Erős képzelet.
Amikor az ember értelmesen beszél, akkor általában olyan fogalmakat használ, amelyekről van némi képzete. Ha például, fogalmi szinten kimondom azt, hogy szék, akkor csukott szemel, láthatom a szék képi megjelenési formáját az elmémben. A kerékpár fogalmának használata alkalmával pedig, egy bicaj képi megjelenési formája alakul ki az elménkben. Mivel azonban, általában nyitott szemmel beszélgetünk másokkal, így az általunk használt fogalmak képi megjelenési formáit, a beszédünk közben nemigen láthatjuk. Mert a körülöttünk lévő látvány képe, folyamatosan elhomályosítja, az elménk gondolati síkon alkotható mentális képeit. Attól azonban, azok még kialakulnak az elménkben, hiszen tudatosak vagyunk reájuk.
Ilyen értelemben véve, teljesen mindegy az, hogy miről gondolkodunk, beszélünk, vagy éppen milyen szöveget hallgatunk vagy olvasunk, az elménkben úgy tudatosodik, hogy mentális formát ölt a képzeletünkben. Így a szellemi gondolataink informatív értékei, mentális formákként jelennek meg számunkra. Vagyis, a szellemi szintű fogalom ideája, mentális módon kezelhető képi formát alakít ki a tudatos elménkben. Ezek, azok a képzeteink, amelyek a képzeleteinket képesek megalkotni.
De, ha az elménkben formálható képzeteink, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a képi megjelenési formái a tudatosságunkban akkor, akármilyen bonyolult elképzeléseket formáljanak is azok, akkor sem képviselhetnek erőhatást. Mert a mentális módon használt információ, nem képvisel semmiféle erőt. Akármilyen bonyolultságú elképzeléssé alakuljon is az elménkben, erőt nem fog hordozni. Mert a formát kialakítani képes információnak, erőértéke nem lehet.
Mert az erő, munkavégző képesség a fizikában. Akkor is, ha mentális módon irányított erőről van szó. Ezért a mentális erő, mentális munkát képes végezni. Amit már az objektív valóság átalakításaként ismerhetünk. Mivel, semmiféle olyan fizikai erőhatást nem használunk, amivel valamilyen kétkezi változást, mi magunk idézhetnénk elő. Csupán a szellemi gondolataink informatív értékeivel formálunk, megfelelő mentális formák alapján, reális elképzeléseket a jövőre nézve és mégis, olykor megvalósulnak azok az életünkben. De hogyan?
Természetesen, nem minden esetben történik meg ez a tudatos teremtés. Jól is néznénk ki, ha minden kósza gondolatunk képzete a valóság formálására alkalmas erőt hordozva, megvalósulna az életünkben. Amennyi ostobaságra gondol az ember akaratlanul is, pokollá válna az élete. De tulajdonképpen, éppen ez okozza azt, hogy néha pokolként éljük meg az életünket. Mert olyan dolgokra és eseményekre gondolunk szellemi szinten, amelyek képzetét, nem szeretnénk megtapasztalni az anyagi valóságunkban. Valamiért, mégis megvalósulnak azok.
Mivel azonban, ezek az elménkben formált elképzeléseink, nem mindig valósulnak meg, ezért a képzelet fontosságát elbagatellizálja a mai modern ember. Vagyis, nem veszi komolyan a képzeletalkotási képességének a fontosságát. Erre ad jogalapot, a „képzelőerő” fogalmának lexikális szintű értelmezése is. Amely a képzeletalkotás képességének a szintjeiről tudósít ugyan bennünket, de arról nem, hogy az elménkben formált képzeletünk, miféle erőt hordozhat. Így, a „képzelőerő” fogalmunk, az egyik legelvontabb fogalom a nyelvünkben. Mert, akármilyen cifra trükkel alkossunk is képzeletet a tudatos elménkben, az bizony, önmagában erőt nem fog képviselni. Mert, csak szellemi szintű információs értékekkel fog rendelkezni.
A magyar nyelvben azért, mégis „képzelőerőként” van meghatározva. Vagyis, olyan mentális erőként, amelynek az információval szemben, munkavégző képessége is van. Vagyis, fizikai szintű munkavégzés által, változást képes előidézni az objektív anyagi világunkban. De hogyan. Tulajdonképpen úgy, hogy konkrét képzelet és egy másik képzelet között, mégis igen nagy különbség lehet. Mert, ha egy olyan dologra vagy eseményre gondolunk, amelyiknek a képzetére eleve vágyakozunk is, akkor a róla alkotott reális elképzeléseink, pozitív lelki érzéseket váltanak ki belőlünk.
