Kristályevolúció.
Az élet eredete, azóta rejtély, mióta az ember él. A kezdetlegesnek számító teremtéstörténettel szemben, Darwin evolúciós elmélete lett az a tudományos álláspont, amit a mai napig is tanítanak. Amelyben az élő fajok, egymásból eredeztethetőek. Annak ellenére, hogy a mikrobiológiai ismeretek fejlődésével már, fény derült arra is, hogy még az egysejtű bakteriális életformák sem alakulhattak ki, egymásból eredeztethető lassú mutációs folyamatokon alapuló, biológiai szintű evolúciós módon.
Így Darwin után, Oparin és Dean Kanyon kémiai szintű evolúciós elméletével lett gazdagabb a tudomány. Amely szerint, mikro-kémiai reakciók sorozata által kelt életre a természet. Ez az elv, addig maradt irányadó, amíg az egysejtűek biológiai szintű motorikus szerkezeteit fel nem ismerte a tudomány. Így most, megint függőben vannak, az élet eredetéről szóló ismereteink.
Ennek az írásnak az alapja az a felismerés, hogy minden lehetséges anyagi megnyilvánulás elektromos tulajdonságú, és mindig valamilyen sűrűségű rács vagy kristályrács szerkezeten alapszik. Az elektromos tulajdonsága abból adódik, hogy az anyagok szerkezetét alkotó atomoknak, elektronok képezik a külső héjszerkezetét. Így a sűrűségüknek megfelelő rács vagy kristályrács szerkezetüket, az anyagi halmazuk állapota határozza meg. Ezért létezik szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú anyagi közeg is. A reájuk ható hő és nyomás értékeitől függően.
Amikor egy szilárd halmazállapotú anyagi halmaz, elveszíti a stabil állapotát, és folyékony vagy gáz halmazszerkezet felvételére kényszerül, a kristályos állapotát továbbra is megtartja. Csupán a rács vagy kristályrács szerkezete alakul át. Ezért, a kristályos állapota továbbra is megmarad. Így folyadék és gáz alapú kristályos szerkezeteket alkotnak. A mi megszokott biológiai gyakorlatunkban, a folyadékkristályos anyagokat, ízekként érzékeljük, míg a gáz kristályos anyagi minőségeit illatokként, szagokként ismerhettük meg.
Ennél fogva, az anyagelbomlás képessége biztosít lehetőséget arra, hogy az elbomló anyagi halmazok, milyen új szerkezetekbe tömörülve jelenjenek meg, mint jóval kisebb kristályos anyagok. Alapvetően háromféle anyagelbomlási folyamatot ismerhettünk meg. A fizikai szintű anyagelbomlást, ami radioaktív módon az ólomig tart. Az ólomtól a hidrogénig, kémiai szintű anyagelbomlási folyamatok zajlanak. Míg a hidrogént, főképpen az élő anyagi minőségek képesek hasznosítani, elbontani.
A kémiai szintű anyagelbontási folyamatok, nagyon sok szervesnek minősülő anyagokat állítanak elő. Miközben, egyre bonyolultabb vegyületeket állítanak elő. Ezeknek a szerves anyagoknak a speciális szerveződéseiből származtatható az élet. Alapvetően, az egysejtű és bakteriális élet. Mert szerintem, a többsejtű életformák sokasága is, olyan zárt bakteriális társadalmaknak minősülnek, amelyeknek a sajátságos baktériumflórája, mindig egyedi módon képviseli, egy-egy adott élőlény saját faját.
Kérdés az, hogy miféle külső erő készteti az elektromos tulajdonságú anyagi minőségeket arra, hogy valamilyen rács vagy kristályrács alapú szerkezeteket vegyenek fel? Továbbá, hogy a szerves anyagokat képviselő fehérjék, aminosavak és nukleinsavak elektromos tulajdonságai, milyen külső hatásra vesznek fel, élőlényre jellemző biológiai szintű szervesnek minősülő kristályszerkezeteket?
Szerintem a létezés valósága, objektív és szubjektív egy időben. Az objektív valóságot, az elektromosnak megismert anyagi részhalmazok összessége képviseli. A szubjektív valóságot azonban, a mágneses alaphalmaz biztosítja. Amelynek olyan apró, a tovább már oszthatatlannak minősülő egységnyi alkotóeleme, amely egy elektron méretének körülbelül, az egy tízezred része lehet csupán. Így a szubjektív alaphalmaz, egy olyan egységes alapközeg, amit az egységnyi, oszthatatlan alaptömegek teljessége alkot.
