Ásítás.
Az izmaink alul vagy túlterhelése azt igényli, hogy valamilyen testedzéssel javítsunk, a nem kívánatos helyzeten. Illetve, a torna testedző folyamata során, az egysíkúan használt vagy letapadt izmaink is fellazuljanak. A nyújtózkodás pedig, egy olyan természetes testi inger hatására jön létre, amely éppen a letapadt és elgémberedett izmainkat mozgatja meg.
Ilyen módon, mindenki olyan izmokat és izomcsoportokat mozgat meg a nyújtózkodása során, amelyek kevésbé voltak terhelve. Az ülő munkát végző ember például, a lábainak és a törzsének az izmait mozgatja meg nyújtózkodás közben. De az egy helyben álló ember is, a lábait és a törzsét fogja tornáztatni inkább. Aki sokat ír vagy gépel, a karjait és az ujjainak az izomzatát fogja tornáztatni a nyújtózkodása közben, valamint a szemizmait. Ezt sűrűn meg kell tennie, hogy az izomzata felfrissüljön, és rugalmasan igazodjon a további mozgási igényeihez.
Mert az ösztönös módon végzett nyújtózkodásunk során, a tornáztatás javítja a vérkeringésünket az érintett testterületeken. Ilyen módon, a testünk minden izma és izomcsoportja, igényt tart a nyújtózkodás által végzett ösztönös testmozgásra. Mert a használaton kívüli izmaink és izomcsoportjaink, egyszerűen elernyednek, letapadnak, majd végül elsorvadnak. Így a szervezetünk, éppen az izomsorvadás elkerülése érdekében kényszerít bennünket arra, hogy rendszeresen nyújtózkodjunk.
A fejünk is, szorosan a szervezetünkhöz tartozik. Így a fejünkön található mimikai izmaink is hasonlóképpen funkcionálnak. Elvileg, éppúgy állandó tornáztatást igényelnek, mint a testünk egyéb izomcsoportjai. A kommunikáció során kialakuló mozgásformák biztosítják a mimikai mozgásformáinkat, miközben az arckifejezéseinket formálják. De nem vagyunk képesek minden arcizmunkat egyformán működtetni, ezért azokat is ki kell nyújtóztatnunk néha. Ezt oldja meg természetes módon, az ásítás folyamata.
Ásításkor ugyanis, éppen az arcunk formáját befolyásolni képes mimikai izmainkat feszítjük meg. Természetes módon megtornáztatva azokat. Ilyen módon, vérbőséget szolgáltatva azokhoz az izmainkhoz is, amelyek nem játszottak szerepet az arcunk kifejező képes formájának a kialakításában.
Így a homlok, a szem, a fül, az orr, és a száj izmainak igény szerint összehangolt tornáztatását végzi el az ösztönös ásítás. Ezért, nem minden esetben ásítunk ugyanolyan módon. Így az ásításunk formai alakja, természetesen eltérhet egymástól, attól függően, hogy melyik mimikai izmunknak vagy izomcsoportunknak van nagyobb igénye, az ilyen irányú természetes tornáztatásra.
Mivel az ásítás is, egyfajta természetes adottságú izomtornának minősül, ezért nagyon sok esetben, éppen egybeesik, a testünk természetes kinyújtóztatásának a folyamataival. De az ásítás, nem pusztán a testi szintű nyújtózkodásunk kísérőjelensége. Hanem éppen ellenkezőleg, önállóan is létrejön az életünkben. Attól függetlenül is, hogy a testi nyújtózkodásunk nem történik meg.
Ennél fogva, ahogy a nyújtózkodás közben, a testünk elernyedt izmainak a megfeszíthetőségét ösztönösen szabályozzuk az által, hogy különböző nyújtózkodási pózokat veszünk fel, úgy ásításkor is variáljuk az arcizmaink megfeszítésének a természetes lehetőségeit.
