Kvantum korreláció.
Einstein óta eredeztethető modern fizika kvantummechanika ága, arról számolt be, hogy az általuk vizsgált részecske-párok, akármilyen távol kerülnek is egymástól, mozgási kényszerben vannak egymáshoz képest. Vagyis, a sorsuk összefonódik. Ami azt jelenti, hogyha egy részecskepár elemei közül az egyik jobbra forog, míg a másik ballra, akkor ezt a tulajdonságukat akkor is megtartják, ha igen távol kerülnek egymástól.
A kvantuminformatika eredményeként, a kvantum összefonódás jelensége ismeretes. De, hogyan lehetséges ez, ha a távolba hatás kényszerét, a mágneses hullámokban terjedő energia reálértéke biztosítja. Mert a fénysebesség által biztosított távolságon és időn túl is, érzékelik egymást az adott részecskepárok. Ezért feltételezi a tudomány ma azt, hogy létezhet a fény sebességénél jóval nagyobb sebességérték is.
Kérdés az, hogy van-e szükség arra, hogy nagyobb sebességértéket keressünk, a mágneses hullámokban terjedő energia reálértékénél? Tulajdonképpen arra gondolok, hogy a tudomány ma még, kétféle statikai szinten meghatározható hullámfajtáról beszél. Álló és haladó hullámtípusokat határoz meg. De, az én véleményem szerint, haladó hullám nem létezik. Mert a hullámokban, nem maga a hullám halad, hanem az energia hatása. Ennél fogva, haladó hullám kifejezés, nagyon zavaró.
Ha egy anyagi testen belül alakul ki hullám, azt állóhullámként értelmezik. Mert nem hagyja el a test térfogatát, hanem a határfelületről visszaverődve, interferenciába kerül az alaphullámmal. Vagyis rezonálja, erősíti vagy gyengíti az alaphullámot. Amelyik hullámok pedig, a testek térfogatától függetlenül, a térben terjesztik az energia hatását, azokat pedig, haladó hullámoknak tekintik.
De tulajdonképpen, minden hullám állónak tekinthető, mert benne a mágneses hullám energiája terjed. Abban halad az energia hatása, amely változást okoz az elektromos anyagi részhalmazok megnyilvánulásaiban. A kozmikus szintű mágneses hullámok, abban különböznek, hogy azok, egy végtelenített tórusz alakzatot képeznek. Végtelenek, mint a kör kerülete. Abban állóhullámok. Így a bennük kialakult információ és energia állandó. Egy kozmikus szintű körgyűrűt alkotva, állandó hatást gyakorolnak, az általuk érintett elektromos anyagi részhalmazokra.
Na, már most, az én véleményem szerint, ha két részecske, egy konkrét részecskepárt alkotva, összefonódott jelleget mutat, az éppen arra utal, hogy azonos szintű kozmikus mágneses hullám információs értéke határozza meg a mozgásukat. Egymástól eltávolítva őket, akármilyen messzire is az Univerzum mágneses terében, továbbra is összefonódott formában fognak mozogni, mert továbbra is ugyanannak a kozmikus szintű állóhullámnak az informatív értéke fogja meghatározni a mozgási feltételeiket.
Ilyen értelemben véve, nem szükséges az, hogy a fény sebességénél nagyobb sebességértékeket keressünk. Mert a kozmikus tudatosság alapján, ugyanaz a mágneses alapú kozmikus információ uralja az egymástól távol álló részecskék mozgásformáit, mintha egymás mellett lennének azok.
Az a tény pedig, hogy a kozmikus szintű mágneses állóhullámok, a tórusz alakú mágneses tér körgyűrűit alkotva, információs rendszert tartanak fenn, mivel a hullámhosszuknak informatív értékei vannak, ezért egyfajta kozmikus szintű tudatosságot biztosítanak, az Univerzum állandóságát meghatározó mágneses térben.
Ezt a kozmikus szintű tudatosságot nevezik a vallásos emberek Istennek. A minden elektromos anyagi részhalmaz eseményszintű létezéséről tudónak, és a minden elektromos anyagi részhalmaz eseményszintű létezésére ható képességnek. Vagyis röviden, a mindentudó és a mindenható képességet valósítja meg, az Univerzum mágneses alapú kozmikus öntudata.