Mivel elektromos tulajdonságokat, csak összetett részecskék produkálhatnak, a töltésmegosztás képességét gyakorolva, ezért az oszthatatlan alaptömegek által felépült alapközeg, csak mágneses adottságú lehet. Mint az Univerzum mágneses alaphalmaza. Amelyben, és amelyből kialakulhattak, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok.
Így az atomok belső tereit, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körülöleli őket. A régi tudósok éternek nevezték. Ezért az anyagokat megismerni szándékozó tudós emberek előtt, ez a kétféle tulajdonság, mindig együtt mutatkozik meg. Amit Maxwell óta egységesen, „elektromágneses” jelenségnek minősítenek. De az indukció jelensége, mégis egyértelműen utal arra, hogy ez a kétféle ellentétes adottság, ellentétes tulajdonságú halmaztípusok együttes létezésére utal.
A mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei által biztosított alapközege, olyan egységes rendszer, amelyben az oszthatatlan alaptömegek a nyugalmi helyzetüket állandóan keresve, folytonos rezgést végeznek. Egymást félretolni vagy félrelökni önerőből képtelenek, ezért egy állandóan rezgő mátrix rendszert alkotnak. Amelyben a szervezett együttes rezgésük, kozmikus szintű mágneses hullámok kialakulását teszi lehetővé számukra.
A longitudinális azaz, egyenes irányultságú mágneses hullámoknak, kétféle összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem, a hullámhossznak informatív értéke van, mert egyértelmű különbséget képes tenni a hullámok között. Míg a frekvencia által, az energia terjed. Periodikus módon váltakozó rezgési szintű erőimpulzus sorozatok formájában. Ezért a mágneses hullámokban, nem az oszthatatlan részecskék száguldoznak a fény sebességével, hanem csupán az energia terjed. Így a fénysebesség, olyan szubjektív hatássebességi értéknek minősül, amelyben az energia terjed, a mágneses hullámokban.
Ezért a létezés kétféle valósága, folyamatos induktív viszonyban áll egymással. Amely induktív viszonyban, a kozmikus szintű mágneses hullámok szubjektív rezgési szintű információs értékei határozzák meg azt, hogy az elektromos tulajdonságú anyagi minőségek, milyen objektív rács vagy kristályrács szerkezeteket vegyenek fel. Így a különböző hullámhosszúságú kozmikus szintű mágneses hullámok, különböző sűrűségű elektromos anyagi részhalmazok kialakítását teszik lehetővé.
Így a különböző minőségű fehérjék, aminosavak, és nukleinsavak, teljesen különböző szerkezetű folyadékkristályos alakzatokat vesznek fel. Amely sajátságos alakzataik segítségével kizárólag, csak a hozzájuk megfelelő módon passzoló alakzatú aminosavakkal és fehérjékkel kapcsolódhatnak össze. Így alakulhatnak ki az RNS és a DNS láncolatok. Amelyek képesek meghatározni, az egyéb sejtszerveződések folyadékkristályos alapzatait.
Ezért a sejtek működése, olyan folyadék alapú kristályosodási folyamatok összessége, ami a sejtek kristályosodásához szükséges alapanyagokat, az anyagcsere folyamatainkból látja el. Ezeknek, az anyagcserénken alapuló sejtkristályosodási periódusainknak pedig, a szervezetünkre jellemző sajátságos baktériumtörzseink szervezik a folyamatait. Mint a biológiai szintű anyagelbontásért felelős egysejtű alapegységek.
Egy egészséges átlagember bakteriális mennyisége, körülbelül nyolckilónyi anyagnak felel meg. Tehát, ezek az önálló életre képes egysejtű élőlények, úgy éltetnek bennünket, hogy az anyagcsere folyamataink által bevitt táplálékainkat hasznosítják számunkra. Mert azokat, egységnyinek számító mikrokristályokká bontják, és úgy küldik a vér által a sejtjeinkbe. Ahol a sejtes alapú belső kristályhalmozódást, interferon szabályozza. Így a kristályos felhalmozódás során, amikor a sejt elér egy kritikus értéket, kénytelen lesz osztódni.
