Mi lenne, ha…
Minden értelmes ember, teljesen lenullázott szellemiséggel születik erre a világra. Ezért, csecsemő korában, csak a lélek hangzóival képes kommunikálni. Amit a magánhangzók kombinációinak, az egyre tökéletesebb kiejtése biztosít számára. Attól függően, hogy az értelme, mennyire képes bontakozni az elméjében. A kissé elfogult szülők pedig, szinte tökéletesen megértik a gyermekük kezdetleges mondanivalóját.
Így a szülő és gyermek között fennálló szükségszerű kommunikáció során, szép lassan megtanulja a gyermek, a szellemi szintű mássalhangzók kiejtését és értelmes használatát is. Amelyekkel először, főképpen csak alapszavakat tud képezni, majd szép lassan, akár mondatokat is képes formálni. Így a gyermeknél, a beszéd kialakulása, az ő értelmének a kibontakozásával továbbra is arányos.
Ez a gyermeki értelem, már kicsi korban önállóságra törekszik. Ezért jön el, szinte minden gyermeknél, a „miért” korszak. Amikor minden kérdésére, konkrét magyarázatot vár. Gondosan figyelve arra, hogy azok a válaszok, tökéletesen elfogadhatók legyenek, az egyre értelmesebb kis elméje számára. Ilyenkor alakul ki az elméjében, egy sajátságos gyermeki világkép. Egy látszólag naiv világmodell, amely a kapott válaszainktól függően, állandóan módosul az elméjében.
Ezt a gyermeki szintű „miért” korszakot váltja fel, a „mi lenne, ha…” korszak. Amikor az értelmes gyermek, megpróbálja önmagát mentális módon belehelyezni, az általa megismert valóságba. Tulajdonképpen, a „mi lenne, ha…” kérdéssel, a saját fantáziáját szabadítja fel. Amelyben a gyermeki értelmével, különböző életszerepekben láttatja magát. Valóságosnak látszó módon elképzelve azt, hogy éppen akkor, milyen emberré szeretne válni.
Majd a játék során, szintén valamilyen életszerep lemásolását produkálja. Főképpen, a szülői minták által megtapasztalt családi jellegű életszerepek szórakoztató felvállalásával. Majd a televíziós gyermekműsorokból merített életszerepek következnek, szép sorjában. Az értelmes szülő pedig, minden esetben megdicséri a gyermekét, még akkor is, ha kissé esetlennek tűnik is a próbálkozása. Mert a gyermek számára, ezek valóságos próbálkozásoknak minősülnek. Az első önálló „szárnycsapásokként” jutnak érvényre.
Így a gyermekét szerető okos szülő, nem csupán megdicséri a kicsit, hanem együtt is játszik vele. Teljesen beleolvadva, a gyermeke mentális igényeibe. Így a gyermek élménye, mindig pozitív marad. Játék közben a gyermek, szép lassan eldönti azt, hogy melyik játéka okozott számára maradandóbb élményt, és a további értelmes életvitelét már, az fogja meghatározni. Így a tökéletes életút, már gyermekkorban kialakulhat. A kezdetleges emberi értelem kibontakozásának az időszakában.
Vannak olyan szülők is, akik nem nagyon foglalkoznak a gyermekük ilyen irányú fejlődésével. Nem alacsonyodnak le, a gyermekük primitív mentális szintjére. Nem azonosulnak a gyermekük játékaiban megnyilvánuló életszerepeikkel. Esetleg, még gátolják is őket, a szabadon folytatott játékszenvedélyeik kiélésében. Mondván, hogy „ne álmodozz, ne fantáziálgass teljesen feleslegesen”. Primitív módon fel sem mérve azt, hogy ezeknek a kezdetleges „szárnypróbálgatásoknak” a megakadályozásával, éppen azt gátolják meg, hogy a felnőtté váló életében majd, kedve szerint tudjon „szárnyalni” a gyermekük.
