Induktivitás.
Az induktivitás elektromos jelenségét, már régóta ismeri a fizika tudománya. Mert az anyagok, az elektronjaiknak köszönhetően, természetes módon elektromos jellegűek. Amikor egy tekercsre elektromos áramot kapcsolunk, így a tekercs anyagában elektromos hatást koncentrálunk. Körülötte elektromos erőtér alakul ki, amely a mágneses teret befolyásolja. Ha pedig, vasmagot helyezünk a tekercs belsejébe, akkor elektromágnest formálunk belőle, amíg az áram átjárja a tekercstest meneteit. Vagyis, az elektromos erőtér által befolyásolt mágneses tér, mágnessé alakítja a vasmagot, amíg elektromos áram hatása alatt áll a tekercs.
Az ilyen módon kialakított elektromágneseket, nagyon sok helyen alkalmazzák. De éppen ez az alapja a transzformátoroknak is. Ahol a vasmagra két, egymástól jól elkülönített tekercset helyeznek. Statikus módon. Az egyikre elektromos áramot kapcsolva, a vasmag felmágneseződik, és ez a vasmagban koncentrált mágneses hatás, a másik tekercsben, elektromos feszültséget indukál. Ilyen módon, egy primernek értelmezett kezdeti elektromos hatás, egy szekunderként értelmezhető másodlagos elektromos hatássá alakítható. Amely szekunder elektromos hatás, jól el van szigetelve, a primer elektromos alaphatástól. Amelynek ipari alkalmazása, szinte végtelen.
Az elektromos motorokban és generátorokban pedig, ezeket az elektromosságra visszavezethető mágneses viszonyokat, dinamikus módon, a forgórészek forgatásával, illetve a forgórészeken kialakított mágneses forgatással hasznosítják.
Az induktivitásnak ezt a jelenségét, már az általános iskolákban is tanítják. Így az elemi alapműveltségünk részévé vált. Ezért, már szinte minden tanult gyermek tudja azt, hogy mit jelent az induktív viszony. Mert az elektromosan vezetőképes anyagokban, elektromos hatás koncentrálható. Így az elektromos árammal kialakított elektromos erőtér, befolyásolja a mágneses teret, és ilyen módon hasznosítható elektromos és mágneses hatások alakíthatók ki. De azt, hogy az induktív viszony, mit jelent alapvető módon, elektromos áram koncentrált hatása nélkül, arról nem tanít szinte senki.
Éppen az induktivitás jelensége mutat rá arra, hogy eleve kétféle térszerkezet van jelen a világunkban. Amikor ugyanis, elektromos erőteret alakítunk ki, egy tekercs elektromos aktivizálásával, akkor annak a magszerkezetében, mágneses teret koncentrálunk. Ezt elég jól igazolja az a vasmag, amit az elektromos áram által átjárt tekercs belsejébe helyezünk, és elektromágnessé alakul, amíg áram alatt van a tekercs. Vagyis, a tekercs belsejében koncentrált mágneses erőtér, a tekercsbe helyezett vasmagot, koncentrált mágneses erővel ruházza fel.
Számomra, ez az induktív jelenség arra utal, hogy az elektromos áram által előidézett elektromos tér, határozottan befolyásolta azt a mágneses teret, amelyben az anyag, eleve létezik. Vagyis, az elektromos anyagi létezés, a mágneses valóságban alakult ki és valósult meg. Mint az atomok elektronjaira visszavezethető elektromos rezgési események jelensége. De hogyan is értem ezt valójában?
Hát, tulajdonképpen arról van szó, hogy szerintem, ahogyan az elektromosság erőterének a hatására, koncentrált mágneses erőtér alakult ki, úgy fordított esetben, az elektromos erőtér hatása nélkül, éppen a mágneses tér koncentrálja, az elektronokkal rendelkező anyagi minőségeket, megfelelő halmazokba. Mert minden anyagi minőség, alapvető elektromos tulajdonságokkal rendelkezik. Mégpedig, a halmazát felépítő atomjainak az elektronjai miatt. Amely anyagi szintű elektronokra, éppen a mágneses tér gyakorol mágneses alaphatást ahhoz, hogy egységes anyagi halmaz lehessen belőle.
Szerintem a mágneses térben, mágneses hullámok alakultak ki. Ezek a mágneses hullámok, longitudinális jellegűek. Ami azt jelenti, hogy a hullámszerkezetük hosszanti irányú, mint a kinyújtott rugó. Ahol a hullámhosszt a rugó anyaga szimbolizálja számunkra, míg a benne terjedő hatást, a frekvencia által közvetített erőimpulzus sorozatok egymás után terjedő folytonossága. Mint a rugó anyagában kialakult menetsűrűsödések és ritkulások. Amit én, energiahatásként értelmezek.