Az interferon miatt, ez a sejtosztódási folyamat, kémiailag ellenőrzött formában jön létre, és a sejt ezért, csupán kétfelé fog osztódni. Amit e miatt, mindkét új sejt képes túlélni. A bakteriális társadalmunk pedig, a kétfelé osztódott sejtjeinket éppúgy ellátják. Mert a biológiai szinten zárt rendszerű szervezetünk egységes részének értékelik azokat.
Ha a sejt kristályosodási folyamata által létrejövő sejtszaporulat, túl gyorsan megy végbe egy többsejtű életforma szervezetében, akkor annak az életformának a lehetséges életideje felgyorsul. Vagyis, kevesebb ideig él. Ha pedig, a sejtszaporulat lassabban megy végbe, mert mérsékeltebb a sejt kristályosodási folyamata, akkor a baktériumok által éltetett többsejtű életforma élete is lelassul. Vagyis, jóval tovább él. Ez azt jelenti, hogy a sejtek szaporulatát meghatározó, kristályosodási folyamatokat szabályzó interferon kémiai minősége határozza meg azt, hogy meddig él egy adott többsejtű életforma szervezete.
Mivel a többsejtű életformák élete, analógiás módon, az őket ellátó sajátságos bakteriális életformáiktól függ, ezért az élet mibenlétének a megértését, az egysejtűekre és a baktériumok életére lehet korlátozni. Ennél fogva, aki tökéletesen megérti az egysejtű baktériumok életének a lehetőségét, mint a biológiai alapegységek létezését, megfejtheti az élet mibenlétét. Mert a többsejtű életformák, mint zárt biológiai egységek, csak az őket kiszolgálni képes, sajátságos bakteriális társadalmunk összetételében különbözhetnek.
Ha egy összetett szerkezetű, többsejtű életforma bakteriális társadalma meggyengül, akkor azonnal megbetegszik. Vagy akár, el is pusztul. Mert a saját bakteriális társadalma nélkül, tulajdonképpen életképtelen. Ezért alapvetően, a baktériumok működését kell jól megértenünk, és a különböző fajokra jellemző baktériumtársadalmak ideális összetételét. Mert az határozza meg, egy adott faj életképességét. Megfelelő baktériumflóra nélkül, egy faj hamar kipusztulhat, és ha a baktériumflóra valamilyen módon egyben tartható, akkor az, az adott faj megjelenését fogja eredményezni. Ennél fogva, bármikor számíthatunk új fajok megjelenésére, és régebbi fajok kihalására.
A baktérium, olyan egysejtű életforma, amelyiknek önálló anyagcsere folyamatai is vannak. Önálló sejtként tehát, folyadékkristályos alapon működik és szaporodik. Az anyagelbontási végtermékei pedig, olyan kisebb folyadékkristályos anyagok, amelyek az élő sejtek összetevőit alkotják. A fehérjék, az aminosavak, és nukleinsavak kémiai szintű alapegységeit. Ilyen módon, a bioszféránkban kialakult bakteriális élet, megteremti a lehetőséget a többsejtű életformák számára. Így a többsejtű életformák zárt egységeiben, éppúgy a bakteriális élet biztosítja az élet lehetőségét, mint magukban a baktériumokban. Mert az egysejtű és bakteriális életformák, éppúgy sejtkristályosodási feltételektől függnek, mint a többsejtű életformák bármelyike.
Azt tehát leszögezhetjük, hogy az élet, ahogy Darwin azt elképzelte, véletlenszerű módon nem jöhetett létre. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az egysejtű életformákat biztosító baktériumok, egyfajta biológiai gépezeteknek minősülnek. Amelyeket belül, egy biológiai szintű motor hajt. Ezért, egy egyszerűsíthetően összetett biológiai rendszert alkotnak. Ami éppen arra utal, hogy a motorikus módon együtt lévő alkatrészek bármelyike nélkül, egyszerűen életképtelen lenne a baktérium.
Akkor viszont, jogos kérdésként merül fel az, hogy miféle intelligencia szervezte azt egybe úgy, hogy az összeszerelés után, mégis életképes lehessen? Méghozzá, megfelelő biológiai szintű mechanikus sorrendben való összeszerelés után. Mert így a baktérium, egy komplex molekuláris gépezetet alkot. Ami az összeállítás időtartamában, amikor még csupán biológiai alkatrészeket formált, még nyilván nem lehetett élő egység.
