Kontroll illúzió.
Sorsunk eseményeinek történései, olykor reális módon kiszámítható variációk szerint valósulnak meg. Így a szellemi szinten művelt emberek, vagy józan paraszti ésszel megáldottak általában véve, olyan mentális önkontrollal irányítják az elméjükben az életük sorsszerű menetét, hogy abban, a reális elvárásaik valósuljanak meg.
Mindenki más, a szellemi szintű önkontroll illúziójában élve, vallásos eredetű babonás tévhitekre alapozza az életét. Így a megtapasztalható szerencse vagy szerencsétlenség, valós vagy vélt okokra vezethető vissza. Attól függően, hogy racionális vagy irracionális minősítésű, kauzális okokra vezethető vissza a mentális értelmezésük. Így a pszichológia tanítása alapján, a kontroll illúzió, a vallásos alapon nyugvó babonás tévhiteinket jelenti. Amelyekkel illuzórikus módon, csupán becsapjuk önmagunkat.
Mivel azonban, a vallás és a hozzá csatolt babonák, a mai napig is működnek az életünkben, így a pszichológia tudománya szerintem, csupán elbagatellizálja a jelenséget. Ráadásul, jó néhány babonának, köze sincs a vallásokhoz. Nézzünk egy egyszerű példát a fekete macskáról, amelyik áthalad előttünk az úton. Mert a mentális önkontroll illúziójában élő babonás ember értelmezése alapján, valamilyen szerencsétlenséget jelképez. Amit nem lehet elkerülni akkor, ha elsőnek keresztezi valaki a macska útvonalát.
A megtörtént bajt a pszichológia úgy értelmezi, hogy azért valósult meg, mert hitt benne a babonás ember. Vagyis, az életében jelentkező problémáját, a babonás eredetű tévhitének köszönheti. Ennél fogva, ha a hitével ellentétes módon, mégis keresztezi a fekete macska útvonalát, akkor magára vessen, ha baj éri. Mert a megvalósuló baj elvi lehetőségét, mentális módon kapcsolta össze, a fekete macska észlelt viselkedésével.
Tapasztalatból tudjuk, hogy az elménk természetes módon úgy működik, hogy a benne tudatosodó szellemi gondolatok, lelki érzéseket váltanak ki. Valamint, az elménkben tudatosodó lelki érzéseink, a szellemi gondolatainkkal fejezhetők ki értelmes módon. Vagyis, a gondolataink érzéseket működtetnek, míg az érzéseink gondolatokat az elménkben.
Tehát, ebben az esetben, egy pszichológiai szinten művelt értelmes ember, látszólag könnyen elkerülheti az élete katasztrófáit, ha a fekete macska útvonalát, nem köti össze semmiféle szerencsétlenség elvi lehetőségével. Tudományos értelmezés szerint, ilyen egyszerű a dolog. Vagyis, ha a fekete macska útvonaláról szerzett szellemi szintű információt, nem csatoljuk össze a szerencsétlenség szellemi szintű információjával az elménkben, abban az esetben, nem lesz kellemetlen számunkra a gondolat, és akkor, nem alakul ki bennünk negatív lelki érzés, amely megteremthetné számunkra a szerencsétlen valóságot.
Mert, minden a fejben dől el. Ha tehát, egy szellemi szintű kellemetlen információhoz, negatív polaritással biztosítunk lelki érzéseket az elménkben, akkor az általuk megtapasztalható sorsszerű események megvalósulásának a valószínűségét, valamilyen szerencsétlenségnek fogjuk értelmezni. Röviden, a negatív lelki érzések, bajt okoznak számunkra. Ezt elkerülhetjük, ha a fekete macska útvonalát, akkor sem értékeljük kellemetlennek, ha keresztezi az a mi utunkat. Ha ugyanis, nem tulajdonítunk jelentőséget ennek a szellemi szintű információnak, akkor nem alakul ki bennünk kellemetlen mentális elmeállapot, ami negatív polaritást biztosíthatna, a valóságunkat formálni képes lelki érzéseinknek.
