Megfigyelő.
Az Univerzum mágneses alaphalmazának, mint a mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolt információs adathalmaznak, sajátságos öntudata van. Hiszen az a mágneses alapközeg, amelyikben információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet, elmének és memóriának nevezhető. Mégpedig, abszolút Elmének és szintén abszolút Memóriának. Amelynek ennél fogva, a Tudatossága is abszolút jellegű. Abszolút értékű mentális adatbázissal.
Ezt a kozmikus szintű abszolút Tudatosságot nevezi az ezoterikus tudomány Forrásnak. Az idealista filozófia pedig, Istennek. De, erre az abszolút Tudatosságra alapoz a természettudomány is, amikor nyíltan intelligens Univerzumról beszél. Mégpedig, a kvantumpszichológia irányzatában. Gyakorlatilag, ugyanarról a tudatosságról beszélnek, egészen más néven, így folyamatosan elbeszélnek egymás mellett.
A Biblia genezis részében feltűnt nekem, hogy a teremtés, kétlépcsős folyamatnak van leírva. Szerintem, a forrásként értelmezhető Isten, mágneses szinten, mindent megteremtett, amit csak lehetett. Ezért részéről, a teremtés első, mágneses fázisa, teljesen be is lett fejezve. Az ideák világát alkotva. Ennél fogva, a mágneses alaphalmaz terében, mágneses hullámokban kódolva, minden olyan információ megtalálható, ami az elektromosnak megismert anyagi világ valóságában eleve kialakulhat.
Mert a teremtés második fázisa, szerintem egy folyamatosan zajló elektromos anyagi jelenség. Mivel Isten, megteremtette mindazt, amire az élethez szükség lehet. Beleteremtve az élő és tudatos módon megfigyelő embert is. Hiszen a növények és állatok ösztönlényeivel szemben mi emberek, tudatosak is vagyunk, a szellemi képességeinknek köszönhetően. Ezért az ember, mint élőlény, alapvetően lelki szinten éltetett ösztönlény, de az elménkben tudatosodó szellemi gondolatainknak köszönhetően, önálló tudatossággal is rendelkezünk.
Ami azt jelenti, hogy a mágneses alaphalmaz abszolút Intelligenciájában, relatív módon vagyunk intelligensek. Mert az életvitelünkhöz való intelligenciánkat, az élettapasztalataink alapján szerezzük meg, ami egészen a halálunk pillanatáig képes változni. Mégpedig a tudatosodás és a felejtés mentális képességeivel. Mivel minden, amit megismerünk, tudatosodik az elménkben és eltárolódik a memóriánkban. Míg minden megismert tudás, amire már nem emlékszünk, a felejtés részét képezi számunkra. Mert valamilyen oknál fogva, kitörlődött a memóriánk mentális adatbázisából.
Ezért minden ember, mint a mágneses alapú abszolút Tudatosság elektromos szintű anyagi megnyilvánulása, relatív tudatossággal bír. Ennél fogva, mint intelligens megfigyelők, tudatosan észleljük az anyagi világ valóságában eddig megnyilvánult dolgok és események létezését. Mivel azonban, a tudatosságunk mágneses alapú, ezért a mágneses alaphalmaz bennünk elkülönült szerves részét képezi továbbra is. Ilyen módon, a relatív tudatosságunknak köszönhetően, a bennünket éltető Isteni minőségű lelkünk, az elménk tudatosságának köszönhetően, önmaga mágneses létezésére figyel. Ezért az emberek, mint tudatos megfigyelők, képesek értékelni mindazt, ami az anyagi világunk valóságában, már induktív módon megnyilvánult, mint összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulás.
De ez a megfigyelési képességünk, nem merül ki csupán abban, hogy egyszerűen csak szemléljük a számunkra kialakított anyagi valóságot, hanem arra is alkalmas, hogy a képzeletünk segítségével, olyan dolgokat és eseményeket is megfigyeljünk a tudatos elménkben, amelyek még egyáltalán nem is képezik az anyagi valóságunk megtapasztalható részét. De elvi síkon létezhetne. Ezért a tudatosan formált és megfigyelt képzeletünk által, éppen a mágneses alaphalmaz terébe vetítjük mindazt a vágyott dolgot és eseményt, amit az elménkben kialakítottunk és megfigyeltünk. Amire a mágneses alapú eszmék valóságában, tudatos lett az elménk.
