Aránymetszés.
A mágneses alapú Univerzumban, az abszolút létezés alaptörvénye vigyáz arra, hogy az elektromos anyagi megnyilvánulások arányossága, mindig megmaradjon. Ez a kozmikusnak számító alaptörvény, mindig harmonikus egyensúlyt teremt, a lehetséges anyagi szimmetria és aszimmetria között. Így az aránymetszés, egészen egyszerűen fogalmazva, az Univerzum egyensúlyának a törvénye.
https://www.youtube.com/watch?v=DV9oMA7ZaJ8
Az aránymetszés szimmetriáján alapuló jelenséget, már az ókori görögök is ismerték. Az Isteni teremtés megnyilvánulásának tartották. A lehető legértékesebb elosztási, azaz metszési módnak tekintették. Ezért, ezt a tökéletes egyensúlyon alapuló harmonikus aránymetszést, szokták még Szent Geometriának, aranymetszésnek, aranyaránynak, aranykulcsnak is nevezni. De az aranymetszés fogalma terjedt el a legjobban.
Aránymetszésről akkor beszélhetünk, ha egy egésznek számító mennyiséget úgy osztunk harmonikus módon kétfelé, hogy a belőle származó (a) nagyobb mennyiség, úgy aránylik a (b) kisebbik mennyiséghez, mint amilyen módon a nagyobb (a) mennyiség aránylik a teljes egészhez. Kör esetén például, 360 fok az egész. Így a körbe rajzolt szimmetrikus sokszögek, mindig arányosságot mutatnak. Ezért bennük, az aránymetszés alapvető törvényszerűségei fedezhetők fel. Valószínűsíthető az, hogy e miatt, az aránymetszés ideális szöge is meghatározott lett a geometriában, ami 137,5-fok lett.
Ennek az aránymetszésnek, konkrét matematikai értéke van. Amit, még a régi görögök számítottak ki, hosszas megfigyeléseik eredményeként. Jele a nagy görög fi betű. Φ értéke pedig, 1,618. Egyfajta kozmikus állandóként fogható fel, ami a megfigyelések alapján, a mindennapi életünkre is rávetíti a bélyegét. Így például, ma egy A-4-es írólap mérete úgy van kialakítva, hogy a rövidebbik oldala 1-nek minősül, míg a nagyobbik oldala 1,618 hosszúságúra van méretezve. Ezért, az írólap két mérete úgy aránylik egymáshoz, ahogyan az, a szemünknek éppen a legideálisabb.
Így az aránymetszés általunk megnyilvánuló harmóniája is, az 1,618-as értékű arányszámon alapszik. Ezért, az életünk minden lehetséges területén megjelenik, de valós szám és geometriai értéket, csak a matematika képes biztosítani számára.
https://www.youtube.com/watch?v=YolQmq6wFb4
Ezért, ha az arányszámokkal képzett különböző méretű téglalapokat elforgatva, nagyság szerint egymásra helyezzük úgy, hogy a kisebbik hossza, mindig megegyezzen a nagyobbik szélességével, akkor az általuk befedett és elhatárolt területek segítségével, felrajzolhatjuk az arányspirált. Ami a művészeteknek és a művészi szintű tervezésnek az alapja lett.
https://www.youtube.com/watch?v=py3IOvl6HNw
Ahogyan az egész mennyiségek arányos felosztását biztosítja az aránymetszés arányszáma, úgy a dolog fordítottját Fibonacci olasz matematikus fedezte fel. Ahol a nulláról indulva, olyan számsort alakított ki, amelynek minden konkrét eleme, a számsor előző két elemének az összege. Így a Fibonacci számsor lényege az, hogy elég jól megközelíti az Isteniként értelmezhető aránymetszés arányosságát biztosító arányszámot, az 1,618-at. Éppen fordított, azaz reciprok módon, a nullától indulva. Ennél fogva, a Fibonacci számsorral képzett geometriai alakzatok segítségével, éppúgy megrajzolható az arányspirál, mint az aránymetszés esetében.
https://www.youtube.com/watch?v=9B4aWAiHd4g
Ha tehát, a hétköznapi tervezések esetében, a felhasználható körök rádiuszának vagy átmérőjének, a Fibonacci számsor meghatározott értékeit adjuk meg, akkor a tervezés, az Isteninek számító arányok alapján fog alakulni. Vagyis, szimmetrikus módon fog vigyázni, a lehetséges esztétikai egyensúlyra. Gondosan vigyázva a szimmetria és az aszimmetria közötti egyensúlyra. Nézzük most a Fibonacci számsor elejét, a teljesség igénye nélkül, mert elvileg, a végtelenségig fokozható.
Fibonacci féle számképzés:
0+1=1, 1+1=2, 2+1=3, 3+2=5, 5+3=8, 8+5=13, 13+8=21, 21+13=34, 34+21=55, Stb.