Vagyis, ha lelki szinten közömbösek maradunk a fekete macska útvonaláról szerzett szellemi szintű információval szemben, mert felvilágosultak vagyunk, akkor elmarad a megtapasztalható szerencsétlenségre hatást gyakorolni képes negatív lelki érzéseink aktivitása is. Vagyis, a felvilágosultnak mondható mentális közönyünk, nem hozza viszonyba az elménkben, a fekete macska útvonaláról szerzett szellemi szintű információnkat, a szerencsétlenség elvi lehetőségével. Így lelki aktivitás sem történik. Következésképpen, a szerencsétlenség elmarad.
Tulajdonképpen a babona, egyidős az emberiség tudatosságával. A természet jelenségeit figyelő ember, tudományos értékű racionális magyarázatot próbál szerezni a jelenségekre. Amely értelmezések, feleslegessé teszik, a régi babonás félelmeinken alapuló tévhiteinket. De a társadalmi fejlődés során, mindig új, modernebb babonák születnek. Amelyek „jogszerűsége”, visszarendezi a régi babonáink létezési jogosultságát is. Ezért, ma az emberek óriási százaléka, akkor is babonás valamilyen mértékben, ha amúgy, a korunk szellemi szintjének megfelelően, felvilágosultnak mondhatják magukat.
Így a babonáink valóságszerű létezési jogosultsága, éppen arra utal, hogy a tudomány, még mindig nem talált mindenre, ésszerű módon elfogadható magyarázatot. Vagyis, a babonáink alapvető létezésének az okát, még nem fedezték fel. Ami, éppen az emberi fejekben rejlik. Akármilyen racionális szintű értelmet hordozzanak is azok a fejek. Mert a szellemi szintű műveltség sem mentesít senkit a babonáktól. Különben a babonák, már régen elhaltak volna a tudomány oltárán. De az a tény, hogy új, modern babonák születhetnek, éppen arra utal, hogy túl nagy még a tudományos értékű hiányosság, ezen a téren is.
Az a széleskörűen elfogadott mondás pedig, hogy „Mindenki a saját sorsának a kovácsa.”, éppen arra utal, hogy a sorsunk megtapasztalható részeseményei, nem lehetnek függetlenek, a mi személyesen formált szabad akaratunktól. De, mik azok, amiket mi szabad akarattal formálhatunk az elménkben? Azok bizony nem mások, mint a mi személyes hiteink. De mi a hit?
Minden vallásos és ezoterikus tanítás azt hirdeti, hogy mindig a hitünk valósul meg az életünkben. A hit mibenléte azonban, nincsen megfelelő módon maghatározva. Sem a vallásokban, sem pedig, a tudomány által. Annak ellenére, hogy a tudomány pszichológia ágazata, éppen az emberi elméről, a pszichéről, és annak mentális lehetőségeiről tárgyal.
Az én véleményem szerint, a pszichénket képviselő elménk, alapvetően két mentális tényezőnkre tudatos. Mégpedig a szellemi gondolatainkra, és a lelki érzéseinkre. A kettő között alapvető azonosság és különbség az, hogy bár mindkét adottságunk értelmet sugároz, de a szellemi gondolatainknak, csak informatív értékei vannak. Ezért tudunk velük mentális formációkat, valóságos elképzeléseket kialakítani az elménkben.
Az érzéseink pedig, a lelkünkből, az életünk energiájából származtatható életerő impulzusok. Vagyis, mentális módon irányítható erőhatások. Mentális munkavégző képességek. Amelyek alkalmasak arra, hogy az életünk körülményeit és eseményeit megvalósítsák számunkra. Vagyis, a valóságunk formálására alkalmas olyan mentális erőhatások, amelyeknek a rezgési szintje attól függ, hogy milyen minőségű szellemi gondolatok irányítják őket az elménkben.
