Szemléletváltás.
Az agyunkban működő tudatos elménk, soha nincsen közvetlen kapcsolatban a külvilággal. Csupán az erősen korlátozott képességű érzékszerveink adnak számunkra hírt, a külvilág dolgairól és eseményeiről. Így, bizonyosságunk nem lehet az észlelt valóságot illetően. Ennél fogva, kizárólag hinnünk kell azok valóságértékében. Ezért a hit, nem csupán egy vallásos dolog számunkra, hanem az életünk elengedhetetlen mentális része.
Ezért, számunkra a valóság nem az, ami valójában, hanem az, aminek látszik. Bár a szemünkkel nézzük az objektív valóság dolgait és eseményeit, és mégis mindenkinek sajátságos a látásmódja. Ennél fogva, egészen más lehet olykor az, amit a szemünkkel látunk, és megint más az, ami azokból az információból, a szemléletünkben megmarad. Mert a szemünkkel észlelt valóság informatív értékeiből, egyfajta sajátságos szemlélet alakul ki az elménkben. Ezért, mindenki a saját elméjében kialakult valóságszemlélete alapján igazodik, az objektív valóságban észlelhető további dolgokhoz és eseményekhez.
Másképpen fogalmazva, a szemünkkel szemléljük a valóságot, hogy mentális formában kezelhető szemléletet formálhassunk róla. Majd, ezt az elménkben kialakult szemléletünket vetítjük a valóságra, aminek a dolgai és eseményei, ennek hatására fognak változni számunkra. Amit a szemünkkel, újra és újra megszemlélhetünk benne. Így az elménkben kialakult szemléletünk, enyhén szólva, bekorlátoznak bennünket, a szemünkkel való észlelés lehetőségében.
Nézzünk egy általánosnak nevezhető példát. Valaki, egy szegény sorsú család gyermekeként jött a világra. Ahol a felnőtté válása következtében, szinte mindig a hiányt tapasztalhatta csak meg. Bár az élet területén, folyamatosan látta a bőséges valóságot, de a saját életében, mégis mindig a hiányt fedezte fel. Mert, akármilyen legyen is a valóság, mindig a hiányszemléletét vetítette arra, miközben nézte a valóság új dolgait és eseményeit. Ezért abban, a szemléletének megfelelően, mindig szegény is marad.
Mivel logikus módon, nem érti a bőség lehetőségének a lényegét, hiszen mindig hiányszemléletével nézi a valóságot. Ezért számára a bőségben élők, nem is lehetnek hozzá hasonlóan tisztességes emberek. Mert a valóságról alkotott szemléletében az van, hogy a bőség, elkerüli a tisztességes embert. Mert az emberi tisztességet, önmaga szegényes életviteléhez társítja. Így, ha ő maga becsületes, akkor tisztességes ember, nyilván nem is élhet bőségben.
Észre sem véve azt, hogy az objektív valóság folyton változó dolgaiban és eseményeiben, mint egy mentális módon irányítható tükörben, mindig a saját szemléletének megfelelő dolgokat és eseményeket tudja csak felfedezni. Éppen azért, hogy azok a szemmel látható új felfedezései, minden esetben igazolják számára, a szemléletében kialakult mentális valóságképét. Ezért, a hiányszemlélettel élő ember, mindig a reá irányuló hiányt fogja felfedezni és megtapasztalni a valóságból akkor is, ha abban a bőség uralkodik is.
Ez a sajátságos hiányszemlélet, mindenre rányomja a bélyegét. Mert a hiányszemlélettel élő ember, alapvetően nem annak örül, amije már megvan, hanem azért bánkódik, amije még nincsen meg. Egy folyamatosan bánkódó, szomorú, pesszimista ember, aki sokkal passzívabb módon tekint a világra. Folyamatosan átkozva azt.
Ezért, aki átkozza a valóságot, az csak a számára átkos dolgokat és eseményeket képes belőle megtapasztalni. Mert már nem képes beletörődni abba, hogy számára a valóság, csak a nélkülözést tud biztosítani. Ezért, nem sokat tesz azért, hogy ez megváltozzon. Mivel a hiányszemléletében gyökerező negatív hite, korlátozza őt a cselekedeteiben is. Mert már régen tudatosodott abban, hogy nélkülöznie kell.