Na, már most, az érzéseink a lelkünkből származnak. Vagyis, az életünk energiájából. Ennél fogva, mentális módon irányítható erőhatások azok. Vagyis, a szellemi gondolataink informatív értékeivel tudjuk megfelelő módon irányítani őket. Mégpedig, azoknak a mentális formáknak a megvalósítására, amit a vágyaink alapján formált elképzeléseinkben határozunk meg. Ennél fogva, azok a valóságos elképzeléseink, amelyek már lelki érzéseket váltottak ki és aktivizáltak az elménkben, azok beépülnek a képzeletünk mentális formájába, és feltöltik azt tartalommal. Vagyis, éltetik azt az ilyen módon kialakult elképzeléseinket.
Ha tehát, a reális elképzeléseink, lelki erőhatások érzéseivel telítettek, akkor azok már, a képzeletünkbe ágyazott erőt képviselnek. Lelki erőt. Röviden, képzelőerőt. Ezt úgy érdemes elképzelni, hogy a képzelet alkalmas arra, hogy lelki érzéseken alapuló mentális erőket aktivizáljon a tudatos elménkben. Ha a reális elképzeléseinket, kellemetlen szellemi gondolatok informatív értékei alapján formáljuk meg, akkor alacsony frekvencián, alacsony rezgésszámon, negatív polaritással aktivizálhatjuk csak a lelki érzéseink erőhatásait. Ha azonban, a szellemi gondolataink kellemesek a képzeletalkotás közben, akkor magasabb frekvencián, magasabb rezgésszámon, pozitív polaritással használjuk a teremtésre alkalmas lelki érzéseink mentális erőhatásait.
Ahhoz pedig, hogy megértsük, hogy hogyan működik az életünkben a képzelet által aktivizálható teremtő erő, arra van szükségünk, hogy az abszolút Létezést, kétféle valóságként értelmezzük. A bennünket alkotó anyagi valóság, mindig elektromos tulajdonságú. Amit nagyjából már ismerünk is. De az anyagi valóság, a mágneses valóságban alakult ki és működik, mint elektromos jelenség. A kétféle valóság között pedig, folyamatos kétirányú induktív viszony áll fenn.
Az elektromos anyagi minőségünk azonban, tudatosan formált agyi mágneses hullámok kialakítására képes. Amit EEG orvosi műszerrel mérni is lehet. Ezek az agyi mágneses hullámaink képviselik, a mi személyesen formált hiteinket. Amelyben a szellemi gondolataink informatív értékei képezik a mágneses hullámhosszt, míg a lelki érzéseink, a mágneses frekvenciát. Na, már most, a mágneses hullámokban a hatásterjedés, a fény sebességével valósul meg. Ilyen módon, a képzeletünkbe ágyazott lelki érzéseink, a megtapasztalható elektromos anyagi eseményeink elé tudnak hatolni, és beállítják számunkra azokat az induktív feltételeket, amit a képzeletünkben határoztunk meg.
Ilyen módon, a vágyainkról alkotott reális elképzeléseink, már olyan mentális módon, tudatosan irányított erőhatásokat közvetítenek, amelyek induktív paraméterekként, alkalmasak arra, hogy a vágyott dolog vagy esemény megvalósításának a munkaértékét elvégezzék számunkra. Vagyis, a reális elképzeléseink, realizálódhatnak az életünkben. Ez a tudatos teremtés lényege. Amelyben a szellemi szinten formált valóságos képzelet már, erőt képvisel. Lelki erőt.
A képzelet, nagyon fontos az ember számára. Mert, semmi sem alakult ki magától ebben az elektromos anyagi valóságban, amit valaki el nem képzelt volna előtte valóságosnak. Mert a képzeletünk, mindig a hitünket fejezi ki. Hiszen, amiben nem hiszünk, az eleve elképzelhetetlen számunkra. Mert nincsen olyan szellemi szintű gondolatunk, amivel értelmes módon kifejezhetnénk. Amivel, képi formát biztosíthatnánk számára az elménkben.