Fibonacci féle számsor:
0,1,1,2,3,5,8,13,21,34,55,89,144,233,377,610,987,1597,2684,4181,6765,10946,Stb.
A Fibonacci számsor azért illeszkedik olyan tökéletesen az aránymetszés elvéhez, mert ha a számsor bármelyik elemét elosztjuk az utána következő számmal, akkor jó közelítéssel, 0,618-at kapunk eredményül. Ami az aránymetszés arányszámát képező 1,618 fordított, azaz reciprok értéke. Ezért a Fibonacci féle arányszámot, a 0,618-at, a kis görög fi betűvel szokták jelezni. Ahol, ȹ = 0,618
Így a Fibonacci féle számsorban minden egyes szám, az előtte lévő két szám összege, illetve az utána következő szám aránymetszete. Ha tehát, elosztjuk a számsor bármelyik elemét 0,618-al, akkor jó közelítéssel, az előtte való számot kapjuk eredményül. Ha pedig, megszorozzuk 1,618-al, akkor szintén jó közelítéssel, az utána következő szám lesz az eredmény. Így az egyensúlyt biztosítani képes, majdnem tökéletes harmónia, matematikai szinten is, már-már igazolást nyerhet.
Ahhoz, hogy a Fibonacci féle számsor leírható legyen, a számsort indító nulla után az egyesnek, kétszer kell szerepelnie. Számomra ez azt jelenti, hogy a Fibonacci számsor, egy kezdődő mágneses hullám rezgésének az eseményét, és annak térbeli terjedését írja le. Ami az állandó energiahatás miatt, harmonikusnak mondható, és a 137,5 fokos arányos hajlási szögnek köszönhetően, spirális jelleget ölt terjedése közben. Ennél fogva, bár kétdimenziós ábrában van leírva, de valójában, a harmadik dimenzióban is aktív. Mert három lépésből álló 137,5 fokos eleme, már eleve túlmutat a kör 360 fokos sík kétdimenziós kerületén. Mert 3*137.5 fok = 412,5 fok. Ahhoz, hogy megvalósulhasson, ki kell lépnie a kétdimenziós kör 360 fokos kereteiből. Ami már, csak a harmadik dimenzió igénybevételével oldható meg.
Szerintem, az Univerzum mágneses alaphalmazát, az oszthatatlan alaptömegek teljes közege alkotja. Amely oszthatatlan alaptömegek, állandóan rezegnek, mert az egyensúlyi helyzetüket folyamatosan keresik. Vagyis együtt, egy állandóan rezgésben lévő, mátrix alapú mágneses alapteret biztosítanak. Ezeket az oszthatatlan alaptömegeket én, jobb értelmezés híján, egyszerűen csak pontoknak nevezem.
Egy mágneses hullám alaprezgését, egy oszthatatlan alaptömeg kezdeményezi energia hatására úgy, hogy a sajátrezgése az energia hatása alatt, mindig nagyobb erőimpulzussal fog rendelkezni. Így a rezgése közben, folyamatosan jelenik meg egy másik ugyanolyan adottságú oszthatatlan alaptömeg felületén ahhoz, hogy a mágneses hullám kialakítható legyen. Matematikai szinten, minden oszthatatlan alaptömeg, egy darab egyesnek feleltethető meg. Ezért, legalább kétszer kell szerepelnie egy meghatározott számsorban kifejezett egyesnek ahhoz, hogy a hullám rezgésterjedésének a matematikai rendje továbbírható legyen. Épp úgy, mint a Fibonacci féle számsorban.
Mert szerintem, az oszthatatlan pontnak, saját egységnyi kiterjedése van. Ami azt jelenti, hogy a háromdimenziós rendszerek alapját képezi az oszthatatlan pont. Ő maga az egységnyi alapdimenzió. Azaz egységnyi alapkiterjedés. Az, csak egy dolog, hogy mi, mint relatív tudatú értelmes emberek, a jobb megérthetőség miatt, az objektívnek értelmezett összetett szerkezetű elektromos anyagi valóságunk részelemeit egy, kettő, és háromdimenziósként értelmezzük. Kényünkre, kedvünkre. A könnyebb logikus geometriai átláthatóság és megérthetőség kedvéért.
A geometriában, a pontnak nincsen kiterjedése. Mégis, a pont egymás után értelmezett egydimenziós kiterjedése, vonalat alkot. Így a dimenzió nélküli pont, a vonalban nyer kiterjedést. Hogyan? Ki tudja? Majd az egydimenziós vonalak kétdimenziós kiterjedéséből értelmezzük, a területtel rendelkező síkokat. Végül, a kétdimenziós síkok kiterjedéséből keletkeznek a háromdimenziós térfogattal bíró testek. De, már az egydimenziós vonal is leképzelhetetlen, a pont alapdimenziós egységnyi kiterjedése nélkül. Ez a kiterjedés nélküli pont, egy óriási ellentmondás a geometriában.
