Futótűz.
Fogalmi jelentése alapján, olyan gyorsan elharapódzó tűz, a gyenge szárú száraz és alacsony növényzetben, amelyik nagy területen képes hamar megtisztítani, a feleslegessé vált aljnövényzettől a teljes térséget. Haladási irányát, csak az éppen uralkodó szél határozza meg. Így a keményebb, fás szárú növények megmaradnak. Kissé megperzselődnek ugyan, de az elszáradt fű, avar, gaz megszűnik. Csak a gyökereik maradnak meg. Ennél fogva, mivel a nyári szárazság nagyon kedvez a futótüzek kialakulásainak, ezért tilos tüzet rakni ilyenkor a természetben.
„Futótűz” a weboldalam címe is. Mert a célja éppen az, hogy az emberi kultúrát képező tudományos, vallásos, és ezoterikus tanok lényegi értelmét megtartva, olyan új magyarázatokkal színezzem a valóságról alkotott képünket amelyek, mint a futótűz leperzselik, feleslegessé teszik az elavult, „elszáradt” tanításokat. Azok a mentális területek, amit a futótűz című weboldalam meg kíván tisztítani, az olvasóim fejeiben vannak.
Amikor egy kedves olvasóm, megérti az írásaim üzenetét és egyetért velük, akkor azokat, az interneten megosztva az ismerősei számára, egyszerűen továbbadja. Ilyen módon, ez a mentális „tűz”, éppen az olvasóim által terjedhet, futhat. Én, csak „meggyújtottam” azt, mert észrevettem, hogy nagyon „elszáradt”, feleslegessé vált sok részelmélete. Így a hasznos „törzsét” alkotó lényege megmarad ugyan, de az újfajta értelmezések életre kelhetnek a mentális „futótűznek” köszönhetően. Mert hamar leégethetik, felperzselhetik a mentális felesleget.
Minden új elmélet, csak akkor képes mentális futótüzet alkotni, ha az értelmes emberek elfogadják azt. Mert az elfogadás során fog továbbterjedni, mint új ismeret. Aki elfogadja és továbbítja, mentális „szélként”, élteti ezt a futótüzet. Mert azt szeretné, hogy annak mondanivalója, beépüljön az emberi kultúrába. Kitúrva, kiégetve, felperzselve onnan minden régi, elavult, „elszáradt” részelméletet. Mert az egyre realisztikusabb valóságképünk, mindig így alakult ki eddig is, az emberiség történelmében.
Mindig gyúlnak új tüzek. Mindig „fellobbannak” új, radikális részelméletek. De ha, az emberi kultúrába való beilleszkedésüknek nincsen létezési jogosultságuk, akkor rendre elhalnak, elalszanak azok. Mivel az olvasói közösség mentális „szele”, nem korbácsolja fel eléggé. Mert a kultúránk, konzervatív módon vigyáz, a már megszerzett mentális értékeire. Mivel, ha még nem is tökéletes az adott világkép, de valamilyen stabilnak látszó valóságképet mégis biztosít számunkra.
Ezért egy teljesebb világkép lehetséges részelméleteinek, olyan mentális futótüzet kell képeznie, amelyik az eszmei változások ellenére is, egy teljesebb valóságkép kialakulását tehetik számunkra lehetővé. Mert egy tökéletesebbnek látszó valóságkép, mindenképpen alkalmas arra, hogy egy olyan mentális futótüzet alkosson, amelyik radikális módon letarolhatja a kultúránk fejlődésének a konzervatívvá vált elvi akadályait. De csak akkor, ha pótolni képes annak hiányosságait valamint, kiküszöböli a régi világkép hibáit.
Mert a tudomány, Albert Einstein óta, nem sokat változott. Einstein relatív valóságképe, leváltotta Newton abszolút értékeken nyugvó fizikáját. Illetve, nem váltotta le azt valójában, hiszen Newton tanítása képezi ma is a fizika alapjait. Hanem Einstein látszólag, továbbfejlesztette azt. Az Ő sajátságosan radikális elméleteivel. Amelyekben már „minden relatív”.
Majd a belőle kifejlődött kvantumelmélet, végképpen relatívvá tette a fizika tanításait. Mert olyan tudományos részelméletek alkotják, amelyek egymással is összeegyeztethetetlenek néha. De Einstein relativitásról szóló elméletével, mindenképpen szemben állnak. Így a modern fizika, feltételezéseken alapuló relatív jellege abban mutatkozik meg, hogy valószínű módon vagy igazak, vagy nem. De az, már biztos. Erősen megosztva a tudományos élet képviselőit is.
Félreértés ne essék, nem maga a relativitás elmélete a rossz, és nem is a kvantumelmélet. Mert vannak igen jól hasznosítható észrevételeik. De egyik sem teljes elmélet. Amely tökéletlenségük miatt, nem képesek illeszkedni egymáshoz. Viszont, mindkettő rámutat arra, hogy a Newton féle klasszikus fizika, nem képes magyarázatot biztosítani olyan parányi eseményekre, amelyek csupán, a modern fizika precíz mérőeszközeivel válhattak szemlélhetővé.