Ezt a logikát kifordítva, csak abban hiszünk igazán, amit valóságosnak tudunk elképzelni magunknak a tudatos elménkben. Amikor pedig, olyan dolgot vagy eseményt képzelünk el valóságosnak, amelyikre vágyunk akkor, ahogy realizálódik az elképzelésünk vagyis, ahogy egyre valóságosabb formát ölt a tudatos elménkben, olyan mértékben töltődik fel, teremtésre méltó pozitív lelki érzésekkel. EEG agyi mágneses hullámon alapuló hitet formálva ez által, a tudatos elménkben.
Ezért, egyáltalán nem mindegy az, hogy milyen minőségű szellemi gondolatokat tudatosítunk az elméinkben. Mert, csak a magas frekvenciás pozitív lelki érzéseink teremtenek számunkra hasznos valóságot. Az alacsony frekvenciájú negatív lelki érzéseink, számunkra ártalmas valóság kialakítására alkalmasak csak. Így nekünk, magunknak kell tudatosan eldönteni azt, hogy szeretet nélküli, alacsony frekvenciájú, negatív lelki érzésekkel alakítjuk-e a valóságunkat, vagy szeretettel teljes, pozitív lelki érzésekkel.
Mert a saját teremtéseinket nekünk, magunknak kell megtapasztalnunk. Ezért mindig, csak szeretettel teljes kellemes szellemi gondolatok alapján érdemes reális elképzeléseket formálni a tudatos elmékben, hogy teremtésre érdemes, pozitív lelki érzések formálják induktív módon, a megtapasztalható elektromos anyagi valóságunkat.
Ezért a képzelet, nem csupán elbagatellizálható felesleges agytorna, öntudatlan ábrándozás, értelmetlen fantáziálgatás, vagy kilátástalan álmodozás, hanem az életünk megtapasztalható valóságát formálni, változtatni, módosítani, alakítani, teremteni képes mentális adottságunk. Mert, minden reális képzeletünk, hitté alakul a tudatos elménkben, amihez lelki érzéseket csatolunk. Olyan EEG agyi mágneses hullámunkká, amelyik az elektromos tulajdonságú anyagi valóságunk, induktív módon történő változtatására képes.
A képzeletünkbe integrálható erőt tehát, azok a lelki érzéseink képviselik, amelyek a képzeletalkotás közben tudatosodnak az elménkben. Miközben beépülnek, beleintegrálódnak, feltöltik tartalommal az általunk elképzelt formát. Ebből az is egyenesen adódik, hogy nem válik egyetlen elképzelésünk sem teremtésre alkalmas hitté az elménkben, amelyikhez nem társul lelki érzés. Azok az elképzeléseink, valóban csak ábrándozások, álmodozások, és fantáziálgatások maradhatnak csupán. Egyszerű agytornák, amelyek csupán arra jók, hogy a képzeletalkotás mentális képességét gyakoroljuk velük.
Ezért kedves olvasóm, te mindig figyelj a lelki vágyaidra. Ezeket a lelki vágyaidat, állandóan képzeld el valóságosnak. Amíg elképzeled őket, addig mindig pozitív lelki érzések fognak jelentkezni az elmédben. Amelyek erőt biztosítanak az elképzelésedhez. Ilyen módon, teremtésre méltó hiteket formálhatsz a tudatos elmédben. Amelyek, a vágyaid szerint fogják alakítani a megtapasztalható valóságodat. Azt a sorsot, amely szerint élned kell.
Manapság a hitrendszerünk, negatívvá vált. Mert a materialista neveltetésű ember azt vallja, hogy „Hinni a templomban kell.”. Amiben természetesen, igaza is van. Mert az ember legszentebb „temploma”, a tudatos elméje. Ezért képes az értelmes ember, hitet formálni a képzelete által aktivizált lelki érzései segítségével. Még, a materialista neveltetésű ember is. Mert, sem a képzeletnek, sem a lelki érzéseinknek, más értelme nincsen az életünkben. Így, csak a hiteinkben hasznosulhatnak azok.
