Meggyőződés.
Rejtvényekben a hit és a meggyőződés fogalmai, egymás szinonimájaként szerepelnek. Így a köztudatban is, ilyen általános módon vált ismertté. Annak ellenére, hogy a hit, olyan cselekedetvezérlő szellemi gondolat, amelyikhez a lelki érzéseinket is hozzácsatolta az elménk. Míg a meggyőződés szerepe éppen az, hogy a memóriánkban tárolt hiteinket, éppen az alapján használjuk céltudatosan. Ennél fogva, ha bármi a meggyőződésemmé válik, annak rendelem alá az összes cselekedetvezérlő hitemet.
Így a meggyőződés, egy olyan szellemi gondolatok által formált tudatos eszme, amelyik állandóan uralva az elménk tudatosságát, mindig ugyanolyan polaritású lelki érzéseket aktivizál, a szükséges cselekedeteink végrehajtásának az érdekében. Ilyen módon, az állandóan következetes cselekedeteinknek és szóbeli megnyilvánulásainknak, meggyőző ereje van mások számára. Így tulajdonképpen, a cselekedetvezérlésre alkalmas hiteinket, mindig az aktuális meggyőződésünknek vetjük alá.
Így alakultak ki például, a társadalmat irányítani szándékozó politikai pártok, és a vallási felekezetek. Valamint azok szimpatizánsaiként, az aktív követőik. Mint különböző néprétegek érdekeit képviselő szervezetek és szövetségek. De hasonló meggyőződés vezérli a sportegyesületek és a zenei irányzatok rajongóit is. Továbbá, a fiatalságot megosztani képes irányzatokat is. Mint például, a skinheadeket, a rasztákat, a pánkokat, vagy például, a hippiket. Akik az általános oktatási keretek között megismert, és így egymáshoz teljesen hasonló alapvető hiteiket, a néprétegüket jellemző meggyőződésük alapján használják.
Mert a mindennapi életük gyakorlatában is, az őket megkülönböztetni képes sajátságos meggyőződéseiket vallják. Mivel, nem képesek elvonatkoztatni, elszakadni, a meggyőződésüket irányítani képes irányzatok tárgyától. Még akkor sem ha, mint társadalmat alkotó néprétegek aktív tagjai, teljesen szembe helyezkednek esetleg egymással. Mert minden meggyőződés, más és más relatív emberi igazságokat diktál.
Így a meggyőződéssel rendelkező embereket, nehéz más, ellentétes dolog igazságértékéről meggyőzni. Mert belátja ugyan, a mások esetleges relatív részigazságait, de változni mégsem fog, mert nem pusztán egyfajta sajátságos részigazságot, hanem az azt fedő érdekeket képviseli. Egyfajta önként elkötelezett emberként. Egy tudatosan dogmatizált részigazság érdekeit.
Ezért, ezt úgy is mondhatnánk, hogy a relatív részigazságokon nyugvó dogmák meggyőződéses alapelvei, elvakítják az elkötelezett híveiket. Mert az attól való változás képtelensége miatt, teljesen elvonatkoztatják magukat a teljes igazságtól. Az abszolút igazságtól. Amelynek csupán, egy apró szelete lehet, bármelyik relatív részigazság. Még akkor is, ha dogmatikus módon abszolutizálták azt. Vagyis, abszolút értékű részigazságnak tartják azt. Mert, ha csupán részigazság az, akkor már nem lehet abszolút az igazságértéke.
Pedig, csak a teljes, az abszolút igazság lehet alkalmas igazán arra, hogy feltételek nélkül felismerje és elfogadja, a relatív részigazságok valós értékeit. Ezért Istennel, az abszolút igazsággal szemben legyünk meggyőződésesek. Mivel Isten, az abszolút létezés, saját maga a Teremtő, a Teremtés, és a Teremtett tényező is. Mert minden lehetséges összetett elektromos anyagi valóságot, önmaga mágneses valóságából teremtett meg.
Így abszolút értelemben véve, továbbra is a teljesség részét képezik, a különböző relatív módon megnyilvánult teremtmények is. Mert egyik sem szakadt el a teremtőtől, csupán sajátságos anyagi formában nyilvánultak meg azok. A teremtő akaratát követve.
A mágneses alapú teremtő tehát, minden teremtett elektromos anyagi megnyilvánulásban benne van. Így az értelmes emberekben, határozottan felismerhető a teremtő. Mert az értelmes ember, a tudatos teremtés lehetőségével rendelkezve, bizonyságot képes tenni, önmaga teremtői képességeiről.
