Isteni ítélet.
A lélek által Isten, saját maga éltet bennünket. Ezért szeret minket feltételek nélkül. Függetlenül attól, hogy szellemi szinten irányítva, mit teszünk. Ezért, ha Isten büntetné az embert, bármilyen gyenge vagy súlyos ítélettel, az egyszerű és nagyon erős önkritika lenne. Mintha az ember megbüntetné valamelyik sejtjét, a sok milliárd közül, amikor megbetegszik. Mert mi magunk is, Isten abszolút egységének a relatív részei, „sejtjei” vagyunk.
Tulajdonképpen, egy mentális „köldökzsinór” köt össze bennünket Istennel, az Univerzum végtelen Intelligenciájával. Mint minden más élőlényt. Ami, csak a halálunk pillanatában szakad el. Addig azonban, Isten „gyermekei” vagyunk, az Ő lelki egységének a relatív részei. Kizárólag testi és szellemi szinten különbözünk.
A hibásan megszerzett tudásunk alapján végrehajtott szellemi gondolataink által kimondott szavaink, és azok révén végrehajtott cselekedeteink miatt, a lelkünkre vetíthetne vissza csak, bármiféle büntetést Isten. Vagyis bennünk, önmaga tiszta lelki minőségére. De a lélek, sohasem bűnös. Mert az emberi lélek érzései, csupán követik a szellemi gondolataink minőségeit. Így a kellemes szellemi gondolatok által, pozitív lelki érzéseket generál az elménk. Míg a kellemetlen szellemi gondolatok, csak negatív lelki érzéseket képesek aktivizálni az elménkben. A közömbös szellemi gondolataink pedig, lelki érzések nélkül maradnak.
A szellemi gondolataink mentális informatív értékeivel szemben, a lelki érzéseinknek, mentális erőimpulzus értékei vannak. Így az elménk feladata éppen az, hogy a mentális informatív értékeinkhez, mentális erőértéket biztosítson, az értelmes szavaink és cselekedeteink végrehajtása érdekében. Vagyis, az elménk hitté formálja a gondolatainkat és az érzéseinket. Mentális módon közösített agyi mágneses hullámokká. Amelyben a szellemi gondolataink képezik a mágneses hullámhosszt, és a lelki érzéseink a frekvenciát.
A lelki érzéseink tehát, mint biológiai szintű elektromos hullámok, azonnal kifejtik azt a mentális hatást, amire irányulnak. Vagyis, azonnal érezhető testi érzelmeket váltanak ki. A hiteinkbe ágyazódva azonban, mint mágneses hullámok frekvenciái, a memóriánkba kerülnek. Majd az elménk háttértárolójában, tovább dolgoznak azok rendületlenül. De a hiteink, olyan agyi mágneses hullámokat is képeznek, amelyeket kivetíthetünk az elménkből.
De Isteni eredetű értelmes emberekként a biológiai szintű elektromos tulajdonságú lelki érzéseinket, csak pozitív polaritással használhatjuk konstruktív módon, önmagunk érdekében. Mert, csak azokkal vehetünk részt a kozmikus teremtés folyamatában úgy, hogy azok, Istennek tetsző teremtő események folyamatait képezzék a valóságunkban.
Ha a természetesnek mondható, pozitív lelki érzéseink polaritását megfordítjuk, a kellemetlen szellemi gondolataink irányításával, akkor azok, negatív értéket nyerve, éppen ellentétes irányultsággal vesznek részt a teremtés folyamatában. Vagyis, a negatív lelki érzéseink, a hiteinkbe ágyazódva, destruktív módon leépítik mindazt, amit szeretettel felépítettünk magunknak.
Ilyen módon, egy hirtelen támadt ingerültség haragjából származtatható tartós gyűlölet, néhány hónap alatt, képes elpusztítani egy teljesen egészséges embert. Mert egy jogosnak hitt gyűlölet, annyi negatív lelki érzést aktivizál, ami tökéletesen elegendő ahhoz, hogy nagyon hamar, komoly egészségkárosodást idézzen elő. Mivel, mentális hatásként, minden lelki érzésünk elvégzi azt a tervezett munkát, amit a teremtés folyamatában, irányított elektromos erőként reá bíztunk, a kellemetlen szellemi gondolatainkkal. De fordított polaritással destruktív módon, önmagunk ellen használjuk a mentális erőhatásainkat.
