Szellemhangzók.
Amikor az ember kisgyermekként megszületik, csak a magánhangzókkal képes kifejezni magát. Mert a magánhangzók, a lélek hangzói. Azaz, minden embernek veleszületett adottsága. Ezzel szemben a mássalhangzók, éppen a magánhangzókkal együtt kiejthető szellemi hangzók. Vagyis, a kiejtésük során, akkor természetes a hangzásuk, ha a magánhangzókra támaszkodhatnak. Így a kiejtett szavaink, már olyan kifejező erejű fogalmakat takarnak, amelyekben a szellemi szintű mássalhangzóink és a lelki eredetű magánhangzóink harmóniája valósul meg.
Egy, csupán mássalhangzóval leírt szöveg, értelmes módon elolvasható azok számára, akik már jól tudnak olvasni. Mert a szellem hangzói, mindig azt az értelmet sugározzák egymás után leírva, amire éppen irányulnak. Mégpedig, a magánhangzók által sugallt érzelmi tónusok nélkül. De kifejező erőt, csak a magánhangzókkal leírt szöveg képviselhet. Mert dinamikus erőt, csak a lélek hangzói biztosíthatnak egy szöveg számára.
Ezek a lelki erők, a szöveg diktálása vagy felolvasása közben nyernek igazán nyomatékot. Mert a hallható szöveg magánhangzói, dinamikus életerővel töltik fel a szellemi szintű mondanivalót. E miatt, minél ingerültebb módon fejezzük ki magunkat, annál jobban fog hullámzani a hangerősséget biztosító hangfrekvencia. Mert minden mássalhangzóhoz, más magánhangzó tartozik, mint kiejtését segítő hangzó.
A mássalhangzók nyelvtani csoportosítása sokrétű. Ha a hangszálak rezegnek, a kiejtését könnyítő magánhangzója nélkül, akkor zöngésnek nevezik. Ha nem rezegnek közben a hangszálak, akkor zöngétlenek azok. Időtartam szerint rövid és hosszú mássalhangzók vannak. Amelynek a hosszát, mássalhangzó duplázással oldjuk meg. Valamint, vannak egyjegyű, kétjegyű, és háromjegyű mássalhangzóink.
Csakhogy, a mássalhangzó kiejtését könnyítő magánhangzó nélkül kiejtett hangzó szerintem, már nem minősül mássalhangzónak. Hanem, egyedül hangzónak lehet csak nevezni. Mert a mással hangzás lényege éppen az, hogy egy másik magánhangzóval együtt ejtjük ki, amelyik a kiejtését segíti.
De a magánhangzótól elvárható kiejtéskönnyítés, nem önzetlen segítséget jelent a fonetikában, hanem éppen arra utal, hogy az adott mássalhangzó kiejtése számára, az a magánhangzó a legideálisabb. Mert a magányos mássalhangzónak, jellegzetes dinamikai tónust kölcsönöz kiejtés közben. Ami a mássalhangzót kísérő magánhangzó lelki erősségű adottságára utal. Miközben a kiejtést könnyítő magánhangzó, felszínre hozza az adott mássalhangzó szellemi szintű színezetét.
Ezért, amikor a fogalmakat meghatározni képes szavakat összeállítjuk, a szükséges mássalhangzók egymás után történő kimondásával, akkor a mondanivalónk szellemi szintű színezetét határozzuk meg. Miközben a hozzájuk tartozó magánhangzókkal, a mondanivalónk dinamikus csengése valósul meg. Vagyis, a szellemi szintű hullámhossz mellett, a lelki szintű frekvencia is szerepet nyer. Ezért van minden kiejtett szónak, sajátságos ritmusa. E miatt alkalmasak a szavaink arra, hogy versben vagy dalban fejezzék ki, az értelmes szellemi gondolatainkkal, a lelki érzéseinket.
Amikor a kimondott szavaink hangja terjed a levegő közegében, akkor azok, mint hullámok épülnek fel a térben. Sajátságos hullámhosszal és frekvenciával jellemezhető hanghullámokként. Amely hanghullámok hullámhosszaiban, a szellemi szintű aktivitásunk, míg a frekvenciájában, a lelki szintű aktivitásunk jut kifejeződésre.
