Beszéd.
Az értelmes emberi beszéddel kapcsolatban, már alig lehet új dolgot mondani. Én, mégis megpróbálom két alapvető észrevételemet felvázolni, ami a beszéd során értelmet nyert számomra.
Az első észrevételem a beszéddel kapcsolatban az, hogy eleve kétféle hangzókat használunk. A magánhangzókat és a mássalhangzókat. Mivel a magánhangzókat, a születésünk pillanatától elég tisztán ki tudjuk ejteni, ezért számomra a magánhangzók, a lélek hangzóinak minősülnek. Majd ahogy a gyermek szellemi szintű értelme bontakozik, úgy tanulja meg használni a szellem hangzóit is, a mássalhangzókat.
Így a beszéd során, amikor egy értelmes szellemi szintű mondanivalója akad az embernek, akkor azt, a szellem mássalhangzóival úgy fejezi ki, hogy a lélek magánhangzóival biztosít hozzá dinamikus lelki érzéseket. Ezért, minél fontosabb egy mondanivaló, annál erősebb nyomatékot nyernek benne a magánhangzók. Az alapvető monoton beszélgetéseinkben pedig, a hosszú és rövid magánhangzóinkkal váltogatjuk a mondanivalónk dinamikus hangsúlyát. Így a hosszú magánhangzóink utalnak arra, hogy ott dinamikusabb hangzás alakuljon ki akkor is, ha nem emeljük meg a hangerőnket.
Egészen más a helyzet akkor, ha szavalunk vagy énekelünk. Mert akkor, a lélek felfokozott érzéseit, a magánhangzók hangerejének a fokozásával is ki kell emelni. Ilyen módon, a lelki érzelmeink tónusát, az erősebben hallható magánhangzóink juttatják érvényre. Oly annyira, hogy az éneklés során, még el is húzzuk, el is nyújtjuk őket, a megszokott beszédhosszúságuk jellegétől.
Ha leírunk egy szöveget magánhangzók nélkül, akkor azt, szinte mindenki el tudja azért olvasni. Ha a magánhangzókat is beleírjuk a szövegbe, akkor éppúgy el lehet olvasni, de a szövegbe szőtt lelki érzelmek, rejtve maradnak az olvasó előtt. Mert az írott szövegben megjelenő magánhangzók, csak utalhatnak a lélek érzelmeire. Tökéletesen kifejezni azokat, csak élőszóval lehetséges. Ezért írja a Biblia azt, hogy a hit, hallomásból ered. Mert amikor hallasz egy beszélgetést, akkor a lélek hangzóival, a lelki érzések is kifejezésre jutnak közben. Vagyis, az emberek hite.
Innen nyer értelmet, a második észrevételem. Mégpedig az, hogy amikor értelmes módon, őszintén beszél egy ember, akkor tulajdonképpen, a lelki érzéseit fejezi ki, a szellemi szinten formált kimondott szavaival. A hiteit. Vagyis, a lélek hangzóihoz csatolja beszéd közben a szellem hangzóit. Ilyen módon, a lélek érzelmi hangzói és a szellem értelmes mássalhangzói, együtt fejezik ki azt az intelligenciát, amit az ember személyes hite biztosít.
Így, a lelki szintű dinamizmus és a szellemi szintű információ, együtt mutatkozik meg a folyamatos beszéd során. Ezért, a lélek hangzóival kifejezett szellemi szintű információ segítségével, olyan mentális képzeletbeli formákról beszélhetünk, amelyekben valamilyen dolog vagy esemény valóságát tudjuk szavakba önteni. Ami a képzeletünkben megjelent. Mert, amikor kimondjuk azt a szót, hogy szék, akkor egy szék mentális képe jelenik meg az elménkben. Ha pedig, egy széken ülő gyermekről beszélünk, akkor az ő képzete alakul ki a fejünkben. De ezt, csak akkor látjuk igazán, ha csukott szemmel beszélünk. Nyitott szemmel, gyakorlatilag nem is tudatosodik igazán bennünk annak a képzete, amiről beszélünk. Mert az egyéb látvány, elhomályosítja a beszédünkről alkotható képzeteinket.
