Érzésvilágunk.
Szerintem, az értelmes emberi tudatosság azt jelenti, hogy az érzéseinkre fókuszálunk az elménkben és azokat, szellemi síkon értelmezzük. Ezek az érzéseink azonban, nagyon sokrétűek lehetnek. Ezért, nem lehet őket egy síkon értelmezni. Mert az már, komoly zavart okozhat a megértésük terén. Pedig, ezt teszi ma a tudomány.
A szomatikus érzéseink, a mi saját testi adottságainkról adnak hírt számunkra. Mint például, az éhség, a szomjúság, vagy a fájdalom. Így az érzeteink, bárhol aktívak lehetnek a szervezetünkben és érzéseket produkálhatnak számunkra, ahol a testünkben érzőidegek vannak.
Alapvetően, öt testi szintű érzékelő képességünk van. A szaglás, az ízlelés, a tapintás, a hallás, és a látás. Ezek az érzékszerveink, az életünkhöz szükséges szomatikus érzeteket biztosítanak az elménk számára, amelyeket szellemi szinten értelmezünk. Éppen azért, hogy a bennünket éltető intelligens lélek, megfelelő minőségű információhoz jusson, a testünkhöz viszonyított külvilágunkat illetően.
Hatodik érzékként szokták emlegetni még, a sejtelmesnek gondolt megérzéseinket. Amelyek segítségével, előre tudjuk értelmezni a bennünket mélyebben érintő várható eseményeket. Mégpedig olyan módon, hogy a lelki szintű megérzéseinket, szellemi síkon értelmezve tudatosítjuk az elménkben azokat. Ez a képességünk abból adódik, hogy a lelkünk, a szívünkön keresztül, hamarabb jut információhoz, mint a szellemiségünk az elménken keresztül. Mert a lélek által felfogott információ is, az elménkben tudatosodik. De szellemi szinten, csak azután tudjuk értelmezni azokat az információkat.
Így a lelki érzéseink már, olyan személyes adottságaink, amelyeket a szellemi gondolataik segítségével tudunk csak értelmes módon kifejezésre juttatni. Ezek a lelki érzéseink, mindig a jelen pillanatának a hevében értékelődnek az elménkben. Így azok tudatosodása során, szellemi síkon felismerjük és értelmezzük őket. Tulajdonképpen, ez az értelmes elménk természetes alapfeladata.
Ezzel szemben, az érzelmeink már, olyan szellemi szinten aktivizált lelki érzéseink, amelyek az emlékeinkből táplálkoznak. Így az érzelmes ember elméjében, olyan emlékek ébrednek a jelenben, amelyeket a memóriájában tárol és közben, az összes lelki érzés felszínre tör egyszerre akkor, amikor azokra emlékezik. Minden olyan lelki érzése tudatosodik újra és újra az elméjében, amelyikkel eltárolta azokat, hitté formált személyes emlékként a memóriájában.
Így az érzéseink, mindig a lelkünk pillanatnyi aktivitására utalnak. Míg az érzelmeink, a szellemi gondolataink által irányított érzéscsoportok újra aktiválható lehetősége bennünk. Ezért a lelki érzéseink, a jelen pillanatának az eseményeit uralják az elménkben. Míg az érzelmeink, a múltunk eseményeinek az emlékeit felidézve, uralják a jelenünk tudatosságának a pillanatát. Vagy a jövő elvárásaira fókuszálják az emlékeinkben tárolt lelki érzéseinket, itt és most a jelenben.
Ez azt jelenti, hogy a lelki érzéseire hagyatkozó ember, a jelenben él. Míg az érzelmeire hagyatkozó ember élete, a múltban és a jövőben gyökerezik. Mivel a jelenben alakítjuk ki, a jövőnk elvárható eseményeinek a terveit szellemi síkon, ezért a jelen eseményei által generált lelki érzéseinkkel, mindig új jövőképünk alakul ki az elménkben. Ezek a mi saját terveink. Ezzel szemben, az érzelmes ember lelki érzései, mindig a szellemi szintű múltjában gyökereznek, ezért, már nem szükséges értelmeznie őket a jelen pillanatában. Ilyen módon, az érzelmes ember elméjében, nem alakul ki ideális jövőkép sem, mert a múltja felidézhető lelki érzéseiben ragad. Csak a remény élteti. Mert gyakorlatilag, a múltjának él a jelenben.