Ha tehát, ha szegény családba születtél és a szüleid, a szegénység természetére kondicionáltak is, van lehetőséged arra, hogy bőségben élj. Csupán a hiányszemléletedet kell bőségszemléletre cserélned. Ha megváltoztatod a valóságról alkotott szemléletedet, akkor megváltoznak azok a dolgok és események is számodra, amelyeket meg kell tapasztalnod a valóságból. Mert a valóság folyton változó dolgait és eseményeit, egészen más feltételek szerit nézed. Mivel a bőségszemlélet, éppen ellentétes a hiányszemlélettel.
Általában véve azért, mindenkinek van már valamije. Így a hiányszemlélettel élő embernek is. Bár, sokkal szegényesebb módon. A szemléletéhez mérten. Ha tehát, gyökeres változást szeretnél elérni az életedben, akkor a valóságról alkotott szemléletedet kell megváltoztatnod. A megszokott hiányszemléletről, nyilván a bőség szemléletére kell váltanod. De, hogyan teheted ezt meg?
Kezd azzal, hogy mindenért legyél hálás, amid már megvan az életedben. Amit biztosan a magadénak tudhatsz. Kezd tehát, saját magaddal. Legyél hálás azért, hogy élsz és, mert a valóság részeként létezhetsz. Legyél hálás azért, hogy családban élhetsz, és családot tarthatsz fenn. Legyél hálás a párodért és a gyermekeidért. Mert a háládként megjelenő áldásnak, nagyon nagy hatalma van. Az áldás ugyanis, lehetőséget biztosít számodra ahhoz, hogy mindig újra és újra megtapasztald azt, amit az áldásodban részesítettél. Ezért szokj hozzá ahhoz, hogy egyre több dolgot és esemény áldj meg.
Álld meg a nyugodt, pihentető éjszakádat reggel, amikor felébredtél. Álld meg a napot, ami előtted áll. Álld meg a kávét, a reggelidet, a tisztálkodási lehetőségedet, az öltözéket, amit felveszel, a cipődet, és mindent, amit magadhoz veszel ahhoz, hogy elindulj otthonról. Álld meg a liftet vagy a lépcsőt, amin kijutsz az utcára. Álld meg az utcán a járdát vagy az úttestet, amin közlekedhetsz. Álld meg az útszéli virágokat és növényeket, ahogy haladsz mellettük. Álld meg az élőlényeket, amelyekkel találkozol. De főképpen, álld meg az embereket, akik szembejönnek veled, és békésen elhaladnak melletted.
Szokj le arról, hogy átkozódsz. Mert az átok destruktív romboló hatása, közömbösíti az áldásaid jótékony konstruktív hatását. Nem élhetsz egyszerre, a számodra átkos hiányszemlélettel és az áldásos bőségszemlélettel is. Ha tudatosan elfordulsz az életedet sújtó hiányszemlélettől, akkor ne nézz vissza állandóan az átkos múltadra. Bőségszemlélettel tekints a jövődre. Áldást osztva minden felé, amit szeretnél megtapasztalni. Mert az áldás, nem csupán feloldja a passzivitásodat, hanem azokat a dolgokat és eseményeket is aktivizálja számodra, amelyeket eddig nem tudtál megtapasztalni az életed valóságából. Pedig, eddig is ott voltak azok előtted.
A köszönetedben megnyilvánuló hála érzése, lehetővé teszi számodra azt, hogy megtapasztald azokat a dolgokat és eseményeket, amelyekért hálás voltál. Ezért, légy hálás a rokonaidért, a barátaidért, a fele-barátaidért, az ismerőseidért, az ismeretlenekért, akikkel találkozhatsz napi szinten. Legyél hálás a munkahelyedért, a munkádért, a fizetésedért, a kollégáidért, és a főnökeidért. Álld meg őket napi szinten.
