Eszménykép.
Az eszménykép, egy olyan ideális mentális forma, amit a képzeletünkben tudunk csak kialakítani. Ez a képzeletalkotási lehetőség azonban, sokkal több, mint egy ideális forma mentális kialakításának a lehetősége. Mert az elménkben formálódva, folyamatosan lelki érzésekkel telítődik a vágyott elképzelésünk. Ennél fogva, nem csupán a szellemi gondolataink informatív értékeit tartalmazza, hanem a vele társuló lelki érzéseink mentális erőhatásait is. Vagyis, hitté alakul az elménkben. Amely hit már, a memóriánkba kerülhet végrehajtás céljából. Az elménk mentális háttér-tárolójába. Ami már, a tudatalattinkban honos.
Az eszménykép szinonim alakjai, az eszmény, az ideál, az példakép, a mintakép, amely a számunkra ideális elképzelésünkben nyer értelmet. Így a képzeletalkotás során, valóságos képi formát ölt az elménkben minden, amiben eszmei szinten hiszünk. Ilyen módon, számunkra ideális elképzelést, csak olyan dologról vagy eseményről alkothatunk, amiben hiszünk is.
Mert amiben nem hiszünk, arról fogalmunk sem lehet. Más szóval, arról nem lehetnek értelmes szellemi gondolataink sem. Ilyen módon, képzeletet sem tudunk alkotni, a szellemi gondolataink nélkül. Ezért, csak az képezheti az eszményképeinket, amiben hinni tudunk. Mivel arról, lehetnek értelmes szellemi gondolataink. Amelyek informatív értékeivel, ideális esetben reális, a valóságunkba illeszthető képzeletet tudunk formálni. Eszményi képpé pedig, éppen a hozzá csatlakozó pozitív lelki érzéseink miatt válik az elképzelésünk.
Szerintem a létezés, amelyben élünk, eleve kétféle valósára épül. Az objektívnak megismert elektromos anyagi valóságra, amelyben mindent relatívnak ismertünk meg. Valamint, az abszolút értékű, szubjektív mágneses valóságra. Bár a kettő, együtt mutatkozik meg számunkra, mert az elektromos valóság összetett szerkezeteit, éppúgy a mágneses valóság oszthatatlan alaptömegei töltik ki, mint ahogyan körülölelik azokat. De az indukció jelensége, mégis egyértelműen utal arra, hogy ellentétes valóságok, folyamatosan kölcsönhatásban álló halmazairól van szó.
A mágneses valóságot szokás még, az ideák világának tekinteni. Ahol, minden olyan dolog és esemény ideája megtalálható, amit az ember eleve kigondolhat magának. Kozmikus szintű mágneses hullámokban kódolva. Mert szerintem, a mágneses hullámok hullámhosszai, informatív értéket képviselnek. Míg a frekvenciájuk révén, az energia terjed, a fény sebességével.
Amikor tehát, egy ideális eszményképet formálunk magunknak, a reális elképzelés szintjén, akkor a tudatos elménkben, olyan szellemi szintű mentális feltételeket határozunk meg, amelyek megvalósulását, nagyon szeretnénk megtapasztalni. Ezek a mentális előfeltételeink a hitünkbe ágyazódva, lelki érzéseinkkel telítődnek. Amelyek a lelkünkből, az életünk energiájából származtatható mentális erőhatások. Erőhatásokként pedig, munkavégző képességek.
Ebből egyenesen következik az is, hogy a hiteink, már olyan agyi mágneses hullámaink, amelyek hullámhossz szerinti informatív értékei határozzák meg azt, hogy a frekvenciájuk szerinti energiaértékeik, milyen mértékű induktív munkát végezzenek, az elektromos anyagi valóságunk átalakításán. Kicsit másképpen fogalmazva, a mágneses alapú hiteink, elénk mennek az anyagi valóság objektív eseményeiben, és megvalósítják számunkra, a hiteink tárgyát vagy eseményét. Mivel a mágneses adottságok, mentesek az elektromos anyagi valóság tér és idő szerinti korlátozottságától. Akkor is, ha a hiteink agyi mágneses hullámairól van éppen szó.
Mert az elménkben fogant hiteink, mint agyi mágneses hullámok, megkeresik maguknak az Univerzum mágneses alaphalmazában, a hullámhosszuknak megfelelő, de jóval nagyobb energiájú kozmikus mágneses hullámokat. A csekélyke frekvenciát képviselő agyi mágneses hullámunk, tökéletesen alkalmas arra, hogy vezérelje a nagy frekvenciájú, de azonos hullámhosszúságú kozmikus mágneses hullámot, a vágyott valóság induktív kialakítására. Szerintem, ilyen módon jön létre a tudatos teremtés.
Amikor tehát, egy ideális elképzelés eszményi mentális képébe, szellemi szintű mentális feltételeket határozunk meg, és lelki érzéseket biztosítunk hozzá, akkor az olyan hitté alakul az elménkben, amely a tudatalattinkba kerülve, mindenképpen a megvalósulás felé fog törekedni. Ebből kifolyólag, csak olyan dolog vagy esemény eszményi képét érdemes kialakítanunk a tudatos elménkben, amelynek a megtapasztalására, valóban vágyunk.
