Testi élet.
A technika csúcsán aktív orvostudomány, a mai napig nem képes konkrét módon meghatározni azt, hogy mi is az, az élet. Csupán az életjelenségek megállapítása során következtetnek magára az életre. Oly annyira, hogy a mozgás, a légzés, a táplálkozás, a növekedés, és a szaporodás képessége utal arra, hogy az élet éppen zajlik. Így amikor az életjelenségek komplex működése leáll, beáll a halál állapota. Ebből egyenesen következik az is, hogy az élet nem más, mint az anyag magasabb rendű szervezettsége folytán, az életjelenségekkel fenntartott komplex, önfenntartó biológiai működése az élőlényeknek.
Vagyis, ami miatt élőnek tekinthető az élőlényt, az nem más, mint az ő biológiai szintű életének a jelenségei. Mégpedig azok az életjelenségek, amelyek komplex módon, egymással teljesen összehangolódva biztosítják az életet magát. Mert azoknak az alapvető életjelenségeknek a hiányában, megkezdődik az élőlény biológiai szintű lebomlása. Ezt a biológiai szintű anyagelbomlást, a szervezet baktériumai és egyéb mikroorganizmusai végzik el. Amely elbomlásnak keretében az elhalt szervezet baktériumai, oxigén jelenlétében széndioxiddá, vízzé, és ásványi sókká alakítják a fizikai testet.
Az anyagelbomlás természetes folyamat. Három, aránylag jól elkülöníthető folyamata van az anyagi világunkban. A fizikai, a kémiai, és a biológiai szintű anyagelbomlás. A fizikai szintű radioaktív anyagelbomlás, az ólomig tart. Az ólomtól a hidrogénig, kémiai szintű anyagelbomlásról beszélhetünk. Amelynek keretében, az anyagi minőségek, szerves anyagokat is képesek előállítani vegyülés útján. Ezekből a szerves anyagokból alakult ki a biológiai szintű élet, amely elvégzi a hidrogén további elbontását.
Szerintem olyan módon, hogy az izomsejtekben a hidrogén, vízzé ég el. Mégpedig olyan módon, hogy a sejtjeink olyan folyékony állagú sejtplazma anyagot tartalmaznak, amelyeknek a sókristályokkal túltelített oldatában, végbemehetnek a sejt oxidációs folyamatai. Miközben az élethez szükséges vitalitás életereje szabadul fel. A sejtekben termelődő vegytiszta víz pedig, elvégzi a sejt öntisztítását. Mert a bioszféra legideálisabb oldószereként, kiöblögeti a sejtek elhasznált anyagainak a tartalmát. Megtisztítva ez által az élő sejtet.
Miközben a sejtmag természetes kristályosodási folyamata zajlik. Amelynek keretében, a sejtmag kettéosztódik, és a sejtplazma szerves anyagát is testvériesen megfelezve, végbemegy a sejtosztódás folyamata.
A Földünk teljes bioszférájában a biológiai szintű anyagi elbontásért, a baktériumok a felelősek. Így a baktériumok, megtalálhatók a Földünk légterében, a folyadék alapú közegeiben, és a szilárd szerkezetű talajában is. Oly annyira, hogy a bioszférát biztosító közegek lehető legextrémebb körülményei között is található baktérium bőséggel. Ezért, a baktérium képviseli az élet alapját. Mert a baktérium, egyetlen sejttel rendelkező élő organizmusként, alkalmas arra, hogy életjelenségeket produkáljon. Mégpedig, teljesen összehangolt módon.
Az emberi szervezetben pedig, nagyon sokféle baktériumtörzs él természetes életet. Oly annyira, hogy szerintem, ők képviselik az ember immunfunkcióit ellátni képes „immunrendszerét”. A szervezetünk ökológiai egyensúlyát biztosítani képes antitestszerű ellenanyagok előállítását a szervezetünkben. Amelyeket a sejtjeink működését befolyásolni képes interferonba ágyazzák. Mert, valamennyi interferon együttes tulajdonsága az, hogy antivirális hatásuk van. Ilyen módon, az éppen szükséges immunválasz funkcióit képesek befolyásolni a sejtekben.
