Szellem és lélekgyógyászat.
Mielőtt bárki azt hihetné, hogy valamilyen misztikus vagy okkult gyakorlatokról szeretnék írni, határozottan kijelentem, hogy az egészsége érdekében mindenkinek, csak a saját szellemi és lelki adottságait kell használnia.
Az orvostudomány mai állítása szerint, szinte minden betegségünk, pszichoszomatikus eredetű. Ami röviden azt jelenti, hogy a pszichénket képviselő elménket rosszul használjuk, és ez az alapvető hibánk szomatikus, azaz testi szintű egészségügyi problémákban nyilvánul meg. De, hogyan lehet az elménket rosszul használni?
Szerintem az elménk alapfeladata az, hogy lelki érzéseket társítson a számunkra fontos szellemi gondolatainkhoz. Ahol a szellemi gondolatainknak, mentális szintű informatív értékei vannak. Ezért a szellemi gondolataink, a mentális módon elképzelhető formák kialakítására alkalmasak az elménkben. Míg a lelki érzéseink, a mi életenergiánkból származtatható mentális életerőhatásaink. Az elménk pedig, ezeket az életerőhatásainkat képes, a szellemi gondolataink informatív értékeivel társítani. Egy közösített egységgé. Ilyen formában, hitté alakítja őket. A megtapasztalható életkörülményeink formálására alkalmas hiteinkké.
De az elménk képes arra is, hogy a teremtésre alkalmas lelki érzéseinket, a szellemi gondolataink minőségeihez igazítva, pozitív vagy negatív polaritással lássa el. Így a kellemes szellemi gondolatainkhoz, pozitív lelki érzéseket társít az elménk, míg a kellemetlenekhez, kizárólag negatívakat.
Ezek a lelki érzéseink pedig, mentális erőhatásokként, mindig elvégzik a reájuk háruló mentális munkát. A mi saját életfeltételeinket befolyásolva ez által. Így a mi személyes életkörülményeinket javíthatják vagy rombolhatják. Attól függően, hogy pozitív vagy negatív polaritást nyertek-e az elménktől.
Így a pszichoszomatikus eredetű betegségeinket, a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz társított negatív lelki érzéseinknek köszönhetjük. Amelyek a hiteinkbe ágyazódva, átkerültek az elménk mentális háttértárolójába, a memóriánkba. Ahol az elménk tudatosságának a hátterében, tovább dolgoznak azok. Elvégezve azt a mentális feladatot, amivel akaratlanul is megbíztuk őket. Így az elménket rosszul használni, csak úgy lehet, ha a kellemetlen szellemi gondolataink hatására, negatív lelki érzéseknek engedünk, a valóságunk formálására alkalmas lehetőséget.
Ahogy a negatív lelki érzéseink, az elménkben tudatosodva ingerültté, feszültté, haragossá, dühössé tesznek bennünket a pillanat hevében, úgy a hiteinkbe ágyazódva, a tartósnak mondható félelmeinket, haragjainkat, és gyűlöleteinket képviselik a memóriánkban. Egy tisztességesnek mondható gyűlölet pedig, amit például, az anyósunk ellen érezhetünk olykor, egyetlen röpke év alatt képes megölni a tulajdonosát. Mert annyi negatív lelki érzést aktivizálhat az elménkben, amennyi bőven elegendő a lepusztulásunkhoz.
A dolog úgy működik, hogy minél távolabb kerülünk mentális módon a szeretettől, annál közelebb kerülünk a gyűlölethez. Csakhogy, amíg a szeretet éltet bennünket, mert a „szer- etet”, addig a gyűlölet megöl minket. Mert a „gyűl- ölet”. Vagyis, a szeretetben felhalmozódó pozitív lelki érzéseink, éltetnek bennünket, míg a gyűlölet miatt összegyülemlő negatív lelki érzéseink megölnek, elpusztítanak minket.
Mint minden konkrét betegségnél, itt is a megelőzésen van a fő egészségügyi hangsúly. Vagyis, a megelőzés a legcélravezetőbb dolog ahhoz, hogy az egészségünket megőrizzük. Ennek érdekében, tudatosan kerülni kell, minden kellemetlen szellemi gondolatot. Amelyekhez csak, negatív lelki rézések társulhatnak az elménkben. Mert pozitív lelki érzésekkel, nem lehetséges pszichoszomatikus eredetű betegségeket szerezni.
Ezt úgy lehet megtenni a lehető legegyszerűbben, hogy a már megszokott probléma-centrikus gondolkodásmód helyett, mielőbb a megoldás-centrikus gondolkodásmódra kell váltani tudatosan. A problémákkal, bőven elég addig foglakozni, amíg kellőképpen megismerjük őket. Mert amíg, a problémáinkról szóló kellemetlen szellemi gondolatainkkal terheljük az elménket addig, csak negatív lelki érzéseket aktivizálhatunk benne.