Mert, amíg hála van a szívedben, addig öröm van benne. Ha pedig, az öröm pozitív lelki érzéseit vetíted a valóságodra az áldásaiddal, addig a valóságból, a pozitív dolgok és események fognak megnyilvánulni számodra. Éppen azért, hogy még több örömben legyen részed. Ahhoz tehát, hogy az élet áldásossá váljon számodra, neked kell előbb áldássá lenni a valóságban. Mégpedig olyan formában, hogy bőségszemlélettel élve, mindig az áldásod örömérzéseit kell a valóságodra vetítened.
Mert a valóság olyan, mint egy tükör. Mindig visszatükrözi számunkra azt a szemléletünket, amivel napi szinten értékeljük. Ezért, a hálánkban és az áldásainkban gyökerező bőségszemléletünkkel, mindig a bőséget fogjuk megtapasztalni az élet, folyamatosan zajló dolgai és eseményei között. Mert, amikor sok szeretettel áldást osztasz mások felé, az azt jelenti, hogy te magad is alkalmassá váltál arra, hogy elfogadd mások feléd irányuló szeretetét. Ilyen módon az áldásaiddal, áldás lehetsz mások életében. Miközben mások, áldásosakká válnak számodra. Ezen alapszik minden normális társadalmi kapcsolat. Családi, baráti, munkahelyi, vagy egyéb más spontán viszony.
Ha tehát, az esti és a reggeli imádban, nem teszel mást, csak egyszerűen megáldod az embertársaidat, akikkel összehoz az élet, akkor normalizálod az emberekkel fenntartható viszonyodat. Mert, ahogy az áldásoddal megtisztítod az embertársaidat, úgy saját magad is megtisztulsz benne. Mert, akit este és reggel szeretettel megáldottál, azt nyilván nem fogod átkozni napközben sem.
Szokj hozzá, hogy te akkor is osszál áldást, amikor arra még méltatlannak látszik is valaki. Ha a családban, a munkahelyen, vagy éppen a közlekedésben, nem veszi figyelembe a te érdekeidet. Gondolj arra, hogy lehet neki is rossz napja. Bocsáss meg neki, álld meg azonnal, hogy továbbra is a szeretetedben maradhasson. Mert az emberi lelkeink, csak a szeretetben képesek megtisztulni. Mert az okos ember, mindig azonnal megbocsát, míg a bölcs, eleve meg sem bántódik.
Ezért ne kritizálj, ne bírálj, ne ítélkezz, ne szitkozódj, ne káromolj, ne átkozódj, hanem a szeretet szavát hangoztatva, áldást ossz oda is, ahol az még méltatlannak látszik is. Mert tulajdonképpen, oda kell, a legtöbb áldással irányított szeretet. Mert a méltatlan felé irányuló áldás olyan, mint a koszosnak nyújtott szappan. Lehetőséget biztosít a megtisztulásra. A testet működtető lélek megtisztulására.
Vannak, úgynevezett „nehéz” emberek. Akiknek a személyes jelleme, szinte elviselhetetlen mások számára. Nekik van a legnagyobb szükségül az áldásainkra. Mert a feléjük irányuló átkok, csak megerősítik őket abban, hogy a kialakult életszemléletük tulajdonképpen helyes. Ezért, akit átkozol, az átkozott is marad veled szemben mindig. Mert nem szeretetet, hanem haragot, gyűlöletet irányítottál felé. Olyan negatív lelki érzéseket, amelyek erősítik a saját negatív jellemébe vetett hitét. Továbbra is pokollá téve az életedet.
Az áldás azonban, mindig szeretetet sugároz. Amelyik szeretetnek, a lélekre irányuló tisztító hatása, állandóan erősödik. Megtisztítva a „nehéz” emberek felénk irányuló gyűlöletét. Aki áldást oszt, szeretettel „harcol” a rossz ellen. Ami végeredményben, azért hatásos, mert nem is harc valójában. Mert a szeretet, nem kíván győzni. Hanem elfogad bármit, ami szeretetből van. Ezért, csak tisztító hatást fejt ki a lélekre. Ezért a szeretetnek, nincsen vesztese sem.
