonságok. De az induktivitás jelensége arra utal, hogy ez a két adottság, egymástól merőben különböző.
Ezért, a mágneses valóság alaprezgései szerint, másodrezgéseket végző összetett elektromos anyagi részhalmazok minden egyes megnyilvánulása, induktív módon átruházott másodrezgésnek minősül. Úgy is mondhatnám, hogy egy egységes mágneses alapú primer alaphalmazban rezegnek, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok, mint szekunder másodrezgések eseményei.
Mivel a mágneses alaphalmaz, számunkra teljesen láthatatlan, ezért az elménk számára az örökkévalóság, a viszonyított pillanatban fedezhető fel. A jelenben, ami a viszonyításunk pillanatában, éppen most van. Amikor tudatosak vagyunk éppen az elménkben. Mert ez az elménk tudatos pillanata azonosítható be, az örökkévalóság rezgéseken alapuló végtelen pillanatával. Mivel az örökkévalóságban kialakult mágneses hullámok hullámhosszai, stabil alapot képeznek az általuk irányított, frekvenciákban terjedő, folytonos erőimpulzus sorozatok számára. Amit az energia hatásának neveznek.
Így a hullámhosszban kódolt információ, stabil marad a mágneses valóságban állandóan. Ha pedig, új információ alakul ki benne, az is stabilan létezik, mint új mágneses hullámhossz. Uralva a teljes mágneses alaphalmazt. Mint az Univerzum abszolút Elméjét. Vagyis, azt az örökkévalóságot, amelyben az elpusztíthatatlan energia terjedni képes.
Ezek a kozmikusnak mondható mágneses alapú energiák, induktív munkát végeznek az elektromos szerkezetű, összetett anyagi valóság részhalmazain. Folyamatosan fenntartva, azok szekunder másodrezgéseit. Így működik, minden objektív anyagi részhalmaz, a mágneses valóságban.
Amikor pedig, az órára tekintek, akkor beazonosítom a saját anyagi szintű eseményszerűségem éppen viszonyítható részpillanatát, az óra folytonos eseményszerűségének az aktuális részpillanatával. Ezt jelenti számomra, az idő viszonyításának a mentális lehetősége. Úgymond, szinkronba hozom az elmémben, a kétféle anyagi esemény pillanatértékeit, a viszonyításom jelenében. Majd, ezt a tudatosan szinkronizált egyidejűséget raktározza el a memóriám. Mint viszonyított emléket.
Az ilyen módon elraktározott emlékeim képezik a múltamat. A tudatosan megélt részpillanataim mentális módon kezelhető halmazát. Míg a múltban formált terveim, a reális módon elvárható, jövőmre utaló emlékeim. Ezért valójában, csak a viszonyításom jelene létezik örökké. E miatt, mindig a jelennek kell valós értéket adnunk, itt és most azért, hogy értékes legyen a belőle származtatható múltunk, vagy a benne megfogalmazódó jövőnk lehetősége.
Az óra, csak egy keringésen alapuló rezgési folyamatot végez. Vagyis, egy anyagi szintű részesemény pillanatértékeit képes felénk vetíteni mindenkor. Ez az általunk választott anyagi szintű rezgési esemény, a Föld forgási periódusa alapján lett meghatározva. Ennél fogva, éppúgy anyagi szintű részesemény, mint bármely más egyéb cselekvés, történés, vagy létezés, az objektív anyagi világunk valóságában.
Csak az óra rezgési részeseménye, abban különbözik a többi anyagi szintű részeseménytől, hogy időben egységesen, mindig ahhoz igazodunk. Kollektív megegyezés szerinti időbeosztással. Az a tény pedig, hogy a memóriánkban, el tudjuk tárolni a megélt múltunkról, és az elvárható jövőnkről szóló emlékeinket, csupán arra utal, hogy az elménkben, el tudunk vonatkoztatni a viszonyítás jelen pillanatától. Amelyben éppen tudatosak vagyunk. Ezért a jelenről, soha nincsen emlékünk. Mert arra felesleges emlékeznünk. Hiszen akkor mindig tudatosak vagyunk. Ezért a jelenben tudatosan rögzített részpillanataink, olyan emlékekké válnak, amelyek már nem lehetnek meg az életfolyamataink további jeleneiben.