Viszont, ezzel szemben, a számunkra helyes megoldásokról szóló kellemes szellemi gondolatainkhoz, csak pozitív lelki érzések társulhatnak az elménkben. Aki ezt képes mielőbb megtenni, mentális higiéniát folytat. Mert tisztán tartja az elméjét, a betegesnek mindható kellemetlen szellemi gondolatoktól. Ilyen módon, tudatosan kerülve a negatív lelki érzéseket is.
Egészen más a helyzet, azokkal a negatív lelki érzéseinkkel, amelyek az elménkben formált hiteinkbe ágyazódva, már régebben beépültek az elménk mentális háttértárolójába, a memóriánkba. Azok addig árthatnak nekünk, amíg ki nem „piszkáljuk” őket valahogyan onnan. Mert a memóriánkban már, mint előre megírt mentális programok működnek. Akkor is, ha nem vagyunk rájuk tudatosak az elménkben.
Ahhoz, hogy a memóriánkban hatástalanná váljanak ezek a negatív hiteink, eleve két dolgot tehetünk. A memóriánkban aktív negatív hiteinknek, vagy az informatív értékeit kell semmissé tenni, vagy pedig, a lelki érzéseinkre alapozott mentális erőértékeit. Ha a szellemi szintű informatív értékeket szüntetjük meg, akkor céltalanná, feleslegessé válnak a negatív hiteink. Ha pedig, a lelki érzéseinket vonjuk el tőlük, akkor pedig, teljesen hatástalanokká válnak azok.
Amikor az általunk gyűlölt személyeknek, feltétel nélkül megbocsátunk, akkor a memóriánkban aktív negatív hiteink informatív értékeit módosítjuk. Elveszítik a kellemetlen jellegüket, és ilyen módon, nem lesznek képesek, a negatív lelki érzéseinket irányítani. Az ilyen negatív hiteket, a megbocsátás lehetősége, feleslegessé teszi a memóriánk számára. Ilyen módon, könnyedén kiürülnek a memóriánkból. A megbocsátás legbiztosabb jele az elménkben az, hogy a volt haragosunkra gondolva, már nem tapasztalunk semmiféle kellemetlen lelki érzéseket.
A másik mentális öntisztítási mód pedig, amikor a memóriánkban aktív negatív hiteinktől, megvonjuk a lelki érzéseket. Ezt olyan módon tehetjük meg, hogy valójában, jól kinevetjük magunkat azért, mert ostoba módon alkottunk negatív hitet magunknak. Amikor szellemi szinten rádöbbenünk arra, hogy a negatív hiteinkben aktív lelki érzéseink ártanak nekünk. Akkor rájövünk arra, hogy milyen nevetséges módon alkottuk meg a negatív hiteinket. Mert akire haragszunk, a helyett valójában, önmagunknak ártottunk.
Ez az önkritikus felismerés, nevetségessé teszi számunkra a negatív hiteinket, és a jóízű nevetésünk, teljesen feleslegessé teszi bennük, a negatív lelki érzéseinket. Így azok szellemi szintű informatív értékei megmaradnak ugyan, de a negatív lelki érzéseink nélkül, már teljesen hatástalan emlékekké alakulnak csupán számunkra.
Ha pedig, már eljutottunk oda, hogy teljesen kitisztítottuk az elménket és a memóriánkat, a kellemetlen szellemi gondolatok és negatív lelki érzések ártalmaitól, akkor a mentálhigiénia alapszabályai szerint, vigyáznunk kell azok tisztaságára. Akkor egészségesek leszünk, és azok is maradunk. Mert, ahogy a betegségeink pszichoszomatikus módon alakulnak ki bennünk, úgy az egészségünk is, ugyanilyen módon tartható fenn. Ez nyilvánvaló. Csak az elménket, mindig helyesen kell használnunk.
Ilyen módon, a kellemes szellemi gondolatainkkal, és a pozitív lelki érzéseinkkel, minden pszichoszomatikus módon szerzett betegség meggyógyítható. Kivétel nélkül. Mert pozitív lelki érzésekkel, nem lehet pszichoszomatikus eredetű betegségeket szerezni. Amelyek, a kellemes szellemi gondolatainkra aktivizálódnak az elménkben.
Így a mentális higiéniánkra alapozott, személyes szintű biofitness programunk, képes fenntartani számunkra, a testünk egészségét. Miközben szellemi és lelki frissességet biztosít nekünk. Mert, a szeretet rezgéseiben tartja az ember elméjét. Csupán annyit érdemes tenni még érte, hogy mindent és mindenkit szeretni kell. Abszolút módon. Ami nem is olyan bonyolult, mint ahogyan elsőre hangzik.
Csupán arra van szükségünk, hogy a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk áldását kell küldenünk minden és mindenki felé. Este lefekvéskor, és reggel az ébredés alkalmával. Este azért, hogy megnyugodjon a lelkünk. Reggel pedig azért, hogy minél kellemesebben induljon a napunk.