Azt mondják, a lelki élet, a jó és a rossz küzdelméről szól. Ahol a szeretetben élők képviselik a jót. De a jó, nem harcol. A jó megtisztít mindent a szeretetével, hogy el tudja fogadni azt. Harcra, csak a rossz kényszerül. Éppen azért, mert nincsen benne szeretet. Ezért a szeretet, a harc nélküli győzelem záloga.
Sajnos, ma a politikai életünk is terhelve van olyan emberekkel, akik legalább 133-an, egyre nagyobb mértékű szeretet áldásaiban kellene, hogy részesüljenek. Mert helytelen módon, öncélúan vesznek részt az országunk politikai szinten irányított gazdasági vezetésében. Mivel a nép tagjai közül, egyre többen átkozzák őket, ezért egyre nagyobb létezési jogosultságot nyer számukra, a népünk ellen irányuló gonosz tevékenységük.
Ezzel szemben, ha a népünk minden tagja, megáldaná őket napi szinten, akkor az áldások szeretethatásainak köszönhetően, megtisztulhatnának lélekben, és valóban az országunk gazdasági érdekeit tartanák szem előtt, a politikai szintű tevékenységeik közben. Nem állítom azt, hogy a szeretet áldásai, bárkit képesek megváltoztatni, de a nagy többségre, biztosan jó hatással lehetne. Az elenyésző kisebbséget pedig, a jól működő jogi rendszerünk, könnyedén kiszűrhetné. De most, amikor a jogi rendszerünk éppúgy a nép átka alatt sorvad, mint a politikai életünk személyiségei, kilátástalannak látszik a helyzet.
Pedig ahhoz, hogy a szeretet áldásában részesüljön bármi, szeretetre és áldásra van szüksége. Könnyű megáldani azt, ami amúgy is jó és tisztességes hozzánk. Éppen, a ma még rosszat kell megáldanunk igazán, hogy az is jó és tisztességes legyen velünk szemben. Amíg nem kezdjük el szeretni, a ma még rossznak minősíthető dolgokat személyeket és eseményeket, addig azok, mindig rosszak is maradnak velünk szemben. Egyre rosszabbá válva számunkra.
Tulajdonképpen a rossz, jóvá szerethető. Éppen arra van szüksége a megtisztulásához, hogy áldásokban részesüljön. A jó áldásaiban. Hogy a szeretet áldásaiban megtisztulva, ő is a szeretet elfogadható része lehessen. Ezért átkokkal, nem lehet szeretetben élni. Aki napi szinten átkozódik az embertársai felé, nem él szeretetben. Mert, ahogy az áldás, szeretetben tart, úgy az átok, éppen kirekeszt a szeretetből. De nem csupán azt, akit megátkoznak, hanem azt is, aki az átkot kifejezésre juttatja.
Ezért a szeretettel követett bőségszemlélettel, a szeretet bőséges áldásait tapasztalhatjuk meg lépten-nyomon. Épp úgy, mint ahogyan a szeretet nélküli átkaink hiányszemléletével a nyomort, a szegénységet, a nélkülözést, és a hiány egyéb megnyilvánulásait tapasztalhatjuk csak meg. Ezért, nem tehetjük meg azt, hogy hol áldásokat, hol pedig, átkokat szórunk mindenfelé. Mert a kétféle hatás, mindenképpen közömbösíti egymást. Így érdemi változás nem érhető el.
A hiányszemlélettől való szándékos elfordulás által, tudatosan el kell fordulnunk azoktól a szokásainktól is, amelyek a hiányszemléletünket szolgálták. Vagyis, az átok minden lehetséges megnyilvánulásától. Amelyek, nem a szeretetet szolgálják. Szemléletváltás esetén tehát, amikor a hiányszemléletünket a bőség szemléletére cseréljük, akkor tudomásul kell vennünk azt is egyben, hogy a szeretet hatálya alá kerülünk. Ami, eleve nélkülözi az átkokat. Áldásokkal küzd a rossz ellen. A szeretet áldásaival.
Matécz Zoltán
2021.01.10.