De, a baktériumok alkalmasak arra is, hogyha az alapvető életfeltételeik elviselhetetlenül rosszra fordulnak, egyszerűen betokozódnak, és olyan ellenálló spórákat képeznek, amelyek akár évezredek múltával is újra életképessé válhatnak újra. Ilyen módon, megőrizve azt a biológiai képességüket, amely életben tartotta őket, az ő természetes bioszferikus környezetükben. Vagyis, amikor újra az ő saját bioszferikus környezetükbe kerülhetnek, akkor ugyanott folytatják az életet, ahol a betokozódásuk előtt abbahagyták. Ilyen módon, a baktériumok a bioszféra legellenállóbb lényei.
Ezzel szemben, a vírusoknak nincsen sejtes alapú szerveződésük. Sokkal kisebbek, mint a baktériumok. Sejtekbe kerülve azonban, szaporodásra alkalmas élősködő „parazitákként” jutnak érvényre. A sejt anyagát felhasználva pedig, sok kis egyforma méretű virionná alakulnak. Vagyis, önmagukat sokszorosítani képes fertőzőképes vírussá. Ilyen módon, minden sejtes életformának, megvannak a maguk vírusos alapú fertőzési lehetőségei. Még a baktériumoknak is. A vírus szó egyébként, mérget jelent.
Sejteken kívül a vírusok, életjelenségeket nem produkálnak. Csak kristályos alapon rögzített genetikai információkat tárol a szerkezetük. Ilyen módon, egy vírus tiszta fehérjeanyaga, és a hozzá tartozó RNS anyaga összekeverve, magától is fertőzőképes víruskristállyá alakul. Vagyis, a vírus fizikai összetevői, maguktól is kikristályosodhatnak. De, ha alkohollal szétbontják a vírus lipidburkát, akkor fertőzőképtelen módon inaktívvá válik.
A baktériumokhoz hasonlóan a vírusok, mindenhol jelen vannak a bioszférában. Egyes vírusok, képesek beleintegrálódni egy biológiai szervezet gazdasejtjének a genetikai adatbázisába, amit azután tovább képes örökíteni az utódokban. Akár több generáción keresztül is. Szerintem erre, azért képesek a vírusok, mert a sejtekben is vírus van a sejtmagba ágyazódva. Mégpedig az adott sejtre jellemző sajátságos sejtvírus. Amit a többsejtű életformákban, a szervezet specifikus baktériumtörzsei szolgálnak ki, hangyaszorgalommal.
Ezért, minden összetett szerkezetű többsejtes életforma, egyfajta sajátságos baktériumtársadalomnak minősül. Az ő sajátságos baktériumtörzseivel rendelkezve. Így az emberi élet is. De a vírusok, valamikor a biológiai életformák kialakulása előtt keletkeztek, fizikai és kémiai módon. Szerintem úgy, hogy a kristályos szerkezetüknek köszönhetően, a víz túltelített oldatában, kristályosodási folyamatok alakultak ki. A vírusok azonban, mégis különböznek az egyszerűnek mondható, önmagukat reprodukálni képes kristályoktól. Mégpedig abban, hogy genetikai mutációik vannak, és ilyen módon alkalmazkodnak a környezetükhöz. Akkor is, ha az megváltozik.
A sejtek citoplazmája, olyan túltelített oldatnak számít, ami alkalmas arra, hogy a bele kerülő virion oltókristályként, elkezdje átkristályosítani a teljes szerkezetét. Virion nélkül azonban, a sejtmagba zárt sejtvírus, természetesnek ismert kristályosodási folyamata határozza meg a sejtosztódás menetét. Mert a sejtet kiszolgáló baktériumok, olyan minőségű interferonnal látják el a sejtmagba zárt sejtvírust, hogy az, csak mérsékelt kristályosodási folyamatra lesz alkalmas. Így a sejtben osztódó sejtvírus, a sejt citoplazmáját kettéosztva, olyan mértékű sejtosztódást hajt végre, amit a sejt gond nélkül elvisel.
Vírusfertőzés esetén azonban, a sejtbe hatolni képes fág virionra, nem hatásos a sejtvírus kristályosodását befolyásolni képes interferon összetétele. Ezért az érintett sejt átkristályosodása, zavartalanul megy végbe. Majd 20-25 perc elteltével, 200-300 önmagával teljesen egyenrangú vírusfertőzésre alkalmas virionná alakul. A környező sejteket veszélyeztetve.