Ahogy az unalom, a fáradtság, illetve az álmosság esetén nyújtózkodunk és ásítunk, éppen olyan módon tart igényt a szervezetünk arra, az alvásból történő ébredés után is. Mikor már, a testünk izomzata teljesen kipihente magát. Mert pihenés közben sem aktivizáltuk az izmainkat. Így az alvás utáni nyújtózkodás és ásítás, egyfajta bemelegítésnek számít. Általa vérbőséghez jut az izomzat, és alkalmassá válik a napi terhelés elkezdésére.
Így az alvás utáni nyújtózkodás és ásítás célja éppen az, hogy felkészítse az izomzatunkat, a napi terheléses igénybevételre. Éppen olyan módon, mint amikor az aktív sportolók is tornáznak, bemelegítenek egy kicsit, mielőtt komoly fizikai munkát igénylő sporteseménybe kezdenének.
A nyújtózkodásnak és az ásításnak tehát, éppen az a célja, hogy megfelelő kondícióba rendezze az izmainkat és izomcsoportjainkat. Mégpedig, az érintett izmainknak természetes alapterhelése mellett. Ennek ellenére, előfordul olykor az, hogy az ásításban vagy a nyújtózkodásban túlfeszített izmok valamelyike elpattan vagy elszakad. De szerencsére ez, igen ritka jelenség. Nagyon gyenge fizikumú embereknél fordulhat elő csupán.
Tulajdonképpen, a nevetés a legtermészetesebb izomlazító gyakorlat. Egy jóízű nevetés során, szinte minden izom és izomcsoport, képes ellazulni valamilyen szinten. De természetesen a nevetés, nem pótolhatja, az izmaink természetes igénybevételét célzó könnyed testmozgásainkat. Amit a futás, az ugrándozás, a labdázás, a kerékpározás, vagy például, az úszás biztosíthat számunkra.
Valójában, nincsen még egyértelmű tudományos magyarázat arra, hogy miért ásítunk. Sokan, az agy oxigénhiányos állapotával magyarázzák. De maga az ásítás, nem visz be a szervezetbe annyi oxigént, amennyi az agy oxigénhiányát hirtelen pótolhatná. Mert inkább békés, és nyugodt kilégzéssel párosul. Ami az ásítás során megfeszített izmaink fokozatos elernyedésével megy végbe. Ráadásul, tudományos bizonyíték van arra nézve, hogy az ásítás nem szolgáltat annyi oxigént az agyba, mint egy mély lélegzetvétel.
Másik elképzelés szerint, az ásítás, az agyat hűti le, a túlmelegedéses folytán. De szerintem, ahogy nem szállít sok oxigént az agyba az ásítás, úgy az agyat hűteni is képtelen. Mert az ásítás során kiáramló levegő, a tüdőből jön a felszínre, szép lassan. Így az agyhoz, közvetlen kapcsolata nincsen. Ezért szerintem az ásítás, az arcizmaink nyújtózkodási folyamatát jelenti, amelynek során a szervezet, felfrissíti a mimikai izomzat vérellátását, és megmozgatja azokat az izmokat is, amelyeket kevésbé használtunk.
Maga az ásítás tehát, nem jelent feltétlen unalmat vagy érdektelenséget, hanem csak arra utal, hogy a mimikai izmaink nincsenek megfelelő módon aktivizálva. Így az izmok elernyedése vagy letapadása ellen védekezik az arcunk, miközben vérrel látja el az érintett izomcsoportokat.
Így tanításkor, vagy valamilyen más előadás során, ha ásítoznak a hallgatók, akkor érdemes egy-egy odaillő viccel feldobni a hangulatot, vagy nyílt beszélgetést kell kezdeményezni. Amelynek keretében, a feszülten figyelő emberi arcizmok mozgása, tornáztatása megvalósul. Éppen azért, hogy a hallgatóság arcizmai is aktivizálva legyenek. A hallgatóság aktivizálásával pedig, a figyelem is fokozódik.
