Mentális hulladéktárolás.
A keresztény tanok statisztikája alapján, háromszázhatvanöt alkalommal szerepel a Biblia Újszövetségi részében, az a sokat sejtető intelem, hogy „Ne ítélkezz!”. Vagyis, Jézus szerint annyira fontos ez számunkra, hogy az év minden napjára, aktuális módon jut egy belőle.
Gyakorlatilag, kétféle módon lehet megítélni az embereket, dolgokat, vagy eseményeket. Pozitív vagy negatív módon. Így becsmérlés akkor történik, ha negatív ítéletet formálunk az elménkben. Olyankor, tulajdonképpen lebecsüljük azt, amiről negatív ítéletet mondunk.
Csakhogy, amit megítélünk, az mindenképpen részévé válik az életünknek. Ha másképpen nem, hát mentális módon. Mert a pozitív ítéletünk, örömélményekkel ajándékoz meg bennünket is. Míg a negatív ítéletünk miatt, bosszankodni fogunk.
Úgy is értelmezhetjük a dolgot, hogy amilyen módon motiváló tud lenni egy pozitív ítéletünk, véleményünk, olyan módon de-motiváló, lehangoló, lesújtó, lehet egy negatív ítéletünk. De, nem csupán arra nézve, akit megítélünk, hanem saját magunkra vetítve is. Mert bennünk alakul ki idegi alapú feszültség, a mi saját negatív lelki érzéseink miatt.
Ennél fogva, amit megítélünk, azzal mentális közösséget vállalunk. Akaratlan módon is. Vagyis, magunkra vesszük. Így a pozitív ítélet felrepít bennünket, míg a negatív ítélet, lesújtó jelleget ölt. Mert a negatív ítéleteinkkel, magunkkal cipeljük azt mentális teherként, amit megítéltünk. Nagyon nehezen tudunk tőle szabadulni. Magunkkal cipeljük, mint mentális terhet. Ezért, pozitív véleményekkel formált ítéletekkel érdemes csak élni. De azt, nem is érdemes megspórolni. Egyetlen alkalommal sem.
Az emberek, tárgyak, vagy események, önmagukban véve általában, nem jók vagy rosszak. Csak a mi ítéletünk formálja azzá őket. Ezért, a számunkra kellemetlen emberek, dolgok, és események negatív megítélése mögött húzódik meg a stressz minden lehetséges formája. Ennél fogva, a stressz által manifesztálódott, pszichoszomatikusnak értelmezett betegségek miatt, mindig az a felelős, aki éppen megbetegedett. Mert a betegségét kialakító lelki egyensúlytalanságát, saját maga idézte elő azzal, hogy negatív módon ítélkezett. Mert az ítéletet formáló kellemetlen szellemi gondolataihoz, negatív lelki érzéseket társított az elméjében.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy a negatív ítélet folytán, olyan belső idegi feszültségeket vállalunk, amelyek tartós esetben, kialakítják számunkra az aktuális, de nem kívánt pszichoszomatikus eredetű betegségünket.
Úgy is fogalmazhatnám, hogy amikor valaki, negatív módon megítéli az észlelt „szemetet”, akár valamilyen személy, akár dolog, akár esemény legyen is az, akkor az által, éppen ő maga válik, az általa megítélt „szemét” mentális tárolására alkalmas személlyé. Vagyis, az elméjét, mentális „szemétládaként” használja. Amely mentális „szemét”, a megítélés tényszerűsége miatt, visszahat arra, aki az ítéletet meghozta. Hiszen tárolja azt. Mert a megítélés idegi feszültsége, amit a hozzá csatolt negatív lelki érzés generál, őt magát terheli. Függetlenül attól, hogy akarja-e az ember, vagy nem.
Így a mentális hulladéktárolás eredménye, mindenképpen a pszichoszomatikus eredetű betegségek kialakulása. Ma a kórházak, tele vannak olyan betegekkel, akik ilyen módon szerezték a betegségeiket. Könnyen meggyógyulhatnának, ha tudnák azt, hogy hogyan kell rendet tenni az elméjükben. Az orvosok pedig, csak az észlelhető tünetekkel foglalkoznak. A valós mentális okok, rejtve maradnak előttük. Így a kezelés is, csak időleges eredményekkel járhat.
Ha pedig, kizárólag pozitív ítéletekkel él valaki, akkor a negatív ítéletek mentális hulladékaival ellentétben, mentális értékeket gyűjt magának. Ezek a mentális értékek, a szeretet bűvkörében tartják az embert. Ami a boldogság alapja.
Matécz Zoltán
2018.06.10.
