Megtorlás.
A megtorlás, olyan büntetés, amely a mások által kiváltott neheztelés, harag, vagy a gyűlölet közvetlen eredménye.
Amíg relatív módon szeretünk, feltételek szerint szeretünk. Ezért, mindig képesek vagyunk, a szeretetünk ellen minősülő cselekedetek megtorlására. Mert az elménk, állandóan a szeretetünk felé irányuló előfeltételeket figyeli. Ha azok elmaradnak, akkor az már, azonnal problémaként jelentkezik számunkra. A problémákról szóló kellemetlen szellemi gondolatainkhoz pedig, kizárólag negatív lelki érzéseket társít az elménk. Ilyen esetben, szinte azonnal elvonjuk a nekünk ártó lénytől a szeretetünket. Vagyis, a felé irányítható pozitív, szeretettel teljes lelki érzéseinket.
A probléma felmerülése során, hirtelen indulatból cselekszünk. Ezért, nincsen időnk összeszedni az értelmes szellemi gondolatainkat. Mert olyankor, csak a hirtelen támadt harag feszültsége munkálkodik az elménkben. Pedig, tudjuk jól, hogy a harag, mindig rossz tanácsadó. Éppen azért, mert a róla szóló kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak negatív lelki érzések társulhatnak az elménkben.
Majd a problémánk észlelése és tudatosodása után, amit mások okoztak nekünk, kissé lenyugszunk. De aki, a mentális lenyugvása után is a neheztelést, a haragot, vagy a gyűlöletet választja tudatosan az, szándékosan negatív hit szerint él. Mert az ezoterikus ismeretek hiányában, nem tudja azt, hogy a negatív lelki érzésekkel, fordított irányú teremtést hajtunk végre. Azaz, a konstruktív jellegű sorsépítés helyett, destruktív típusú sorsrombolást végzünk. Úgy a saját testi, mint az egyéb anyagi körülményeinkben.
Racionálisnak mondható ésszerű okot, mindig találunk a neheztelésre, a haragra, vagy a gyűlöletre. A szeretetérdekeiben megbántott ember pedig, általában talál is olyan érveket, amelyekkel mereven ragaszkodhat, a negatív lelki érzéseket aktivizálni képes szellemi döntéséhez. Mégpedig, olyan ésszerű érveket, amelyek az ellenünk irányult tettek igazságtalanságát próbálják igazolni számunkra.
Az ellenünk irányult cselekedet problémás jellegének tudatosodása után, mi magunk dönthetjük el azt, hogy a harag valamelyik fokozatát választjuk-e, vagy a számunkra lehetséges legjobb megoldásra irányítjuk mielőbb az elménk figyelmét. Mivel a megoldás már, eleve megszüntetheti a problémát. Így a megoldás eszméje már, bármilyen gyámoltalannak látszik is, kellemes szellemi gondolatnak számít az elménkben. Mert nem csupán elvonja a figyelmünket a problémánkról, hanem még mentesít is bennünket a hatása alól. Ezért, pozitív lelki érzéseket aktivizálhat csak az elménkben.
Amikor makacsságból, dacból, vagy dühből cselekszünk, a hirtelen gerjedt felindultság vagy a tartósabb haragunk jegyében, akkor a kellemetlen szellemi gondolatainkra hallgatva, a szeretet ellen tevékenykedünk. Így a teremtésre alkalmas pozitív lelki érzéseinket, negatív polaritással aktivizáljuk az elménkben. Vagyis, Isten kozmikus teremtési folyamatai ellenében. Ezért többnyire, lelkiismeret furdalást eredményeznek az ilyen irányú cselekedeteink.
Mert a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk, nem ért egyet, a kellemetlen szellemi gondolataink által irányított tetteinkkel. Mivel, a negatív lelki érzéseinkkel, más lényekben munkálkodó Isteni minőséget zaklatjuk. Még akkor is, ha az akarva vagy akaratlanul ártott nekünk. Ilyen módon, tudatosan eltávolodunk a kozmikus szeretet egyensúlyától.
Amíg a neheztelés, a harag, vagy a gyűlölet irányítja az elménket, addig tulajdonképpen, önmagunk ellen aktivizálunk, brutális mennyiségű mentális megtorlást. Mert a kellemetlen szellemi gondolataink által aktivizált negatív lelki érzéseinket, csak nekünk kell feldolgoznunk. Így azok, csak nekünk árthatnak. Mert a kellemetlen szellemi gondolataink, polarizálják a teremtésre szánt pozitív lelki érzéseinket. Így azok, negatív módon fogják a megtapasztalható valóságunkat formálni. Nem a mi érdekünkben, hanem éppen ellenünk fognak mentális munkát végezni.
Az ilyen módon kialakított negatív hiteink pedig, az elménk mentális háttértárolójába kerülve, tovább dolgoznak ellenünk akkor is, ha arra nem vagyunk éppen tudatosak. Így alakítanak ki bennünk pszichoszomatikus eredetű betegségeket. Ma a kórházak, tele vannak olyan betegekkel, akik ilyen módon, a negatív érzéseikkel terhelt hiteik miatt veszítették el az egészségüket. Megbocsátani meg nem tudnak. Vagy nem is tudják azt, hogy a megbocsátás segítségével, megszabadulhatnak a negatív lelki érzések mentális terheitől.
Ezért, ha értelmes emberként, csak arra vagy alkalmas, hogy neheztelést, haragot, vagy gyűlöletet szíts mások elméjében, akkor spirituális szinten, még teljesen fejletlen vagy. De a spirituális fejletlenséged biztos jele az is, ha neheztelést, haragot, vagy gyűlöletet engedsz az elmédben uralkodni. Mert az azokhoz tartozó kellemetlen szellemi gondolatok, negatív módon használják a lelki érzéseidet.
Így a mentális szintű megtorlásoddal, ami a neheztelésedet, a haragodat, vagy a gyűlöletedet jelenti, csak önmagadnak árthatsz. Ezért, mielőbb hagyd abba. Nevesd ki magadból, mint a saját emberi butaságodat, vagy bocsáss meg mielőbb. Ne terheld magad. Ne cipeld a szeretetlenség keresztjét.
Matécz Zoltán
2018.03.03.
