Filozófia.
Nem egy külön tudomány a filozófia, hanem a bölcsesség szeretetét jelenti. Tudománnyá mégis, éppen ez az alapvető tulajdonsága formálja. Mivel, minden szellemi szinten kialakult mentális relatív emberi bölcsesség, az általánosan elfogadott tudományos tanításokban összpontosul. Ennél fogva a filozófia, éppen a tudományos tanításokat fogja egy átfogó rendszerbe, és alakít ki általa, egy egységesnek látszó valóságképet. Ezért, amikor egy tudományág, valamilyen világkép kialakításával foglalkozik, máris filozófiai síkra tereli a mondanivalóját.
Ezért a filozófiának, óriási a történelme. Mert, nagyon sok bölcs ember próbálta már kifejezni általa, a létezés átfogó valóságképét. De a filozófiát, ugyanez a cél vezérli a mai napig is. Mégpedig az, hogy a kor szellemiségének megfelelően, úgy alakítsa az általános módon elfogadható valóságképünket, hogy az, bármelyik tudományág számára elfogadható legyen. Az emberi kultúra minden ágazatát figyelembe véve. Így a tudományos bölcsességeket, egy közös szellemi szintű rendszerbe integrálva, egy elfogadható világképet tár elénk.
Mivel azonban, több egymástól eltérő világkép létezik párhuzamosan az emberiség kollektív tudatában, erősen megosztva a társadalmainkat, ezért a filozófia, még komoly fejlődésre szorul. Mert az által, hogy a tudományos fejlődés folyton változó részeredményeire szorítkozik, elfordul azoktól az ősi tanításoktól, ami kikerült a tudományos megismerés tárgyköreiből. Így a vallásos és ezoterikus tanítások, amelyek a spirituális szintű lelki életünket magyarázzák, már nem nagyon képezik a modern filozófia tárgyát. Pedig, azok is az emberi kultúra részét képezik. Mert, szinte mindent, a lelki vágyaink szerint teszünk. Ezért az életünk, hit alapú maradt, a szellemi fejlődésünk ellenére is.
Oly annyira, hogy a tudományos megismerés sem nélkülözi a hitet. Mivel, a tudósok elméje sincsen közvetlen viszonyban azzal a valósággal, amit megismerni szeretnének. Ilyen módon, csak az erősen korlátozott képességű érzékszerveikre hagyatkozhatnak ők is. Vagyis, nekik is hinniük kell abban, amit érzékelnek.
Mivel a tudós szakember, mindig mér, valamilyen mérőberendezést használva, ezért valamivel több információhoz juthat a valóságot illetően. De attól még, az általuk formált tudomány, mégis hit alapú marad. Ezt igazolják, a tudományos konferenciáik is. Ahol az azonos témakőrrel foglakozó tudományos szakemberek összeülnek, és megtárgyalják, megvitatják a mérési eredményeiket. Ennek alapján, közös egyezségre jutnak. Vagyis, a tudomány nem más, mint a tudós szakemberek kollektív hite.
Ezért a filozófiának, éppúgy hitalapúnak kell tekintenie a tudományt is, mint a vallást vagy az ezotériát. Ilyen megvilágításban már, nem csupán a tudomány szélsőséges megállapításait kell követnie radikális módon, hanem azok figyelembevételével, a többi hitalapú tanítás elképzeléseivel kell párhuzamba állítania, az elfogadható valóságot. Ezért egy filozófus, nem tágíthat a vallásos és ezoterikus tanításoktól sem. Nem szolgálhatja csupán, a tudomány érdekeit.
Arról nem is beszélve, hogy a tudósok által megismerni szándékozott objektív valóság, a teljes létezésnek, csupán az egy tízezred részét teszi ki. Hiszen, ha a teljes atom-térfogatból, elméletben kivonjuk az elektronok, a protonok, és a neutronok együttes térfogatát, akkor ezek az objektív alkotóelemek, csupán az atomtérfogat egy tízezred részét teszik ki. Ez tudományos állítás. Amit úgy is lehetne fogalmazni, hogy az anyagi világban, az objektivitás a legkevesebb.