A feszült, vagy a véráramból kirekesztett izmok, nagyon hamar elernyednek, elerőtlenednek. Ezért bizonyos megszokott testtartások, nem ajánlottak. Ilyen például a békaülés. Főképpen gyermekek ülésfajtája, amikor a lábuk egy „M” betűt formálva, az alsó testük alá vagy mellé húzódik vissza. Ez egy nagyon stabil ülésformának látszik, de gyermek lábait, szinte teljesen kirekeszti a véráramból. Így a lábak izmai sorvadnak el, nagyon hamar.
De minden olyan testtartási mód is káros, amely korlátozhatja a vér áramlási lehetőségét vagy feszült állapotban tartja az izomzat bármelyik részét. Így a görnyedt hát, a keresztbe tett lábak, vagy a tartósan egy helyben való ülés, káros az egészségre. Éppen ilyen módon, a pislogás nélküli filmnézés vagy olvasás is ártalmas. Mert természetellenes állapotban tartja a szemünket. Amelynek percenként, többször is kell pislognia, hogy a könny segítségével, lemossa és nedvesen tartsa a szemfelületet.
Az egyoldalú folyamatos megterhelések is károsak az egészségre. Akár munkavégzés az, akár csupán, a vállon hordozható nehezebb női táska. Amely a hosszan tartó egyirányú terhelés miatt, természetellenes testtartásra és aránytalan izomterhelésre kényszerítik a szervezetet.
Az ásítás természetesen nem tudatos, hanem ösztönös folyamat. Az emberi tudattól és akarattót teljesen független. Mert, ha szellemi szinten nem is akarsz ásítani, akkor is fogsz, mert az ásítás, a tested lélek által vezérelt, ösztönös önvédelmi reakciója. Az izmaink nyújtózkodásának a mimikai aspektusa, ami az arcunkon fejeződik ki.
A kevésbé használt inaktív izmok letapadhatnak. Többnyire olyan módon, hogy a test más területein, túl sok egyoldalú mozgásformákkal megvalósult terhelés történik. Olyan megszokott, berögzült mozgásformák, amelyek nem hagyják a közben letapadó egyéb izmokat érvényesülni. Így többnyire, valamilyen aszimmetrikus jellegű statikus terhelés váltja ki. Mert, amelyik izom nem dolgozik kellőképpen, az elkezd leépülni, sorvadni. Mivel akaratlanul is, kikerül a számára aktív, természetes véráramból.
Ezek az elgyengült, letapadt, és elsorvadt izmok, hibás testtartást erőltetnek az emberre. Így a hibás izomműködés miatt, aszimmetrikussá válik a testtartás, eltorzítva ez által a természetes mozgást. Ami természetesen, a torz testtatással párosuló idegekben, fájdalomérzetet garantálnak.
A mimikai arcizmaink gyengülése, letapadása, és sorvadása is, eltorzítja az arcot. Ilyen módon, az arc is elveszíti az eredeti természetes szimmetrikus jellegét. Ami a természetes arckifejezéseinket volt képes biztosítani. Szép lassan eltorzítva az ábrázatunkat. Amit ma még hibásan, az öregedés biztos jeleként tudnak be.
Így az öregedés valójában, nem az izmok gyengülését, letapadását, és sorvadását okozza, hanem éppen fordítva, az izomgyengülés, az izomletapadás, és az izomsorvadás idézi elő az öregedést. Főképpen a korai öregedést.
Szinte minden sejtünk, valamilyen izomsejt. A sejtjeink, körülbelül hét éves ciklusban megújulnak, kicserélődnek. De az új sejtek mintáját, a régi sejtjeink képezik. Így a hét éves ciklusidőben elsorvadt, letapadt, és elgyengült izmaink, nem képesek egészséges mintát biztosítani, az újonnan kialakuló sejtjeink számára. Így szerintem az öregedés annak tudható be, hogy a szervezetünk belső saját sejtszaporulata, túl gyenge, elhasznált, elöregedett sejtek alapján történik meg.