Az RNS alapú nukleinsavak különböző fajtáiból, olyan DNS nukleinsav makromolekulái alakulnak ki, ami genetikai láncolatot alkotva, a sejt legfontosabb információs adatbázisát képviseli. A sejtes élet biológiai szintű kristálynyelvezetét alkotva. Mert az RNS és a DNS óriásmolekulák, olyan kémiai szintű mikrokristályok, amelyek csak meghatározott sorrendben kapcsolódhatnak egymáshoz. A stabilisnak mondható kristályszerkezetüknek megfelelő csatlakozási lehetőségekkel.
Így a DNS, túl azon, hogy meghatározza a sejt által legyártott aminosavakból, a sejt számára szükséges fehérjék óriásmolekuláit, még azt is meghatározza, hogy azok milyen kristályosodási sorrendben csatlakozhatnak egymáshoz. Így az aminosavaknak mintegy 20 fajtája ismeretes, amelyek mindegyike, sajátságos alakzattal rendelkezve, eleve meghatározzák, az egymáshoz való molekuláris szerkezetek kapcsolódásának a kristályosodási módját.
A nukleinsavak által felépült fehérjék pedig, olyan nagyméretű molekulák, amelyeknek szintén sajátságos, kristályos szerkezetű alakzata van. Így körülbelül, 30 000 féle, sajátságosnak mondható fehérje szerkezetet képesek kialakítani. Mint a sejtes élet biológiai szintű alapkristályait. Mert az anyag, bármilyen kémiai szinten előállt biológiai alapegység legyen is, mindig valamilyen szintű kristályszerkezetet képvisel.
Így az élet intelligens szervezettsége, egy egészen új tudományos gondolatot képvisel. Amely a felismert adatok szisztematikus követésével, már az élet rejtélyének a megfejtéséhez is elvezethet. Ahhoz azonban, hogy ezeket a viszonyítható adatokat felismerhessük, ismernünk kell azok informatív értékeit. Ami az objektív valóságból, nem ismerhető meg. Hiszen szubjektívek azok. A kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolva. A mérhető adatok által, már csak azokat a formációkat tudjuk viszonyítani az objektív valóságban, amit a mágneses hullámhossz induktív módon előidézett. Mint nyilvánvaló okozatot, azaz adatokkal jellemezhető kristályformációt.
A kozmikus szintű mágneses hullám tehát, induktív hatást gyakorol az elektromos anyagi valóságra. Meghatározva benne a kialakuló formákat. Míg a kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciájában terjedő energia, azt az aktivitást váltja ki, amit az objektívvé vált forma képviselhet, a folyton mozgásban lévő létezésével. Azzal az elektromos alapú nyüzsgéssel, amellyel a pillanatok tört része alatt képes összeállítani, egy egysejtű életforma biológiai szintű kristályos szerkezetét. A mágneses energia folyamatos hatása alatt.
A kozmikus szintű mágneses hullámok által közvetített induktív hatás pedig, abban nyilvánul meg, hogy a lineáris irányú mágneses erőtér, nem az elektronokra fejt ki közvetlen hatást, hanem azok centrális irányú elektromos erőtereire. Ilyen alapon, közvetett módon gyakorol hatást az energia, az anyagi minőségek elektronjaira. Ezért az energia hatása, távolba ható képességnek minősül a fizikában. Mert az erőterek közötti kölcsönhatásokon alapszik. Amivel elvileg, a kvantumfizika foglalkozik.
Így a mágneses erőtérben kialakult hullámokban terjedő energia, mindig a hullámhosszának megfelelő módon alakít ki rezgést, az elektromos anyagi minőségekben. Míg az anyagi minőségben kialakult rezgés intenzitását, a kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciája határozza meg. Úgy is mondhatnám, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámokban, mindig a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az érintett elektromos anyagi részhalmazok elektromos erőterein.
Ahhoz tehát, hogy az élet tudományosan meghatározott intelligens szervezettségéről egyáltalán beszélhessünk, azokról az információs értékekről kell szót ejtenünk, amelyek a kozmikus szintű mágneses hullámokban vannak kódolva, és induktív hatásra, különböző formációkat határoznak meg, az anyagi valóság objektív elektromos viszonyaiban. De akkor, újra felmerül egy jogos kérdés, hogy ki határozta meg, ezeket a kozmikus szintű mágneses hullámokban kódolható információs értékeket?