Ami röviden azt jelenti, hogy a pozitív lelki érzéseink folyamatos megélése, boldoggá tehet bennünket. Míg a múltból felidézett érzelmeink, olyan megélt pozitív lelki érzéseinkről szólnak, amelyek már egyszer, boldoggá tettek bennünket. Így az érzelmes ember, nem megéli a jelen pillanat boldogságát, hanem a múltja boldog pillanataira emlékezve, egyfajta hamis illúzió boldogságérzéseiben ringatja magát.
Ami valamikor, jogos boldogsága volt az akkori jelen pillanatának, de ma már, csupán elvonja a figyelmet, a valós módon megélhető jelen pillanatáról. Így az érzelmes ember, a pillanatnyilag kellemetlen eseményeket átélve is boldogságérzésekkel áltatja magát. Mert a jövője elvárásait, a múlt emlékei alapján kívánja megélni. Akkor is, ha a jelen pillanatában, nincsenek boldogságot előidézni képes pozitív lelki érzései.
Ezért az érzelmek pozitívuma éppen az, hogy átsegítenek bennünket az úgynevezett nehéz pillanatokon. Mint egy mentális lendítőkerék. Így az érzelmes ember, sokkal alkalmazkodóbb. Mert a szeretettel kapcsolatos elvárásai, a múltjában gyökereznek. Míg a lelki érzéseire fókuszáló ember, a jelenben él akkor is, ha kellemetlen eseményeket tapasztal meg. Ezért a pillanat indulatának a hevében, olyan dolgokat mond vagy cselekszik hirtelen, amit egyébként nem tenne. Így a lelki érzései alapján élő ember, éppúgy szeretetteljes tud lenni, mint amilyen lobbanékony. Míg az érzelmes ember, mindig a szeretetet ápolja és őrizgeti akkor is, amikor a jelen eseményei, már nem is szeretetre irányulnak.
Ezért az érzelmes ember, sokkal alkalmasabb a tartós párkapcsolatra, mint az érzésekkel élő. Mert az érzéseire fogékony ember, a pillanatnyi érzéseire hallgatva, hamarabb észreveszi az esetleges hibákat és hiányosságokat, és azonnal kifejezésre is juttatja az ellenvéleményét. Míg az érzelmes ember, sokkal toleránsabb. Mert az érzelmes ember az elméjében, éppúgy látja a jelen eseményeit, mint a múlt emlékeit egy időben. Így a múlt szép emlékeinek a fényében, szinte teljesen elhalványodnak a jelenben észlelhető esetleges hibák és hiányosságok is.
Az érzések és az érzelmek tehát, folyamatosan váltakozva befolyásolják a mindenkori jelenünk tudatosságát. Minden értelmes embernél. Csupán az érzések és az érzelmek által irányított tudatos elmeállapotunk százalékos aránya változékony bennünk. Van, aki érzésekkel teljesebb, míg van, aki érzelmekkel teljesebb életet él. A megélhető életeseményeink függvényében változtatjuk automatikus módon ezt a kétféle adottságunkat. Éppen attól függően, hogy mennyire kell óvnunk azt, amit szeretünk.
Arról tudod megállapítani magadról azt, hogy érzésekkel élő ember vagy-e éppen, hogy a lelki aktivitásod abban mutatkozik meg, hogy a jelen pillanatában észlelt eseményekben, mindig mindent rendbe akarsz tenni azonnal. Míg az érzelmes tónusú elmeállapotodban, sokkal elnézőbb vagy a jelenben észlelt hibákkal és hiányosságokkal szemben. Mert a múltad emlékeinek a fényében, nem élesedik ki számodra olyan mély kontraszttal, egyetlen megtapasztalható esetleges hiba és hiányosság sem.
Nézzünk egy egyszerű, de általános példát. Ha a szeretteidre tekintve, az ő megjelenési és viselkedési hibáikra fókuszálsz az elmédben, és azt ki is fejezed számukra azonnal és nyomatékosan, akkor a lelki érzéseidre tudatos elmeállapotodban vagy éppen. Mert az esetleges pillanatnyi hibáikat és a hiányosságaikat értékeled éppen. Mivel, szeretnéd őket jobbá tenni, éppen a szellemi szintű elvárásaid alapján. Míg érzelmes elmeállapotodban, mindig azt látod egyben a szeretteidben, amit valaha is szerettél bennük. Egy szeretettel teljes összképben gyönyörködsz. Így a jelenben észlelhető pillanatnyi hibáikra és esetleges hiányosságaikra, sokkal kevésbé fókuszálsz. Mintha azok, nem is számítanának igazán.