Ha pedig, figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a lélek által Isten éltet minden embert, akkor a lelki érzéseinket kifejezni képes értelmes beszédünk által, Isten kommunikál rajtunk keresztül. A bennünket éltető Isten szól, a másokat éltető Isteni minőségekhez. Így az értelmes ember, nem más, mint relatív Isten. Ezt azért érdemes tudni, hogy az ember önbecsülésével párhuzamosan, mások megbecsülése is kifejlődjön az életünkben. Mert az emberek között létrejövő szóbeli kommunikáció, amit az értelmes beszéd jelent számunkra, csak akkor lehet intelligens, ha mások lelki érdekeit éppúgy szolgálja, mint a miénket.
Ez persze, arra is utal egyben, hogy értelmes emberi lényekként megnyilvánult relatív Istenekként, az abszolút Isten részét képezzük az Univerzumban. Már csak az a kérés, hogy mi az Isten az, az egységesnek mondható abszolút Istenség, aminek a bennünk elkülönült relatív része, minket intelligens módon, egymástól elhatárolva éltet?
Ha az abszolút Létezést, képzeletben kétféle valóságra bontjuk, akkor azonnal nyilvánvalóvá válik számunkra szinte minden. Így kapunk, egy elektromos tulajdonságú, összetett szerkezetű anyagi valóságot. Amit objektív valóságnak ismertünk meg. Valamint, azzal ellentétben, egy oszthatatlan alaptömegek teljes közegéből álló mágneses valóságot. Amit szubjektív valóságnak nevezhetünk. De itt a bioszféránkban, ez a kétféle valóság, mindig együtt mutatkozik meg számunkra. Mert az anyagi valóság összetett szerkezetei, olyan atomokból, atomok által felépült rács és kristályrács szerkezetekből állnak, amelyeket a mágneses alaphalmaz tölt ki belülről is. Épp úgy, ahogyan körülöleli azokat. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az anyagi részhalmazok számára.
Az összetett szerkezetű anyagi részhalmazok tehát, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeiből alakultak ki, abban mozognak eseményszinten, és abba is fognak végül elbomlani, ha az induktív feltételeik nem teljesülnek. Mert az anyagi részhalmazok és a mágneses alaphalmaz között, állandó induktív viszony áll fenn. Ami azt jelenti, hogy a mágneses alaphalmazban kialakult mágneses hullámok, folyamatos módon hatást gyakorolnak, az anyagi minőségek legkisebb alkotóelemeire, az elektronokra. Ilyen módon tartják fenn az anyagi szintű eseményszerűségeket.
Mert az anyagok minden lehetséges megjelenési formája, eseménynek minősül. Az atomokra visszavezethető eseményeknek. Amelyek alapvető eseményszerűségeit, a mágneses hullámokkal fennálló, állandó induktív viszony tartja fenn. Úgy is mondhatjuk, hogy a mágneses hullámokban kódolt szubjektív információ, az anyagi valóságban jelenik meg, mint észlelhető esemény. Így, a szubjektív módon létező információ, az objektív események szintjén kerül megnyilvánulásra.
A mágneses hullámoknak, két alapvető összetevője létezik. A hullámhossz és a frekvencia. Így szerintem, a hullámhossz képviseli a kozmikus szintű információt, míg a frekvencia révén, az energia terjed. Az energia, egymás után periodikus módon terjedő erőimpulzus-sorozatok formáját öltve képes terjedni a hullámhossz által meghatározott egyenes mentén. Ilyen módon, mindig a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokon.
Az a mágneses alaphalmaz pedig, amelyikben a mágneses hullámhosszokban kódolva, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és induktív módon közlődhet az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Mégpedig, abszolút Elmének, és szintén abszolút értékű Memóriának. Amelynek ennél fogva, szintén abszolút értékű Öntudata van. Amelyik kozmikus szintű Öntudatot, Istenként tiszteli az idealista filozófia. Már évezredek óta.