Ezért, az én véleményem szerint, az energia nem más, mint a mágneses hullámok frekvenciája által közvetített erőimpulzus sorozatok folyamatos egymásutánisága. Vagyis, az egyszeri impulzus által közvetített fizikai erőátadási lehetőségekkel szemben, a mágneses hullámok frekvenciáiban már, folytonos erőimpulzus átadási lehetőség valósult meg. Amit szerintem, az energia hatása jelent.
Na, már most, ahogyan a belsőégésű robbanómotorokban, a lineáris jellegű hosszanti mozgást végző dugattyúk, centrális jellegű forgómozgást alakítanak ki a főtengelyen, úgy a mágneses hullámokban terjedő energia is, mint hosszanti irányultságú rezgő mozgásformát megvalósító folytonos erőimpulzus sorozatok, állandóan fenntartják az atommagok körül keringő elektronok centrális irányultságú mozgásformáit.
Mivel az elektronok, atommagok körüli keringő mozgásformái, önmagukba visszatérő rezgéseknek minősülnek, ezért a mágneses hullámok longitudinális rezgései, amit a frekvenciájukban terjedő erőimpulzus sorozataik jelentenek, könnyedén képesek fenntartani, az anyagi rezgések folytonosságát. Ami azt jelenti, hogy a mágneses térben terjedő mágneses hullámok biztosítják, az elektronok keringő mozgásformáit. Közvetettnek minősülő belső, szubjektív hatást gyakorolva, az érintett anyagi halmaz minden egyes elektronjára.
De nem közvetlenül az elektronokra fejti ki a mágneses hullám az induktív hatását, hanem az elektronok körül kialakult elektromos erőtereikre. Amelyek épp úgy keringenek az elektronjaik körül, mint ahogyan az elektronok az atommagok körül. Az elektronok, az elektromos erőtereiket, a mágneses alaphalmaz hozzájuk közel álló oszthatatlan alaptömegeiből építik fel. Ezért, ugyanabban a halmazban valósul meg mindkét erőtér. Amíg a mágneses erőtér lineáris, addig az elektronok elektromos erőterei centrálisak. Ezért, a halmazegyensúly kialakítása érdekében, mint ellentétes érdekű erőterekként nyilvánulnak meg. Ezért a halmazkiegyenlítődésre szorítkozó induktív hatási irányuk, 90 fokban eltér egymástól.
Amikor, a mágneses hullámban, változik a frekvencia, akkor a mágneses tér, induktív munkát végez az érintett anyagi halmazon. Ma már tudjuk, hogy tudatosan irányított, koncentrált elektromos hatásra, mi magunk is elvégezhetjük ezeket a mágneses változásokat. Mégpedig olyan módon, hogy az elektromos áram által előidézhető, fordított induktív hatás segítségével, munkát végzünk egy adott anyagi halmazon. Megváltoztatva annak belső, nyugalmi állapotát biztosítani képes elektromos mozgási tempóit. Mégpedig, elektromos hatásra aktivizált, koncentrált mágneses befolyásra.
Az állandó mágnesek pedig, szerintem úgy alakulnak ki, hogy a stabil szerkezetüket biztosító mágneses energia, olyan kényszerrezgéssel látja el őket, amelyek a kristályrács szerkezeteiken belül, apró koncentrált elektromos aktivitást alakítanak ki. Amelyek ennél fogva, olyan koncentrált mágneses jelleget kölcsönöznek a mágnes anyagi halmazának, amelyben a mágneses vonzó és taszító jelleg valósul meg. Külső elektromos aktivitás nélkül.
Az elektromos anyagi minőségek tehát, alapvetően a kozmikus mágneses hullámok által diktált energia hatása alatt állnak. Ennél fogva, minden anyagi minőség, szekunder „energiahordozóként” értelmezhető. Ami nem jelenti azt, hogy neki saját energiája van, hanem csupán arra utal, hogy az objektív létezését biztosító energia, megfelelő módon felszabadítható. Vagyis, állapotváltoztató jellegű munkavégzésre fogható.