Csakhogy, amíg az elménkben, olyan hiteket formálunk magunknak, amelyek a problémáink szellemi gondolatairól szólva, kellemetlen információkat hordoznak, addig a hozzá csatolható lelki érzéseink is, alacsony frekvenciájú, negatív lelki érzéseket aktivizálhatnak csupán. Amelyek, számunkra káros valóság kialakítására alkalmasak csak. A teremtéssel ellentétben, romboló hatásúak. Ezért, ilyen problémákra tudatos elmével, csak újabb problémák teremtésére van lehetőségünk. Amelyek rendre jelentkeznek is, az életünk sorsszerű eseményeiben.
Ezért képzelőerőt, azok a lelki érzéseink biztosítanak a képzeletünk számára amelyek, a képzeletalkotásunk közben tudatosodnak az elménkben. De azok, hitté alakulva ott, a megvalósulás felé fognak törekedni. Mégpedig, induktív módon. Mert a hit, már EEG agyi mágneses hullám. Vagyis, az anyagi valóság alakítására alkalmas lelki erőhatásokat irányít, a vágyott céljainkra.
Mert a hit, az objektív anyagi valóságban, még nem létező dolgokról és eseményekről alkotott olyan reális elképzelésünk, amelyről már előre bizonyosságunk lehet. Hiszen az elképzelésünkben már valóságosnak láttuk azt. Oly annyira, hogy lelki érzések mentális erőhatásait biztosítottuk számára. Ennél fogva, ezeknek a lelki erőhatásoknak, azt a formát kell megvalósítania induktív módon az elektromos anyagi világban, amire a szellemi gondolataink informatív értékei irányítják. Vagyis jó esetben, a vágyainkat.
Amikor tehát, az értelmes ember hisz, akkor az, nem azt jelenti, hogy minden badarságot elfogad igaznak. Hanem csak azt jelenti, hogy amiben hisz, ahhoz lelki érzéseket biztosított. Éppen azért, hogy a hite tárgyát vagy eseményét elképzelni képes szellemi gondolatai, lelki érzésekkel társuljanak az elméjében. Azért, hogy a szubjektív módon formált reális elképzelése, realitássá váljon az anyagi világ elektromos valóságában is. A tapasztalat szintjén.
Aki ezt elfogadja, az a reális képzeletét és a képzeletével alkotható hitét, már tudatosan fogja használni. A sorsa szándékos formálására. Mert, aki a saját sorsát saját maga irányítja, az nem lehet szolgája senkinek. Saját ura lehet az életének. Mert a lelki vágyai által meghozott döntéseiben, olyan reális elképzelések és pozitív lelki érzések kódolják az akaratát, amit szabadon, saját elhatározásából hozott meg.
A vágy, mindig egy lelki érzés. Ami egy felmerült problémánk, számunkra tökéletesen megfelelő megoldására irányul. Ezért érdemes, mindig a vágyainkat követni a szellemi gondolatainkkal. Vagyis a vágyainkról, olyan valóságos elképzeléseket formálni az elménkben, amelyek további pozitív lelki érzések kiváltására és tudatosodására alkalmasak. Mert, ha a vágyunk tárgyát vagy eseményét, már valóságosnak látjuk az elménkben, akkor az a látvány, örömérzéseket generál bennünk. Ezek az örömérzéseink képviselik, a képzeletünkbe integrált erőinket. Amelyek szerint, a sorsunk formálódik.
Ezért én azt javaslom, minden kedves olvasómnak, hogy a napi szinten ébredő lelki vágyait, az esti imáiban képzelje el valóságosnak. Adjon hozzájuk, minél több pozitív lelki érzést, és azzal a biztos tudatossággal térjen nyugovóra, hogy a teremtés hatáskörébe rendelte a vágyait. Amíg pihen, addig a képzeletébe ágyazott lelki érzései, mint mentális módon irányított mágneses erőhatások, induktív módon beállítják azokat a paramétereket, amelyek alapján a vágynak meg kell jelennie, az objektív anyagi valósága elektromos eseményeiben.
De, nem csupán este érdemes a vágyainkat reális módon elképzelni, hanem napközben is. Megpihenve kissé, vagy bármilyen monoton cselekmény közben, van alkalom a képzelet valóságos formájának a tudatos kialakítására. Ez csak szokás kérdése. De, ha a vágyainkat nem vesszük figyelembe, és nem alkotunk róluk elképzeléseket, akkor nem várhatjuk el azt, hogy a valóságunk részét képezzék. Mert nem biztosítottunk hozzá lelki érzéseken alapuló erőhatásokat. Az ilyen vágyaink, céltalan sóvárgásokká alakulhatnak csak.
