Hitedben az erőd.
A szellemi gondolatainknak, csak informatív értékeik vannak. Erőhatást, egyáltalán nem képviselnek azok. Ezért tudunk szabadon gondolkodni bármiről, teljesen büntetlenül. Mentális kalandozást folytathatunk bármilyen témakörben. Mert a szellemi gondolataink, függetlenül attól, hogy mennyire tudatosak azok, nem maradhatnak meg az elménkben sokáig, amíg lelki érzésekkel nem párosulnak ott.
Sőt, mi több, a lelki érzésekkel alá nem támasztott szellemi gondolataink, szinte azonnal feledésbe is merülhetnek, ha más, valamilyen egyéb dolog vonja el az elménk figyelmét. Mert a lelki érzéseink nélkül tulajdonképpen, nem is voltak igazán fontosak számunkra.
Így a lelki érzések nélküli szellemi gondolatainkkal, szabadon ábrándozhatunk bármiről. A mentális lehetőségeink, abszolút módon határtalanok. Mentális korlátozottságot, csak a tanult és törvényszerűsített racionalitásunk jelent számunkra. Mert a szellemi gondolatainknak, a lelki érzéseink nélkül, valóságformáló képessége nincsen. Ezért, a szellemi gondolatainknak, polaritása sem lehetséges. Vagyis, pozitív gondolkodás nem létezik, a pozitív lelki érzéseink nélkül.
Ebből az is egyenesen következik, hogy mentális módon kezelhető életerőt, mindig a lelki érzéseink képviselnek. Mert az érzéseink a lelkünkből, az életünk energiájából származtatható életerő impulzusaink. Amit a szellemi gondolatainkkal vagyunk képesek tudatosan irányítani. Ezért, ideológiai hozzáállás nélkül, a hit egyszerűen azt jelenti, hogy olyan cselekedetvezérlő szellemi gondolat, amelyhez az elménk, lelki érzéseket társított. Másképpen fogalmazva, amiben nem hiszel eléggé, az nem is fogod megcselekedni önként.
Szerintem, szinte mindenki volt már úgy, hogy szellemi szinten tudta azt, hogy valamit meg kellene cselekednie, de nem volt hozzá elegendő lelki ereje. Ez a mentális tapasztalat éppen arról szól, hogy lelki érzések hiányában, nem jön létre a tudatos cselekedet. Akkor sem, ha önként felvállaltuk, vagy a mi akaratunktól függetlenül, reánk bízták azt. De miféle mentális lelki erő az, ami olykor hiányzik a szükségszerű cselekedeteinkhez?
Az elektromos tulajdonságú agyunk, EEG orvosi műszerrel jól mérhető, mágneses hullámokat állít elő. Ezeknek az agyi mágneses hullámainknak a hullámhosszát, a szellemi gondolataink alkotják. Míg az agyi mágneses hullámaink frekvenciájáért, már a lelki érzéseink a felelősek. De jogosan merül fel a kérdés, hogy miért van szükségünk ezekre az agyi mágneses hullámainkra, ha a szervezetünk minden egyes anyagi eleme, elég jól irányítható a biológiai szintű elektromos lehetőségeinkkel?
Tulajdonképpen arról van szó, hogy az elektromos testvezérlés lassúnak bizonyul, a mágneses alapú induktív vezérléshez képest. Az elektromos hatássebesség, legfeljebb egy harmada lehet a mágneses vezérlésnek. Mert a mágneses hullámokban a hatássebesség, gyakorlatilag fénysebességgel történik.
Ha az anyagi szintű atomokból kivonjuk az ő objektív módon megismert alkotóelemeinek, a protonoknak, a neutronoknak, és az elektronoknak a térfogatát, akkor azt kapjuk eredményül, hogy ezek az alkotóelemek, a teljes atomtérfogatuknak legfeljebb az egy tízezred részét képezik. Így az atomok összes többi része, vagyis az atomok oroszlánrésze, nem is objektív tényező. Hanem szubjektív, mágneses.
Mert az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmaza tölti ki az atomok belsejét éppen úgy, mint ahogy körülöleli azokat. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Így az összetett szerkezetű anyagi minőségű részhalmazok tehát, az Univerzum mágneses alaphalmazából alakultak ki és működnek, kozmikus szintű induktív hatásra. Következésképpen, az anyagi szintű emberi test is.