Na, már most, ha a tudomány feladata, az objektív valóság megismerése, akkor a létezés egy tízezred részére szorítkozik csupán. Mert a teljes létezésben, az objektív valóság, eleve nem lehet több. Így a létezés többi részét, a szubjektív valóság képviseli. Ami nem objektív elektromos anyagi tényező. Hanem azzal éppen ellentétes módon, mágneses alapú, szubjektív dolog. Az ő szemszögéből tekintve zárt Univerzumban.
Mert az Univerzum, amelyben élünk, mágneses szempontból tekintve, egy abszolút zárt energetikai rendszer, amelyre az energia megmaradási törvénye mindig jellemző. Míg elektromos szempontból szemlélve, tele van nyílt, relatív anyagi megnyilvánulásokkal. Mágneses szempontból tekintve nyílt rendszerekkel. Amelyek, éppen a mágneses hullámokban terjedő, kozmikus szintű energia induktív hatása alatt állnak. Mint másodrezgések.
Az én filozófiámban, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeiből szerveződött össze, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmaz. Valamint, a mágneses alaphalmazban működnek rezgési szinten. Ilyen értelemben véve, minden objektív anyagi megnyilvánulás, a szubjektív alaphalmaz mágneses hullámainak az alaprezgéseire visszavezethető, elektromos másodrezgésnek minősül csupán.
Az tény, hogy az elektromos és a mágneses adottságok, együtt mutatkoznak meg számunkra. De az indukció jelensége, mégis egyértelműen utal arra, hogy két teljesen ellentétes típusú halmazról van szó. Amelyek folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással. Mert az a mágneses alaphalmaz tölti ki az anyagi szintű atomok belsejét is, mint amelyik körülöleli azokat. Mozgási, létezési teret biztosítva, az objektív anyagi valóság elektromos részhalmazai számára.
Ezért, a tudományos értékű megismerés, nem csupán az objektív valóságra kell, hogy szorítkozzon, hanem a teljes létezésre. Ami objektív és szubjektív egy időben. De a szubjektív létezés benne a domináns. Amit a régi fizikusok, éternek képzeltek el. Mivel az objektív valóság rezgési szintű létezése, csak a mágneses valóság hullámainak az alaprezgései révén valósulhat meg. Így a kétféle valóság, egymással szimbiózisban létezik. De az alapvető ok, a szubjektív valóságban kereshető.
A szubjektív valóság, mágneses alapú. Mert az Univerzum oszthatatlan alaptömegei, nem képesek elektromos tulajdonságokat produkálni. Mivel, nem összetett részecskék azok. Ezért, az elektromos megosztás képességével nem rendelkezhetnek. Ilyen módon a teljes halmazuk, csak kozmikus szintű mágneses hullámok kialakítására kényszerül. Amelyekkel fenntartja, az objektív létezés rezgési szintű alapfeltételeit.
Az egyenes vonalvezetéssel meghatározható longitudinális mágneses hullámoknak, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem, a hullámhossznak informatív értéke van. Mert, egyértelműen megkülönbözteti a mágneses hullámokat egymástól. Míg a frekvencia által, az energia terjed. Folyamatosan ismétlődő erőimpulzus sorozatok formájában. Ilyen módon, a kozmikus szintű mágneses hullámok által, a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkával tartsa fenn, az objektív elektromos anyagi megnyilvánulások létezési jogosultságát. Ebből kifolyólag, ennek a mágneses hullámokra visszavezethető induktív folyamatnak, tudatosnak kell lennie.
Az a mágneses alaphalmaz amelyikben, a mágneses hullámokban információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet az összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások felé, elmének és memóriának minősül. Abszolút Elmének, és szintén abszolút Memóriának. Ami abszolút Tudatot és Tudatosságot jelent. Így létezésével, az Univerzum mágneses alaphalmaza, az abszolút Elmét és Memóriát valósítja meg. Amelynek ennél fogva, sajátságos öntudata van. Ezt az univerzális öntudatot nevezik Istennek.