A nők, általában érzelmesebb természetűek. Míg a férfiak, racionálisabb módon élnek. Ami azt jelenti, hogy a szellemi gondolataikra fókuszálnak általában az elméjükben, és a lelki érzéseiket is képesek felülbírálni azokkal. Annak ellenére, hogy a természetes életünk lényege éppen az, hogy a lelki érzéseink szerint éljünk értelmes szellemi szintű életet.
Ezért az értelmes emberi élet, éppen arról szól, hogy a lelki érzéseinkre hajlamos tudatosságunk, olykor átvált érzelmi síkra. Attól függően, hogy mennyire szeretjük azt, amire éppen tudatosak vagyunk. Mert a szeretetünk emlékeiben tárolt lelki érzéseink, hajlamosak arra, hogy átsegítsenek bennünket azokon a problémáinkon, amelyeknek a lelki érzéseinkre utaló tudatosodása, szembe állíthatna bennünket a szeretteinkkel. Ilyen módon, az érzelmi szintű szeretetérdekeink, felülbírálhatják a tudatos elménkben, a közben jelentkező racionális szellemi gondolatainkat. Még akkor is, ha azok esetleg, teljesen lesújtóak lennének számunkra. Ilyenkor elnéző az értelmes ember. Mert nem vállalja fel, a hirtelen ébredő lelki érzésekből ébredő harag mentális terheit.
Elnézi mások hibáit vagy hiányosságait azért, hogy köztük a szeretettel teljes viszony fennmaradjon, ne sérüljön meg. Ezeken a szeretettel teljes érzelmeinken alapszik, minden alapvetően közösségi szintű emberi kapcsolatunk. A barátság, a szerelem, vagy az egyéb honfitársi és emberbaráti érzelmeink. Így a szeretet érzelmei, éppen arról szólnak, hogy mennyi pozitív lelki érzést tudunk aktivizálni a tudatos elménkben azzal szemben, akit éppen szeretünk. Úgy az emlékeinkből származtatható emlékeink segítségével, mint a jelen pillanatának a lelki érzéseivel együtt. Mert ezek a pozitív lelki érzéseink, a mi személyes mentális értékeink.
A létezésünket biztosítani képes, bennünket éltető energia, a lélek fogalmában határozható meg. Ami az Univerzum kozmikus szintű energiájának olyan része bennünk, ami sajátságos hullámhosszon biztosított frekvencia által éltet minket. Így ez a lélek, az elménktől teljesen független, abszolút értelemmel bír, mert a kozmikus szintű mágneses hullámok részét képezi. Az elménket azonban, a relatív szellemi gondolataink uralják, amíg tudatosak vagyunk. Irányítva a lelki eredetű érzéseinket.
Pedig, amikor szellemi szinten kimondjuk azt a fogalmat, hogy „lélek”, akkor az által, éppen az életünk értelmes energiája jelenti ki önmagáról azt, hogy l-„élek”. Utalva arra, hogy ő maga éltet bennünket. Így a lélek fogalma által megnyilvánuló éltető idea, vagyis mágneses adottság, üzen az anyagi világ valóságára tudatos elménken keresztül a szellemiségünknek, hogy ő működtet bennünket. Aki ezt a mentális üzenetet megérti, jobban tud figyelni a szellemi szinten öntudatlan álmaira, és az egyéb meditatív szintű tudatos elmeállapotaira.
Isten, mint az Univerzum kozmikus szintű öntudata, állandóan a jelen pillanatát uralja. Mert a cselekedeteivel, folyamatosan fenntartja, az éppen zajló kozmikus eseményeket. Mert folyamatot érzékel. De Isten abszolút Elméje, a múltra és a jövőre éppúgy tudatos. Mert az éppen most zajló jelen pillanata, számára éppúgy része, a mi relatív módon értékelt múltunknak, mint a jövőnknek. Mert Isten abszolút Elméje számára, nem különül el a múlt és a jövő, a jelen megtapasztalás pillanatától. Ezért Isten, minden eseményt egyszerre érzékel. Azt is, ami éppen most történik, azt is, ami már megtörtént, és azt is, ami csak ezek után fog megtörténni. Ő folyamatosnak érzékeli a jelen pillanatát.