Ezért, amikor egy energiahordozónak minősített anyagot munkavégzésre fogunk, akkor hasznosítjuk belőle azt a mágneses alapú energiát, ami a stabil létezését biztosítja. Ezért, a felhasznált energia mértéke alapján, az energiahordozó anyagi minősége, teljesen átalakul. Többnyire, valamilyen égéstermékké válik. Egészen más a helyzet az elektromossággal, mint energiahordozóval. Mivel azt, nem tudjuk elégetni.
Az általunk irányított koncentrált elektromosság, többnyire valamilyen mértékű, mágneses koncentráción alapuló induktív munkát végez addig, amíg a kívánt hatást el nem érjük vele. Ezért, a mágneses aktivitáson kívül, egyéb változás nem nagyon tapasztalható, az energiahordozó anyag energia felszabadító folyamata után. Ennél fogva, a lehető legtisztább energiahordozóként van nyilvántartva a világunkban. Csupán nem látható, mágneses alapú „szennyezettséget” képvisel.
Így a mágneses szennyezettség mértéke, éppen azon alapszik, hogy egy koncentrált elektromos hatásra aktivizált mágneses koncentráció, mennyire tér el, a természetesnek felfogható, alapvető mágneses alaphatásoktól. Azoktól a mágneses alaphatásoktól, amelyek az elektromos anyagi minőségek természetes létezési feltételeit tartják fenn, az anyagi világunkban.
Ma már, olyan tudatosan generált elektromos koncentráció aktivitásait használjuk, amelyek nagyon sokrétű mágneses koncentrációt valósítanak meg. Amelyek, nagyon eltérnek a természetes mágneses alaphatásoktól. Ezért a mai ember már, elektroszmogban él. Amely elektroszmog tulajdonképpen, a különböző szintű mágneses koncentrációk miatt olyan veszélyes számunkra. Mert az élőlények biológiai szervezete, a természetes elektromos és mágneses alaphatásokra alakult ki. Ezért a koncentrált elektromos és mágneses hatások, komoly befolyással lehetnek reánk nézve. Mégpedig, főképpen a legérzékenyebbnek számító DNS szerkezeteinket befolyásolva.
Ezért a ruháinkat, célszerű lenne a Faraday kalicka elvén, szuper-vékony elektromos vezetőanyagból szőni. Vagy legalább, azt is beleszőni. Ami a hasonló felépítésű cipőinken keresztül, földelést nyerhetne. Ilyen módon, az embert károsítani képes elektroszmog, elvezethető lenne az emberi testről. Megóvva az egészséget. Legalább azoknál az embereknél, akiknek a munkája során elkerülhetetlen az, hogy tartósan koncentrált elektroszmogban tartózkodjanak.
Mert a koncentrált elektromos és mágneses hatások, bennünk is nemkívánatos munkát végezhetnek. Ezért, aki csak teheti, menjen a szabadba. Tartózkodjon a természetben minél többet. Ki a természetbe, ahol még természetesebb a mágneses és az elektromos egyensúly. Lehetőleg, mellőzve minden elektromos kütyüt. Vagy legalábbis, távolabb tartva a testközelségtől.
Mert a természetben, az erdők, mezők, rétek, dombok, hegyek, tavak, és folyók közelében, nem alakult ki még, károsnak mondható elektromos és mágneses koncentráció. Ott még, a mágneses térben kialakult természetes elektromos alaphatások uralkodnak. Az ő természetes induktív viszonyaik alapján.
Ahol az induktív viszony alapja az, hogy a kétféle erőtér, ugyanabban a mágneses alaphalmazban alakul ki. Így a mágneses erőtér lineáris jellege, alapvetően eltér az elektromos erőtér centrális jellegétől. Ezért, mint induktív ellenhatások jutnak érvényre a mágneses tér alapszerkezetében.
Alapvető módon tehát, az induktivitás, a mágneses tér felől gyakorol hatást, az elektronok mozgásformáit befolyásoló anyagi minőségekre. Az általunk megismert fordított induktív viszony pedig, már az anyagi tekercsekben koncentrált, olyan elektromos hatásokról szól, amelyek mágneses koncentrációt képesek kialakítani. Mégpedig oly módon, hogy egymás ellen küzdő erőterekké alakítják, a mágneses tér érintett szerkezeteit.
Ha tehát, amíg az eddig megismert induktív jelenségeket, egyszerűen csak „elektromágneseseknek” értelmezzük, addig nem válik nyilvánvalóvá számunkra az a kézenfekvő tény, hogy alapvetően kétféle halmaztípus alkotja a létezést. Az oszthatatlan alaptömegekből álló mágneses alaphalmaz amelyből, és amelyben kialakult, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulás. Ezért, az anyagi szintű atomokat, és azok rács és kristályrács szerkezeteit, éppúgy a mágneses alaphalmaz tölti ki belül, mint ahogyan körülöleli őket kívülről.