Így a kellemetlen szellemi gondolataink, alacsony rezgési szinten vagyis, negatív polaritással hozzák működésbe, a teremtésre alkalmas lelki érzéseiket. Míg a kellemes szellemi gondolataink, magasabb rezgésszámú, úgymond pozitívabb polaritással aktivizálják a lelki érzéseinket. Ilyen módon, a lelki érzéseink, negatív polaritást nyerve ártanak nekünk, míg pozitív polaritással hasznosak lesznek számunkra.
Ezért, az elménk felett uralt mentális kontrolunk illuzórikus jellege, éppen azt jelenti, hogy a kellemetlen szellemi gondolatainkra támaszkodva, akaratunk ellenére is, ártunk önmagunknak. Mert tévesen, csupán azt hisszük, hogy uraljuk az események megvalósulási lehetőségeit. Mivel számunkra ártalmas módon, negatív lelki érzéseket aktivizálunk az elménkben. Valós és hasznos mentális elmekontrollt, csak az jelenthet számunkra, ha a tudatosan formált kellemes szellemi gondolatok hatására, pozitív lelki érzésekkel éljük az életünket.
Ha tehát, egy fekete macskát látva, át szeretnénk haladni az általa keresztezett útvonalon, akkor azt bátran megtehetjük, amíg nem kellemetlen számunkra, ez a szellemi szintű mentális információ. Amíg közömbös számunkra a macska jelenléte vagy útvonala, addig nem árthat nekünk. Mert lelki érzéseket nem aktivizálhat az elménkben. Vagyis, amíg nem kötjük mentális módon a szerencsétlenséghez, a fekete macska haladásának az eseményszerűségét, a mi várhatóan megtapasztalható sorsunkhoz.
Oly annyira, hogyha éppen ellentétes módon, a szerencséhez csatoljuk a fekete macska haladását keresztező tervünket, akkor kizárólag pozitív lelki érzések aktivizálódását tesszük lehetővé az elménkben. Mert a szellemi gondolatunk, kellemes maradt. Ilyen módon pedig, csak pozitív lelki érzések aktivitását teszi lehetővé számunkra az elménkben. Vagyis, a számunkra hasznos lelki érzéseink fogják alakítani, a megtapasztalható sorsunkat. Ami a saját életkörülményeiket és életeseményeinket jelenti együttesen.
A tudomány szerintem tehát, ott ejtett alapvető hibát, hogy a szellemi gondolatainkat és a lelki érzéseinket együttesen, az elménk mentális funkcióiként kezeli. Mint pszichikus jelenségeknek értelmezi. Pedig, szerintem az elménk, csak tudatos erre a két alapvető adottságunkra. Oly annyira, hogy éppen az elménkben megvalósult tudatosodásuk által válnak mentális módon irányítható tényezőkké.
Sőt, mi több, éppen az a mi elménk mentális feladata, hogy ezt a kétféle adottságunkat, egy közös egységgé alakítsa. Mégpedig hitté. Vagyis, szellemi szinten irányított lelki érzésekké. Amit a jól mérhető EEG agyi mágneses hullámaink valósítanak meg. Éppen azért, hogy a valóságunkat, a saját akaratunk szerint tudjuk alakítani. De azt, számunkra hasznos módon, csak a kellemes szellemi gondolatokra aktív pozitív lelki érzéseinkkel tehetjük meg.
Ezt a mentális lehetőséget, látens módon, eddig is ismerte az emberiség. Éppen ez a rejtett ismertség adott lehetőséget, a mindenkori vallásoknak és a babonáknak. De a pszichológia tudománya is foglalkozott már vele. Mégpedig, a szuggesztió jelenségét értelmezve. Ahol a szuggesztív hatások, pozitív és negatív formában is alakíthatják az életeseményeinket. Mert a szuggesztív jellegű szellemi gondolataink, lelki érzéseket aktivizáltak az elménkben. Mégpedig, éppen a minőségük szerinti rezgési szinten.