Minden lehetséges anyagi állapotváltozás, e körül a viszonyítható pillanat körül jön létre. Ezért maga a pillanat, mindig állandó. Csupán mi érezzük múlandónak. Az emlékképzési mentális lehetőségeink miatt. Ami az elménk, jelentől való elvonatkoztatási képességére utal. Vagyis, a viszonyítás valós eredményére. Hiszen a valós emlékeink bizonyítják számunkra azt, hogy az anyagi létezésünk folyamatában, máskor is viszonyított már az elménk. Vagyis, részt vettünk az aktuális rezgési pillanatok részeseményeiben.
Amikor a múltunkra vagy a jövőnkre emlékszünk, akkor azokat a régebbi viszonyításainkat elevenítjük fel újra. Vagyis, az emlékeinket viszonyítjuk ismét. Ilyen módon van lehetőségünk arra, hogy a múlt tapasztalatait hasznosítsuk, itt és most, a lehetséges jövőkép kialakítására. Ez a relatív intelligenciánk, egyfajta mentális visszacsatolásnak minősül.
Ennél fogva, amíg az elménk figyelme, a jelen viszonyításunk pillanatában tartható, addig vagyunk szinkronban az örökkévalósággal. Amelyben az energia terjedni képes. Ezért életerőt, mi is csak a jelen pillanatában tudunk aktivizálni az elménkkel. Ezt valósítják meg számunkra, a különböző meditációs módszerek. Csakhogy, a meditáció nem valamilyen sajátságos, egyedi mentális hókusz-pókusz, hanem minden esetben megvalósul, amíg a tudatosságunk viszonyít, és a jelenben tartható.
Így meditációnak minősül az egyszerű gondolkodás is, amely a jelenben való problémamegoldásról szól. Amikor a szellemi gondolataink által formált lehetséges megoldásokhoz, lelki érzéseket még nem csatol az elménk. Meditációnak minősül a képzeletalkotás folyamata, amikor a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink, egy mentális képben vagy filmbe egyesülnek az elménkben, valamilyen vágyott cél elérése érdekében. A tudatos teremtés lehetőségét biztosítva ez által az elménkben. Vagyis, mindig meditatív állapotban van az elménk, amikor a lelki érzéseinket, szinkronba tudjuk hozni a szellemi gondolatainkkal. Mert a lelki érzéseink, mint mentális módon irányítható életerőink, csak a jelen pillanatában aktivizálhatók. Ez, a lelki jelenlétünk pillanata.
Tudatos módon irányított életerőinkkel formáljuk, a megtapasztalható sorsunkat. De ezek az életerő impulzusaink, rendre hatástalanok maradnak, ha az emlékeink szerint tárolt múltunkba vetítjük őket. Ez minden emberi kudarc alapja. Hogy ostoba módon, a memóriánkban tárolt múltba vagy a jövőbe vetítjük a lelki erőinket. Ahol azok, teljesen hatástalanok. Mert nincsenek szinkronban, a jelen pillanatával. A múlt és a jövő részpillanataival pedig, a lelki jelenlétünk aktivitása, nem szinkronizálható. Mert nincs meg benne az egyidejűség.
A tudatos meditáció alkalmával pedig, lecsendesítjük a szellemi gondolataink aktivitását, és csak az elménk figyelmén keresztül irányítjuk a lelki jelenlétünket, a mágneses alapú örökkévalóság felé. Mert a lelkünk is, mágneses alapú tényező. Biológiai szintű mágneses adottságunk. Amelynek, a szellemi aktivitásunk hiányában, teljes rálátása van az Univerzum abszolút Elméjére. A mágneses alaphalmaz, mágneses hullámokban kódolt információs adatbázisára. Amelyben minden lehetséges információ megtalálható, tévedhetetlen módon.
Mert a kétirányú induktivitásnak köszönhetően, az információ nem csupán a kozmikus szintű mágneses tér felől hat az anyagi minőségekre, hanem fordítva is közlődik. Ezért, a mágneses alaphalmaz, mint az Univerzum abszolút Elméje, minden anyagi változásról azonnal tud. E miatt, a mindent tudó és mindenre ható képesség, a mágneses alaphalmazt uralja. Azon keresztül pedig, a teljes anyagi valóságot. Induktív módon. Ezért állítják azok, akik sokat meditálnak, hogy olyankor, az örökkévalóságba tekintenek.