A valóság tehát, amelyben élünk, objektív és szubjektív egy időben. Ami azt jelenti röviden, hogy egy egységes mágneses tér szubjektív valóságában élünk, amelyben objektív elektromos anyagi megnyilvánulások vagyunk csupán, mi magunk is. Így velünk együtt, minden elektromos anyagi megnyilvánulás, a mágneses alaphalmazra van utalva. Amit régen, éternek neveztek.
Ha pedig, a mágneses jelenségeket, külön értelmezzük az elektromos anyagi tulajdonságoktól, akkor a mágneses hullámokban, meghatározhatjuk végre konkrét módon, az energia valós mibenlétét. Mert a mágneses hullámokban, nem az oszthatatlan részecskék haladnak sugárirányban, mint alapvető kiterjedésű oszthatatlan tömegek. Ők csak szervezett együtt-rezgést valósítanak meg. Hosszanti irányú rugalmas sűrűsödések és ritkulások formájában. Amelyek keretében, erőimpulzus sorozatokat közvetítenek. Gyors egymásutániságban. Vagyis, a mágneses frekvencia által értelmezhető energia folyamatos hatását biztosítják.
Az objektív sebességértékek, mint valamilyen erőhatást közvetítő sugárzást megvalósító tényezők, összeadódhatnak egymással. Ezzel szemben, a mágneses hullámok frekvenciája által biztosított szubjektív hatássebesség állandó. Mivel minden erőimpulzus sorozatuk, azt az alaphatást közvetíti, ami hullámforrásként a rezgésüket előidézi. Így minden egyes frekvencia, hullámforrásnak minősül. Így a hullámoknak, nincsen összeadható sugárzási jellege. Mivel a hullámokban, nem a részecskét haladnak hanem, csak a hullámot kialakító részecskék együtt-rezgése révén közvetített hatás terjed. Mint energia. Ezért például, a fény sebessége, olyan szubjektív sebesség, ami állandó. Abszolút jelleggel.
Bár az interferencia jelensége, éppen azt mutatja, hogy az egymásra hatást gyakorló koherens hullámok, alkalmasak arra, hogy a bennük terjedő energia hatásait, egymással összeadják vagy éppen, kivonják egymásból. Amíg egy közös hullámmá alakulnak. De ez a jelenség, a hullámhosszt nem változtatja meg, csak a frekvenciát manipulálja. Vagyis, benne a hatássebesség ugyanaz marad, csak jóval nagyobb erőimpulzusokat fog közvetíteni.
A létezés tehát, kétféle valóságra épül. A mágneses valóságra, és a benne megnyilvánult elektromos valóságra. De a tudományos szakemberek előtt, ez a kétféle valóság, együtt mutatkozik meg. Maxwell óta pedig, közösen „elektromágnesesként” értelmezik őket. De az indukció jelensége, mégis határozottan utal arra, hogy a kétféle jelenséget, mégis érdemes külön értelmezni. Mert akkor, nem pusztán a mesterséges indukció jelensége válik számunkra nyilvánvalóvá, hanem a fordított irányú természetes indukció jelensége is. Amely az objektív anyagi valóságot, mágneses hullámok által biztosított alaprezgésekkel fenntartja számunkra, a szubjektív mágneses valóságban.
Amikor pedig, a mágneses hullámokban terjedő energia, nyilvánvalóvá válik az értelmes ember számára, akkor juthat el oda, hogy a fizikai értelemben vett munkát, és az energiát, külön értelmezheti végre. Mert az energia, szubjektív munkavégző képességként, nem lehet azonos a munkával. Legfeljebb csak arányos lehet azzal. Mert ma még, a közösen használt mértékegységük, azonos logikai kategóriába sorolja őket.
Pedig, az energia, szubjektív munkavégző képesség. Ebből adódóan a munka, már az energia felhasználtságának a következménye lehet csak. Vagyis, valamennyi ideig használt energia hatásaként létrejött, megváltozott állapotértéket takar. Ami röviden azt jelenti számomra, hogy ha a munkát megszorozzuk, a munkavégzésre használt idővel, akkor megkapjuk a munkavégzésre használt energia valós értékét. Ilyen módon szerintem, a munka és az energia különválasztható végre. Az ő mértékegységeikkel együtt.