Ezért Istent, az abszolút Elméjében működő, abszolút Memória érzelemvilága élteti. Vagyis, az abszolút Szeretet. Ami relatív feltételektől mentes módon, minden létezésre egyformán irányul. Mert a mágneses alapon uralkodó Isten számára, a mi elektromos szintű anyagi világunk, csak virtuális valóságnak minősül. Amit induktív módon tart fenn. Ezért, csak figyel bennünket, gyönyörködik bennünk, miközben a lélek által éltet minket szeretettel. Mert minden elektromos anyagi megnyilvánulást, önmaga mágneses valóságából teremtett meg. Így bármit is érzékel a mi életünkben, önmagára tudatos.
Ezért teljesen nyugodtak lehetünk, ha rossz a világ, amit megélünk, nem Isten tehet róla. Hanem mi, értelmes emberek. Mert, csak számunkra vált rosszá az. Mert nem az érzelmeink pozitív érdekei szerint élünk szeretettel, hanem a lelki érzéseinkre hagyatkozva ítéljük meg a jelen pillanatait. Így a teremtésre alkalmas pozitív lelki érzéseinket, gyakran fordított polaritással, negatív módon aktivizálunk a valóságunkban. Mert a kellemetlen szellemi gondolatainknak engedelmeskedve, túl racionális módon élünk. Egyre racionálisabb módon.
Mert a társadalmi szinten működő oktatás, szinte kizárólag szellemi értékeket biztosít számunkra. A lélek szeretetérdekeit szinte nem is tárgyalja. Pedig, az élet számunkra, a lelki érzéseink minél tökéletesebb megéléséről szól. Akkor is, ha ez az állítás ma még, túl irracionálisnak tűnik is számunkra.
Ezért Isten, mint az anyagi eseményeket induktív módon befolyásolni képes mágneses öntudata az Univerzumnak, nem a szellemi gondolatainkra fogékony, hanem a lelki érzéseinkre. Mert gondolhat az értelmes ember bármit, de mégis az a mi igazi valóságunk, amit közben lelki szinten érzünk. Ezért Isten, nem a folyton csapongó relatív szellemi gondolatainkra figyelmes, hanem a lelkünk érzéseire. Még akkor is, ha azokat, az érzelmeink tartják életben.
Isten tehát, mint az Univerzum mágneses alapú öntudata, a lelki érzéseink alapján formálja számunkra, a megélhető sorsunkat biztosítani képes életeseményeinket. Így a sorsunkat biztosító megélhető valóság számunkra, mindig a lelki érzéseink alapján fog alakulni. Ezért, ne azért siránkozz, ami hiányzik az életedből, hanem éppen ellenkezőleg, azért legyél hálás mindig, ami már megvan az életed tapasztalataiban.
Mert a siránkozásod, negatív lelki érzésekkel teljes, ezért Isten azokra fogékony módon, további negatív lelki érzések aktivitására alkalmas életeseményekben fog részesíteni. Míg a hála pozitív lelki érzéseivel, számodra pozitívnak értékelhető életeseményeket fog neked generálni. Mert Isten abszolút, így benne nem különülnek el a negatív és a pozitív lelki érzések. Csupán teremtési impulzusnak értékeli őket. Ilyen módon, mindig a lelki érzéseink minőségei alapján teremti meg számunkra a megtapasztalható valóságunkat. Mert megtapasztani őket, nekünk kell.
Ezért, a pillanat hevében, csak a pozitív lelki érzéseidet aktivizáld. Örülj a szépnek és a számodra jó dolgoknak és eseményeknek. Ha pedig, a pillanat nem biztosít számodra pozitív lelki érzéseket aktivizálni képes lehetőségeket, akkor hagyatkozz a pozitív érzelmeidre. Fenntartva általuk, a lelki érzéseid pozitív jellegét. Hogy Isten veled kapcsolatban, csak pozitív lelki aktivitást érzékelve, pozitív életeseményekkel ajándékozzon meg.
Mert, ha a pillanat indulatának a hevében, negatív lelki érzéseket aktivizálsz az elmédben, vagy az érzelmi életedet a neheztelés, a harag, és a gyűlölet negatív lelki érzései generálják, akkor annak szellemében tapasztalhatod meg a további életeseményeidet. Mert a teremtő Istent, te magad készteted arra, hogy a lelki érzéseid alapján teremtsen számodra, folyamatosan megtapasztalható sorsszerű életeseményeket.