Amikor a megfertőzött sejt szétesik és a virionok elszabadulnak, akkor a kristályosodásuk során feleslegessé váló anyagi minőségek is kikerülnek a sejtből. Amelyek bioinformatív értékeket képviselnek a virionokról, az érintett sejteket kiszolgáló baktériumok számára. A baktériumok ezek alapján, megfelelő módon alakítják át, a sejtes kristályosodást antitestekkel befolyásolni képes interferont annak érdekében, hogy a természetes sejtszaporulat helyreálljon. Továbbá, hogy az inaktívvá vált viriont pedig, a sejt képes legyen kiüríteni magából.
A vírusok tehát, a sejtmagba épülve, a mi fő táplálékainkat képezik. Mert a természetes táplálkozásunk során, olyan sejtes alapú ételeket fogyasztunk, amelyeknek a sejtvírus kristályszerkezetét, az emésztőrendszerünk közömbösíti, és így a baktériumaink képesek szétbontani azokat. Ezért a tápcsatornánkon keresztül, ritkán alakul ki a szervezetünkben komolyabb vírusfertőzése. Az egyéb testnedveinken keresztül, és a folyamatos légzésünk során azonban, az emésztőrendszerünk kikerülésével, létrejöhet a vírusos szintű megbetegedés.
Ahány fajta sejtünk és baktériumtörzsünk van, annyi féle sejtvírus van bennünk. Így minden többsejtű életformában is. Erre alapozható az a feltevés is, hogy a jelen korunk fertőző vírusa, az egyik kínai denevérfajtól származik. De épp ilyen módon, bármilyen más élőlénytől is származhatna. Az is tény azonban, hogy nem minden vírus kompatibilis, a szervezetünk sejtjeiben honos sejtvírusainkkal. Ilyen módon, vírusfertőzés ritkán jöhet létre egy esetleges vírustámadás esetén.
Úgy is fogalmazhatnék, hogy állandó vírustámadások közepette élünk. De a szervezetünk egy biológiai szinten zárt egységnek minősül, és a vírusok ellen elég jól megvéd bennünket. Amikor egy gyermek port fogyaszt, vagy koszos kézzel eszik, akkor gyakorlatilag, megtanítja a szervezetét arra, hogy olyan vírusokat és baktériumokat is felismerjen, amelyek nem a szervezetét alkotják. Vagyis, akaratlanul is, az immunképességét fokozza.
Mivel, a legtöbb vírus fajspecifikus, így csak egy adott fajban honos sejtvírus megfertőzésére alkalmas. A többi faj sejtvírusaira nézve, szinte teljesen ártalmatlan. Ezért egy-egy vírusfertőzés, csak egy-egy fajt képes megbetegíteni. Általában véve, a többi faj biztonságban van tőle. Így a növényeket támadni képes vírusok, szinte teljesen ártalmatlanok az állatokra nézve. Míg az állatokat megfertőzni képes vírusok nagy része, nem képes ártó hatást kifejteni az emberi szervezetre. Az emberre veszélyes vírusokat egyszerűen, csak humán vírusoknak nevezik.
A humánvírusok sok esetben, akár évekig is tartózkodhatnak a szervezetben a nélkül, hogy komolyabb fertőzést okoznának. Így látens módon megbújva, csupán az öregedésünkért felelősek. Mert, ha a sejtvírusaink állandóan, csak a saját tiszta kristályszerkezetüket másolhatnák le sejtosztódás közben, akkor sokáig fiatalok maradhatnánk. De szervezetünkben megbújt szelídebb humán virionok, állandóan torzítják egy kissé, az alapvető sejtvírus szintű genetikai információnkat. Így azok, mindig egyre torzabb, egyre öregebb sejtvírus szintű osztódásra lehetnek csak képesek.
Szorosan ide tartozik még a progéria jelensége. Ami a túl gyors öregedést valósítja meg. Vagyis szerintem, a progéria olyan betegség, amit egy igen aktív virion idéz elő. A szervezetben egyéb betegségtünetet nem vált ki. Viszont a sejtvírusok természetes kristályszerkezetét, drasztikus módon torzítja. Így azok egyre rendellenesebb, egyre öregebb sejtekre osztódnak ketté. Szerencsére, ez nem örökletes betegség, mert a progériás gyermek, ritkán él tovább, mint a megszokott tinédzser kor.