Isten tehát az, az univerzális szintű Öntudat az Univerzum mágneses alaphalmazában, amelyik a személyes akaratát, a mágneses hullámokban kódolva fejezi ki, és valósítja meg. Az elektromos anyagi megnyilvánulások objektumai felé irányulva. Induktív módon. Mert az elektromos és a mágneses terek, folyamatos induktív viszonyban állnak egymással.
Ahol az induktivitás, röviden azt jelenti, hogy az elektronok, ugyanazt a mágneses alaphalmazt használják, az önmaguk körül kialakuló elektromos erőtereik kialakítására, mint amelyikben a mágneses hullámok alakultak ki és terjednek. Azzal a különbséggel, hogy az ilyen módon kialakult elektromos erőterek, mindig centrálisak. Azaz, az elektronok mozgásformáit hűségesen követik. A mágneses tér pedig, lineáris. Azaz, egyenes irányú. Ilyen módon, a kétféle erőtér, mindenképpen egymás ellen dolgozik.
A mágneses erőtér pedig, az ő lineáris irányú energiahatásaiban rejlő erőimpulzus sorozatait, úgy adja át az elektronok elektromos erőtereinek, mint ahogyan a robbanómotorok lineáris mozgású dugattyúi, centrális kőrmozgássá alakulnak a fűtengelyen. Így a mágneses hullámok alaprezgései, elektromos másodrezgéseket tartanak fenn. Mégpedig úgy, hogy az elektronok elektromos erőtereinek a keringő mozgásformáit fenntartva, centrális irányú keringőmozgásra kényszerítik a saját elektronjaikat. Így az energia felvétele során, szaporodik az elektronok mozgása, míg az energia leadása alkalmával csitul.
Ezért, a mágneses hullámokban terjedő energia hatásának, mindig az anyagi halmazok elektronjaira kell induktív hatást kifejtenie. Ez az induktív munka manifesztálódik, az objektív valóság elektromos anyagi megnyilvánulásaiban. Ami, a szubjektív valóság mágneses hatásából származtatható. Ennél fogva, egy reális filozófiai okfejtésnek, az objektív valóság megismerésén keresztül, a szubjektív valóság megértésére kell szorítkoznia. Hogy a létezés alapvető mibenlétét, egyre tisztábban láthassuk.
Bár a tudomány, ma még, mereven elrugaszkodhat Isten elvont fogalmától, de a filozófia nem teheti ezt meg. Mert a tudomány, az objektív valóság megismerését célozta meg. Míg a filozófia a teljes létezéssel foglalkozik. Ami objektív és szubjektív egy időben. Mivel azonban, az objektív valóság, csak a szubjektív valóság induktív kivetülése, induktív visszatükröződése, ezért a tudományos megismerés igénye sem nélkülözheti, a szubjektív valóság elvi szintű feltárását. Ami tulajdonképpen, már régen el is kezdődött.
Hiszen a tér, az idő, az erő, az energia, és az információ például, nem objektív anyagi tényezők. Ezért, a megismert objektív szabályszerűségekkel, nem is magyarázhatók azok. Ezért nincsen, ezekre a fizikai alapfogalmakra eddig, megfelelő, konkrét meghatározás a fizikában. Így a tudomány is, csupán általánosan elfogadott értelemben használja őket. Erősen korlátozva ez által, a megismerési célkitűzéseiket. Amikor tehát, a tudományos fejlődés akadozik, akkor éppen a filozófiának kell rámutatnia arra, hogy milyen alapvető hiányosságok miatt lassult le. Erről szól ez az írás is.
Ha a magasan fejlett tudomány mai képviselői, megértik és átveszik ezt a filozófiai állítást, akkor a relatív, modern tudomány állításait, ennek szellemében tudják majd kifejezésre juttatni, és az állításaik, felszabadulhatnak az ebből adódó, paradoxikus jellegű logikai ellentmondásoktól. Mert, szinte minden paradoxon abból adódik, hogy egy elektromos anyagi hatást mágneses okokra vezetnek vissza, vagy egy mágneses okot, elektromos hatással magyaráznak. Másképpen fogalmazva, az abszolút értékű mágneses eseményeket, összekeverik a relatív elektromos eseményekkel.
Matécz Zoltán
2020.11.23.