Így a hanghullámok hullámhosszai határozzák meg a hangszínt. Az azonos frekvenciával működtetett, és így azonos erősségű összetett hangoknak, mint például a zene, különböző hullámhossz szerinti spektrumban elhatárolható színezete van. Ezért tudjuk jól megkülönböztetni, az azonos hangzási erősségű közös dinamizmus mellett is, a hangszerek és az énekesek különböző hullámhosszúságú hangjait.
Az emberi hang lehetőségét, akkor érthetjük meg igazán, ha már az ember mibenléte tisztázott számunkra. Az embert ugyanis, a lélek által, Isteni szintű energia élteti. Az Univerzum kozmikus szintű öntudata. Ezért, az emberi hangban, éppúgy megszólal a bennünket éltető Isteni minőségünk, a magánhangzóinkba rejtett lelki hangjaink révén, mint az emberi mivoltunkat képviselő mássalhangzóink szellemi hangzói. Mert eleve, csak együtt képesek kifejeződésre jutni a beszédünkben.
Számunkra az a természetes, ha a lelki érzéseinket fejezzük ki értelmes módon a szellemi gondolatainkkal. Ezért, a beszédünk által kifejezett hangjaink, már eleve magukban hordozzák, a lelki és szellemi adottságaink elválaszthatatlan viszonyát. Mégpedig az által, hogy a magánhangzóink lelki eredetű ereje, hűen követi a szellemi szintű mássalhangzóink színezetét. De azt tudnunk kell, hogy a kozmikus szintű intelligenciát, a kimondott szavainkon keresztül tudjuk csak kifejezésre juttatni.
Amíg ez a lelki és szellemi szintű természetes szinkronicitás valósul meg a beszédünkben, addig boldogok vagyunk. Mert a lélek vezetésével, annak akarata szerint szólunk. Vagyis, a szellemi gondolataink segítségével, a lelki érzéseinket fejezzük ki. De ez a lelki és szellemi alapviszony, már a kimondható hangjainkban is kódolva van. Mégpedig oly módon, hogy a szellemi szintű mássalhangzóinkat, ki sem tudjuk értelmesen mondani, a lelki eredetű magánhangzóink nélkül.
Mert amikor az ember beszél, általában arról tárgyal, amiben hisz. Vagyis, amit már megértett a valóságból vagy, csak amit képzel arról. Ennél fogva, szinte minden szavunk a valóságról, a természetről, Isten anyagi megnyilvánulásáról szól. Mert a lélek által, mindenki Isten anyagi szintű megnyilvánulása. Akkor is, ha még nem tudatosodott ez a tény az elméjében.
Komoly szellemi szintű intelligenciára van szükség ahhoz, hogy valaki elfogadja önmaga lelkét, Isteni eredetű tényezőnek. De aki megteszi, Istentudatossá válik. Ami azt jelenti, hogy az önbizalma megerősödik. Mivel továbbra is tisztában lesz önmaga emberi képességeivel, amely öntudat, kiegészül az önmaga Isteni képességeivel is.
Tudományos állítások szerint, nem használjuk az elménknek, csak tíz-húsz százalékát. Ennek éppen az, az eredendő oka, hogy az Isteni minőségünk lehetőségeit nem használjuk ki. Mert mentális módon csupán, az életünk során tanult ismereteink racionális keretei közé szorultunk. A racionalitásunk pedig, csak ilyen gyenge lehetőségeket biztosíthat számunkra.
Pedig, a meditáció mentális lehetősége, éppen arra utal, hogy az elménk tudatossága korlátlan módon tágítható. Az elménkben, mindig a lelkünk a tudatos. Azaz, figyel a szellemi szintű lehetőségeinkre. Így, amikor az elménk tudatos, de a racionális ismereteink között nem talál válaszokat a problémáinkra, akkor ez a mentális tehetetlenségünk azt teszi lehetővé, hogy más információs adatbázisból merítsen, megoldást biztosítani képes információkat. Mégpedig, a kozmikus szintű adatbázisból.
Az összetett elektromos anyagi minőségek objektív valóságát, az Univerzum mágneses alaphalmaza működteti, induktív jelleggel. Az a mágneses alapközeg, amelyben a mágneses hullámhossznak köszönhetően, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet az anyagi minőségek elektronjai felé, elmének minősül. Ezért a mágneses alaphalmaz, az Univerzum abszolút Elméjét valósítja meg.
