Tudományos ezotéria.
A tudomány alapfeladata, az objektív valóság megismerése. Ami ezen túlmutat, az már, az ezotéria hatáskörébe tartozik, mert teljesen „tudománytalan”.
Az én véleményem szerint azonban a valóság, objektív és szubjektív egy időben. Továbbá, egyazon térben. Mert az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek, amit az objektív valóságként értelmez a tudomány, az Univerzum mágneses alaphalmaza által biztosított térben működnek, mint rezgési szintű részesemények.
Gyakorlatilag, a kozmikus szintű mágneses hullámok által biztosított primer alaprezgéseknek, a szekunder típusú másodrezgése, minden objektívnek megismerhető elektromos anyagi megnyilvánulás. Ennél fogva, a megismerhető teljes valóságnak is, csak az egy tízezred részét képezik legfeljebb, az objektív anyagi tényezők.
Mert az anyagi minőségeket felépíteni képes atomok teljes térfogatában, az objektív alkotóelemek együttes térfogata, amit a protonok, a neutronok, és az elektronok foglalnak el, legfeljebb egy tízezred részét képezik a teljes atomi térfogatnak. Így természetesen, az atomok térfogatának kilencezer kilencszázkilencvenkilenced része, még csak nem is objektív tényező. Mert szerintem az atomokat belülről, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körülöleli azokat. Mint a valóság mágneses, azaz szubjektív része.
Így ráadásul, a tudomány néhány alapvető fogalmának, egyáltalán nincsen semmiféle objektív tulajdonsága. Így például, az energia, az idő, a tér, az információ, olyan nélkülözhetetlen alapfogalmak a tudományban, amelyek éppen a mágneses alapú szubjektív valóság tulajdonságai. Ezért, az információ megértésén alapuló szellemi gondolat, tudat, és intelligencia is, amellyel a tudomány állításai formálhatók.
A tudomány ma már, komoly műszerekkel terjeszti ki az észlelhetősége határait. Ilyen módon, az érzékszerveink hatáskörén kívül eső eseményeket is képesek mérni, viszonyítani, kimutatni. Így készült el a tudomány egyik legcsodálatosabb műszere, az Eötvös-inga is. Amely a Föld alatt meghúzódó olajmezők feltárására alkalmas. Működését, az egyetemes tömegvonzás elvén alapuló gravitációval magyarázzák.
Annak ellenére, hogy éppen Eötvös volt az a tudományos szakember, aki a tehetetlen-tömegek és a gravitáló, azaz súlyos-tömegek tömegazonosságát megállapította. Mert semmiféle fizikai eltérést nem tapasztalt közöttük. Ami röviden azt jelenti, hogy vagy a tehetetlen-tömeg, vagy a gravitáló-tömeg nem létezhet.
A tömeg fogalmát, Newton határozta meg tudományos igénnyel. Ami, azóta sem változott. Így a tömeg, az anyagi testek kvantitatív kiterjedését biztosító anyagmennyiségének a tehetetlen tulajdonsága. Amely tehetetlen tulajdonság, éppen az anyagi testekre hatást gyakorló kvalitatív hatásokkal szemben mutatható ki. Mint például, az erővel szemben. Amiről Newton axiómái szólnak. Így lett a tömeg, az anyagi testek tehetetlen tulajdonsága. Vagyis, az erőhatásokkal szemben kimutatható tehetetlenség mértéke.
Ha pedig, most Newton állítása alapján, elemezzük az Ő élete után kialakult új tömegfogalmakat, akkor a tehetetlen-tömeg fogalma azt jelenti, hogy az anyagi testek passzív tulajdonsága, a tömeg lett tehetetlen. Mert passzív tulajdonságot mutat. Vagyis, egy abszurd állítást takar a tehetetlen-tömeg fogalma. Mert a passzív-passzivitás mértéke lett.
Ezzel szemben a gravitáló, azaz a súlyos-tömeg fogalma azt jelenti, hogy aktív a testek tehetetlen tulajdonságát képviselő tömeg. Vagyis, aktív-passzivitásra utal. Ami, megint csak egy abszurd fogalmat takar. Mivel, vonzódásra képes önerőt tulajdonít a testek passzív, azaz tehetetlen tulajdonságának.
Ha két anyagi test vonzódik egymáshoz, az a testek elektromos vagy mágneses aktivitására utal. Ami nyilvánvaló módon, a testek tehetetlenségét biztosító tömegértékükön viszonyítható. De maga a kvantitatív tömeg, mint a testek kiterjedését biztosító tehetetlen tulajdonság, csak elszenvedi passzív módon ezeket a kvalitatív hatásokat. Mert a tömeg önerővel, amit a vonzódás képessége jelenthetne, nem rendelkezhet. Az kizárólag a test másik sajátságos tulajdonsága lehet csak, ami nyilván a tömegértéken viszonyítható.
Ezért, aki tömegvonzásról beszél, nyilvánvalóan nem értette meg a fizika fogalomlogikai szintű alapjait. Amely szerint a tömeg, éppúgy tulajdonsága a testeknek, mint az esetleges vonzódás képessége. A testek sajátságos tulajdonságai pedig, nem vonhatók össze büntetlenül. Mert az objektív testek tulajdonságait, más és más szubjektív okok idézik elő. Vagyis, minden egyes testtulajdonság, más és más szubjektív rezgési szint objektív megnyilvánulása.
Így Eötvös ingája, éppúgy egy ezoterikus műszer, mint az ingásemberek ezoterikus eszköze, a fűzfavessző. Csak talán, jóval precízebb műszer. Mert, ha a kőolajmezők feltárására alkalmas, akkor azok folyékony közegét érzékeli valamilyen módon. Éppen olyan módon, mint ahogyan a fűzfavesszős ember érzékeli, a Föld felszíne alatt meghúzódó vízereket és sugárzási zónákat.
