Epigenetika.
A genetika, az öröklés biológiai tanáról szól. Tulajdonképpen arról, hogy a szaporodáshoz szükséges genetikai információkat, azok a gének hordozzák, amelyek a fehérje szintéziséhez szükségesek. Vagyis, a fehérjék felépüléséhez tartozó instrukciókat tárolják a gének. Így a gének vizsgálata, maga a genetika. A gének információit pedig, a kromoszómák hordozzák, amelyek a DNS-ben vannak rögzítve.
Így az epigenetika tana arról szól, hogy ezek a gének, amelyek a szaporodás minőségéért felelősek, milyen módon változhatnak az életünk során. Milyen külső hatások befolyásolják a gének kialakulási lehetőségeit. Ezért, ahogy a genetika, a természetes szaporodás lehetőségeit kutatja, úgy az epigenetika tudománya tulajdonképpen, a gének mutációs változásaira fordít nagyobb figyelmet. Mert a mutáció, éppen az örökítő anyagot jelentő gének spontán, vagy külső hatásra történő maradandó megváltozását jelenti. Amelynek során, új biológiai tulajdonságok jellemzik az utódot.
A mutáció, alapvetően a géneken belüli bázissorrend megváltozásának a következménye. De éppúgy mutációnak nevezhető az is, ha a kromoszóma szerkezetének vagy számának a drasztikus megváltozása következtében, az örökítő információ torzul. Ezért a mutáció, olyan öröklődő változás, amely a DNS-ben történt változás eredményeképpen, a szervezet jellemzőinek tartós és egyedi öröklődő módosulását idézik elő.
Biológiai értelemben véve a mitózis, a sejtosztódásról szól. Amelynek során a sejt, két egyenlő részre választja szét a genomját vagyis, a gének által biztosított genetikai információját. Ezt követi a citokinézis, ami a sejtplazmát és a sejt membránját is testvériesen megfelezi. Számomra ebből az adódik, hogy az öregedés jelensége, éppúgy genetikai probléma, mint az öröklődés. Mert az öröklődés során, átadja a két szülő az ő genetikai információját az utódnak, míg az öregedés alkalmával, a sejtosztódás során megvalósuló genetikai torzulások léphetnek fel, amelyek ennél fogva, nem képesek tökéletesen hű sejtmásolatok kialakítására.
Mert szerintem, minden esetben, a sejtjeink egészségi állapotától függ az, hogy milyen gyorsan öregszik a testünk. Az egészséges sejten belül, amíg a DNS láncolata egészséges, úgy a gének még tökéletesen képesek a sejtosztódás során megfeleződve, egymással teljesen azonos genomot kialakítani. Így az utódsejtek mindegyike, az egészséges élethez szükséges genetikai információt tartalmazhatja. Épp úgy, mint ahogyan az, az osztódásra képes alapsejtben is volt.
Ha azonban, a természetes sejtosztódás folyamata felgyorsul, akkor a sejtben kettéváló genomok, már nem képesek egymással teljesen azonos értékű genetikai információkat képviselni. Ezért a sejtosztódás utódsejtjei, kissé eltérnek az osztódó sejt genetikai adottságaitól. Mert a sejtosztódás biológiai üteme felgyorsult az életkor előrehaladtával, és így, túl kevés az idő ahhoz, hogy a sejtben, osztódásra alkalmas mennyiségű genetikai örökítő-anyag alakuljon ki. Így az egyre gyorsuló kényszeres osztódás miatt, ami a genetikai információk kettéválását jelenti, olyan genomok alakulhatnak csak ki, amelyek még kissé hiányosak. Ezt a genetikai hiányt pedig, a sejtplazma és a sejtmembrán szükségszerű osztósása, teljesen lezártnak minősíti. Így a két utódsejt genetikai értéke, kevesebb lesz, mint amilyen a kezdeti alapsejt genetikai értéke volt.