Meditáció alkalmával a lelkünk, éppen annak a kozmikus mágneses vivőhullámnak a hullámhosszára tudatos, amelyiknek a frekvenciáját képviseli. Így annak a kozmikus szintű informatív értékét képes tudatosítani, a relatív emberi elménkben. Ilyen módon, a meditáció mentális lehetősége, alkalmat nyújt nekünk arra, hogy a kozmikus szintű korlátlan adatbázisból, bármilyen információra fogékonyak legyünk, amelyik megoldást jelenthet a problémáinkra.
A kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszai, együttes módon képviselik a tiszta, abszolút Szellemet. Amely szerint, induktív módon működhet az elektromos anyagi világ. Ezért, ennek az abszolút Elmének a kozmikus öntudatát nevezhetjük Istennek. Vagyis, a Szent Szellem birtokosának. Míg a mágneses frekvenciákban, a Szent Lélek jut érvényre. A minden elektromos anyagi létezésről induktív módon tudó, és minden elektromos anyagi létezésre induktív módon ható képességnek. Röviden, Istennek.
Isten tehát, mint az Univerzum kozmikus szintű öntudata, a mágneses hullámokon keresztül irányítja az elektromos anyagi világ objektív valóságát. Amelynek minden lehetséges megnyilvánulása, elektromos tulajdonságú másodrezgésnek minősül. Szekunder másodrezgésnek, amit a mágneses alapú primer alaprezgések tartanak fenn.
Így az abszolút Elme szellemiségének az intelligenciája, az elektromos anyagi világ valóságában nyilvánult meg. Ennek az abszolút Intelligenciának részét képezik, a mi relatív emberi intelligenciáink is. Mert a mi relatív elméink is, a mágneses alaphalmazban megvalósult, sajátságos mágneses adottságok, az agyunk elektromos anyagi keretei között.
Az elménkben tudatosodó szellemi gondolataink tehát, nem tűnnek el akkor sem, ha feledésbe merülnek. Mert az abszolút Elmébe kerülve, sajátságos hullámhosszt képviselnek azok. Míg a hiteink, amelyek már a lelki érzéseinkkel alátámasztott szellemi gondolatainkat képviselik, mint EEG agyi mágneses hullámok, aktívak az abszolút Elmében. Mert mentális erőt képviselnek a lelki érzéseink miatt.
Ezért az emberi hit, mindig a megvalósulása felé fog törekedni. Mert benne a lelki érzéseink, mint mentális módon irányított munkavégző képességek, az abszolút Elmébe kerülve, induktív módon megteremtik a vágyaink megvalósulási feltételeit. Mert, bár gyengécske agyi hullámok azok, de mégis alkalmasak arra, hogy a hasonló hullámhosszúságú, de jóval nagyobb energiájú kozmikus mágneses hullámokat megkeressék, és vágyaink szerinti elektromos események induktív befolyásolására késztessék.
Ilyen módon, a kozmikus szintű Isteni intelligencia, a mi saját szolgálatunkba állítható. Intelligens módon. Ami azt jelenti, hogy mindig a szeretet jegyében. Mert Isten, mindent szeret, ami az ő mágneses intelligenciája által, elektromos anyagi megnyilvánulást nyert az objektív valóságunkban. Ezért, az Ő szeretete abszolút.
E miatt kell nekünk is, az abszolút szeretet elvárásai szerint élnünk. Egyáltalán nem elég tehát az, ha csak a relatív érdekeink szerint szeretünk. Mert abban a szeretetben, csak a mi személyes szellemiségünk intelligenciája valósul meg. Az abszolút szeretetben azonban, Isten kozmikus intelligenciája is érvényre jut az életünk során.
Az intelligencia információit pedig, a szellemiségünk segítségével tudjuk érvényesíteni, az értelmes gondolataik révén. Amelyik szellemiségünk, már a beszédünk alapegységeiben is megjelenik. Mégpedig, a kiejtett mássalhangzóink által. A kimondott szavaink révén pedig, éppen a szellemi szintű alapegységeink mássalhangzóit rendezzük logikai sorba ahhoz, hogy a mondanivalónk intelligenciát tükrözzön. Ezért az intelligens szellemi lehetőségeink, már a mássalhangzóink kiejtésekor megmutatkoznak. A mondatainkba ágyazott szavaink révén pedig, tökéletesen visszatükröződik az intelligenciánk aktuális mértéke.
Matécz Zoltán
2020.02.01.