Mivel az erősen szivacsos szerkezetű anyagokban, az elektromos és a mágneses tulajdonságok együtt mutatkoznak meg, ezért a bioszféránkban, egymástól teljesen elválaszthatatlan ez a kétféle adottság. De az indukció jelensége, mégis egyértelműen utal arra, hogy a kétféle valóság, egymással állandó kényszer-kapcsolatban áll csupán. Amelyik állandónak mondható induktív kényszer-kapcsolatban, szinte mindig a mágneses hatás a domináns.
Így az elektromos anyagi minőségeket, a mágneses alaphalmaz működteti, és tartja fenn, számunkra viszonyítható stabil módon. Beleértve az értelmes embert is. Ezért a lélek, ami éltet bennünket, nem más, mint a mi anyagi létezésünket fenntartani képes, kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Amelyben az életünk energiája, a mágneses frekvenciánk által közlődik, és végez induktív munkát az elektromos anyagi minőségünkön, amíg éltet bennünket. A reánk irányuló mágneses hullámhossz informatív értéke alapján.
Ilyen módon, a mi személyes anyagi minőségünkön belül, a mágneses alaphalmaz munkálkodik, amíg éltet bennünket. Vagyis, Isten. A kozmikus szintű Öntudat. Ezért lélekben, valóban egyek vagyunk. Ahogyan azt az ezoterikus tanítások értelmezik. Hiszen, ugyanaz a mágneses alaphalmaz működtet bennünket, más és más lelki minőséget biztosítani képes frekvencián. Ezért főképpen, csak az anyagi minőségünk olyan változékony. Amelynek a minőségét, a bennünket működtető kozmikus szintű mágneses hullámunk hullámhosszai határozzák meg.
Ebből kifolyólag, valóban Isten anyagi szintű megnyilvánulásai vagyunk. Ahogyan azt Jézus is tanította, amikor azt állította, hogy „Nem lakozik Isten, kőből készült templomokban”. Azóta már, a kor szellemiségének megfelelően, elég jól értelmezhető Isten fogalma. Benne pedig, az értelmes ember szerepe. Mint Isten tökéletes megnyilvánulása. De ez a felismerés, egyben kötelez is bennünket. Mert a kozmikus szintű Isteni Intelligencia, csak akkor jön át számunkra maradéktalanul, ha más emberekben is Isten tudjuk tisztelni. Éppen úgy, mint ahogyan a bennünket éltető Isten számára, elvárjuk a tiszteletet másoktól.
Mert a megbecsülést jelentő tisztelet, mindig az embernek jár. Annak az őszinte embernek, aki az őt éltető Istent vetíti mások felé. Mindig a szeretet jegyében. Mert Isten, csak önmagában képes igazán gyönyörködni. A mi szemszögünkből tekintve pedig, a másik embert éltető Istenségben. Ami az ő személyes cselekedeteiben tükröződik vissza számunkra. Attól függően, hogy mi magunk, hogyan viszonyultunk hozzájuk. Ami, az ősi magyar nyelvünkben úgy fogalmazódott meg, hogy „Amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten”. Vagyis, az emberek között régen, teljesen nyilvánvaló volt az, hogy az Isten éltet bennünket.
De azt tudnunk kell, hogy a természetben megnyilvánult élőlények különböző fajai, általában mindig összetartanak. Egy közös, életképes kolóniát alkotva. Mert a fajaikban megnyilvánult életképességük, csak együttesen juthat érvényre. Ezt ők lelki szinten, ösztönösen tudják. Csak az emberi faj olyan „ostoba”, hogy a szellemi szinten formált önös érdekeit, képes mások ellen fordítani. Ilyen módon pedig, lelki szinten elkülönülni a társadalmától. Ilyen módon, a lelki ösztön bennünket is összetart, miközben a szellemi szintű érdek, mégis szembeállít minket egymással.