Vagyis, a kellemetlen szellemi gondolataink, alacsony rezgési szinten, míg a kellemesek, magasabb rezgési tartományban hozzák működésbe, a valóságunk formálására, alakítására, teremtésére alkalmas lelki érzéseinket.
Tévesnek mondható elmekontroll illúzióban él tehát, minden ember, amikor nem a pozitív lelki érzéseit követi a szellemi gondolataival. Mert nem a pozitív lelki érzései alapján sugallt valóság megtapasztalására irányulnak a szellemi gondolatai. Vagyis, a pozitív lelki érzéseink, nem lehetnek szinkronban a szellemi gondolatainkkal mindaddig, amíg nem kellemesek azok. Ilyen módon, becsapjuk magunkat. Vagyis, az elménk feletti mentális kontrollt képviselő tudatos ellenőrzési képességünk, tévesnek bizonyul.
Mert a valóságunk, csak akkor alakulhat a mi elménkben kontrollált módon, ha a kellemes szellemi gondolatainkkal, pozitív lelki érzéseket hozunk működésbe. Mert a pozitív lelki érzéseink konstruktív, azaz építő jellegű munkavégző hatása, megteremti számunkra azt a hasznos valóságot, amire a lelki érzéseink irányultak. Mivel, a teremtést jelentő megvalósulás érdekében, a kellemes szellemi gondolataink és a pozitív lelki érzéseink, egy általunk mentális módon kontrollált közös akaraton vannak. A pozitív hiteinkbe ágyazódva.
Sajnos, fordítva is működik a dolog. Ha a kellemetlen szellemi gondolataink hatására, negatív polaritással aktivizálunk lelki érzéseket, az is az elménk által kontrollált mentális folyamatnak minősül. De abban az esetben, a negatív lelki érzéseink, éppen bennünk és ellenünk fognak munkálkodni destruktív azaz, ártó jelleggel. Mert, az alacsony rezgésszámú negatív lelki érzéseink, csak destruktív módon rombolásra, pusztításra, kártevésre alkalmasak bennünk és az életünk részeseményeiben.
Ahogy a negatív lelki érzéseink nyugtalanná, ingerültté, feldúlttá, zaklatottá, feszültté, idegessé, dühöngővé tesznek bennünket, az elménk jelen pillanatában, úgy az emlékeink közé eltárolódva, tovább munkálkodnak azok a memóriánkban. Mégpedig olyan módon, hogy már nem is vagyunk azokra tudatosak az elménk jelen pillanatában. Ettől olyan veszélyesek számunkra.
Amikor pedig, az elménkben nincsenek szinkronban a lelki érzéseink a szellemi gondolatainkkal, akkor valósul meg a kontroll illúziónk. Sajnos, ez alapján éljük tévesen, az életünk nagy részét. Mert helytelenül azt hisszük, hogy kellemes szellemi gondolatokkal negatív lelki érzéseket, vagy kellemetlen szellemi gondolatokkal, pozitív lelki érzéseket aktivizálhatunk az elménkben. Vagyis, viccből dühöngünk, vagy túl komolyan próbálunk örülni a dolgoknak és eseményeknek. Mert ez lett a követendő divat. Ezt teszik mások, és olyan jópofának tűnik. Nem vesszük komolyan a lelki érzéseinket. Mert nem tudjuk azt, hogy az elménk működését, hogyan kontrollálhatjuk.
Az elménk természetes kontrollja tehát, csak akkor valósulhat meg, ha a kellemes szellemi gondolataink hatására, tudatosan pozitív lelki érzéseket aktivizálunk. Vagy, ha a pozitív lelki érzéseinket, tudatosan kellemes szellemi gondolatokkal fejezzük ki. Másképpen fogalmazva, amíg szeretetben járunk. Mert a kellemes szellemi gondolataink és a pozitív lelki érzéseink szinkronja az elménkben, mindig a szeretetet valósítja meg az életünkben.