Az a mágneses alaphalmaz, amelyikben a mágneses hullámhossz által, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon az elektromos anyagi minőségek felé, elmének és memóriának minősül. A mi relatív elménkkel és memóriánkkal szemben, abszolút Elmének, és szintén abszolút értékű Memóriának. Amelynek sajátságos, szintén abszolút értékű Öntudata van. Amit, az ezoterikus tanítások Forrásnak, a vallások Istennek, míg a tudomány, kozmikus szintű Intelligenciának nevez.
Amely kozmikus szintű Öntudat, a mágneses hullámokban, olyan rezgési paramétereket állított be, amelyek kozmológiai állandók néven lettek ismeretesek. Eddig, 28 féle ilyen kozmológiai álladót ismer a fizika tudománya. Ilyen például, a fény sebessége is. Ezért, a kvantumpszichológia tudománya, már nyíltan intelligens Univerzumról beszél. Amely, sajátságos Öntudattal irányítja, az elektromos anyagi minőségek fizikai jellemzőit.
Ahogy ismerünk, az objektív anyagi világ elektromos valóságában, nagyméretű kristályos szerkezeteket, úgy vannak apróbb kristályok is, és úgynevezett mikrokristályok is. Ilyenek például, a vírusok. De vannak molekuláris szintű kristályos szerkezetek is. Amit az nukleinsav és aminosav jellegű kristályok képviselnek. Vagy az általuk felépült fehérjék. Ahogy a makro-méretű anyagi minőségek rezgési szintű tulajdonságait meghatározzák a mágneses hullámok, úgy a mikro-méretű és azoktól kisebb szerkezetű, molekuláris méretű kristályrezgéseket is, éppen azok határozzák meg. Egymástól teljesen különböző hullámhosszúságokon.
Ilyen formában azonban, tulajdonképpen visszakanyarodtunk a teremtés elvéhez. Csak most, sokkal tudományosabb alapokra helyezve a lényegét. Mert ha Isten, az Univerzum intelligens Öntudata, a mágneses alaphalmaz végtelen bölcsessége, akkor a kozmikus szintű mágneses hullámok, nyilván az Ő értelmes akaratát fejezik ki. Így minden mágneses hullámhosszban, Isten szellemi gondolatai jutnak kifejeződésre, míg a frekvencia révén, Isten minden elektromos anyagi minőségre való induktív hatóképessége. Mivel az indukció folyamata kétirányú, ezért Isten, az objektív változásokról is azonnal mindent tud. Így Isten, valóban a minden anyagi minőségre ható, és minden anyagi minőségről tudó mágneses képességet valósítja meg.
Ilyen értelemben véve, minden objektív elektromos anyagi minőség létezését, Isten mágneses előfeltételei határoznak meg. A mágneses hullámokra visszavezethető, kozmikus jellegű rezgési szinten. Ezért, az anyagi megnyilvánulások minden lehetséges formája, rezgésnek minősül. Elektromos másodrezgéseknek. Amely objektív rezgések, csupán kristályos szerkezetek kialakulását teszik lehetővé. Így bármilyen objektív szerkezet, amit az atomok eleve felépíthetnek, alapvetően kristályoknak minősülnek.
Így léteznek molekuláris szintű kristályszerkezetek. Majd abból összetevődő nukleinsavakat és aminosavakat formáló, valamivel nagyobb méretű kristályszerkezetek. Majd még nagyobbnak minősülő fehérje szintű kristályszerkezetek. Amelyek a biológiai létezés különböző rezgési szintű alapelemeit képviselik. De a különböző hullámhosszúságú, kozmikus szintű mágneses hullámok, mégis egyszerre gyakorolnak hatást reájuk. A sűrűségüket éppen maghatározó kristályszerkezeteiken keresztül.
Így minden kristályszintnek megfelelő kristályalakzata van, ami az adott kristályok egymáshoz való kapcsolódási feltételeit határozza meg. Épp úgy, mint ahogyan a legó vagy a puzzle játékok alapelemei is, csak meghatározott módon társíthatóak egymással. De a kozmikus szintű mágneses rezgéseknek megfelelően, ez a kristály-felépülési mód, folyamatosnak minősül.
Mert Isten, nem egy önálló személy az Univerzum mindenségében. Hanem, ahogyan a Biblia állítja, „Először volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten, maga volt az Ige”. Mivel az ige, cselekvést, történést, létezést jelentő szó, ezért Isten létezése, olyan esemény, ami a cselekvésekben és történésekben nyilvánul meg. Így a mágneses alaphalmaz eseményszerűségeit, a mágneses hullámok meghatározott hullámhosszúságon történő, frekvenciális szintű energiaáramlásai valósítják meg. Mint kozmikus szintű alaprezgések, amelyek az elektromos anyagi másodrezgésekben manifesztálódnak.