Ha ugyanis, az elménket felelőtlen módon használjuk, és olyan mentális feltételeket határozunk meg benne, amelyek megtapasztalása nem kívánatos számunkra, akkor is megvalósul az, ha lelki érzésekkel támogattuk. Káoszt teremtve a valóságunk eseményeiben. Vagy esetleg, eleve olyan kellemetlen szellemi gondolatokkal határozunk meg mentális feltételeket amelyekhez, csak negatív lelki érzések társulhatnak az elménkben. Akkor is a megtapasztalás útjára kerülnek azok. Még több bánatot és keserűséget okozva számunkra.
Ezért az elménket, csak kellemes, szeretettel teljes szellemi gondolatokra ébredő pozitív lelki érzések aktivizálására lehet büntetlenül használni. A vágyaink mentális kifejezésére. Amelyek segítségével, az ideák mágneses valósága felé, olyan szeretetre méltó eszményképeket vetítünk ki az elménkből, amelyek ideális módon fejezik ki a lelki vágyainkat. Ennél fogva, az így formált eszményképünk, mindig méltó lesz a teremtésre. Mert a szellemi szintű elképzelésünk, szinkronban lesz a pozitív lelki érzéseinkkel.
A hit, a remélt dolgok valósága, a még nem látható dolgokról való szilárd meggyőződés. Állítja a Biblia. Ami szerintem, tökéletesen fedi a valóságot. Hiszen a vágyainkról alkotott elképzeléseinkben már, valóságosnak láthatjuk a remélt dolgokat vagy eseményeket. Ennél fogva, már szilárd meggyőződésünk lehet, az objektív módon még nem látható dologról vagy eseményről. Mert az elménkben, már valóságosnak láttuk az elképzelésünkbe ágyazódva. A hozzá csatolt pozitív lelki érzéseink miatt pedig, már bizonyosságokként fogadhatjuk el, a vágyunk szerint remélt dolgok és események eszményi képeit.
Így a hitünkbe ágyazott szellemi gondolataink informatív értékei, mint mentális előfeltételek fognak funkcionálni, a lelki érzéseink energetikai szintű induktív munkavégző folyamatai közben. Egészen addig, amíg az elektromos anyagi megvalósulás meg nem történik. Induktív hatásra.
A lélek által, Isten éltet minden embert. Ugyanaz az Isten, aki a mágneses valóság kozmikus Ura. Azzal a nyilvánvaló különbséggel, hogy bennünk a lélek azzá válik, amit az életünk során, tudatosan a „vagyok” szóhoz rendelünk. Ilyen módon az Isten, minden emberben sajátságos tudatosságot felvéve képviseli az identitásukat. Mégpedig, a tudatalattiba ágyazódva. Ahonnan, mint a mi saját identitásunkat biztosító jellemünk, minden tudatos döntésünket az elménkben befolyásol, mint mentális visszacsatolás. Ez, a mi folyton tudatosodó hatodik érzékünk.
Így, az ember mindenkori tudatossága fokozható. Mégpedig úgy, hogy mindig új tulajdonságokkal ruházzuk fel a tudatalattinkban honos lelkünket. Minél nemesebb tulajdonságokat határozunk meg az elménkben, a „vagyok” kijelentéssel, annál magasabb szintű lesz a mindenkori tudatosságunk. Ez a tudatosság fokozás, egészen a teljes megvilágosodásig folytatódhat. Amely megvilágosodásnak a keretében az ember, tudatosan is elfogadja Istent a mentális vezetőjének. Vagyis, a szellemi gondolataink már, nem fogják irányítani tovább a lelkünket. Ilyen módon Isten, közvetlenül élhet rajtunk keresztül.
Ennél fogva, a megvilágosodás mentális útján, mindig Isten marad az a nyilvánvaló eszménykép, amit az ideák mágneses valóságából szeretnénk megtapasztalni. A kozmikus szintű abszolút Tudatosság. Mert erre, egyre erősebb lelki vágy ébred bennünk. Amit ideális módon, csak a szellemi gondolatainkkal tudunk kifejezésre juttatni. Ahogy ezt megtesszük, mindig egyre nemesebb hit formálódik az elménkben. Egyre közelebb hozva bennünket Isten bizonyosságához.
Amikor az Isten-tudatosságunk kialakul, akkor a mindenkori tudatosságú lelkünk, leveti végre magáról, a szellemi szinten reá testált személyes tulajdonságainkat, amelyeket a „vagyok” szóhoz kötöttünk. Amelyekkel, szellemi szinten bekorlátoztuk a lelkünket. Ilyen módon, a lelki kötöttségünk teljesen felszabadul. Amit szellemi szinten alakítottunk ki az életünk során. Így a mindenkori változékony tudatosságunkat, a stabil Istentudatosságunk váltja fel. Az Istennel való tökéletes azonosság tudatossága. Az Istennel való egy-légyegűség korlátlan tudatosságának a bizonyossága.
Ebben a tökéletesen megvilágosodott tudatosságban azonban, éppen úgy érzékelünk mindent, ahogyan Isten. Ezért, minden embert, minden állatot, minden növényt, és minden tárgyat, önmagunk energetikai szintű kiterjesztéseként élünk meg. Tökéletesnek látva magunkat, minden létezésben. Eszményinek látva és elfogadva mindent.
Matécz Zoltán
2020.11.13.