Ezért, a méltán világhírűvé vált Eötvös-ingához ragaszkodva, ezoterikussá kell alakítani a fizika tudományát is. Vagyis, az objektív valóság megismerésére szorítkozó tudományos igényeket, ki kell terjeszteni a szubjektív valóság megismerésének a lehetőségeire is. Mert a tudományos megismerés lehetőségei, eddig is, eleve túlmutattak az objektív megismerés szűkös keretein. Mivel a megértés által nyilvánvalóvá vált megismerés, maga is egy szubjektív tulajdonság. Talán egy ezoterikus szintű tulajdonság?
Mert a külsőségnek megismert objektív anyagi valóság, exoterikusnak értékelhető. Ezzel szemben a belső, azaz a nem látható adottságok már ezoterikusak. Ennél fogva, minél mélyebben hatol a tudomány az anyagi minőségek belsejébe, a szükségszerűnek tekinthető megismerés céljából, annál ezoterikusabb tapasztalatokra tesz szert ez által. Ilyen értelemben véve, az ezotéria, eleve nem is iktatható ki a tudományos megismerés folyamataiból.
Mert az objektívnek értékelhető elektromos anyagi minőségek minden egyes megnyilvánulása, szubjektív okokra visszavezethető rezgés csupán. Vagyis, minden exoterikus objektív megnyilvánulás, kizárólag ezoterikus okokkal magyarázható. Másképpen fogalmazva úgy is mondhatnám, hogy minden elektromos anyagi rezgés, mágneses okokra vezethető vissza.
Ahogy a tudomány tanításai is, jó néhány tévedést tartalmaznak, úgy az ezotéria is, tele van misztikus állításokkal. Amelyek csupán ködösítik, az ezoterikusnak mondható szubjektív valóság értelmezhetőségét. De, ha a valóság, valóban objektív és szubjektív egy időben, akkor az ezoterikusnak mondható belső, szubjektív igazságokra, éppúgy szükség van a tudományban, mint az exoterikusnak mondható objektív, azaz külső igazságokra.
Így a tudomány, a szubjektív ezoterikus igazságok nélkül, legfeljebb félkarú óriás lehet. Ezért nem képes a szubjektív tulajdonságokra tudományos értékű meghatározásokat biztosítani. Mint például a tér, az idő, az energia, az információ, Stb.. Mert az ezoterikusnak mondható belső, azaz szubjektív értékű alapfogalmak értelmezéséhez, ezoterikus szintű alapműveltségre van szükség. Még akkor is, ha az, a tudományt szolgálja.
Az exoterikus jelző, egyfajta külső kört jelent, egy általános módon tanítható ismeretek halmazát. De ez a külsőség, utalhat magára az elektromos anyagi minőségekre is, mint az objektív valóság külsőségként észlelhető kvantitatív kiterjedésének a szintjére.
Az ezoterikus jelző pedig, egyfajta belső körre utal. A beavatottak számára érthető tanítást jelenti. De ez a belsőnek mondható jellemzőség, utalhat magára a mágneses alaphalmazra is, amelyben az objektív elektromos anyagi valóság részhalmazai megnyilvánulhattak. Amely anyagokon belül, éppúgy a mágneses alaphalmaz végzi a primer alaprezgéseket, mint azokon kívül.
Az elektromos tulajdonságú anyagi minőségek tehát, exoterikus módon képviselik, a külsőségnek mondható objektív valóságot. Míg az őket működtető szubjektív valóság mágneses adottságai, ezoterikusnak értelmezhetőek. De ez a kétféle valóság, együtt mutatkozik meg számunkra. Ezért, nagyon nehéz közöttük éles határvonalat húzni, logikai szinten. Főleg úgy, hogy a tudomány elektromágnesesnek hívja a jelenségeket. Mintha, nem is lenne az elektromos és mágneses adottságok között induktív „csatoló” viszony.
Pedig, az induktivitás jelensége egyértelműen utal arra, hogy itt bizony, kétféle erők ütköznek. Elektromosak és mágnesesek. Az anyagot pedig, az elektronoknak köszönhetően, kizárólag elektromos tulajdonság jellemzi. Míg a mágneses alaphalmazt, az oszthatatlan alaptömegek teljes közege építi fel. Amelyeknek, nem lehet elektromos tulajdonsága. Mert elektromos töltésmegosztásra, csak összetett szerkezetű részhalmazok képesek. Mint az anyagi megnyilvánulások.
Ezért, az Univerzum szempontjából tekintve a primer mágneses alaphalmaz, csak szubjektív módon jellemezhető, belső adottságként. Mert minden lehetséges létezést magában foglal. Így külső adottságokkal nem rendelkezhet. Ettől ezoterikus. Azaz belső minőség. Míg az összetett anyagi megnyilvánulások, mint az Univerzum szekunder részhalmazai főképpen, csak a külsőségeik alapján észlelhetők. Ezért exoterikusak azok. Ilyen módon képviselik az objektív valóságot. De a teljes valóság ettől még, objektív és szubjektív egy időben. Vagyis, ezoterikus és exoterikus egy időben.
Ami például, egy emberre vetítve azt jelenti, hogy nem csupán exoterikus módon megnyilvánult anyagi minőségek vagyunk, hanem a léleknek és a szellemiségünknek köszönhetően, ezoterikus lények is. Vagyis, a külsőségnek mondható anyagi minőségünket, belsőnek értelmezhető lélek és szellem működteti ahhoz, hogy relatív intelligenciát tükrözzön, minden tudatos gondolatunk, szavunk, és cselekedetünk.
Matécz Zoltán
2018.11.17.