Vannak azonban olyan aktív virionok is, amelyek egy életen keresztül befolyásolják a szervezetünket, és krónikus fertőzéseket okoznak bennünk. Mert folyamatosan ki tudják kerülni az immunérzékenységünket. De ez, általában véve, valamelyik baktériumtörzsünk gyengeségére vagy hiányára utal. Mert abban az esetben, a virionnal szemben használható antitestek nem képződhetnek, és nem ágyazódhatnak bele a sejtosztódást befolyásolni képes interferonba.
Így például, a dawn-kóros gyermekek, olyan veleszületett kromoszóma eltérésekkel születnek, amit szerintem, egy virion miatt létrejött hibás kromoszómaosztódás eredményezett. Így a dawn-kóros ember, egy életen át olyan egészségügyi problémákkal küzd, amit szerintem, egy speciális virion idézett elő és tart fenn a szervezetében.
Valamint, vannak olyan sajátságos vírusok is, amelyek csak valamelyik adott faj egyetlen baktériumtörzsét képesek fág alapú virionként megfertőzni. Olyankor megfertőzik, vagy teljesen el is pusztítják az adott baktériumtörzset a szervezetben. Ennél fogva, amilyen arányban csökken egy specifikus baktériumtörzs az adott szervezetben, olyan mértékben csökken a hozzá tartozó esetleges immunválasz is. Ez röviden azt is jelenti, hogy az immunbetegségek többsége arra vezethető vissza, hogy a szervezetben hiányos az adott immunreakcióhoz rendelhető baktériumtörzs, vagy teljes mértékben hiányzik is. Ami azt is jelenti egyben, hogy ha a kérdéses baktériumtörzs pótlásra kerül, a hozzá rendelhető szükséges immunreakció is megvalósulhat.
Amikor egy gyermek megszületik, az anyától szerzett baktériumtörzseivel együtt, az esetleges vírusfertőzése is átöröklődhet. Mert a köldökzsinórral megvalósított közös tápcsatornán keresztül, nem csupán a hasznos táplálék jut el a magzathoz, hanem a károsnak minősíthető vírusfertőzés is. Ezért a legtöbb édesanya, gondosan vigyáz arra, hogy a szükséges anyagcsere folyamatai során, egészséges táplálékot fogyasszon, egészséges italokat igyon, és egészséges légtérben tartózkodjon.
A fizikai élet, egy sejtes szintű kristályosodási folyamat eredménye. Amelynek keretében, a szervezet sejtjei, biokristályosodási módon lemásolják önmagukat. Míg a szervezet baktériumtörzsei, folyamatosan kiszolgálják a sejtvírusok biológiai igényeit. Majd a szervezet összes sejtjéről szóló genetikai információt gyűjt össze és, mint óriási méretű petesejt, a szaporodás lehetőségét valósítja meg az anyaszervezetben.
A férfi ivarsejtje azonban, paránynak minősül a petesejthez képest. Mert nagyon kevés citoplazmát tartalmaz. Főképpen, csupán a genetikai örökítő anyag esszenciája van benne. A petesejt, csak 12-24 órán át életképes. Majd kitisztul az anyaméhből. Így a petesejt nem korlátlan életű. Az ivarsejt pedig, a női szervezetbe jutva, legfeljebb két napig képes életben maradni.
Amikor az ivarsejt és a petesejt találkozik egymással az anyaméhben, akkor valósul meg a fogantatás. Amelynek keretében, a két sejtmag összeolvad, és együttesen megkezdik a sejtosztódás folyamatát. Ami a sejtmagokban aktív, közössé vált sejtvírusok genetikai információinak az egyensúlyából következő sejtkristályosodási ciklus megkezdését jelenti. Amelynek során, kifejlődhet az embrió.
Ha az ivarsejt és a petesejt, 12-24 órán belül nem találkozik egymással, akkor életképtelenné válnak. Mert felélik azt a csekély sejtplazmát, amelyikben az életfeltételeik biztosítottak lehetnek. Ezért, a hím ivarsejt, nem képes oltókristályként funkcionálni a petesejtben. Ennek az, az ára, hogy mindkét sejt elpusztul. Mert önkristályosodási móddal nem rendelkeznek, a baktériumok tevékenysége nélkül. Csak akkor jöhet létre a sejtszaporulatot jelentő sejtkristályosodási folyamat, ha a kétféle sejtmag találkozik és összeolvad.