Ilyen módon például, nem szükséges utálnunk egyetlen ételt, egyetlen eseményt, vagy egyetlen személyt sem. Ugyanis, nem szükséges szoros közösséget vállalnod azzal, amit nem utálsz. Mert például, nem szükséges megenned semmit sem, amit nem kívánsz. Mert ahhoz, hogy ne egyél meg valamit, még nem kell utálnod azt. Bőven elég, ha más ételt választasz.
Ha pedig, valamilyen eseményt nem szeretnél megtapasztalni, akkor ne tedd, vagy ne vegyél részt benne. Bőven elég, ha mással foglalod el magad. Nem kell utálnod azt, amit szándékosan kihagysz. Ha pedig, valakivel nem kívánsz együtt lenni, akkor válaszd valaki más társaságát magadnak. Vagy maradj egyedül. Nem szükséges ahhoz utálnod valakit, hogy mellőzd a társaságát.
Mert saját magamból kiindulva, miért utálnék valakit, akit mások szeretnek? Akkor a hiba, valószínűleg bennem van. Mert nem ismerem eléggé azt a személyt, akivel nem kívánok szorosabb közösséget vállalni. Mert, ha mások képesek szeretni őt, akkor biztosan vannak neki is olyan adottságai, amelyek miatt szerethető. Csak én, még nem találkoztam velük. De nem is feltételeztem eddig.
Ráadásul, minden embert Isteni minőségű lélek éltet. Így bármilyen mértékű haragom vagy utálatom, a lélek által benne élő Isteni minősége ellen irányulna. Mert lélekben egyek vagyunk. Mert, ugyanaz az Isteni eredetű lélek munkálkodik mindnyájunkban. Így lélekben, testvérek vagyunk. Ezért a szeretetünk, a másokat éltető léleknek szól. Nem a személyes szintű ostoba szellemiségnek, amelyik nem értette még meg azt, hogy a teljesen egyenrangú Isten éltet bennünket.
Vagy, nem kell például, egy szúnyogot gyűlölni ahhoz, hogy agyonüssük, amikor éppen csíp bennünket. Mert egy szúnyog agyonütése, nagyon sok esetben olyan ösztönös mozdulat, amit át sem gondolunk. Akkor pedig, negatív lelki érzések, nem is aktivizálódnak az elménkben közben. Ha pedig, nem akarjuk azt, hogy megcsípjen, akkor védekezzünk ellene. Szúnyoghálóval vagy szúnyogriasztóval. Minden harag és gyűlölet nélkül. Mert, nem kívánunk szorosabb közösséget vállalni a szúnyogokkal.
De tudnunk kell azt, hogy a harag és a gyűlölet, a mentális kirekesztés formája. Amire haragszunk, vagy amivel szemben gyűlölettel vagyunk, azt tudatosan kirekesztjük az életünkből. Vagyis, nem kívánjuk megismerni és megtapasztalni. Így nagyon sokan esnek például, abba az alapvető hibába, hogy gyűlölik a gazdagokat. Mert szerintük, nem tisztességes úton szerezték a vagyonukat. Amiben persze, nagyon sok esetben igazuk is lehet.
Csakhogy, a haragjukkal és a gyűlöletükkel, eleve kirekesztik önmagukat is a gazdagság lehetőségeiből. Éppen azért, hogy ne kelljen önkritikus módon, önmagukat is gyűlölniük. Ez egy mentális szintű önvédelmi reakció. Amit a haragban vagy gyűlöletben aktív negatív lelki érzéseink tartanak fenn. Éppen azért, hogy az életünk megtapasztalható körülményei, folyamatosan igazodjanak, a közben kialakuló mentalitásunkhoz.
Ilyen módon, a haragban és a gyűlöletben manifesztálódott negatív lelki érzéseink, éppen olyan alapvető problémákat generálnak a megtapasztalható valóságunkban, amilyenekre mentális módon irányulnak. Így a pozitív lelki érzéseink, a konstruktív jellegüknél fogva, folyamatosan építik, bővítik azokat az életkörülményeinket, amit meg kell tapasztalnunk. Míg a negatív lelki érzéseink, destruktív módon rombolják azokat.
Az egészség tehát, és vele a jólét, pszichoszomatikus módon tartható fenn. Ha az életünket, pozitív lelki érzésekkel éljük. A kellemes szellemi gondolataink hatására. Így a biofitness, nem csupán arról szól, hogy egészségesen táplálkozunk, egészséges mozgásformákat hajtunk végre, hanem arról is, hogy egészségesen gondolkozunk. A mindig kellemes szellemi gondolatainkkal. Hogy az életünk tudatos eseményeit, pozitív lelki érzésekkel aktivizálhassuk. Mert az ilyen mentális hozzáállásunkban, a szellem és lélekgyógyászat valósul meg. Amely az egyéb életkörülményeinket is javítja, építi. Nem csupán a testünket.
Matécz Zoltán
2018.11.28.