Így szerintem, az öregedés, egyfajta sejt-mutációként tudható be. Amelynek során, mindig egyre kevesebb genetikai információ kerül az utódsejtjeinkbe. Mert az öregedésünk során, vagy a sejtosztódás folyamata gyorsul fel, vagy pedig, a genetikai örökítő-anyagaink sejten belüli termelődése lassul le. Ha ugyanis, a genetikai örökítő-anyagunk termelődése lassul le a sejtjeinken belül, akkor az, ugyanazt eredményezi, mintha a sejtosztódás gyorsulna fel. Mert a lényeget tekintve, ugyanúgy kevesebb genetikai információ fogja, az utódsejtek további fejlődését befolyásolni. Mert, relatív sejtosztódási gyorsulásnak minősül.
Így az epigenetika tudománya, nem csupán a külső hatásra bekövetkező mutációs jelenségekkel kell, hogy foglalkozzon érdemben, amely az utódokban mutatható ki, hanem az öregedés tanával is. Mert szerintem, az öregedés során is, éppen a genetikai információ torzul, mindig egy kissé, a kor előrehaladtával.
Amíg egy újszülött gyermek, a sejtes fejlődésének megfelelően, teljesen egészséges táplálékot kap, egészséges folyadékot iszik, és egészséges levegőt szív be, addig a fejlődése egészséges módon, történik. Mert a sejtjei, mindig időben fognak osztódni. Megfelelő genetikai egyensúlyt fenntartva, az osztódott utódsejtjeiben. Majd másfél-kétéves korától, szükségszerű módon áttér a felnőtt kornak megfelelő ételek és italok fogyasztására. Drasztikus módon megváltoztatva, az addig megszokott egészséges sejtfejlődéséhez szükséges anyagcseréjét.
Majd 15-16 éves kortól, saját táplálkozási szokásokat vesznek fel. Amelyekben az étrendjük, a folyadékbevitelük, és a légnemű anyagcseréjük is megváltozik. Ami a gyors-éttermek széleskörű kínálatával, a cukrozott üdítőitalok és az alkohol megjelenésével, valamint a korai dohányzással jár együtt. Ezek az ártalmas anyagcsere-hatások, éppen azt eredményezik, hogy drasztikus módon lelassítják az egészséges sejtfejlődés biológiai lehetőségét. Mert a folyamatosan bevitt anyagcsere-mérgek, egyre erősebben gátolják, a genetikai információ egészséges kifejlődésének a lehetőségét, a sejteken belül.
Ehhez társul még, az a fizikai túlterheltség, amit a napi munka jelent. Hiszen a profit oltárán, nagyon sok egészséges munkavállalónak kell feláldoznia az egészségét. Egészségét adja a pénzért, amiből megélhet. Mert a munkavállalók kötelezővé tett feladatköre, indokolatlanul magas. Mivel, éppen annyit kell dolgozniuk, mint annak a gépnek, amelyiken a feladatkörükhöz szükséges munkájukat elvégzik. Így a munkaadók, nem a gépet hangolják a munkavállalókhoz, hanem éppen ellenkezőleg, a munkavállalókat hangolják a gépeikhez. Amelyek egyre modernebbek és gyorsabbak. Így a túlterhelt sejtek osztódása, egyre korlátozottabb mértékű lehet csak.
De a sportoló fiataljaink is túlterheltek. Mert aki versenyszerűen sportol, annak mindig magasabb teljesítményértékek lebegnek a szemei előtt. Így a győzelem reményében, olyan teljesítményekre ösztönzik magukat, ami néha már, nagyon embertelen. Ilyen módon, az állandóan erősen túlterhelt sejtek, nem képesek a természetes osztódás végrehajtására.
A nyugdíjba vonulás után pedig, éppen az a helyzet, hogy az egyre idősebb ember, egyre jobban visszavesz a lendületéből. Ezért az izmai elgyengülnek, elsorvadnak. Így a mindennapi kényszerű cselekedetek is, egyre jobban túlterhelik a szervezetét. Ezért, egyre több időt tölt pihenéssel. Míg egyszer csak, végleg megpihen. Mert az élethez szükséges sejtosztódás folyamata, már teljesen leáll.