Abban tökéletesen megegyezhetünk, hogy a fizikát, az anyag ismeri a legjobban. Mert kivétel nélkül, mindig a fizika szabályai szerint működik. Akárhogy értelmezzük is a fizikát. Így szerintem, az objektívnek megismert anyagi világ tárgyai és eseményei, olyan elektromos tulajdonságú rezgési jelenségek, amelyek mágneses alap okokra vezethetők vissza. Így induktív jelleggel alakultak ki és maradhatnak fenn.
Így szerintem, az abszolút Létezést, eleve kétféle valóság építi fel. Az oszthatatlan alaptömegek által biztosított mágneses valóság. Amely az Univerzum szemszögéből tekintve kizárólag belső jellegű, azaz szubjektív. Mert mindent magában foglal, ami eleve létezhet. Valamint az objektívnek megismert, összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság. Amely olyan részhalmazokból tevődött össze, amelyek a mágneses alaphalmazból alakultak ki, és abban különültek el.
Ezért, az objektív valóság minden megnyilvánulása, olyan összetett szerkezetű elektromos részhalmaza az Univerzumnak, amelyiknek a belső konstrukcióját, továbbra is a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alkotóelemei töltik ki. Állandó induktív viszonyt tartva fenn, a kétféle halmaztípus között. Ezért, éppen az induktivitás jelensége az, amely egyértelműen utal arra, hogy a létezés, kétféle valóságra épül. Mivel az elektromos anyagi valóság, a mágneses valóságban nyilvánult meg, ezért a létezés, együtt mutatkozik meg a megismerő számára.
A modern fizika, éppen azokat a jelenségeket boncolgatja, amelyek ebben a folytonos induktív viszonyban fedezhetők fel. Mint kvantális eseményeket vizsgálja. Mert az egyre precízebb műszereikkel, már határozottabban beleláthatnak az összetett anyagi szerkezetekbe.
De mivel, Maxwell óta, „elektromágnesesek” lettek az elektromos és a mágneses jelenségek, ezért a modern fizika, nem képes elrugaszkodni ettől az alapvető „hibától”. Így a kvantális jelenségek értelmezése során, továbbra is közös, „elektromágneses” okokat feltételeznek. Holott szerintem, az igazság az, hogy a megfigyelhető elektromos jelenségeket, mindig mágneses okok tartják életben számunkra. Mégpedig, induktív módon.
Ha tehát, az „elektromágnesesnek” vélt jelenségeket, olyan elektromos eseményeknek tekintjük, amelyek mágneses okokra vezethetők vissza, akkor azok állandó induktív viszonyát, eleve kétféle szemszögből lehet vizsgálni. Ami lehetőséget biztosíthat arra, hogy a kvantumelmélet észrevételeit, különböző nézőpontból lehessen értelmezni.
Mert szerintem a kvantumfizika valójában, az erőterek fizikája. Mivel az állandó induktív viszony, ami a mágneses alaphalmaz és az elektromos anyagi részhalmazok között folyamatosan fennáll, éppen az erőterek egymáshoz való viszonyában valósul meg. Mert az elektromos anyagi részhalmazok elektronjai körül, elektromos erőtér alakult ki, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alkotóelemeiből.
Így a mágneses alaphalmaz lineáris, azaz egyenes vonalú hatásközvetítési módja, és az elektronok körül kialakult centrális elektromos erőterek kvalitatív hatásokkal szembeni lehetőségei, egymással éppen ellentétesek. Ezért az induktív jelleg, éppen arról szól, hogy a mágneses tér és az elektronok elektromos erőterei, milyen hatásviszonyban állnak egymással. Mert ezek a parányi centrális mozgású elektromos erőterek, a nyugalomban lévő mágneses alaphalmazban valósultak meg.
Ezért az induktivitás, éppen arról szól, hogy a szubjektív alaphalmaz mágneses hullámaiban terjedő energia, milyen módon befolyásolja, az elektronok elektromos erőtereinek a centrális mozgásformáit. Így az erőterek között fennálló folyamatos kvalitatív induktív viszony, „kvantális” módon értelmezhető. Ahol a kvantum kifejezés, éppen a mágneses hullámok frekvenciája által közvetített energiának a legkisebb mérhető adagját jelképezi. Amit minden mágneses hullámban, az ő saját aktuális hullámhossza határoz meg.
A mágneses alaphalmaz ennél fogva, a mágneses hullámok frekvenciái által közvetített energia révén befolyásolja, az elektronok elektromos erőtereinek a forgási ütemét. Vagyis, az objektív tényezőként értelmezett elektronok mozgásformáit, közvetett módon módosítja. Az ő elektromos erőtereiken keresztül befolyásolja a mágneses alaphalmaz, az elektronok keringő mozgásainak az ütemét. Ezért az energia, közvetett hatást gyakorol, az anyagi világ objektív alkotóelemeire. Mivel az induktivitásnak köszönhetően, éppen az ellentétes erőterek között valósul meg, a hasznosnak értelmezhető kvalitatív hatásközvetítés.