Így a szervezetünkben, az értelmes agyi tevékenységeink, olyan mágneses adottságunk az elménket biztosítva, amely kizárólag a szellemi és lelki képességeinkkel foglalkozik. A szellemi gondolataink és a lelki érzéseink, az elménkben képesek egy közös egységet alkotni. Az elménk, mint a mi sajátságos mágneses adottságunk, az Univerzum mágneses alaphalmazából bennünk elkülönült képességünk. Bár bennünk sajátságossá váltak ezek a mágneses adottságok, de továbbra is az Univerzum mágneses alaphalmazának az elválaszthatatlan részét képezik.
Na, már most, ha az Univerzum mágneses alaphalmazában, informatív értéket képviselő mágneses hullámok képesek kialakulni, eltárolódni, és az elektromos anyagi valóság felé közlődni induktív módon, akkor ez az alaphalmaz, az abszolút Elmét és Memóriát valósítja meg egyben. Amelynek ennél fogva, sajátságos öntudata van. Ezt a kozmikus öntudatot nevezhetjük Istennek.
Így az elménk, vagyis az agyunk alapvető mágneses adottsága, éppen abból eredeztethető, hogy az Univerzum mágneses alaphalmaza, abszolút Elmeként, teljesen áthatja az anyagi minőségű testünket. Ezért, a mi sajátságos relatív elméink, elválaszthatatlan részét képezik az Univerzum abszolút Elméjének.
A mi relatív módon tudatos elméink tehát, az abszolút Elmében valósultak meg. Ezért képes kezelni az elménk, a szellemi és lelki tulajdonságainkat. A szellemi gondolatainkat és a lelki érzéseinket. Egy közös mágneses egységgé alakítva azokat. Sajátságos mágneses hullámot képező hitté formálva őket. Amelyek ennél fogva, induktív módon képesek befolyást gyakorolni, az életünk megtapasztalható eseményszerűségeire.
Az elménkből közvetlen módon, míg a memóriánkból, az elménk mentális háttértárolójából, közvetett jelleggel. Vagyis, a szervezetünk részei, állandó mágneses hatás alatt állnak. Így mágneses módon vagyunk képesek emlékezni a múltunk eseményeire, és megtervezni a jövőnk várható részeseményeit. Míg az agyi elektromos aktivitásunk, csak a jelen pillanatára aktivizálhatóak.
A lelki érzéseink által biztosított életerő impulzusaink, mentális munkát végeznek a megtapasztalható anyagi valóságunkban. Úgy a saját belső anyagi minőségünkben, mint az életkörülményeinket jelentő, külsőként értelmezhető objektív valóságunkban. Mert a lelki érzéseink, mentális módon irányított életerő impulzusaink, amelyek az elménkben formált hiteinkben vannak kódolva. Agyi mágneses hullámok formáját öltve.
Amelyekben a szellemi gondolatainknak, továbbra is csak informatív érték jut, az agyi mágneses hullámunk hullámhosszát biztosítva. Míg a lelki érzéseink, az agyi mágneses hullámunk frekvenciájaként, a mentális munkára fogható életerő impulzusainkat közvetíti.
Az elménkben kialakult mágneses hullámaink hitei tehát, az Univerzum mágneses alaphalmazába is belekerülnek. Vagyis, az abszolút Elmébe. Ahol megkeresik a hullámhosszúságuknak megfelelő, de jóval nagyobb frekvenciájú kozmikus mágneses hullámokat, és azokat, a hitünkben kódolt, vágyott valóság induktív módon való kialakítására késztetik. Függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív lelki érzéseket kódoltunk a hiteinkbe.
Így a felelősség, kizárólag bennünket terhel. Mert a negatív lelki érzéseket aktivizálni képes hiteink eredményeit is, nekünk kell megtapasztalnunk. De, ahogy a pozitív lelki érzéseink konstruktívak, azaz építő jellegűek az életünkben, úgy a negatív lelki érzéseink hatása destruktív vagyis, romboló hatású reánk nézve.
Az élethez szükséges lelki erőinket tehát, a hiteinkben kódoljuk mágneses módon. Vagyis, az életerőink a hiteinkben vannak integrálva. Ezért alapvető dolog az, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi is az a hit. Mert, csak a hiteink alapján cselekszünk önként. Amiben nem hiszünk, azt nem is cselekedjük meg.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy amiben nem hiszünk, az teljesen elképzelhetetlen számunkra. Ha ezt a logikát kifordítjuk, akkor az, valahogy így hangzik. Csak abban hiszel igazán, amit el tudsz képzelni valóságosnak. Ezért, a szellemi gondolatokkal formált reális képzeletünk segítségével kódoljuk a lelki érzéseinket, az elménkben formált hiteinkbe. A hit tehát, olyan cselekedetvezérlő szellemi gondolat az elménkben, amelyik már a lelki érzéseinkkel van alátámasztva.
Matécz Zoltán
2018.08.20.