Az abszolút Elme tudatosságában pedig, az anyagi megvalósuláshoz szükséges mágneses információk, az elménkből kivetített képzeletünk alapján, induktív módon kialakítják mindazt, ami a képzeletünk anyagi szintű eseménye. Mert az anyagi szinten megnyilvánult dolgok és események minden lehetséges formája, rezgésnek minősül. Induktív módon kialakult és megnyilvánult másodrezgések eseményeinek. Amely rezgéseket, a mágneses alaphalmaz mágneses hullámai rezegtetnek. Az ő információs értéküket képviselő hullámhosszuk mentén terjedő frekvencia energiaértékével.
Vagyis röviden, minden elektromos szintű objektív anyagi másodrezgés, a mágneses hullámok szubjektív alaprezgéseire vezethető vissza. Az anyagot megfigyelő tudományos szakemberek számára ennél fogva, együtt mutatkozik meg. Mint „elektromágnesesnek” értékelhető jelenség. De az indukció jelensége, egyértelműen arra utal a tényre, hogy gyakorlatilag, a kétféle halmaz folyamatos kényszerkapcsolatában álló közegeiben, együttesen megmutatkozó rezgési viszonynak köszönhető minden anyagi megnyilvánulás.
Ezért, az elektromos tulajdonságú anyagi atomokat belülről, éppen az a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körülöleli azokat. Éppen ilyen módon, az anyagi halmazok rács és kristályrács szerkezetei között viszonyítható üresnek értelmezett tereket is, a mágneses alaphalmaz tölti ki. Ezért az anyagi szintről értelmezett ürességet és űrt, a mágneses alaphalmaz képviseli. Amely létezési, rezgési, mozgási teret biztosít ez által, a belőle és benne megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazok számára.
Az emberként értelmezhető megfigyelő tehát, amikor reális képzeletet alkotva, olyan dolgot vagy eseményt figyel meg a mágneses alapú elméjében, amelyik nem valósult még meg az anyagi világunkban, akkor a képzeletével, már elvi lehetőséget biztosít annak megnyilvánulásra. Vagyis, a valóságos képzeleteink, a mágneses alaphalmazban kialakítható elektromos anyagi valóság elvi lehetőségét vetítik elénk. Ezért a reális képzelet képes realizálódni a valóságunkban. Ez által biztosítva azt, hogy csak azt tapasztaljuk meg, amire szellemi szinten már érettek vagyunk. De hogy működik mindez?
A tudati agyrészünkben vagyunk tudatosak, a szellemi gondolatainkra. Amelyek informatív értékei alapján, reális elképzeléseket formálhatunk az elménkben, az általunk olyan nagyon vágyott valóságról. Ez a mentális kép a tudatalattink számára értelmes, ezért az, lelki érzéseket generál, és beleilleszti azokat a mentális képünkbe. Az ilyen módon integrált mentális képünk és lelki érzéseink, egy közösen értelmezhető mentális egységet alkotnak. Ez a mi hitünk. Egy sajátságos, EEG agyi mágneses hullámunk. Amelynek hullámhossz szerint biztosított informatív értéke, és a lelki érzéseink révén beletáplált önálló frekvenciája van.
A hiteink tehát, mint az alapvetően elektromos tulajdonságokkal rendelkező agyunk sajátságos mágneses EEG hullámai, éppen azért törekednek a megvalósulásuk felé, mert a tudatos elménkből projektálva, kivetítve azokat a mágneses térbe, alkalmasak arra, hogy a hasonló hullámhosszúságú kozmikus szintű mágneses hullámokkal rezonálva, aktivizálják azok jóval nagyobb energiájú frekvenciáit, az általunk elképzelt valóság induktív kialakítása érdekében. Amelynek során, létrejön számunkra az a dolog vagy esemény, ami a képzeletünk tárgya volt.