Teljesítmény, munka, és energia, a mértékegységeikkel.
P = F*v = (m*a)*v = L*a = I*a = I*(v/t) à J/s à W (Watt)
W = (F*v)*t = (F*t)*v = I*v = I*(s/t) à J à W*s (Watt-szekundum)
E = (F*v)*t*t = (F*t)*(v*t) = I*s à J*s à W*s2 (Watt-szekundum négyzet)
Természetesen, mondhatja nekem bárki, hogy az energia értéke már meg van határozva. Helyzeti és mozgási módon, az anyagi testek állapotaiban. Amelyek egymásba módosuló módon, állandóan megmaradó jelleget mutatnak. De azok az energiaképletek szerintem, csak munkaértéket határoznak meg. Ezért kényszerülnek arra, hogy azonos mértékegységet használjanak, a fizikai értelemben vett munkával.
Wh = F*s = (m*a)*(v*t) = L*(a*t) = L*(v/t)*t = L*v
Wm = m*v2 = m*(v*v) = (m*v)*v = L*v
Wt = m*v2 = m*c2 = L*v
Ha azonban, az elvégzett munka reálértékét, megszorozzuk a munkavégzésre használt idővel, akkor annak az energiának az értékét kapjuk meg, amit az állapotváltozás munkavégzésére használtunk fel.
Eh = W*t = (F*s)*t = (m*a)*s*t = F*t*s = I*s = L*s
Em = (m*v2)*t = (m*v)*(v*t) = L*(v*t) = L*s
Et = (m*c2)*t = L*s
Így, az alapvető energia és munkaképletek, természetesen átalakulhatnak. Különböző, sajátságos mértékegységeket használva végre.
E = W*t = (F*s)*t = F*(v*t)*t = (F*v)*t*t = P*t*t = P*t2
W = P*t = (F*v)*t = F*s
W = E/t = (W*t)/t = ((P*t)*t)/t = P*t
Bár alapvetően a tudomány, az objektív valóság megismerését célozta meg, de tudomásul kell vennünk végre azt, hogy a létezés valósága, objektív és szubjektív egy időben. Ha pedig, továbbra is egyként értelmezzük azt, akkor olyan paradoxonok képezik továbbra is a valóságképünket, amelyek feloldhatatlanok. Hiszen a szubjektív feltételek, objektív okokkal nem magyarázhatók. Az objektív feltételek pedig, szubjektív okokkal maradnak értelmetlenek. Ha azonban a létezést, különböző valóságok egységeként értékeljük, akkor a megismert paradoxonjaink, szinte maguktól feloldódhatnak.
W = E/t = (W*t)/t = ((P*t)*t)/t = P*t
E = W*t E = P*t2
Az energia tehát, mint állapotváltoztató hatás, csak az állapotváltozás idejét figyelembe véve értékelhető külön, a már elvégzett munkától. Arról nem is beszélve, hogy az anyagi testek alapvető létezése is, eleve valamilyen mértékű, már elvégzett munkaértéket takar. Amely P – teljesítményértékű, viszonyítható létezési állapotban tartja az anyagi testet. Olyan nyugalmas létezési állapotban, amelyen éppen, nem folyik, további energiafelhasználással történő állapotbéli változás.
Mert az objektív erő és a szubjektív energia között, az még az alapvető különbség, hogy míg az erő, a testek közvetlen érintkezésen alapuló állapotbéli megváltoztatásairól szól, Newton törvényei alapján, addig az energia, a testekre gyakorolt, közvetett módon történő állapotváltoztató hatásának köszönhetően, mindig a nyugalom megvalósítását célozza meg. Ezért az erő és az energia, természetes ellenhatásokként érvényesülnek a testek viszonylatában. Ebben rejlik, a hatás és ellenhatás törvénye. Ahol az erő az alaphatás, míg az energia, az ellenhatás.
Az induktivitás jelensége pedig, éppen arra utal, hogy az abszolút Létezés valósága, objektív és szubjektív egy időben. Ami azt jelenti, hogy az objektív igazságokat, nem lehet szubjektív okokkal magyarázni. Vagy éppen fordítva, a szubjektív igazságok, értelmetlenek objektív magyarázatokkal. Így az objektívvé vált, összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások, természetes környezetben, mindig a mágneses valóság dominanciájára fog támaszkodni. Mert a természetes elektromos anyagi rezgéseket, a mágneses hullámok tartják fenn. Induktív módon. Az energia hatásának köszönhetően.
Matécz Zoltán
2020.08.19.