Mert a sejtszaporulatunkat szabályzó DNS kódunkban, az egyre túlterheltebb, egyre fáradtabb, egyre kimerültebb sejtjeink biztosítják, a sejtes alapú biológiai másolatunk alapját. Amit az izmaink indokolatlan legyengülése, letapadása, és elsorvadása idéz elő. Vagy az aszimmetrikus, egyoldalú kényszerterhelések következtében, vagy pedig, a természetes izommozgás hiányában.
Mert egy aktív gyermek, minden nap, legalább nyolc órát játszik. Szaladgál, ugrándozik, labdázik, vagy éppen kerékpározik. Ahogy cseperedik, egyre jobban leszokik ezekről a természetesnek mondható mozgásformákról. Mert a szabadidejét, a virtuális játékok kötik le. Amelyek éppen, hogy mellőzik a természetesnek mondható izomterheléses mozgásformákat. Így a fiatalságuknak köszönhetően, a pillanatnyi izomerejük megvan a korukhoz képest, de az, komolyabb kitartást nem biztosít. Vagyis az izmok, már fiatal korban el vannak ernyedve. Tisztelet a kivételnek.
A felnőtt korban pedig, napi nyolc, tíz, vagy tizenkét órát dolgozunk. Vannak, akik huszonnégy órás ciklusban. Nagyon sok munka megerőltető és egyoldalú izomterheléssel párosul. Így a munkavállalóknak kell megtalálnia azt a munka utáni elfoglaltságot, ami az izmaikat képes regenerálni. Mert pusztán, a munka utáni pihenés, nem képes a használaton kívüli izmok felfrissítésére. A munkaadók jóindulatát tükrözi az, ha munkaidőn kívüli konditerem használatot biztosít a dolgozói számára. Ahol az izmokat fel lehet kissé frissíteni.
Valójában, a születésünk pillanatától öregszünk. Mert a növekedéshez és fejlődéshez szükséges új sejtjeink, csupán a régi sejtjeink másolatai. Ennél fogva, mindig a jelenlegi sejtkészletünket szükséges olyan biológiai állapotban tartani, hogy azok, méltóak legyenek a szükségszerű másolásra. Ami az elkövetkező életciklusunk alapját fogja képezni. Mert alultáplált, legyengült, és az eltorzult anyagcserével túlmérgezett sejtek, nem képesek olyan sejtalapot biztosítani a sejtszaporodásunkhoz, ami náluk tökéletesebb sejteket eredményezhetne. Ez biológiai képtelenség lenne. Így az öregedés folyamata erősen felgyorsul. Az átlagéletkor, ötven-hatvan évre korlátozódik.
Véleményem szerint, ha a természetes sejtszaporulatunk minőségét, a gyermekkori életerős sejtjeink alapján lehetne beállítani genetikai módon, akkor a megélt korunk ellenére, mindig fiatalok maradhatnánk. Akár az örök élet lehetősége felé is kacsintgathatnánk. De az örök élet gondolata, számomra éppen olyan morbid, mint a halálé. Mert, míg a halál bizonytalanná teszi az életem időben meghatározható tartalmát, addig az örök élet tudata, teljesen kilátástalanná változtatja azt.
Így sohasem az számít igazán, hogy mennyi ideig élünk, hanem inkább az, hogy milyen minőségű életet élünk. Ezt az életminőséget testi szinten, mindig a sejtjeink pillanatnyi állapota határozza meg. Ezért kell aktív életet élnünk, amely az izmainkat, mindig fitten tartja. Ezeknek a túlterhelésektől mentes egészséges mozgásformáknak a része, a mindennapi nyújtózkodás és ásítás is. Mert ezek az ösztönös cselekedeteink is, az izmaink természetes mozgásformáit valósítják meg.
Matécz Zoltán
2018.01.16.