Mivel minden értelmes ember, egészen más hitek alapján alakítja a sorsát meghatározó dolgokat és eseményeket a képzeletével, ezért azok megjelenése az anyagi világunkban, más emberek sorsszerű életvitelét is érinti. Amelynek mások örülhetnek vagy éppen, bosszankodhatnak miatta. Sok esetben, komolyan befolyásolva más emberek életvitelének a folytonos menetét. Ilyen módon, az emberiség egyéni sorsszerűségei, akarva vagy akaratlanul is, teljesen összefonódnak egymással. Egy közösnek értelmezhető, emberi sorsot biztosítva számunkra.
Ilyen módon az anyag, és a rezgési szintű elektromos anyagi minőségek egyéb eseményszerűségei, a tudatunk mágneses szintjén befolyásolhatóak. Akár más emberek is manipulálhatóak. Mert, amikor tudati szinten, elkezdünk valakire egészen másképpen gondolni, másképpen tekinteni rá a reális képzeletünk szintjén, és ehhez a mentális képhez lelki érzéseket is biztosítunk, akkor az a személy, elkezd velünk szemben olyannak mutatkozni, amilyennek mi elképzeltük őt. Sajnos, ez pozitív és negatív értelemben véve is működik.
Így tudatosság-módosulást hozhatunk létre bárkinél, amikor a vágyaink alapján elképzeljük őt sokkal szebbnek és jobbnak. Mivel, ez által arra késztetjük, hogy velünk szemben olyanná váljon, mint amit tudatosan elképzeltünk róla. Így a saját tudatossága fog módosulni velünk szemben. Éppen azért, hogy mi szebbnek és jobbnak tapasztalhassuk meg őt. Ahogy elképzeltük. Ami azt jelenti, hogyha azt akarjuk, hogy valaki vagy valami szerethetővé váljon számunkra, képzeljük el őt szerethetőnek. A változása ilyen módon megtörténik. Mert az ő anyagi létezése is, a mágneses alaphalmaz terében valósult meg.
Ennél fogva az átokkal, éppúgy befolyást gyakorolhatunk másokra, mint az áldással. Míg az átokkal, ellenséget formálunk belőle, addig az áldással épp ellenkezőleg, barátságossá alakítjuk őt velünk szemben. Ami azt jelenti, hogy csak az áldásaink lehetnek hasznosak számunkra. Ezért amit, vagy akit megáldunk, az a szolgálatunkba szegődve, barátságossá válik velünk szemben. Mert, ez is a tudatos teremtésünk része.
Ezért, minden relatív tudatú ember, csak azt tapasztalhatja meg az abszolút Tudatosság mágneses valóságának a végtelen létezésében, amit a saját tudatosságába beépít magának. Mert, csak arról képes reális képzeletet formálni, ami már az aktuális tudatossága szerves részét képezi. Mivel a folyton változó szellemi gondolataival, állandóan más és más érzelmi telítettséget nyer az elméje. Mert az anyagi szintű elektromos létezésünk, a mágneses alaphalmaz terében valósult meg. Ezért a szellemi szintű mágneses információinkra, és a lelki szintű életerőinkre is szükségünk van ahhoz, hogy közösnek értelmezhető EEG agyi mágneses hullámmá, azaz hitté formálódjon a valóságos elképzelésünk az elménkben.
Vagyis, a tudatosan kezelt szellemi gondolataink, a tudatalattiból nyert lelki érzéseinkkel párosulva válhatnak csupán teremtésre alkalmas hiteinkké az életünkben. Olyan ez, mint a házasélet. Amikor az egészséges szex közben, a férfi genetikai információja, a nő testébe kerülve, manifesztálni képes azt a csodálatos gyermeki életet, amelyik mindkettőjük számára meghozza a közös életük gyümölcsét. Így a tudati agyrészünk szellemi gondolatainak az informatív értéke, aktivizálhatja a tudatalatti agyrészünkben azokat a lelki érzéseinket, amelyek megvalósíthatják számunkra, a vágyaink szerint elképzelt valóságunk megtapasztalható eseményszerűségeit.
Mágneses szempontból tekintve tehát, az emberi relatív elme, és az Univerzum abszolút Elméje, egy és ugyanaz. Mivel azonban az ember, az elektromos anyagi világban megnyilvánult önálló élőlény, ezért az ő saját elméje, lokális módon lehet csak tudatos. Vagyis, egy sajátságos módon működő relatív elmét alkot, az abszolút Elmében. Ezért, ez a sok sajátságos emberi elme, egymáshoz képest is relatív módon viszonyul. Mint különböző megfigyelők létezünk. Látszólag, teljesen függetlenül attól, hogy mindegyikünk az abszolút Elmében különült el.