Így a kvantumfizika, mint az erőterek fizikája, egészen új értelmet nyerhet a tudományban. Amely új értelmezésben, tökéletesen feloldódhatnak a kvantumfizika mai, zavarosnak értékelhető állításai. Mint például, a kettős tulajdonságok. Mert azok, csak a pontatlan értelmezések miatt alakulhattak ki. Amit a közösnek értelmezett „elektromágneses” jelleg határozott meg. Mert, amíg ez a közös „elektromágneses” jelleg elméletben fennáll, addig a hullám és részecske tulajdonságokat, nem lehet szétosztani. De a mágneses jelleg tulajdonképpen, csak hullámként értelmezhető, míg az elektromos jelleg a mágneses halmazban, sugárzásként. Együtt értelmezve produkálhat csak kettős tulajdonságot.
Szerintem, a kvantumfizika kifejezés is kissé erős. Mert a „kvantum” szó szerint, kvantális kiterjedéssel rendelkező adagot jelent. Önálló objektív részecskét. De valójában, a mágneses hullámok frekvenciái révén közvetíthető energia legkisebb adagja. Amely energia hatása, a frekvencia által megvalósult erőimpulzus sorozatokban nyilvánul meg. Ilyen módon, egyetlen „kvantum”, egy ilyen erőimpulzus sorozatban átadott kvalitatív hatásmennyiség mérhető adagját jelenti.
Ezért nem jellemezhető a kvantum, kvantitatív kiterjedéssel. Mert az energiának, nincsen objektív kiterjedése. Mivel kvalitatív tényező az. Vagyis, az objektív alaptömeggel rendelkező oszthatatlanok együttrezgése folytán kialakult mágneses hullámokban terjedő hatás. Ezért kvalitásként is csak, mint viszonyítható hatásadagot jellemezhetjük. Amely diszkrét energiaadag, mágneses hullámhosszonként változó. Így nem lehet abszolút értékű tényező. Ezért egy mágneses hullámhosszban kialakult, egyetlen frekvencia erőimpulzus sorozat értéke lehet csak a „kvantum”. (kvantum = hullámhossz / frekvencia)
Ennél fogva, a ma ismert „kvantumfizika” legfeljebb, csak erőtérfizika lehet. Mert a kérdéses hullámok, a mágneses erőtérben alakulnak ki, tárolódnak el, és közlődnek az elektromos erőterek felé. Ezért a kvantumfizika valójában, nem részecskefizikát jelent, hanem erőtérfizikát. Vagy hatásfizikát. Amely a mágneses és az elektromos erőterek közötti induktív hatásközvetítés módját írja le. Ahol az energia hatásai a kölcsönösek.
Ezért az indukció kétirányú hatásközvetítési módot jelent. Egyfajta hatás demodulátorként, hatás átalakítóként érvényesülve. Ahol a mágneses hullámokban terjedő energia, elektromos változásokat idézhet elő. Valamint, az elektromos változások, új mágneses hullámok kialakulását teszik lehetővé. Mert a mágneses és az elektromos terek, ellentétes állapotú erőterekként, folyamatosan egymásra akarják kényszeríteni az aktuális mozgásállapotukat. Mivel, ugyanannak a mágneses alaphalmaznak az oszthatatlan alkotóelemei építik fel őket.
De, amíg a mágneses alaphalmazt alkotják az oszthatatlan alaptömegek, addig egy folyton rezgő mátrix rendszert alkotnak. Így maga a mágneses alaphalmaz, nyugalomban van, csupán a közege rezeg egy helyben. A szervezett együttrezgésük pedig, a mágneses hullámokban valósul meg. Miközben, az oszthatatlan alaptömegek nyugalmi helyzete, számottevően nem változik. Amelyben a hullámhossz informatív értéke határozza meg, a frekvencia energiaértékének a hatási irányát.
Ezzel ellentétben, az elektronok elektromos erőtereit alkotva, az elektronok körüli forgómozgásra kényszerülnek, az érintett oszthatatlan alaptömegek. Amelyek ilyen módon, mint elektromos erőterek, centrális irányultságú keringőmozgást végeznek, a mágneses alaphalmaz nyugalmában. Mivel azonban, a kétféle erőteret, ugyanolyan oszthatatlan alaptömegek építik fel, ezért az induktív viszony lényege éppen az, hogy egymás természetes erőtér szerinti mozgásállapotait egymásra kényszerítsék. Hogy az oszthatatlan alaptömegek között fennálló ellentétes térviszonyuk kiegyenlítődjön.
Így a futótűz című írásom, nem rugaszkodik el mereven a tudományos valóságtól, csak egy kissé másképpen értelmezi azt. Miközben meghagyja annak lényegi mondanivalóját. De radikális módon törekszik arra, hogy a konzervatívvá vált kvantumelmélet, alapjaiban megreformálódjon. Éppen azért, hogy a fizikai mondanivalóját, bárki könnyedén megérthesse.
Matécz Zoltán
2020.02.14.