Így az objektív valóságot alkotó elektromos anyagi másodrezgések miatt, olyan alapvető mozgásformák alakulnak ki, amelyek cselekvések és történések formáját öltik. A történéseket, az élettelennek minősülő anyagok mozgásformái hozzák létre. Míg a cselekvéseket, az élőlények anyagi minőségei. De igei alapon, mégis minden történés és cselekvés, Isten elektromos anyagi megnyilvánulását jelenti, a mágneses alapú létezésben.
Ezért, Isten által éltetett objektív elektromos anyagi élőlényekként, olyan tudatos cselekvési folyamatokat hajtunk végre, a természetben zajló események történéseiben, amelyekkel a mágneses alapú létezésben való jogosultságunkat fejezzük ki. Mert az összetett szerkezetű objektív anyagi minőségek, soha nem nélkülözhetik, a szubjektív alapú mágneses valóság konkrét jelenlétét. Hiszen az objektív valóság elektromos anyagi megnyilvánulásai, a mágneses alaphalmaz szubjektív valóságában létezhetnek csupán. Ilyen módon, együtt alkotják az abszolút Létezést. Így válik Isten, a cselekvésekben, történésekben, és a mágneses létezésben megvalósuló eseményszerűségeknek az Urává. Vagyis, nyelvtani értelemben vehető Igévé.
Ezért az értelmes ember, a cselekedeteivel szolgálhatja csak az Isteni akaratot. Mégpedig, a kellemes szellemi gondolataira aktivizált pozitív lelki érzéseit követve. Amelyek együttesen, teremtésre méltó hiteket alkotnak, Ezért, a tudatos teremtés aktív gyakorlásával, olyan módon vehetünk részt a létezés történéseinek a kialakult eseményszerűségeiben, amely cselekedeteinkkel, mindig szinkronban lehetünk, Isten teremtői folyamataival.
Mert a lélek által, Isten éltet minden embert. Ahogyan azt, a mi ősi magyar nyelvünk megőrizte számunkra. Mert a magyar ember, születésnap alkalmával azt mondja egy honfitársának, hogy „Isten éltessen”. Akár hívő, akár hitetlen az illető. Mert az Istentudatosságunk, be van épülve az anyanyelvünkbe. Ezért ahhoz, hogy Istennek tetsző módon, részt vehessünk a teremtés folyamatosan zajló eseményszerűségeiben, meg kell tanulnunk a tudatos teremtés lehetőségével, hasznosan használni az elménket.
A tudatos teremtés alapja az, hogy amikor probléma elé állít bennünket az élet, mindig ébred bennünk egy lelki vágy. Egy olyan pozitív rezgés, ami arra utal, hogy szeretnénk a problémánkon mielőbb túljutni, és megoldottnak tudni azt. Ezért, a kellemes szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, képzeletben meghatározott formát kell alkotnunk a vágyunk tárgyáról vagy eseményéről.
Az ilyen módon kialakított mentális képünket, szintén képzeletben, ki is kell próbálnunk. Éppen azért, hogy mentális tapasztalatot szerezzünk arról, amit a vágyaink szerint elképzeltünk magunknak. Ez a mentális tapasztalat, további örömélmények pozitív lelki érzéseit váltják ki belőlünk. Amelyek a vágyunk által formált reális elképzeléseinkbe integrálódnak, épülnek. Ilyen módon, hitet formálva a vágyainkból.
Amiben nem hiszünk, az eleve elképzelhetetlen számunkra. Mert nem létezik olyan szellemi információnk, amivel ki tudnánk fejezni a valóságát, legalább képzeletben. Ezzel ellentétben, csak abban hiszünk igazán, amit a képzelet segítségével, valóságosnak tudunk megjeleníteni az elménkben. Ezért a hit, olyan elképzelés szellemi szintű formáját jelenti az elménkben, amelyikhez a lelki érzéseink rezgéseit adjuk. De azt tudnunk kell, hogy csak a kellemes szellemi gondolatainkra aktivizált pozitív lelki érzéseinkkel szolgálhatjuk, az Isteni teremtés fennálló folyamatát.