Ezért meditatív elmeállapotban, amikor az emberi elme nem tudatos a szellemi gondolatokra, akkor a lelki aktivitás kísérhető figyelemmel. Olyankor, mint értelmes és intelligens megfigyelők, az Univerzum abszolút értékű kozmikus adatbázisára lehetünk tudatosak. Mivel azonban, a mi relatív elméinkkel, nem lehetünk az egész Univerzum abszolút Elméjének a teljes adatbázisára tudatosak egy időben ezért, csak annak egy-egy adatára válunk fogékonyakká. Amelyek, a különböző kozmikus szintű mágneses hullámokat érzékelve jutnak a tudatosságunk birtokába. Azok mágneses hullámhosszainak mentális értékelése révén. Így működik az olyan meditáció, amit nem irányítottunk tudatosan.
A tudatos meditáció alkalmával pedig, egy előre jól kigondolt probléma megoldására figyelve kerülünk meditatív elmeállapotba. Így meditatív elmeállapotunkban, olyan kozmikus információkra lehetünk tudatosak, amelyek biztos megoldást jelentenek, az előtte átgondolt problémánkra. Ezért, az irányított meditációval, tudatosan elérhetjük azt a mentális célt, ami a lehető legjobb megoldást jelenti számunkra. Mert az elménk, mentális adó-vevőként funkcionálva, ráhangolható bármilyen kozmikus hullám informatív értékére.
Ennél fogva, nem az fog megvalósulni számunkra, amire szellemi szinten gondolunk, hanem az, amilyen lelki érzésekkel támogatjuk az elgondolásainkat. Ezért, amilyen szellemi gondolatot, a szívünkben és a lelkünkben igaznak érzünk, csak az fog megvalósulni számunkra. Ezért, szellemi szinten gondolhatunk bármire, a lelki érzéseink nélkül, teljesen hatástalanok maradnak azok számunkra. Mert a lelki érzéseink fogják megnyilvánítani számunkra mindazt, az Univerzum mágneses terét képviselő abszolút Tudatosságában, amit mi tudatosan elképzeltünk, és a lelki érzéseinkkel támogattunk. Így az abszolút Elme, induktív módon összehoz bennünket mindazzal, amire lelki szinten igazán vágyunk.
Mert, amit a tudatos elménkben valóságosnak tudunk elképzelni, arról már lelki szinten, meg is vagyunk győződve. Mivel mentális szinten, már látjuk a képét a tudatos elménkben. Ezért az elménkben formált hitünk, már olyan bizonyosságot jelentő meggyőződésünkké válik amelyiken, szellemi szinten, már nem is kell változtatnunk. Ez a mentális kitartásunk valósítja meg annak a lehetőségét, hogy az elképzelt vágyunk tárgya vagy eseménye, a megtapasztalható valóságunk része lehessen. Mert a mentális kitartásunkban, a hitünk által biztosított sajátságos mágneses hullámunk állandósul. Mindaddig, amíg a vágyott megvalósulást, gyakorlatilag meg nem tapasztaljuk.
Ezért, a sokkal jobb minőségű életünk érdekében az embereket, tárgyakat, és eseményeket, lefekvés előtt mindig lássuk olyannak az elménkben, amilyennek szeretnénk őket megtapasztalni. Vagyis, ne csak külső, objektív megfigyelők legyünk az életünkben, hanem belső, szubjektív megfigyelők is. Akik a belső, szubjektív megfigyeléseikkel, aktív részt vállalhatnak a tudatos teremtésben. Mint Isteni eredetű lélek révén éltetett, értelmes és intelligens emberi lények.
Ezért, minden megtapasztalásunk tőlünk függ. Hiszen, ami nekünk nem tetszik, azt szebbé és jobbá képzelhetjük. A közben kialakuló lelki vágyaink alapján. Mert a közösen használt mágneses térben, nem csupán külső megfigyelők vagyunk, akik kénytelenek állandóan elszenvedni a reánk leselkedő veszélyeket, hanem belső megfigyelők is. Akik valóságos mentális képzeletet alkothatnak a vágyaikról. Mentális szinten megváltoztatva mindazt, amivel nem vagyunk megelégedve az anyagi megtapasztalás szintjén.