Ezért az értelmes gyermeki fantázia, az emberi elme egyik legfontosabb alkotóeleme. Az emberi értelemmel megvalósult tudatosság kibontakozásának a része. Annak a tudatosságunknak, amelyik az önmagunkról alkotott elképzeléseink alapján, folyamatosan alakul a tudatalattinkban. Így a tudatosan formált tudatosságunk, tökéletesen alkalmas arra, hogy irányítson, vezessen bennünket az életünk teljes útján. Hiszen, ennek a fantáziának köszönhetően vagyunk képesek, előre megtervezni azokat a várható életeseményeinket, amelyeket meg szeretnénk cselekedni ahhoz, hogy a folyamatossá váló életvitelünk, mindig az elvárásaink szerint alakuljon.
Vagyis, az értelmes ember, elalvás előtt, minden este végiggondolja a nap megtapasztalt eseményeit, és a következő nap reális elvárásait. Amikor a megtapasztalásait elemzi, akkor az előző este meghatározott elvárásainak a mentális „mérlegére” helyezi azokat, és számot vet a felől, hogy mennyi valósult meg a terveiből. Ezért, mély hálával gondol a napjára. Ilyen módon, pozitív értékítélettel tér nyugovóra. A következő nap reális elvárásaival pedig, olyan értelmes terveket sző már előre, amelyek alkalmasak arra, hogy másnap reggel, céltudatosan induljon minden cselekedete. Ez, a sikeres életvitelének a záloga.
Míg a sikertelen átlagemberek, lefekvés előtt, teletömik az elméjüket olyan tudati tartalmakkal, amelyek valamilyen rossz hírek vagy izgalmas filmek élményeiből származva, többnyire felzaklatják a nyugalmukat. Így többnyire, közömbös vagy negatív értékítéletekkel térnek nyugovóra. Ezért, nem hálásak az elmúlt nap pozitív eseményeiért, és ritkán terveznek előre. Vagyis, úgy élnek napi szinten, ahogyan éppen esik. Mindig a közvetkező megtapasztalható életesemények határozzák meg, az életük menetrendszerű folyamatait. Vagyis, csupán sodródnak az árral, mindig a kínálkozó alkalomra várakozva. Ami sorsszerű módon hol szerencsét, hol pedig, szerencsétlenséget jelent számukra. Egy karmikusként értelmezhető mókuskerékben szaladgálva.
Pedig a nyugodt, kiegyensúlyozott életvitel, mentális szervezettséget igényel. Amelynek keretében, minden este hálával gondolunk az elmúlt nap kellemes emlékeire, és reményekkel teljes szívvel gondolunk, az elkövetkező nap várható részeseményeire. Előre elképzelve, mentális módon megtervezve a másnap minden egyes részletének, a számunkra pozitív végeredményeit. Mert a pozitív végeredmények reális elképzelései során, már előre pozitív lelki érzéseket biztosíthatunk az elvárásainkhoz. Mert, ez a jó életterv lényege.
Hiszen a lelki érzéseink, az életünk energiájából, a lelkünkből származnak. Ezért, szellemi szinten, mentális módon irányítható életerő impulzusok azok. Amelyek mentális munkavégzés révén, a megtapasztalható sorsunk alakulásán fognak munkálkodni. Amíg mi pihenünk. A saját anyagi mivoltunkat, és az életkörülményeinket egyaránt befolyásolva. Mégpedig, éppen az elvárásaink szerint. Az előre meghatározott terveink alapján.
Ezért a fantázia szabad szárnyalását, nem szabad a gyermekekből kinevelni. Mert az, az ember legfontosabb mentális eszköze. Amit felnőtt korban is aktívan használhatunk. A reális terveink mentális kialakítása közben. Így a tetteink során, olyan ésszerű cselekedeteket hajthatunk vére, amelyeket előre megterveztünk magunknak. Vagyis, a reális elvárásaink szerint alakulhat a sorsunk. Nem pusztán véletlenszerű módon. Csupán a kínálkozó alkalmakban rejlő esetleges lehetőségekre várakozva.
Tudomásul kell venni végre, hogy minden értelmes ember értékes. Az effektív értéke pedig, éppen a sajátságos mentális képességeiben rejlik. De ezek a konkrét módon sajátságos mentális értékeink, általános jelleggel javíthatók, ha az eddig leírt módon, hálával gondolunk az elmúlt eseményeire, és reményekkel az elkövetkezendő elvárásainkra. Amikor hálásak vagyunk, akkor annak örülünk, hogy minden, az eddig kialakított terveink és elvárásaink szerint alakult. Amikor pedig, reményeket dédelgetünk, akkor annak örülünk előre, hogy jó terveket szőttünk a következő napra. Így a háláink és a reményeink, pozitív lelki érzéseket tartanak fenn, tartós módon az elménkben.