Mert, lássuk be végre, hogy ha a geometria alapját a pont képezi, akkor annak is kell egységnyi kiterjedéssel rendelkeznie. Mivel, csak az egységnyi kiterjedéssel rendelkező pontok képesek arra, hogy egydimenziós vonallá fejlődjenek a kétdimenziós síkon. Ami azt jelenti, hogy az egydimenziós kiterjedésű vonal, teljesen elképzelhetetlen a kétdimenziós kiterjedésű sík létezése nélkül. Amely síkra ráhúzzuk a vonalat.
De ugyanilyen módon, a kétdimenziós kiterjedéssel jellemezhető sík, csak valamilyen háromdimenziós kiterjedésének a létező eleme lehet. Önmagában a kétdimenziós sík, elvileg elképzelhető ugyan, de a valóságban, egyáltalán nem létezhet. Mert a kétdimenziós síkok, a háromdimenziós térfogat elemei, összetevői. Vagyis, a háromdimenziós térfogat logikai úton értelmezett komponensei csupán. Ahogy a vonal, nem képzelhető el a síkok nélkül, úgy a síkok is értelmüket veszítik a térfogat hiányában. Pusztán elvi síkon beszélhetünk róluk, mint a három-dimenzió alkotóelemeiről.
De, ha a matematika és a geometria feladata éppen az, hogy a valóságot képezzék le számunkra, minél precízebb módon, akkor az egy és kétdimenziós elveknél, meg kell magyarázni azt, hogy azok, önmagukban nem létezhetnek. Csupán a háromdimenziós térfogatból kiragadott elvi összetevők azok. Akár a kétdimenziós sík, vagy az egydimenziós vonal. Mert mindkettő létezését, az alapdimenziót biztosító pont alapkiterjedése biztosítja. Mégpedig, a háromdimenziós térfogatban.
Vagyis, nem a vonalakból és a síkokból építjük fel a háromdimenziós rendszereket. Hanem éppen fordítva, a háromdimenziós rendszer ad lehetőséget számunkra ahhoz, hogy elvi szinten beszélhessünk a síkokról és a vonalakról. Mint geometriai alakzatokról. De azok, a háromdimenziós logika nélkül, még csak nem is ábrázolhatók. Mert csak, mint a háromdimenziós rendszer elemei jeleníthetők meg.
Így az aránymetszés vagy a Fibonacci spirál, háromdimenziós valóságot képez le. Akkor is, ha mi csupán kétdimenziós alakban tudjuk ábrázolni. Síkban. Az egydimenziós vonalak segítségével. Amit az alapdimenziót képviselő pontok alkotnak. Mert a dimenzió ebben az esetben, kiterjedést jelent. A pont pedig, alapkiterjedést. Vagyis, alapdimenziót képvisel.
Ráadásul, a Fibonacci féle számsor nullával kezdődik. Vagyis, a relatív nemlétezés matematikai elemével. De, ha az abszolút létezésből indulunk ki, ahol minden alapdimenzióval rendelkező oszthatatlan pont, egy darab egyesnek feleltethető meg, akkor a nullára nincs is szükség. Mert az abszolút létezésben a nemlétezés, egyszerűen nem lehetséges. Mert az abszolút létezés minden egyes eleme, egy darab oszthatatlan pont. Mint létező alapkiterjedés.
Ebben, és ebből a mágneses alaphalmazból alakultak ki, az összetett szerkezetű, elektromos tulajdonságokkal rendelkező anyagi megnyilvánulások. Ezért, az ő összetett szerkezeteiket is, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körülöleli őket. Mert az oszthatatlan alaptömegeket képviselő pontok, több tízezred részei lehetnek csupán, a számunkra olyan parányi elektronoknak.
De az indukció jelensége, egyértelműen utal arra, hogy az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokkal szemben, kell lennie egy oszthatatlan pontok alapkiterjedéseiből álló mágneses alaphalmaznak is. Amelynek a kényszerű rezgésein alapuló mágneses hullámai irányítják az anyagi világunk elektromos tulajdonságait. Így minden anyagi megnyilvánulás, mint kozmikus szintű másodrezgés létezhet csak. Mert, minden anyagi megnyilvánulás rezgésnek minősül. Ezt állítja ma a fizika tudománya.
Ez az anyagi szintű másodrezgés, mindig arányosságot mutat, mert a mágneses alaphalmazban kialakult kozmikus szintű alaprezgések mágneses hullámain alapszik, a mozgásukat biztosítani képes másodrezgésük.
Matécz Zoltán
2019.07.06.