Ez egy önpusztító hatást vált ki a fajunkon belül. Amelyben az ellentétek, a viták, a veszekedések, a verekedések és háborúk gyökereznek. Vagyis, a lelki alapú ösztönös szeretettel ellentétben, a szellemi szinten tudatosodott ellentétes érdekeink, szembeállítanak bennünket egymással. Amíg ez az ellentét fennáll a fajunkon belül, addig nem vagyunk intelligensek. Mert az intelligencia lényege, éppen az alapján mutatkozik meg, minél jobban tudjuk kifejezni egymással szemben szellemi szinten, a szeretettel teljes pozitív lelki érzéseinket. A nélkül, csak valamilyen érzelmektől mentes tanult tudás információit adhatjuk át beszéd közben.
A beszédünkben tehát, ezt az Istenhez fűződő alapvető viszonyunkat érdemes értelmes módon kitárgyalni, hogy ezen a mentális alapon, minden egyéb kommunikációt szolgálni képes beszélgetésünk, intelligens módon igazodjon másokhoz. Így a lelki szintű Isteni azonosságunk tudatában, a szellemi szintű érdekazonosságra érdemes törekednünk. Ahhoz, hogy egészséges, egymásért élő emberek társadalmát tudjunk kialakítani magunknak. Amelyben a fajunk kollektív érdekei közösen érvényesülhetnek. Mint más, lelki szinten vezérelt, ösztönösen intelligens fajoknál.
Az értelmes beszélgetéseink nagy részét mégis, a kimondott szavaink nélkül hajtjuk végre. Mert az értelmes ember, állandóan beszél önmagában. Amikor hozzánk beszél valaki más, mi akkor is belső beszélgetést folytatunk közben. Így a figyelmünk, nem mindig képes arra fordulni, amit a másik ember mond nekünk. Hanem éppen ellentétes módon, arra fókuszálódik, amilyen kommunikáció közben bennünk zajlik. Mert a beszédje hallgatása közben, mindig új és újabb érvek sorakoznak fel az elménkben. Amelyek sok esetben éppen arra ösztönöznek bennünket, hogy közbeszólva kifejezzék az érveinket.
Amíg tudatosak vagyunk, addig mindig beszélgetünk önmagunkkal. Ez a belső beszéd, olyan monológ a tudatos elménkben, amely a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink között folytatódik. De minden esetben, a lelki nyugalmunk érdekében áll fenn. Mert az abszolút módon intelligens lélek, nem hagyja azt, hogy a relatív módon intelligens szellemi gondolataink irányítsanak bennünket, a vágyainkkal ellentétben.
Ami azt is jelenti egyben, hogy amíg a belső monológ zajlik bennünk, addig azt a bennünket éltető Isteni vezetés végtelen intelligenciája irányítja, a mi személyes érdekünkben. Annál aktívabb ez a belső beszélgetés, minél több szellemi szintű ellenérvet sorakoztatunk fel közben. Ilyen módon gyakorlatilag, a mi Isteni és az emberi minőségünk vitázik egymással az elménkben. Ez a belső beszéd, csak akkor csitul az elménkben, ha engedünk a lelki szintű Isteni irányításnak. Ha elfogynak a szellemi szintű érveink. Vagy, ha tudatosan nem hozunk fel ellenérveket, mert már bölcsen hallgatunk a lelki vezetésre.
Ezért kedves Olvasóm, soha ne felejtsd el, hogy amikor beszélsz, Isten szól rajtad keresztül. Ehhez méltó módon szólj másokhoz. Mert a beszéded során, a másokban munkálkodó Isteni minőségű emberekhez szólsz. Ha pedig, valamilyen beszédet hallgatsz, akkor tudd azt, hogy Isten szól hozzád. Vagy más embereken keresztül, vagy a saját elmédben tudatosodva, a téged éltető Isteni minőséged. Így a belső monológodban fenntartott vitáidat úgy folytasd, hogy tudd azt, hogy Isten mindig a javadat akarja. Ezért éltett téged.
Matécz Zoltán
2021.07.07.