A lelki érzéseink, a sorsunk formálására, alakítására, teremtésére alkalmas mentális erőhatások. Mivel erőhatások, ezért mindig elvégzik azt a mentális munkát, amire irányulnak. De a hatási irányukat, mindig a szellemi gondolataink informatív értékei határozzák meg. Így a hatási irányuk mellett, a polaritásukat is a szellemi gondolataink minőségei fogják meghatározni számunkra. Ezért, a kellemes szellemi gondolataink magas frekvencián, pozitív polaritással hozzák működésbe a lelki érzéseinket. Míg a kellemetlen szellemi gondolataink, csak alacsony frekvencián, negatív polaritással aktivizálhatják azokat számunkra.
Ezért, kizárólag a mi személyes felelősségünk az, hogy a sorsunk alakítására alkalmas lelki érzéseinket, milyen polaritással hozzuk működésbe az életünk során. Mert így, a negatív lelki érzéseink által létrehozott valóság, nekünk fog keserűséget okozni. Míg a pozitív lelki érzések révén kialakult valóságunk pedig, a mi saját örömeinket biztosíthatják. Ebből egyenesen következik az is, hogy az a szerencsés ember, aki minden szellemi gondolatát, a szeretet jegyében képes tudatosítani az elméjében. Mert szeretettel, csak pozitív lelki érzések aktivizálhatóak.
Így a „Mi lenne, ha…” kérdésünkre, olyan értelmes tervek alakulhatnak ki az elméinkben, amelyek a pozitív lelki érzéseinknek, megfelelő hatási irányt képesek biztosítani. Vagyis, az ilyen módon realizált elképzeléseinkbe, olyan pozitív lelki érzéseket ültethetünk be azaz, integrálhatunk, amelyek alkalmasak arra, hogy megvalósítsák számunkra a vágyott valóságot. Így a reális képzelet, realizálódhat az életünkben. A lelki érzéseink mentális hatására. Mert az ilyen módon formált képzeletbeli terveink, céltudatossá alakítják a cselekedeteinket.
De nem csupán a mi cselekedeteinket alakítják céltudatosakká, hanem az egyéb életkörülményeinket is, a megvalósulás céljainak vetik alá. Ilyen módon, minden az ésszerű elvárásaink alapján fog alakulni. Még más emberek viselkedése is, a mi szeretetelvárásainkat fogja szolgálni. Mert a képzeletünkben kialakított mentális tervünket, szeretettel formáltuk, és így, nem sérthetik azok, mások személyes érdekeit sem. Ezért az előre megtervezett sorsunk tudatos kialakításában érintett személyek, a mi szeretetelvárásaink alapján fognak tevékenykedni.
Ez, azért működhet így, mert a mi személyes tudatosságunk, az Univerzum mágneses alapú abszolút Tudatosságában valósult meg. Így az elalvás előtt szőtt terveinkbe ágyazott pozitív lelki érzéseink, az elalvásunk után már, az abszolút Tudatosság birodalmába kerülve, előre előkészíti számunkra azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a tervünk megvalósulhasson. Pozitív hatást gyakorolva mindenre és mindenkire. Hiszen minden és mindenki, anyagi szintű elektromos megnyilvánulásként, a mágneses alapú abszolút Tudatosságban létezik. Velünk együtt.
Ez azt jelenti, hogy a mi elméinkben formált reális elképzeléseink, olyan EEG agyi mágneses adottságaink, amelyek az Univerzum mágneses terében azaz, az abszolút Tudatosság birodalmában, induktív hatást képesek kiváltani bármire, amire szellemi szinten irányulnak. Így a vágyaink szellemi szintű elképzelései révén, a valóságunk induktív módon jöhetnek létre, ha reményekkel teljes módon hisszük azt, hogy az abszolút Tudatosság megvalósítja azokat számunkra. Illetve, megteremti számunkra annak az objektív feltételeit, hogy mi magunk cselekedjünk, a sikeres megvalósulás érdekében.