Így a vágyakozásból származó sóvárgás egyetlen célja az, hogy ráébresszen bennünket arra, hogy az elménkben tudatosodott vágyunkat, még nem képzeltük el valóságosnak az elménkben. Vagyis, a sóvárgás folyamatosan emlékeztet bennünket arra, hogy elképzelés nélküli vágy érzése feszíti a tudatos elménket. Mivel az elménkben tudatosodó vágyaink, azokat a lehetséges sorsszerűségeket vetíti elénk, amelyek boldoggá tehetnének bennünket. Mivel azonban, ezeket a vágyainkat nem képzeltük el valóságosnak, és nem formáltunk belőlük teremtésre méltó hiteket ezért, nem is alakultak a sorsunk megtapasztalható részeivé.
A lélek által, Isten élteti az embert. Ezért a lelki vágy, a bennünket éltető Isteni minőségünk, reánk irányuló közvetlen akaratát fejezi ki számunkra. Isten tehát, nem teremt számunkra semmit, a mi személyes hozzájárulásunk nélkül. Ezért, a hozzájárulásunkat úgy juttathatjuk kifejeződésre, hogy reális elképzeléseket formálunk a vágyainkról. Mert a vágy, csupán egy rezgés. Nekünk kell értelmes formát biztosítani számára, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével. Így az Isteni rezgés, és a róla alkotott értelmes szellemi forma, a hiteinkben integrálódik.
Amikor tehát, Istenben hiszel, akkor éppen abban vagy biztos, hogy a lélek által a teremtő éltet téged, és a vágyaidban jelentkező kívánságaid elképzelésével, olyan pozitív lelki érzéseket aktivizálhatsz magadnak, amelyek a mentális módon irányított erőhatásokként, a megtapasztalható valóságod részévé alakítják számodra az elképzeléseidet. Mert a lelki érzéseidnek köszönhetően, a vágyaidról alkotott elképzeléseid, már erőt képviselnek. Kézelőerőt. Vagyis, erőt biztosítanak a valóságos képzeleted számára.
Így a lelki eredetű életerő, mint vitalitás, nem csupán arra alkalmas, hogy az anyagi testünk elektromos funkcióit működtesse. Hanem arra is, hogy a képzeletünkbe ágyazódva, a valóságunk alakítására alkalmas hiteket formáljunk belőlük. Így a képzeletünk, tulajdonképpen az igazi valóságunk, aminek a megvalósulása lesz az, az elektromos tulajdonságú árnyékvilág, amit az objektív valóságként ismerünk. Ami nem más, mint a szubjektív alapú mágneses valóság képzeletbeli virtualitása. Ami elektromos módon igazodik, a mágneses valóságunk változásaihoz. Amelyek az elképzeléseink hatására jönnek létre. Mert az elképzeléseink induktív hatása formálja az elektromos anyagi valóságunkat.
Ezért, a vágyainkról alkotott reális képzeleteinkben, már lelki erőhatások biztosítják azt a teremtő erőt, amelynek az induktív munkája alapján, az elektromos anyagi valóságunk alakulni fog. Amíg ezeket a teremtésre alkalmas erőhatásokat használjuk, addig tudatos teremtők vagyunk. Vagyis, azt az Isteni minőséget testesítjük meg emberi módon, aki éltet bennünket a lélek által. Ezért, a vágyainkra alapozott, és szeretettel irányított tudatos teremtés, mindig Istentudatosságot kölcsönöz az ember számára.
Ilyen módon ezért, az elménk jóval nagyobb százalékban kihasználható. Mert már, nem csupán a szellemi szintű információk kezelésére használjuk, hanem a lelki eredetű érzéseink mentális erőhatásainak a tudatos irányítására is. Így nem csupán a 10-25 %-nyi emberi agykapacitásunkat hasznosítjuk, a szellemi gondolataink értelmezgetésével, hanem a többit is aktivizálhatjuk. A lelki érzéseink hasznosításával. Ilyen módon, túljuthatunk az emberi korlátaink megszokott határain. Isteni rendben. A képzelet segítségével. Amelyben az lelki erő, már teremtésre alkalmas Isteni erő.
Matécz Zoltán
2021.03.30.