Masaru Emoto munkássága szerint, a víz olyan semleges folyadék, amelyik az anyagi létezés középpontjában van. Vagyis, nem elég, hogy a szilárd és a gáz halmazok között helyezkedik el, de még a folyadékok között is, a pH egyensúlyban létezik. Ezért, a víz folyékony szerkezete, nagyon jól alkalmazkodik a mentális hatásokra is. Így, a szellemi gondolataink által kifejezésre juttatott lelki érzéseink határozhatják meg a víz szerkezetét. Amit a víz megfagyasztása után, láthatóvá is tehetünk.
Így a pozitív érzelmeink, tökéletes kristályszerkezetet biztosítanak a megfagyott víz számára. Míg a negatív lelki érzelmeink, torz kristályszerkezettel alakítják ki, a víz megfagyását követő szilárd állapotot. Mivel a szervezetünk, hetven százalékban víz alapú, ezért a lelki érzelmeink, komolyan befolyásolhatják a vízbázisú sejtjeink működési mechanizmusát. Ami a sejtfejlődésben és a szükségszerű sejtosztódási folyamatainkban mutatkozik meg.
Így a lelki érzelmeink tudatos irányításával, komolyan befolyásolhatjuk, a sejtjeink biológiai szintű működést. A pozitív lelki érzelmeink, a kellemes szellemi gondolataink mentális hatására aktivizálódhatnak az elménkben. Míg a negatív lelki érzelmeinket, a kellemetlen szellemi gondolataink hozzák működésbe. Így a lelki érzelmeink, a szerint válnak pozitív vagy negatív polaritású mentális erőhatásokká a szervezetünk számára, hogy mennyi szeretetet képviselnek a szellemi gondolataink.
Így a szeretet kellemes szellemi gondolatai, határozottan segítik az egészséges sejtszerveződéseinket. Mert kizárólag pozitív lelki érzésekkel párosulnak. A sejtfejlődés és a sejtosztódás biológiai folyamatait, pozitívan befolyásolják. Míg a szeretet nélküli kellemetlen szellemi gondolataink, negatív értéket biztosítva a lelki érzéseinknek, torzítják az érzelmeinkre érzékeny sejtjeink víz alapú szerkezetét. Nagyon megnehezítve ez által, a sejtfejlődés és a sejtosztódás biológiai folyamatát. Mert a negatív lelki érzéseink, erősen eltorzítják a genetikai információinkat képviselő génjeink szerkezetét.
Így az egészségtelen negatív életvitel, és a kellemetlen szellemi gondolatokra aktivizált negatív lelki érzéseink, olyan stresszes állapotban tartanak bennünket, amelyben az ideális sejtes rendeződésünk, nem valósulhat meg. Ezért, tudatosan kerülni kell a stressz minden fajtáját. De azt, csak szeretettel lehet megtenni.
Ezért, az epigenetika, a szeretet tudománya lehet. Történetesen annak a biológiai tannak a kialakítója, amelyiknek lehetősége van arra, hogy a szeretet sejteket befolyásoló pozitív hatását, biológiai szinten is kimutassa. Mert a szeretetben élő emberek, nem csupán azért boldogabbak, mert mentális módon egészségesebbek, hanem azért is, mert a sejtes működésük tökéletesebb.
Még akkor is, ha a szükségszerű anyagcsere folyamataikban, nem mutatkozik meg a tökéletesség. Még akkor is, ha a szervezetük terhelésében, nem mutatkozik meg a tökéletesség. Mert, amíg szeretettel végzik a mindennapi tevékenységeiket, addig a szeretet pozitív lelki érzései, alkalmasak arra, hogy korrigálják az egyéb fizikai terheléseik által okozott sejtes problémáikat.
Matécz Zoltán
2020.08.19.