Ez, az ember alapvető spirituális lehetősége. Mert, minden értelmes ember, egy spirituális lény. Ezt állítják az ezoterikus tanítások. Ami röviden azt jelenti számomra, hogy a „spirit”, azaz a lélek által éltetett embereknek, olyan lelki képességeik vannak, a valóságuk alakítására, amit szellemi szinten képesek irányítani. A vágyaik alapján formált hiteik segítségével. De hát, mi is a hit?
A Biblia tanítása alapján, „A hit pedig a reménylett dogoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” De hogyan lehet, a remélt dogoknak valóságértéke számunkra, és hogyan lehetséges, a nem látott dolgokról meggyőződésünk?
Hát, éppen erre való a reális képzelet mentális lehetősége. Mert, amit a valóságban nem láthatunk is, a képzelet segítségével, mégis nyilvánvalóvá válhat számunkra. Vagyis, mivel az elménkben már tisztán láttuk a reális elképzelés szintjén, ezért remélhetjük azt, hogy igaznak láttuk. Ennél fogva, mivel az elménkben már igaznak láttuk, ezért meggyőződésünk lehet róla akkor is, ha a kinyitott szememmel, még nem is látjuk éppen. Mert beépült a memóriánk tudatosságába, mint emlék. Ezért a tudatos elmeállapotunkban már, bármikor előhívhatjuk az emlékként tárolt elképzeléseiket is a memóriánkból.
Így a felnőtt ember, éppúgy képzelődik olykor, a „Mi lenne, ha…” kezdetű gondolattal, mint a gyermekek. Vagy éppen, a „Milyen jó lenne, ha…” kezdetű gondolatával, amely már a vágyait fejezheti ki értelmes módon. De a legtöbbször, egyszerűen elkergetjük ezeket a gyermekes gondolatainkat. Mert a már megtapasztalható valósággal ellentétes, irracionális dolgokkal és eseményekkel, nem érdemes sokat foglalkozni a tudatos elménkkel. Hiszen az, csak hiábavaló felesleges ábrándozás, képzelgés, álmodozás lenne csupán, és elvonná az időt, a közben végrehajtható értelmes cselekedeteinktől.
De könyörgöm emberek, minden ábrándozás, képzelgés, és álmodozás, olyan reális terveket alakíthat ki az elménkben, amelyek a tetteink során realizálhatók. Mert, semmi sem alakult ki a világunkban magától, amit ember alkotott. Azokat egytől-egyig, valaki elképzelte előbb valóságosnak. Mert racionális módon elfogadható bármi, csak akkor lehet számunkra, ha reális elképzelést formálunk belőle a tudatos elménkben. Mert a reális elképzeléseinkkel, már racionalizáljuk is azokat. Hiszen, a valóságban elfogadható tényezőnek képzeljük el. Így a hozzá társuló értelmes céltudat már, csak hab a tortánkon. A megvalósulás legbiztosabb mentális eszköze.
Csak úgy, elképzelem magamnak, hogy „Mi lenne, ha…”, vagy inkább, „Milyen jó lenne, ha…”, mindenki reális terveket szőne magának elalvás előtt. Ehhez hasonló módon kezdve, elképzelve a valóságba illeszthető módon, a másnapra kívánatos vágyait. Mert, ez az igazi esti ima. Menj be bátran a te csendes szobádba, és ott imádkozzál békében. Vagyis, menj be a te saját tudatodba, és ott foglald össze a másnapra kívánatos elképzeléseidet. Majd ezeket az új feltételeidet, ültesd át a tudatosságodba. Hogy ebből a tudatosságodból nyugodtan, pozitív lelki érzéseket dédelgetve térhess nyugovóra.
Ez azt jelenti, hogy a tudatos elménkben határozzuk meg azokat a relatív feltételeket, amelyek feltétlen módon fognak megvalósulni, a tudatalattinkban honos mindenkori tudatosságunkban. Mert a tudatosságunk már az, az elfogadott valóságképünk, amit gyermekkorunk óta formálunk önmagunkról az elménkkel. Ezért az, az én-tudatú mentális valóságképünk, ami naponta meg is valósul számunkra. A hiteink eredője.