Mivel szerintem, az elektromos anyagi létezés, a mágneses térben valósult meg, ezért a mágneses tér, teljesen áthat minden anyagi megnyilvánulást. Ez az emberre vetítve azt jelenti, hogy a lélek által, minden embert Isten élteti. Meditatív elmeállapotban, ezt a kozmikus szintű tudatosságot tapasztalhatjuk meg. Amikor a szellemi gondolatainkat kiiktatva, a saját lelki jelenlétünkre vagyunk tudatosak. Így Istent, mindenki sajátságos módon ismerheti meg. De Isten ismerete, mindig a saját tökéletesebb önismeretünk lehetőségéhez vezet.
Mert a lelki jelenlét meditatív elmeállapotában, a szellemi szintű relatív korlátozottságunk nélkül, abszolút módon láthatjuk a valóságot. Vagy annak, legalább egy bizonyos részét. Ezért az ember, bármire képes, amit meditatív elmeállapotban megértett. Mert a már megértett kozmikus információkat, szellemi szinten is ki tudja végre fejezni. Vagyis, az irracionálisnak minősülő meditatív információk, racionális szintű szellemi értelmet nyerhetnek a hétköznapi valóságunkban.
Amikor pedig, a hitünk alapján, olyan valóságot képzelünk el magunknak, amelyiknek az eseményszerűségeit szeretnénk megtapasztalni, akkor éppen a tőlünk távol lévő részecskéket hozzuk azonos mágneses hullámhosszra. Mégpedig, az EEG, agyi mágneses hullámainknak köszönhetően. Így a távolban lévő részecskéket arra késztetjük, hogy összefonódjanak a mi személyes akaratunkkal. Majd korrelációba kerülve velünk, egyre közelebb kerülhetnek hozzánk, és a kívánt valóság megtapasztalásának a lehetőségét produkálhatják számunkra, esemény szinten. Ilyen módon, arra késztetjük őket, hogy a vágyainkat megvalósítsák számunkra.
Mert, ahogy a részecskepárok eltávolodhatnak egymástól, és megtarthatják a mágneses térben összefonódott jellegüket, úgy fordított módon, egymás mellé is szervezhetők azok. Ez csupán, olyan szellemi szintű agyi információ kérdése, amelyikhez lelki érzéseken alapuló mentális erőhatások energiáit is biztosítottuk. Ilyen módon, nem csupán részecskepárokat manipulálhatunk mentális módon, hanem részecske halmazokat is. Amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a lelki vágyunk alapján kívánt valóságot, megnyilvánítsák számunkra.
Így a kvantumkorreláció jelensége, sokkal több lehetőséget biztosít számunkra, mint amit elsőre képzeltek róla a tudósaink. Hiszen minden elektromos anyagi megnyilvánulás, éppen a kvantális szintű apró részecskékből nyilvánult meg. Kivétel nélkül. Esemény szinten megnyilvánulva, összefonódtak azok. Az elménkben kialakítható EEG agyi mágneses hullámainkkal pedig, éppen ezt a kvantális szintű valóságot manipulálhatjuk. A tudatos teremtés lehetőségét gyakorolva.
Így a kvantum szintű összefonódás lehetősége biztosítja a teremtés jelenségét, az összetett elektromos anyagi szerkezetek megnyilvánulásait. Mert minden ilyen kvantum alapú részecske, annak a kozmikus szintű mágneses információnak engedelmeskedik, amelyik mentén éppen rezeg. Mert a mágneses hullám frekvenciája által közvetített energia, akkor fog rá hatást gyakorolni, amikor az információs szintű korrelációjuk kialakul. Összefonódva pedig, megnyilvánulhatnak az összetett szerkezetű anyagi valóságunk elektromossá vált részeseményeiként.
Így a kvantum-összefonódás lehetőségének a tudományos szintű megismerése, magyarázatot adhat a tudatos teremtésre. Amit vagy Isten, az Univerzum abszolút értékű öntudata hajt végre, vagy pedig, a lélek által bennünket éltető Isteni minőségünk kezdeményezhet.
Matécz Zoltán
2019.12.17.