Ha tehát, szellemi szinten megértjük és belátjuk azt, hogy tulajdonképpen minden tőlünk függ, mert mi és az Univerzum abszolút Tudatossága egyek vagyunk, akkor a tudatos teremtés mentális lehetőségével, bármit olyanná formálhatunk, amilyennek szeretnénk azt megtapasztalni. Mert az abszolút Tudatosság relatív tudatú kiterjesztései vagyunk, a mágneses térben elkülönülve. De ez az elkülönültség, egyáltalán nem jelenti azt, hogy véglegesen elszakadtunk a teremtőtől. Hanem, éppen ellenkezőleg, a tudatos teremtés lehetősége bizonyítja azt, hogy Isten bennünk, és rajtunk keresztül munkálkodik a teremtés folytonosságán. Így átvitt értelemben véve tudnunk kell azt, hogy Isten anyagi szinten kiterjesztett részei vagyunk.
„Vagyok, aki vagyok.” állítja magáról Isten a Bibliában. Ami szintén egy alapvetően kétfokozatú állítás. Szerintem, röviden azt jelenti, hogy az abszolút mágneses létezésben tudatos Isten, az anyagi valóság relatív emberi tudatosságában, éppen azzá válik bennünk, amit a „vagyok” szóhoz kötünk. Ezért az anyagi szintű létezésemnek, saját magam vagyok az oka. Ezzel röviden azt üzeni számunkra Isten, hogy az anyagi létezésünkben, mi magunk vagyunk az okok. A sorsunk formálói.
Ezért, sohase haragudjunk senkire. Mert sokkal kevesebb mentális energiával képzelhetünk bárkit szebbé és jobbá, mint amennyi energiánkat a haragunk képes felemészteni. Ne féljünk senkitől. Mert sokkal kevesebb mentális energiával tudjuk szebbé és jobbá képzelni azt, akitől tartunk. Míg a félelmeinkkel, rengeteg hasznosítható energiát veszíthetünk el. Ne tartsunk senkitől és semmitől. Mert a reális képzeletünkben olyan mentális lehetőség van, ami a tudatos teremtés hatáskörében tart bennünket.
Mert a lélek által, Isten éltet minket, a teremtő. Ezért van meg bennünk, a tudatos teremtés képessége. De használni, csak akkor leszünk képesek, ha befelé irányulva is megfigyelőkké válunk. Ha odafigyelünk arra, hogy a vágyaink alapján, milyen elképzelések szerint alakíthatjuk a környezetünket. A benne élő embertársainkkal együtt. Így a környezetünket, és a környezetünkben élő embertársainkat is, a saját vágyainkban jelentkező lelki érzéseink igényei szerint formálhatjuk. Ha a végtelen szeretet útját járjuk. Teljesen összehangolódva, más emberek által velünk viszonyban álló Isteni minőségekkel.
Mivel a megfigyelők mi magunk vagyunk, ezért számunkra a megfigyelés, eleve kétfokozatú lehetőség. Objektív értelemben véve, mint külső megfigyelők vagyunk. Akik az anyagi világ valóságának a dolgait és eseményeit szemlélik. Szubjektív értelemben pedig, mint belső megfigyelők, a tudatos teremtés lehetőségével élve, előrevetíthetjük a mágneses valóságba mindazt magunknak, amit szeretnénk megtapasztalni az elektromos szerkezetű anyagi világban.
Amikor pedig, a megfigyelt igazságot szeretnénk kifejezésre juttatni valamivel kapcsolatban, akkor a külső formájában szemlélt dolognak vagy eseménynek az objektív létezése mellett, a róla alkotott belső, szubjektív elképzelésünket is kifejezésre juttatjuk egyben. Mert az igazságérzetünk szempontjából tekintve, a kétféle megfigyelésünknek, szinkronba kell kerülnie egymással az elménkben, az igazság általunk formált kifejeződésében. Ennél fogva, hinnünk kell annak igazságértékében. Ezért az emberi igazság, mindig relatív marad.