Ameddig tehát, az elménk tudatossága a jelen pillanatában tartható, addig meditatív állapotban van. Aktív a meditációnk, amikor szellemi szinten gondolkodunk. Az agyalásunk szellemi tevékenysége miatt aktív. Aktív meditatív állapotban van az elménk, a tudatos teremtés alkalmával is. Amikor a szellemi gondolataink segítségével, a lelki érzéseinket aktivizáljuk. Valamilyen vágyott cél elérése érdekében.
Passzív az elménk meditatív állapota, amikor a lelkünk, csupán figyel az elménken keresztül. A szellemi gondolataink passzivitása miatt. Ez a hagyományos meditáció értelmezése. Passzívnak minősül, mert a lelki érzéseinket nem irányítják közben a szellemi gondolataink. Ezért, lelki aktivitás nem érhető el vele, a szellemi passzivitás mellett. Mert a lelki érzéseinket, mindig a szellemi gondolataink irányítják.
Ezért, a hagyományos értelemben vett meditáció, csak az információszerzésre és a test megnyugtatására, pihentetésére alkalmas igazán. A tudatos teremtés által megvalósuló aktív meditáció során, a lelki érzéseink életerő impulzusait, mint az agyi mágneses hullámaink frekvenciáit, arra késztetjük, hogy a szellemi gondolataink hullámhossz szerinti informatív értékei alapján, vezéreljék a hasonló hullámhosszúságú, de jóval nagyobb frekvenciájú kozmikus mágneses hullámokat. Mégpedig, a vágyott cél megvalósulása érdekében. Ilyen módon képes, az emberi relatív elme, részt vállalni a kozmikus teremtés folyamataiban.
Amikor passzív módon kívánsz meditálni, akkor az elméddel a szellemi gondolataid helyett, valamelyik vegetatív testműködésedet figyeld. Például, a légzésedet. Csukd be a szemed, és figyeld a légzésed egyenletes ütemét. Közben magadban mond a folyamatot. „Belégzés és kilégzés.” Tedd ezt folyamatosan, hogy az egyéb szellemi gondolataid, ne tudjanak az elméd figyelméhez férkőzni. Majd később, már csak a „Ki és be” szavakat mondogasd lassan. Együtt a légzésed ütemével. Végül, amikor már az elméd biztosan a légzésed folyamatára koncentrál, ezeket a szavakat is elhagyhatod.
A szellemi aktivitásod hiányában, a lelkeddel szemléled a légzésedet az elméden keresztül. Majd szép fokozatosan, figyeld az egész testedet, ahogy a légzésed ütemére, szép lassan ellazul. Érezd, hogy teljesen kiegyensúlyozott módon működik a tested. Miközben a háttérben, még mindig a légzésed ütemére legyél tudatos. Végül ennek a végtelen mentális nyugalomnak a pillanatában, a lélek teljesen önmagára talál.
A tudatos elméddel innen, már a lelkedet figyeld. Ahogy a légzésed ütemében, egyensúlyos állapotban tartja a testedet. A lelked, szerves részét képezi, a kozmikus szintű mágneses örökkévalóság öntudatának. Ilyen módon, a saját lelkedet szemlélve, az örökkévalóságba tekinthetsz, a tudatos elméden keresztül. Ezért, tudatos maradhatsz, az ott érzékelt kozmikus információkra.
A lélek, Isten része benned. Ezért, ő éltet, itt és most, a jelen pillanatában. Amíg élsz, mindig a jelenben élsz. Csupán a szellemi aktivitásod képes, a múltba vagy a jövőbe repíteni. Mentális utazást tenni, a lelki jelenlét pillanatán kívülre. A megtapasztalt vagy megtervezett emlékeink szellemi szintű birodalmába. Ahol a lelki aktivitásunk haszontalan. Mert az egyidejűség nem áll fenn. A szellemi és a lelki egyidejűséget, csak a jelen pillanata biztosíthatja számunkra. Az örökkévalóság pillanata. Amelyben minden anyagi esemény zajlik. Rezgéseken alapuló esemény szinten. A mi életünk is.
Amikor a szív megáll, és halálközeli-élményről számol be a visszaélesztett ember, akkor az már, valóságos halálélményt jelent. Ami arra utal, hogy az örökkévalóság, nem egy félelmetes hely, hanem éppen ellenkezőleg, egy végtelenül megnyugtató létezési állapotot biztosít, az eltávozott lélek számára.
Ráadásul, a halálközeli-élmény arra is bizonyítékot szolgáltat, hogy a számunkra túlvilágként értelmezett örökkévalóságnak, teljes mértékű tudatossága van az anyagi világról. Mivel az anyagi létezés, éppen az örökkévalóságban zajlik.