Az energia, egy és oszthatatlan. Mert az energia megmaradási törvénye alapján, sem teremteni, sem pedig, elpusztítani nem lehet azt. Mert, mindig új, és megint újabb megnyilvánulási formát ölt, a hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegek aktivizálásával. A lélek pedig, az életünk energiája. Vagyis, Isten él rajtunk keresztül, az Univerzum végtelen energiája. Energiaként viszont, életerő impulzusokat biztosít számunkra, a lelki érzéseinken keresztül. A valóságunk formálására alkalmas életerő impulzusokat.
Éppen azt kell megtanulnunk végre, hogy milyen módon kontrollálhatjuk az elménkben, a teremtésre méltó pozitív lelki érzéseink aktivizálásainak a lehetőségeit. Mert Isten, a Genezis időszakában, befejezte az anyagi világ teremtését. Mivel, mindent megteremtett ahhoz, hogy az Istent ismerő és szerető emberek, boldogan élhessenek szeretetben, az anyagi világunkban. Azóta pedig, éppen rajtunk keresztül alakítja, formálja, teremti tovább a valóságunkat számunkra, a mi hiteinkben kódolt szabad akarataink alapján.
Ilyen értelemben véve, Isten mindent megteremt számunkra, amire a lelki érzéseink alapján vágyunk, ha azokat a vágyainkat, kellemes szellemi gondolatainkkal tudjuk kifejezésre juttatni értelmes módon. Minden más esetben, ártunk magunknak, mert nincs kialakult mentális kontroll, a szellemi gondolataink és a teremtésre méltó pozitív lelki érzéseink között. Vagyis, amilyen mértékben eltérünk a szeretet pozitív rezgéseitől az elménkben, olyan mértékben fogjuk elszenvedni azt a valóságot, amit az elménk eltorzult kontroll illúziójában alakítunk ki magunknak.
Ilyen módon, továbbra is igaz a mondás, hogy minden a fejünkben dől el. Ilyen értelemben véve pedig, mindenki a saját sorsáért felelős. Mert a szeretet kellemes szellemi gondolataira, és a szeretet pozitív lelki érzéseire támaszkodva, olyan valóság tapasztalható meg, amiért érdemes élni. Mivel a szeretet kellemes szellemi gondolataival, és a szeretet pozitív lelki érzéseivel, mindig a konstruktív teremtés, számunkra hasznos állapotában élhetünk.
Minél többen élünk, ilyen irányú mentális kontrollal, annál jobban erősödhet a szeretet az anyagi világunkban. Mindenki életét megszépítve. Ahogy a szeretet meghitté, áldottá képes tenni az életünket, a nagy ünnepeink alkalmával, úgy az életünk minden pillanatában, áldásosak lehetünk szeretetben járva. Mert, csak azt kell megtanulnunk, hogy a hétköznapi életünket is, mentális kontroll alapján kell élnünk. Mindig kellemes szellemi gondolatokkal tudatosan, és pozitív lelki érzéseket aktivizálva az elménkben.
De, hogyan lehet ezt végrehajtani a mindennapi életünk gyakorlatában? Tulajdonképpen, nagyon egyszerű. Áldást kell osztani ott is, ahol eddig átkozódtunk. Mert, aki felé morgolódunk, átkozódunk, acsarkodunk, az a kölcsönhatások törvénye alapján, viszonozni fogja azt számunkra. Újabb problémákat okozva számunkra.
Ha pedig, teljesen szokatlan módon, inkább megáldjuk őket, a lelkünk által bennünket éltető Isteni minőségünk nevében, akkor ebben az Isteni áldásunkban megtisztulva, egyre barátságosabban fognak viselkedni velünk szemben. Ilyen módon, szeretetre hangolhatunk másokat is.