Így a „VAGYOK” szóhoz, olyan szellemi szinten formált mentális feltételeket határozunk meg tudatosan, amelyek a tudatalattiba ágyazódva, a mindenkori tudatosságunkat fogja napi szinten befolyásolni. Azt a tudatosságot, amely a valóságunk megtapasztalható eseményeit fogja megvalósítani számunkra. Nap, mint nap.
Szinte mindenki, a „Mi Atyánk” című keresztény vezérimát mormolja el félálomban, elalvás előtt. Automatikus jelleggel, lelki érzések nélkül. Azzal a biztos tudattal térnek nyugovóra, hogy imádkoztak. Ennél fogva, nem tesznek mást, mint megnyugtatják a pillanatnyi tudatosságukat. Persze, ez is valami. De Jézus nem azt mondta, hogy ti mindig ezt imádkozzátok, hanem azt mondta, hogy „ezért, ti mindig így imádkozzatok”. Ami jézus kijelentése alapján, éppen azt jelenti, hogy bármit is foglalunk szellemi szinten az imánk aktuális szövegébe, a pozitív lelki érzéseinket, mindig biztosítsuk hozzá. Vagyis, mindig hittel és szeretettel imádkozzunk.
Mert a szeretet, az egyetlen bölcs életelv, ami a lelki érzéseinknek, teremtésre érdemes pozitív polaritást képes biztosítani. Vagyis, teremtésre méltó állapotba hozza a lelki érzéseinket.
De, teljesen hiábavaló dolog, pozitív lelki érzést biztosítani egy aktuális esti imánkhoz, ha lőtte, egész nap szeretet nélkül viselkedtünk másokkal szemben. Mert a mindenkori tudatosságunk olyan, mint egy mérleg. Ha sok negatív lelki érzés van az egyik serpenyőjében, amit az egész napi szeretet nélküli gondolataink, szavaink, és cselekedeteink halmoztak fel, akkor azokat nem képes ellensúlyozni, az esti imánkba foglalt kevéske pozitív lelki érzésünk.
Ezért kell minden este elképzelni mindig, a lehetséges másnapi eseményeinket előre. Hogy előre megtervezett módon, úgy tudjunk gondolkodni, beszélni, és cselekedni szeretettel, hogy az ne sérthesse meg senki személyes érdekeit. Ilyen módon, egész nap szeretetben járhatunk. Pozitív lelki érzésekkel feltöltve a mindenkori tudatosságunkat. Ehhez járulhatnak még, az esti imánkba integrálható, további pozitív lelki érzéseink. Amelyek megalapozzák azt, hogy másnap is szeretetben járhassunk. Pozitív lelki érzésekkel alakítva a sorsunkat.
Mert, csak a magas frekvencián aktivizált, pozitív lelki érzéseink konstruktívak azaz, építő jellegűek az életünkben. Vagyis, azok a teremtésre méltó lelki érzéseink. Amelyekkel felépíthetjük az életünket. Úgy a személyes lényünket, mint az egyéb életkörülményeinket. Mert a szeretet, nem ismer határokat. Mindenre alkalmas. A szeretet számára nincsen lehetetlen. Mindent képes megvalósítani, ami a reális elképzeléseink által racionalizálható számunkra.
De az alacsony frekvencián működésbe hozott negatív lelki érzéseink destruktívak, azaz romboló jellegűek. Azok a teremtésre nem méltó, szeretet nélküli lelki érzéseink. Amelyekkel, mindent tönkretehetünk az életünkben. Úgy a személyes lényünket, mint az egyéb életkörülményeinket. Mert a szeretet nélküli félelem, szintén nem ismer határokat. Sajnos, szintén mindenre képes. Vagyis, mindent képes elpusztítani, amit szeretettel felépítettünk maguknak.
Ezért, egyáltalán nem mindegy az, hogy a mindenkori tudatosságunkat, éppen milyen szellemi gondolataink uralják. Mert nyilván elképzelhető az, hogy mi lenne akkor, ha mindenki kellemes szellemi gondolatokat dédelgetve, mindig pozitív lelki érzésekkel élne. Állandóan szeretetben járhatnánk. Lelki szinten megvalósuló békességben.
Matécz Zoltán
2020.08.19.