Mert az Isteni teremtés nem fejeződött be. Hanem folyamatosan zajlik, a természet megtapasztalható eseményszerűségeiben. Amelyről megszerzett tapasztalataink, már a múltunkat képezi. De a felismerés pillanatában, rész vehetünk az eseményekben. Ez lesz a jelenünk. A jövőnket azonban, a múltunk tapasztalatai alapján, a jelenben határozhatjuk meg. Ezért, ha a múltunk kellemetlen tapasztalatai, lelki vágyat ébresztenek bennünk, akkor annak, a kellemes szellemi gondolataink segítségével, értelmes formáját határozhatjuk meg, a képzelet segítségével.
A képzeletünk által kialakult hitünk pedig, olyan agyi mágneses hullámunk, amelyik nem korlátozódik az elektromos anyagi eseményszerűségek törvénye alá, hanem képes arra, hogy a fény sebességével megelőzze azokat. Vagyis, az Isten teremtés folytonos eseményei elé hatolnak, és mágneses agyi hullámokként, befolyásolják azok, vágyunk szerint lehetséges történéseit. Ilyen módon, minden este olyan imát mondjunk el, amelyikben egy vágyunk tárgyát vagy eseményét határozzuk meg a képzelet segítségével. Majd adjunk hozzá minél több pozitív lelki érzést, és az ÁMEN kifejezéssel térjünk nyugovóra. Azzal a biztos tudattal, hogy a vágyunk tárgyát vagy eseményét, a tudatos teremtés hatáskörébe rendeltük.
Tulajdonképpen, minden értelmes tervünk, ilyen módon készül. Előre megtervezzük azt, hogy egy dolgot vagy eseményt, milyen módon szeretnénk megtapasztalni, az életünk folyton zajló eseményszerűségeiben. Így a terveink, olyan hiteink, amelyek a vágyainkat kifejezésre juttatva, a megvalósulásuk felé fognak törekedni. Mert, semmi sem létezhet az anyagi valóság természetes eseményszerűségeiben, amit valaki el nem képzelt volna valóságosnak előtte. Mert, csak a terveink valósulhatnak meg számunkra, amelyek kifejeződésre juttatott hitekként érvényesülnek az életünk eseményeiben.
Az életünk, hit által előre megtervezett eseményszerűségeiben tehát, Isten él rajtunk keresztül. A folyton cselekvő, történő létezés. Ezért, a tudatos teremtésre irányuló mentális cselekvés nélkül, nem szolgálhatod Isten teremtésen alapuló kozmikus tervét. Ha viszont, az előbb leírt módon, tudatosan részt vállalsz a teremtés folyamatában, mint a saját életteredben aktív társteremtő, akkor olyan boldogságot tapasztalhatsz meg, amit Isten neked szánt az által, hogy értelmes élőlényként megteremtett téged.
Mert Isten számára, csak a teremtés folyamata, eseményszerűsége számít. Hogy az jó vagy rossz, az csupán, a mi relatív megítélésünk kérdése. De Isten számára, az még önmaga létezését igazolni képes, igei alapú esemény. Ha azt megértjük, akkor tudunk értelmes módon igazodni a teremtés folyamatához. A vágyaink szerint. Amit igaz hittel, a reális elképzeléseinkben tudunk kifejezni.
Mivel az élet mibenléte, intelligens szervezettséget igényel, ezért az emberben, olyan relatív módon intelligens szervező nyilvánult meg, aki lokális szinten ugyan, de részt vállalhat, a kozmikus szintű teremtés, Isten által elindított természetes folyamatában. Így a relatív emberi értelem, ráébredt végre ismét arra, hogy a saját intelligens létezését, Istennek köszönheti, aki az Univerzumban fenntartja az élet tervezett szervezettségének, a mágneses rezgéseken nyugvó alapjait.
Nagyon valószínű az, hogy ez az írás sem értelmezi megfelelő módon az élet eredetének a mibenlétét, de szerintem, elég jó további kutatási irányt határoz meg a mikrobiológusok számára. Továbbá, rámutat arra, hogy a tudósok által megállapított elektromosan szervezett tervezettség, milyen mágneses alapokon nyugszik. Valamint azt, hogy az egyre értelmesebb emberi élet, milyen módon viszonyulhat a saját tervezőjéhez, a teremtés állandóan zajló folyamatában.
Matécz Zoltán
2021.01.30.