Ezért, minden általános értelemben tanult cselekedetvezérlő hiteinket, az Istenhez fűződő Szent meggyőződésünknek érdemes alávetni. Éppen azért, hogy minden hitünk, az Isteni eredetű teremtés folyamatát szolgálja az életünkben.
Az Istennel szemben meggyőződéses ember, bárkit és bármit képes ítéletek nélkül elfogadni. Még akkor is, ha az emberi fejlődés folyamatában, más relatív meggyőződéssel élnek azok ma még. Mert tudja azt, hogy a dogmákon alapuló emberi részigazságok változékonysága, igen lassú. Mivel, tudatosan abszolutizált emberi elképzelések azok. Így valójában, az abszolút igazságot jelentő, Isteni igazsággal helyezkednek szembe. Egyfajta mentális tehetetlenségük miatt. Amit, csak a meggyőződéses Istenhívők, tudatos teremtéssel végrehajtott értelmes cselekedetei képesek megreformálni. Mint számukra is jó példaként értelmezhető tanúság alapján.
Ma, nagyon sok vallási felekezet hívői nevezik magukat meggyőződéses Istenhívőnek. Csakhogy, ez egyáltalán nem igaz. Mert a hívők nagy része, még egymást sem képes maradéktalanul elfogadni. Mert ők főképpen, csupán a vallási felekezeteik hívei. Az egyházi gyülekezeteik dogmarendszerének az elkötelezett követői. Akik mellesleg, hisznek Istenben is.
Ha Istenben meggyőződéssel hinnének, akkor a mindennapi életvitelükbe, éppen a tudatos teremtés gyakorlatát művelnék. Bárkivel és bármivel szemben. Mert minden lehetséges anyagi megnyilvánulásban, Istent tisztelnék. A lélek által megnyilvánult teremtőt. A szellem által irányított értelmes ember helyett.
Mert ma még, a túlzott szellemi aktivitásunk akadályozza meg azt, hogy igazán aktív lelki életet éljünk. Mert, szinte mindenki okoskodik csupán. Fitogtatni próbálja a szellemi fölényét. De, amikor ezt tesszük, akkor egyáltalán nem vesszük észre azt, hogy a másik emberben élő Isteni minőségű lélekkel szemben okoskodunk.
Pedig, az elméjében, minden értelmes embert, kétféle intelligencia irányít egy időben. Az abszolút értékű lelki intelligencia, és a relatív értékű szellemi intelligencia. Ez oly annyira igaz, hogy a kétféle értelmi intelligenciánk, olykor konfrontálódik is egymással az elménkben.
Amikor például, olyan szellemi szinten irányított cselekedetet hajtunk végre, ami a szeretet ellen való, akkor a lelki értelmünk azonnal reagál. Ez a lelkiismeret-furdalás élménye. Amikor az abszolút értékű lelki értelmünk, nem hagyja addig békében a relatív szellemi szintű értelmünket, amíg a szeretet ellen elkövetett cselekedetünket jóvá nem tesszük.
Hasonló a helyzet akkor is, amikor az elménkben vívódunk. Beszélgetést folytatunk önmagunkban. Akkor ki beszél, kivel? Mert, ha a szellemiségünk keres választ bizonyos kérdésekre, de ő maga adja meg a feleletet is, akkor eleve értelmetlen a kérdés. Mert a lehetséges válasz is, a szellemiségünkben volt. De a valóság az, hogy amikor önmagunkban beszélgetünk, akkor valójában, a relatív értékű szellemiségünk folytat tárgyalást, az abszolút értékű lelki minőségünkkel.
Mert a relatív, mindig valamilyen része csupán az abszolútnak. Ezért, ha az abszolút igazságot, teljes igazságnak tekintem, akkor a relatív igazság, csupán valamilyen mértékű részigazság lehet.
Ha tehát, a meggyőződés alkalmas arra, hogy az életünkben kialakított hiteinket irányítsa, akkor nem érdemes relatív részigazságokra irányítani, az abszolút igazság helyett. Mert az abszolút igazság, mind az összes relatív részigazságot tartalmazza. Ezért képes, bármelyiket ítélet nélkül elfogadni.
Az egyéniségedet, a jellemedet formáló meggyőződésed tehát, mindig az abszolút igazságot szolgálja. Akkor békességben élhetsz. Mert bármit el tudsz majd fogadni, ellenvéleményeket jelentő ítéletek nélkül. Ha az abszolút Igazságot szolgálod, akkor Istenné válsz, mert a teremtő, a teremtés, és a teremtett tényező, egy és ugyanaz, az abszolút létezésben. Vagyis, önmagad Isteni minőségére találsz, a tudatos teremtés segítségével. Isten veled.
Matécz Zoltán
2018.03.03.