Az örökkévalóságban nincsen idő. Mert, csak a lelki jelenlét tapasztalható meg benne állandóan. Valamint, nem lehet érzékelni benne a teret sem. Mert a mágneses alaphalmaz, maga a tér. Így a benne közeghonossá vált lélek, mint mágneses hullám, nem érzékeli benne külön önmagát. Mert abban az alaphalmazban van, tökéletesen egyensúlyos állapotban. Valahogy olyan formában, mint amikor az ember, az abszolút súlytalanság állapotában lebeg, és nincs mihez képest mozognia. Mert tökéletesen nyugalomban van.
Mivel az elektromos anyagi valóságunk, az univerzum mágneses alapú örökkévalóságában zajlik ezért, amíg tudatosak vagyunk, addig az elménk, mindig ragaszkodik az elektromos alapú szellemi szintű racionalitásunkhoz. Öntudatlan elmeállapotban azonban, a meditatív állapotba kerül az elménk, és irracionális dolgokat és eseményeket lát. Ilyen belső látvány például, az álom.
Amelynek valósága, a mágneses alapú örökkévalóságban játszódik, és olykor ötvözi, a szellemi szintű racionalitásunk elemeit is. A „Kreatív álom” című írásomban, már lejegyeztem azt, hogy milyen módon lehet értelmes célt maghatározni az álmainknak. Ami röviden arról szól, hogy a mélyálom periódusába mentett szellemi gondolataink, tovább folytatódnak, az irracionálisnak nevezett álmainkban.
Csak legyen az ágyunk mellett papír és ceruza, hogy ha felriadunk arra, hogy ráeszmélünk az álmunk valós értékére, akkor mielőbb le tudjuk írni azt pár szóval. Mielőtt teljesen feledésbe merülne az, a racionális tudatosságunk számára.
De ilyen módon működik az úgynevezett „heuréka” élmény is. Amikor lelki szinten érezzük azt, hogy létezik a problémánkra racionális megoldás, csak a szellemi képességeink korlátai, hiányosságai miatt, nem találjuk meg az ésszerű megoldást. Olyankor, hogy pihentessük az elménket, valamilyen teljesen közömbös, hétköznapi rutinfeladattal foglaljuk le magunkat. Miközben az elménk, a szellemi gondolataink kavargása nélküli, adó-vevő üzemmódban van. Mivel továbbra is rendületlenül hiszünk a lehetséges megoldásban, ezért az Univerzum abszolút öntudata, a hitünk szerint biztosít nekünk információt. Amire az elménk, továbbra is fogékony maradt. Mert a szellemi gondolatok nélküli, lelki jelenlétben tevékenykedünk.
Ezért, a heuréka-élmény, azt is jelenti egyben számunkra, hogy az elménk, a lelki jelenlét tudatosságában tartózkodott, így a fogékonynak mondható meditatív állapotban maradt. Amelynek köszönhetően, alkalmas maradt a kozmikus üzenet befogadására. Amely mindig, a hitünk szerint keresett megoldásokra utal.
Ezért az elménk, gyakorlatilag mindig meditatív állapotban van, amíg a lelki jelenlétünkre vagyunk tudatosak. Ha azonban, a szellemi gondolataink a múltba vagy a jövőbe irányítják az elménk tudatosságának a figyelmét, akkor az azt jelenti, hogy az emlékeinkbe ágyazott tapasztalataink alapján, kívánjuk megoldani az aktuális problémánkat. Addig az elménk, nem lehet fogékony, a kozmikus szintű üzenetekre. Mert a múltunkból, csak a szellemi szintű tapasztalatainkra számíthatunk. Ami bizony, erősen korlátozott mentális lehetőségeket biztosíthat csak, a kozmikus szintű abszolút tudáshoz képest.
A lélek által, Isten éltet bennünket. Így az örökkévalóság lehetősége válik múlandóvá bennünk az által, hogy a folyamatos lelki jelenlétünk helyett, a szellemi szintű múltunk és jövőnk időzavarában élünk. A biblia tanúsága alapján, az emberiség ősatyjai, majdnem ezer évet éltek. Ma pedig, a férfiak átlagos életkora, ötvenöt év. Míg a nők esetében, hatvanöt év. Ennek az óriási különbségnek, komoly mentális oka is van.
Matécz Zoltán
2017.12.23.