Mert a tudatos elménk, sohasem találkozik közvetlen módon az anyagi világ megfigyelhető valóságával. Csak az erősen korlátozott képességű érzékszerveinken keresztül juthatunk az anyagi világ információihoz, az objektív megfigyelésünk képességével. Ezért az igazság teljesebb kifejezéséhez, szükségünk van a belső azaz, szubjektív megfigyelésünk eredményére is. Ezért, amikor valamilyen dolog vagy esemény igaz mivoltáról beszélünk, az éppúgy objektív, mint szubjektív kifejeződés. Ezért az emberi igazságok, nézőpont szerint lehetnek eltérőek egymástól. Vagyis relatívak.
Mert mi magunk, csupán megfigyelők vagyunk az összetett szerkezetű elektromos anyagi létezésben. De mivel, megfigyelők vagyunk a mágneses létezésben is, amelyben a vágyainkról alkotható képzeletünk tárgyát vagy eseményét figyelhetjük meg az elméinkben, ezért általunk a megfigyelés emberi és Isteni mivoltot is képvisel egyben. Elektromos tulajdonságú anyagi szinten, emberek vagyunk, akik a mágneses szintű tudatosság Isteni képességével rendelkezve, szintén relatív megfigyelők lehetünk, Isten abszolút létezésében.
Ahogy mi magunk, virtuális magfigyelők vagyunk csupán a mágneses valóságra, épp olyan módon Isten, szintén virtuálisnak azaz, kivetítettnek érzékeli csupán a mi elektromos anyagi létezésünket. Ami azt jelenti röviden, hogy mi emberek, Isten virtuális kivetítődései vagyunk csupán. Amit úgy lehet értelmezni, mintha az anyagi világ objektív valóságát, Isten egy képzeletbeli számítógép monitorján szemlélné csupán.
Mivel azonban, Isten minden összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulást, önmaga mágneses valóságából teremtett, meg, ezért az objektív anyagi valóságot úgy éli meg, mint önmaga testét. Amelynek megfigyelése miatt, mindenféle eseményünkre azonnal tudatos. Ennél fogva, megfigyel bennünket. Éppen olyan formában, mint ahogyan mi is tudunk a testüket felépítő sejtjeinkről. De, amíg a mi anyagi szintű elektromos valóságunk megfigyelései elől, a mágneses események rejtve vannak, úgy fordított helyzetben, a mágneses valóság Öntudata elől, semmi sem képes elrejtőzni, ami anyagi szintű esemény.
Mindez a megfigyelhetőség, az indukció jelenségének köszönhető. Amely indukció, a mágneses és az elektromos valóság között fennálló fizikai kényszerkapcsolat eredménye. Mivel azonban, minden elektromos anyagi megnyilvánulás, a mágneses alaphalmaz teréből és terében valósul meg ezért, mint primer alaphalmaznak, tökéletes rálátása van az objektív valóságra. Mi pedig, mint az objektív valóság megfigyelői, korlátozott képességekkel rendelkezünk.
Ahhoz, hogy lássuk a mágneses valóság eseményeit, nem kifelé, hanem befelé, az elménkben kell megfigyelnünk a dolgokat és eseményeket. Ahol a mágneses valóságra lehetünk tudatosak. Meditatív elmeállapotban. Ezért, aki a reális képzelete segítségével, mentális képi formát biztosít a vágyainak a tudatos elméjében, irányított meditációt hajt végre. Amelynek során, tudatosan megfigyelheti és irányíthatja azt, hogy milyen módon alakulhat ki a vágyairól elképzelhető valóság az elméjében.
Ezért, a szubjektív megfigyelés Isteni képességével rendelkezve, bár nem lehetünk tudatosak az abszolút Elme teljes adatbázisára, de abban bármit manifesztálhatunk szellemi szinten, ami a vágyunk tárgya vagy eseménye lehet. A mágneses alapú ideák világában. Ahol tudatosan idealizálhatjuk mindazt, ami vágyott dologként vagy eseményként, a megtapasztalható valóságunk részévé válhat. Mert a reális képzeletünkkel, az ideák mágneses valóságát használjuk az elménken keresztül. Amit szubjektív módon meg is figyelhetünk.