Talán, a lehető legjobb módszer arra, hogy mindig szeretetben járjunk, ha a lelkünk által bennünk élő Isten áldását küldjük mindenki számára. Este elalvás előtt és a reggel, közvetlenül a felébredés után. Ilyen módon, jól zárva és jól indítva minden napot. Így, amíg testileg és szellemileg pihenünk, a lélek által bennünk élő Isteni minőségünk áldásával, megtisztulhat mindenki velünk szemben. Ilyen értelemben véve, az új napi imánk így szólhat egyszerűen, tömören és őszintén, pozitív lelki érzésekkel hogy:
„A lelkem által bennem élő Isten áldását küldöm, minden embertársam felé. ÁMEN.”
Ezt gyakorold körülbelül egy hónapig, és azt fogod tapasztalni, hogy a számodra nehéznek mondható kellemetlen emberek, teljesen megenyhülnek veled szemben. A kellemes emberek pedig, még barátságosabbak lesznek veled szemben. Ráadásul, mivel tudatosan megáldod az embereket napi szinten, te magad is fejlődni fogsz szeretetben. Vagyis, a mindenkori tudatossági szinted, éppen az elmédben megvalósult reális önkontroll miatt, jóval magasabb rezgési színvonalon, a végtelen szeretet rezgési szintjére lesz hangolva.
Ilyen módon, Isteni tulajdonságok jelenhetnek meg a viselkedésedben. Mert az abszolút szeretet rezgési szintjén élve, Isten közvetlen módon élhet végre rajtad keresztül. Mert a relatív, azaz a viszonylagos szeretet gyakorlása választ el bennünket Istentől. Hiszen, amíg relatív módon szeretünk, addig mindig lesz olyan tényező az anyagi valóságunkban, amit nem szeretünk. Annak ellenére, hogy azok is, Isten anyagi megnyilvánulásai.
Ezért, az emberiség minden bűne, a szeretetben rejlik. Mégpedig, a relatív minősítésű viszonylagos szeretetben. Az abszolút szeretet pedig, teljesen bűntelen. Ezért alkalmas arra, hogy az Isteni önazonosság tudatosságával éltessen bennünket. Ha az elménk felett gyakorolt mentális kontrollt, mindig a szeretet jegyében valósítjuk meg. Vagyis, ha határozottan odafigyelünk arra, hogy minden életakciónkat, tudatosan a kellemes szellemi gondolatainkra aktivizált, pozitív lelki érzéseinkkel éljük.
Mert a pozitív érzéseink, mindig konstruktív jellegű, teremtésre méltó lelki erőhatásaink. Amivel, Isten is megteremtette az elektromos tulajdonságú anyagi világ valóságát. Benne az értelmes emberi életet. Amelyben, kezdetben Isten és ember együtt élhetett. Majd a szeretet viszonylagossá, relatívvá, egyéni érdekeltségűvé válásával, az ember kirekesztette Istent az életéből.
Vagyis, szerintem téves az a vallásos felfogás, amely szerint, Isten kiűzte az ember a „Paradicsomot” képviselő tudatosságból. Mert éppen ellenkezőleg, az ember tudatossága lett relatív, és ilyen módon, akaratlanul is elfordult az Isteni lehetőségek mentális gyakorlásának a lehetőségétől.
Mert az abszolút szeretet, nem valósulhat meg ott, ahol a szeretet relatív. Ezért, nekünk kell a szeretet tudatosságában megváltoznunk ahhoz, hogy visszanyerjük Isten jelenlétét az életünkben. De ahhoz, az Ő áldása szükséges. Amit az elménk felett gyakorolt önkontrollal, tudatosan megtehetünk napi szinten. Mert, aki napi szinten áldást oszt az embertársai felé, az napi szinten a szeretet áldásaiban fog járni.
Matécz Zoltán
2020.01.09.