Ha társadalmi szinten megítélve jó ember vagy, akkor a mások lelke által éltetett Isteni minőségek áldásával élsz. Rossz emberként pedig, azok átkával. De az átok vagy az áldás, csak személyes szintű biológiai szintű elektromos érzés lehet. Lelki erőhatásként bennünk munkálkodnak. De az elménkből kivetítve, már mágneses alapú energiahatásnak minősülnek, amelyek a polaritásoktól teljesen függetlennek. Vagyis, teljesen mindegy az, hogy áldod vagy átkozol valamit vagy valakit, mindenképpen energiát biztosítasz számára. Amit ő, arra „használ”, amire csak akarja.
Így a személyes átkaiddal, még élteted is azt, amit megátkozol. Miközben, önmagadat rombolod. Mert az átkaid negatív lelki érzéseiben manifesztálódó káros elektromos hatások, csak benned idéznek elő változásokat. Az elmédből kivetített negatív lelki érzéseid pedig, az Univerzum mágneses terében már, mint irányított mentális energiahatások fognak terjedni. Amelynek nincsen polaritása. Mert a mágneses hullámok energiája, mint a kozmikus térben terjedő hatás, polaritásoktól független dolog.
A mentális csapda tehát, ott van, hogy az értelmes ember, csak kollektív módon büntethet. A hatályos törvényeket betartó, lélektelen karhatalom és jogrendszer által. Az önkényes büntetés, önbíráskodásnak számít, így maga is bűncselekmény. Vagyis, eleve törvényellenes dolog.
Amikor ugyanis, a hatályos jogrendszer elítél egy gyanúsítottat, akkor a sértett elméjében, nem a bűnös felé irányuló gyűlölet negatív lelki érzései fognak erősödni, hanem a törvényhozók felé irányuló hála érzése. Amelyben már, pozitív értéket nyerhet minden lelki érzés. Az elítélt felé irányuló negatív lelki érzései pedig, idővel teljesen elhalványulnak. Mert a tudatában a bűnös, törvényes módon lett elítélve. A törvényes ítélet iránt érzett hálájának a pozitív érzései, közömbösítik vagy felül is írják, az elítélt felé irányuló negatív lelki érzéseit.
Így a társadalmi szintű jogrendszer, amely az emberek demokratikus szintű, alapvető személyes emberi jogait figyelembe véve használja a karhatalmi erőket, egy kollektív szellemi szinten irányított, de személyes lélek nélküli tényező, átveszi az elítélttel szemben hozott döntés mentális felelősségét. Vagyis, a társadalomban élő emberek személyes jogi problémáinak a mentális terheit, leveszi az egyének válláról. Így az elítélttel szemben tanúsított büntetés felelősségvállalási kényszerét, teljes mértékben magára vállalja.
Ezt azért teheti meg a törvény, mert amíg a társadalomban élő emberek személyes érdekeit védi, addig a mindig szeretetet szolgálja. Mivel, a társadalomban kialakult alapvető emberi jogok, éppen arra hivatottak, hogy minden ember zavartalanul, szeretetben tudjon élni. Ami azzal ellenkezik, az a kollektív büntetés hatálya alá tartozik.
De, nem minden bűnös cselekedet jut el a törvényes ítélet szintjéig. Ilyen módon, van olyan bűn, amit nekünk kell kezelnünk. De tudnunk kell azt, hogy senkit sem büntethetünk személyesen büntetlenül. Mert bárki ellen hozunk büntető döntést, a lelke által benne élő Isteni minősége ellen munkálkodunk. Azt pedig, nem tehetjük meg büntetlenül. Így a kellemetlen szellemi gondolataink által generált negatív lelki érzéseink, csak bennünk fejtenek ki ártó jellegű, biológiai szintű elektromos hatásokat.
A nekünk ártó személy felé irányítva, az elménkből kivetítve már, mint mágneses hullámok fognak terjedni. Amelyekben az energiának, már nincsen polaritása. Ezért van az, hogy akit olyan nagyon átkoznak, még sokkal jobban éli az életét. Mert nem közvetlen erőt, hanem közvetett energiát kap. Éppen attól, aki átkozza. Amely energiát, arra használja, amire csak akarja. Akár arra is, hogy tovább acsarkodjon ellenünk. Ilyen módon az ártó erőt, éppen mi magunk biztosítjuk számára. Az átkaink által generált, és személytelenné vált agyi mágneses energiahatásainkkal.
Isten tehát, csak rajtunk keresztül büntet. A mi személyes szellemi irányításunk alatt. Amelyben a kellemetlen szellemi gondolatainkkal, negatív polaritással aktivizáljuk, a teremtésre alkalmas lelki érzéseinket. De ez, nyilván a mi személyes hibánk.
Matécz Zoltán
2018.11.17.