Ezért a lelki élet, nem játék. Mert a lelki érzéseinktől függ az, hogy milyen módon vehetünk részt az életeseményeinkben. A pozitív lelki érzésekkel és érzelmekkel élő ember, mindig boldog tud maradni. Mert újabb boldogságot biztosítani képes életeseményekben lesz része. Míg a negatív lelki érzésekkel és érzelmekkel élő ember, boldogtalanná válik. Mert, a mindig újabb és újabb életeseményeiben, az előrevetített lelki érzéseinek megfelelően, nem talál majd örömöket.
Az értelmes ember pedig, egyszerre boldog és sikeres. Mert tudja azt, hogy az Isteni eredetű lélek által éltetve, Isten a lelki érzéseinket teremti meg számunkra. Ennél fogva, az értelmes ember, mindig olyan dolgoknak és eseményeknek örül, amelyek megtapasztalását szeretné elérni. Ilyen módon, részt vállal a tudatos teremtésben. Amelynek keretében, a szellemi gondolatait tudatosan arra használja, hogy kizárólag pozitív lelki érzéseket aktivizáljon az elméjében. De, hogyan lehet ezt megtenni?
A tudatos teremtés lényege az, hogy a szellemi gondolataink segítségével, előre elképzeljük azt, amit szeretnénk megtapasztalni a valóságunkban. Ebben a reális képzeletünkben, integrálódik az összes szellemi gondolatunk és pozitív lelki érzésünk. Majd az elménkből kivetítve a vágyunkról készült csodás elképzelésünket, az Isteni teremtés hatáskörébe rendeljük azt. Isten pedig, az elképzelésünkbe invesztált lelki érzéseink alapján fogja azt, a valóságunk megtapasztalható részévé alakítani induktív módon.
Így a reális képzelet segítségével, minden olyan problémád megoldását tervezd meg előre, aminek a megtapasztalása boldoggá tehetne téged. A megtapasztalás pedig, pontosan olyan mértékű lesz számodra, amennyi pozitív lelki érzést invesztálsz az elképzelésedbe. Sokat segíthetsz a dolgon még azzal, hogy hálás szívvel gondolsz az elképzelésed megvalósulására. Mert a háláddal, további pozitív lelki érzésekkel táplálod az elképzelésed megvalósulási lehetőségét.
Kezdetnek tehát, tudatosan kerülj el minden olyan helyzetet, amikor negatív lelki érzéseket aktivizálhatsz az elmédben. A probléma ismeretében, mindig a számodra jó megoldásokkal foglakozz az elmédben. Szüntess meg minden olyan érzelmet is, amelyikben negatív lelki érzések lehetnek aktívak. A megbocsátás segítségével hatástalaníthatod a negatív lelki érzelmeidet. Ilyen módon, a lelki aktivitásod javulni fog. Az életed gyökeresen megváltozik. Pozitív irányban.
A problémáink többnyire abból adódnak, hogy közösségi társadalomban élve, egymás sorsát alakítgatjuk. Éppen az által, hogy amit önző módon magunknak kívánunk, vagy ami rosszat másoknak, az éppúgy formálja a sorsunkat. Nem csupán a sajátunkat, hanem a mások sorsát is a környezetünkben. Így a negatív lelki érzésekkel és érzelmekkel élő ember, nem csupán a saját sorsáért felelős, mert a mások sorsába is belerondít. Problémákat okozva ez által, mások számára.
De a tudatos teremtés lehetőségével élő értelmes ember elméje, nem a problémákra fókuszál. Azokat, csak megérti szellemi síkon. Majd mielőbb a lehetséges megoldásokra irányítja az elméje figyelmét. Mégpedig, a valósághoz igazodni képes reális képzelet segítségével. Amelyek segítségével, pozitív lelki érzésekkel vehet részt, a megtapasztalható valóság formálásában. Az Isteni eredetű kozmikus teremtés folyamatában.
Így a valóságunk, sokkal jobbá képzelhető. Az életünk, szebbé és jobbá alakítható. A világunk, szebbé és jobbá képzelhető. Csupán arra van szükségünk, hogy minél többen törekedjünk pozitív lelki érzésekkel, a szépre és a jóra. Ezt a célt szolgálják, a „Futótűz” cím alatt megjelenő írásaim.
Matécz Zoltán
2019.03.03.