Mert az abszolút létezésnek, kétféle valósága van. Szubjektív mágneses, és objektív elektromos. De a kétféle valóság együtt, szimbiózisban alkotja az abszolút létezést. Ezt a szimbiózist képviseli, az állandóan fennálló induktív viszony. Amelyben az elektromos anyagi megnyilvánulások, alárendelt szerepre jutnak a mágneses valóságban. Folyamatosan fenntartva az emberek tudatos elméjében, az induktív elektromos visszacsatolás lehetőségét.
Így az induktív visszacsatolásnak köszönhetően, a megfigyelő és a megfigyelt végül is, egy és ugyanaz. Mert a mágneses alapú megfigyelő számára, mi vagyunk a megfigyeltek. Míg a mi szemszögünkből tekintve, éppen Isten figyelhető meg. De, ahogy Isten, tudatos bennünk önmaga emberi mivoltára, mi magunk is ráébredhetünk önmagunk Isteni adottságaira. Mert az agyunk független mágneses képességei, nem elektromos anyagi jelenségek, hanem mágneses adottságok. Így mégis tudatosak lehetünk reájuk az elménkben.
Ahogy azonban, Isten csak tudatos a mi rezdüléseinkre, és ilyen módon megfigyelő az életünkben, úgy mi magunk sem figyelhetjük meg Istent közvetlen módon. Csak az elménk mágneses képességein keresztül, közvetve lehetünk tudatosak Isten létezésére. De az a mentalitásunkban gyökerező induktív visszacsatolás, lehetőséget biztosít számunkra ahhoz, hogy ne csak megfigyelők legyünk Isten létezésében. Hanem Istentudattal élve, mentális módon azonosulhassunk is vele.
Ez egyáltalán nem lehetetlen dolog, mert ha az elektromos anyagi testünk, a mágneses valóságból származtatható, akkor könnyű elfogadni azt is, hogy az elménk tudatossága is, a mágneses valóságban juthat csak kifejeződésre. Ezért, nem csupán objektív megfigyelők vagyunk. Szubjektív megfigyelők is. Isteni adottságokkal felruházva.
Szeretetben kódolva, bárki Isten lehet. Ha pedig, akárkin segítünk szeretettel, máris Isten akarata szerint cselekszünk. Mert a szeretetben, Isten egységét erősítjük. A világunk pillanatnyilag még attól minősíthető rossznak, hogy hiányzik a szívünkből a szeretet. Mert az Isteni szeretettel támogatva, minden megszépül, megjavul számunkra. Ezért, az Istentől elkülönült, szeretet nélküli élet, szenvedéssel jár. Ami csak arra utal, hogy nem tudatosodik az elménkben az, hogy Isteni minőségű életet is élhetnénk.
Mert az önös érdekeket szolgáló relatív szeretet elvész, elkülönül az abszolút érdekeket képviselő Isteni szeretetben. Ezért kezdetben, áldd meg minden embertársadat. Hogy lélekben, mindenkit önmagad egységéhez köthess. Amely spirituális kötöttségben, te magad szabad maradhatsz. Mert a végtelen szeretetet szabadon választottad. Tedd meg azért, mert nem csupán megfigyelő, hanem megfigyelt is vagy. Mert az abszolút szeretetben, egymásra is figyelmet fordíthatunk. Egymás érdekét szolgáljuk, hogy a szeretet szépsége és jósága osztályrészül jusson az életünkben. Mert ez, Isteni jussunk. Ebben az örökségünkben domborodik ki igazán, az értelmes és intelligens emberi mivoltunk.
Mert, sokkal szerencsésebb dolog a végtelen szeretetben elmerülni, mint a már régen megszokott szeretet nélküliségben. Ebben az Isteninek értelmezhető végtelen szeretetben, az objektív megfigyelői képességünk mellett, a szubjektív megfigyelésünk lehetősége is azonnal érvényesül. Másképp láthatjuk a valóságot. Az objektív elektromos anyagi látásmód mellett, a szubjektív mágneses érzékelési képességünk is kikristályosodik. Amit auralátásnak értelmeznek. Egészen más, ilyen módon megfigyelni a létezés megnyilvánult valóságát.
Matécz Zoltán
2020.06.23.
