Mentális örvény.
A fizikai szinten megismert áramlási jelenségekben, az áramlást végző közegben, örvények keletkeznek. Amelyek ellenállást képeznek az áramlással szemben. Éppen azért, mert a laminárisnak mondható egyenletes áramlás lineáris folyamatában, a turbulencia miatt kialakuló örvények, centrális irányultságú körmozgásokat végeznek. Bár ezek az örvények, együtt haladnak az áramló közeggel, de mégis erősen fékezik annak haladó mozgását.
Minden lamináris, azaz egyenletesen vonuló áramlás, előbb-utóbb átmegy turbulens, forgómozgást végző áramlásba. Amit az áramlásban jelentkező örvényképződés jelent.
Esther Hicks, „Ábrahám” nevű médiumként megszólaló előadásaiban, örvényként emlegeti azt az emberi szintű elmeállapotot, amellyel az Isteni szintű teremtésben veszünk részt. Kérdés az, hogy ezek a mentális örvényeink, csak a hibás fordítás miatt jelennek meg az Isteni teremtés folyamatosan zajló áramlatában?
Na, már most, ha a teremtésről szóló kozmikus áramlást, a mágneses alaphalmaz energiaterjedésének veszem, akkor annak a turbulens okozata, nem lehet más, mint az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság. Amelynek a forgó és keringő mozgásformái, az atomok alkotóelemeitől kezdve, egészen a csillagokig, csupán rezgésnek minősül. Akármilyen mértékű sebességértéket mérjünk is, az eseményszintű rezgéseik létezésében. Mert az energia áramlása, során, nem a mágneses hullámot felépítő oszthatatlan részecskék tömegei áramlanak, csupán a folyton rezgő erőhatásuk terjed.
Ezért, ezt úgy is mondhatnám, hogy a mágneses alapú energia áramlásának, az összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások képezik a turbulens okozatát. Amelyek örvényszerűen mozogva alkotják, az objektívnek megismert elektromos anyagi valóságot. Amelyek, az Univerzum szempontjából véve szubjektívnek értékelhető mágneses valóságból, és a mágneses valóságban nyilvánultak meg. Mint viszonyítható események.
Az anyagi valóság összetett elektromos szerkezeteit, most is a mágneses valóság oszthatatlan alaptömegeinek a közege tölti ki. Így az atomok magjai és elektronjai között, nem üresség tátong, hanem ott is, a mágneses alaphalmaz közege van. Az atomok által felépített rács és kristályrács szerkezetek között, szintén a mágneses alaphalmaz a kitöltő közeg. Mert a természet, valóban „iszonyodik” az ürességtől. Az üresség ugyanis, a nemlétezést valósítaná meg. Ami az abszolút létezésben, eleve kizárt.
Így az anyagi minőségek, állandó kényszerkapcsolatban vannak a mágneses térrel, amelyben eseményszinten működnek. Ez a szükségszerű folyamatos kényszerkapcsolat, az induktivitás jelensége. Ezért, az induktivitás egyértelműen utal arra, hogy az elektromosság és a mágnesesség, két teljesen különböző típusú halmazra vonatkozó alapjelenség.
Így a közösített „elektromágneses” jelző, éppen a kétféle közegtípus között állandóan fennálló, induktív viszonyt próbálja figyelmen kívül hagyni. Mintha az elektromos tulajdonságú anyagi minőségeknek, önálló mágneses tulajdonsága is lenne. Pedig, Maxwell kapcsolta össze a kétféle alapjelenséget azért, mert azok természetesen, együtt mutatkoztak meg számára. Miközben vizsgálta az elektromos és a mágneses viszonyok induktív összefüggéseit.
De az abszolút létezésről szóló logika arra utal, hogy két teljesen különböző jelenségtípusról van szó. Amit az induktív viszony tart egyben. De például, a csillagközi tér anyag nélküli vákuumos térfogata, csupán mágneses tulajdonságokkal bír. Ezért benne az energia, akadálytalanul áramlik, a fény sebességével.
A mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei teljesen egyenrangúak. Felfüggesztés és alátámasztás hiányában azonban, egy állandóan rezgő alapközeget alkotnak az Univerzumban. A szervezett együttrezgésük pedig, mágneses hullámokat alakít ki a közegükben. Amelyeknek a frekvenciái által terjed az energia. Mint a mágneses hullámok rezgéseiben résztvevő, oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű, részerő impulzus sorozatai.
Az oszthatatlan alaptömegek, teljesen egyenrangú tömegek, ezért sem félretolni, sem pedig, félrelökni egymást nem képesek. Ezért, egy állandóan rezgő egységes stabil közeget alkotnak. Egy mátrixot. Amelyben objektív áramlás, eleve nem is jöhet létre. Ezért a mágneses hullámokban létrejövő energia terjedése, szubjektív áramlásnak minősül. Így az energia, szubjektív munkavégző képességként, megteremti és működteti az összetett szerkezetű objektív anyagi valóságot. Mint az Univerzum szubjektív valóságát képező, mágneses alaphalmazának, az elektromos tulajdonságú összetett anyagi örvényeit.
A kozmikus teremtés tehát, éppen azt jelenti, hogy a mágneses információ és energia, hogyan alakítja ki induktív módon, az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság részhalmazait. Amelyben az ember teste is, egy ilyen anyagi szintű részhalmaz csupán. Azzal a különbséggel, hogy mágneses alapú értelmes tudattal, képes felfogni és megérteni mindazt, ami az abszolút létezésben zajlik.
Így a kellemes szellemi gondolataink hatására, pozitív lelki érzéseket aktivizál a tudatos elménk. Amellyel az Isteni eredetű kozmikus áramlás mentális folyamatába kerülünk. Mert a pozitív lelki érzéseink, szinkronban vannak az energia valóságformáló induktív viszonyaival. Amikor pedig, valamilyen probléma felismerése miatt, szellemi szinten átértékeljük az alapvető döntéseinket, akkor egyfajta mentális örvénybe kerülünk. Ahol a valóságunkat formálni képes lelki érzéseink, ingadozni fognak. Mert a szellemi gondolataink minőségei, merőben eltérnek az eredeti döntésünktől.
Ilyen módon, folyamatosan váltogatják a szellemi gondolataink változó minőségei, az elménkben aktivizálható lelki érzéseink polaritásait. Ezek a lelki érzések e miatt, hol pozitív, hol pedig, negatív értéket vesznek fel. Ilyen módon, egyfajta mentális megtorpanás alakul ki a valóságunk teremtési folyamataiban. Ezek a mentális örvényeink, komoly ellenállást képeznek, a tudatos teremtésünk folyamatában.
Mert a kozmikus teremtés egyenletesen áramló folyamatival szemben, ingadozó jelleget tanúsítanak. Amely ingadozásaink, a mentális örvényünket valósítja meg. Azt a mentális ellenállásunkat, amellyel eltérünk a kozmikus teremtés természetes alapú szubjektív áramlási folyamataitól.
Matécz Zoltán
2018.03.03.