Az a tény, hogy az életképes petesejt és ivarsejt elhal a fogantatás hiányában, arra utal, hogy a biológiai szintű sejtes élet önmagában véve életképtelen. Mert a szükséges sejtosztódás folyamatához, az anyaméhbe való beépülés az előfeltétel. Ahol a közössé vált sejt anyagcsere szintű táplálása is megvalósul. Mert az anyaméh baktériumtörzsei, elfogadják az új, közössé vált sejtet. A nélkül, életképtelenek. Vagyis, hiába valósul meg a fogantatás révén létrejött sejtmagegyesülés, ha a közösé vált sejt, nem képes beépülni az anyaméh által biztosított anyagcsere folyamatba. Akkor, éppúgy halálra van ítélve.
Teljesen mindegy azonban, hogy melyik sejt kerül ki a szervezet anyagellátási rendszeréből, akkor az elhal. Ezt jelenti a zsibbadás érzése is. Amikor ugyanis, a szervezet valamelyik tagja elzsibbad, akkor az ő anyagcseréjét ellátni képes véráramból kikerülve, nem képes a tőle elvárható aktív életjelenségeket produkálni. Szerencsére, a teljes elhaláshoz, huzamosabb időre van szükség. A petesejthez hasonlóan, 12-24 órára. Ha közben a véráram helyreáll, akkor a zsibbadás is megszűnik.
Ezért, a bakteriális szintű kiszolgálás lehetősége nélkül, az élet nem valósul meg a sejtjeinkben. Mert a sejtjeinkben folyamatosan fennálló, sejtosztódást előidézni képes kristályosodási folyamatok, önmaguktól csak korlátozott ideig tarthatók fenn. Ezért, a speciális baktériumtársadalmainkkal való szimbiózis, nem szívesség. Hanem éppen ellentétes módon, elemi létszükséglet a sejtjeink számára. Ezért a többsejtű összetett életformák, egy-egy komplex, speciális baktériumtársadalomnak minősíthetők.
Amelyik többsejtű életformának a fajában, már nem valósul meg tökéletes módon a sejtek és a baktériumok biológiai szintű egyensúlya, mert az életfeltételeik megváltoznak, azok életképtelenné válnak és kihalnak. Ezért vigyáz a természet olyan nagyon a fajok tisztaságára. Mert a természetes módon megvalósult fajtisztaság, az adott faj életképességét szavatolja.
Ezért az evolúció, azaz a fajokból származtatható eredeztetés, egyszerűen nem állja meg a helyét. Mert a fajok folyamatos kihalása, éppen arra utal, hogy a különböző fajok, nem képesek egymást támogatni az életben maradásuk érdekében. Hanem éppen ellenkezőleg, egymásból élnek, egymást pusztítják. Mint ragadozó életformák különböző fajai.
A növényevők, a növényeket ragadozzák el. Míg a húsevők, főképpen a növényevőket fogyasztják. De a húsevőket is szívesen levadásszák táplálékszerzés céljából. Viszont, szinte teljesen mindegy az, hogy növényi vagy hús alapú tápanyag jut a szervezetbe, mindenképpen a sejtek plazmaanyaga válik hasznosítható táplálékká számunkra. Az ő kristályszerkezetet biztosító sejtmagjával együtt. Amit az adott sejtvírusok képviselnek.
Ezért, egyáltalán nem mindegy az, hogy mit eszel. Akkor is, ha igen nagy a gasztronómiai kínálat. Mert például, egy hazánkban honos táplálék, nagyon megterhelő lehet agy távoli országból érkező ember számára. Vagy éppen fordítva. Egy távoli ország gasztronómiai szokásai által előállított étel, nagyon megterhelő lehet, egy hazánk étkezési szokásaihoz edzett szervezet részére. Mert egészen másféle szénhidrát vegyületek feldolgozásához vagyunk szokva.
Ez a gasztronómiai szintű megterhelés, éppen abból adódik, hogy a más égtájakon honos ételekben, egészen más belső biológiai szintű összetétel képviseli a tápértéket. Olyan sejtek és sejtvírusok, amelyek ellen a szervezetünk nincsen felkészülve. Nyersen fogyasztva pedig, még az ő sajátságos baktériumtörzseikkel is konfrontálódhat a szervezetünk. Ilyen módon, csak a szerencsére van bízva az, hogy komoly ételfertőzés nem következik be. Még akkor is, ha a helyiek egészségesnek mondott táplálékát fogyasztjuk.
Nem is beszélve arról, hogy a helyiek által könnyen legyőzhető vírusok, az idegen szervezetben aktívak lehetnek. Mert a szervezetük, még nem ismeri fel a helyiek között megszokott állandó vírusfertőzést. Így a helyiek szervezete már ellenálló a vírustámadásaikkal szemben, míg az idegenek szervezetének, még meg kell tanulniuk a biológiai szintű védekezést. Ezért a világutazók, igen komoly vírusfertőzéseknek teszik ki magukat.
Arról nem is beszélve, hogy amikor hazaérkeznek, magukkal hozzák a külhonban szerzett fertőzéseiket is. Amivel aztán, a külföldön szerzett vírusoknak, nem is olyan nehéz megfertőzni bennünket. Mivel a honi társadalom tagjainak a szervezete, éppúgy tehetetlen az idegen vírusokkal szemben. Mivel a szervezetük, a saját népét molesztáló vírusok támadásaira van szakosodva. Az idegen vírusokkal szemben, teljesen kiszolgáltatottak lehetünk.
Idegen vírus azonban, eljuthat hozzánk a légáram segítségével is néha. Ezek lesznek, a légúti betegségeket okozó vírusfertőzéseink. Amit az időszakonként megjelenő nátháink is képviselnek. Mert ezeknek a vírusoknak a kristályszerkezete, semmit sem változik, a levegő közegében való utazásuk során. Ezért a szervezetünk sejtjeibe kerülve, mint oltókristályok érvényesülnek. Átprogramozva, átkristályosítva a sejtjeink természetes biológiai szerkezetét.
Mert a sejtjeink citoplazma anyaga, erősen túltelített oldatnak minősül. Amelyben a fág virion által kezdeményezett átkristályosodási folyamat, zavartalanul megkezdődhet. Csak a specifikus baktériumtörzseink alkalmasak arra, hogy megfékezzék ezt a természetes folyamatot. A felismerik a sejtjeinket támadó virionok kristályinformációit, és megfelelő minőségű antitestszerű ellenanyagot képesek jutatni, a sejt természetes kristályosodását befolyásoló interferonjába.
A légáramlatokban terjedő vírusok pedig, ahogy a testfelületünket képező ruhánkra, hajunkra, és bőrünkre tapadnak, olyan módon alkalmasak arra is, hogy az utcán kóborló vagy sétáltatott háziállataink szőrzetében utazva jussanak el hozzánk. Az állatkáink, többnyire immunisak a humán vírusokkal szemben. De mint ártatlan közvetítők, akaratlanul is hozzánk juttatják azokat. Így az állataink fertőtlenítése, éppolyan fontos, mint a kilincsek, lábtörlők, vagy egyéb, mások által érintett használati eszközök egészségügyi tisztítása.
A biológiai élet tehát, fizikai folyamatok teljesen zárt módon összehangolt kristályosodási képességén alapszik. Amit a vírusok, képesek a sejtekben átkristályosítani. Mégpedig úgy, hogy a sejtet támadó virionok, a sejtvírussal egyesülve, átprogramozzák annak genetikai információját. Így a további sejtszaporulatot jelentő kristályosodási folyamat, már a megváltozott genetikai kódnak megfelelően fog megvalósulni.
A vírusfertőzés tehát, éppen azért természetes a sejtek számára, mert csupán a sejtek kristályosodási folyamatát befolyásolják. Mert, nem szüntetik meg a sejtek természetes osztódását biztosító sejtkristályosodási folyamatot, hanem csupán befolyásolják azt. Mégpedig olyan módon, hogy a sejt anyagi minőségéből, önmagukhoz teljesen hasonló virionokat alkotnak, az adott sejt kristályosodási ciklusában. Szinte teljesen felélve ez által a sejt plazmaanyagát.
A vírusok tehát, a bakteriális módon szervezett élet részét képezik. Mert a sejtjeinkbe zárkózott sejtvírusok létezését éljük magunk is. Még akkor is, ha ezt a sejtes alapú biológiai szintű életet, sajátságos baktériumtársadalom szolgálja is ki. Mert a baktériumaink sejtmagja is egy-egy sajátságos sejtvírusnak számít. Így az élet, éppen a vírusoktól függ. Azok fizikai szintű kristályszerkezetétől, és a különböző mértékű átkristályosítási képességeiktől.
Matécz Zoltán
matecz.zoltan@gmail.com
2020.04.09.
