Intuitív képességünk.
Fogalmi jelentése alapján az intuíció megérzést, beleérzést jelent. Vagyis, az intuíció során az emberi értelem, olyan ésszerű információhoz jut, ami nyilván nem volt meg az ember elméjében. De, mivel az intuíció megérzést jelent, ezért lelki adottság az, amit szellemi szinten lehet értelmesen kifejezésre juttatni. Ez tehát, nem tér el az értelmes beszéd feltételeitől. Amelyben a lelki érzéseinkkel felvértezett érzelmeinket fejezzük ki, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével. Vagyis, a hiteinket. Ezért, amikor egy intuíció tudatosodik az elménkben, akkor mi, eleve hiszünk annak az igazságértékében. Így a beszédünk során, igaz hittel fejezzük ki az intuícióinkat is.
Az intuíciót, szinte mindig egy belső hang hozza a tudomásunkra. Ez a lélek hangja az elménkben. Így a lelki indíttatású intuitív megérzésünket tulajdonképpen, az intelligens lelkünk közli velünk. A lelkünk, elég sokszor hallatja velünk a hangját. Mert amikor belső beszélgetést folytatunk önmagunkkal, akkor mindig az értelmes szellemi gondolataink vitáznak, az intelligens lelki érzéseinkkel. Ilyen módon, szinte minden kérdésünkre érkezik intelligens válasz, még akkor is, ha azt, szellemi szinten nem fogadjuk el.
Mert sok esetben, nagyon nehéz elfogadni olyan választ, ami eltér az általunk tanult szellemi szintű alternatíváktól. De az intuitív válaszok, mindig a lélek tévedhetetlen utasításai számunkra. Ezért szokták azt mondani, hogy mindig hallgass a megérzéseidre. A lelked ösztöneire. Hallgass a szívedre. Mert, amíg a szellemi szintű ismereteid relatívak csupán, addig a lelki szintű megérzéseid, mindig abszolút értékűek.
Ez abból adódik, hogy minden embert Isten éltet a lélek által. Amikor tehát, erősen gondolkodunk egy probléma megoldásán, a szellemi gondolataink segítségével, addig mentális módon, igen távol vagyunk a lelki valóságunktól. Ez azt jelenti, hogy a felfokozott szellemi aktivitásunk, eltávolít bennünket az Isteni igazságtól. Mert az emberi mentalitás tartományában stabilizál bennünket. Amint azonban, a szellemi aktivitásunk csökken, akkor a lelki aktivitásunkra lesz fogékony az értelmes elménk. A lelki mentalitás tartományára leszünk fogékonyak. Az Isteni mentalitásra. Meditatív módon.
Mert a meditáció lényege éppen az, hogy a szellemi aktivitásunk helyett, a lelki aktivitásunkra fordítjuk a tudatos elménk figyelmét. Ilyen módon, a szellemi szinten kondicionálva tanult relatív ismertek helyett, az abszolút ismeretek mentális birodalmába kerülünk. Ahol, csak bizonyosságok léteznek. Ahonnan, a tévedések hiányoznak. Nem úgy, mint a mentalitásunk relatív szellemi tartományában. Ahol a feltételezések, nem zárják ki a tévedés lehetőségeit sem.
Az intuíció tehát, egyáltalán nem idegen az embertől. Olykor, hatodik érzék részének is szokták nevezni. Ami az öt alapvető érzékelési képességünkön is képes túlmutatni. De szokták ihletnek is becézni. Olyan értelmes gondolatnak az alkotás érdekében, amelyik csak úgy bevillan az emberi elmébe. Nem is tudni azt, hogy honnan. Csak bevillan az elmébe, ott tudatosodik, és ez határozza meg a további cselekvés minőségét. Isteni vezetésnek is értelmezik olykor.
Mert az intuíció, olyan információszerzési lehetőség számunkra, ami nem az általunk megszokott, szellemi szintű gondolkodási alaptevékenységeinkkel tudatosodik az elménkben. Így az intuíció során tudatosult ismeretek, közvetlen módon jutnak az elménkbe, kikerülve a szellemi képességeik relatív feltételes szűrőit. Ilyen módon, a tévedésektől mentes abszolút tudást közvetíti felénk. Feltételek nélkül. Ezért az intuíció, mindig olyan tévedésektől mentes ismereteket üzen számunkra, amit állandóan érdemes követnünk.
A lélek által bennünket éltető Isteni minőségünk, állandóan üzen nekünk. Hol, belső monológ által, hol az intuíció révén. De a lelki vágyaink is, Isten üzeneteit hordozzák. Isten reánk irányuló közvetlen akaratát. Ami azt jelenti, hogy Isten, a mi életünkön keresztül szeretné megtapasztalni azt, ami a lelkünk vágyaként jelentkezik számunkra. Ezért, a megtapasztalás érdekében, nincsen más dolgunk, mint a vágyunk lelki érzését, szinkronba hozni a szellemi gondolatainkkal. Mégpedig, a reális képzelet segítségével. Vagyis, a lelki vágy érzését, a szellemi gondolataink informatív értékeivel kell kifejezésre juttatnunk képzeletben.
Ha tehát, egy lelki vágy ébred a szívedben, mint a te Isteni minőséged reád irányuló akarata, akkor azt az intelligens érzést, fejezd ki a szellemi gondolataiddal is értelmes módon. Vagyis, a képzelet segítségével, adj értelmes formát, a lelki vágyadban tudatosodott érzésednek. Ilyen módon, az Isteni eredetű lelki érzés, és az emberi eredetű szellemi gondolat, egy közös, hittel kifejezett akaratot fog képviselni az életedben. Vagyis hitet. Ezért, mentális hitként megnyilvánulva, az anyagi megnyilvánulás teremtő aktusát fogja szolgálni.
Amiben nem hiszel, az eleve elképzelhetetlen számodra. Mert nem ébrednek az elmédben olyan értelmes szellemi gondolatok, amelyek alapján mentális formát tudnál alkotni a valóságáról. Így tulajdonképpen, amiben nem hiszel, azt eleve kirekeszted a szellemi aktivitásod hatásköréből. Ezzel szemben, amiben hiszel, azt eleve el kell tudnod képzelni valóságosnak ahhoz, hogy a valóságod része lehessen. Vagyis, a képzelettel kifejezett hitedben, a lelki érzést és a róla szóló szellemi gondolatokat, egy közös cél érdekében kell aktivizálnod az elmédben. Csak ilyen módon tapasztalhatod meg azt a dolgot vagy eseményt, amiben igazán hiszel.
Egy ateista beállítottságú ember például, eleve nem ismerheti meg önmaga Isteni minőségét addig, ameddig Isten létezését szellemi szinten tagadja. Pedig Isten, az ő életében is, éppúgy munkálkodik állandó jelleggel. Éppúgy vitázik önmaga lelki érzéseivel, a szellemi gondolataiban megnyilvánuló érveivel. Éppúgy vannak intuitív élményei. Amelyekre nincsen számára értelmes tudományos jellegű magyarázata. Valamint, éppúgy hajtják őt is a lelki vágyai. Mert a mindennapi cselekedeteink oroszlánrészét, a lelki vágyaink alapján tesszük meg. Akkor is, ha valaki ateista. Így az ateista, mivel nem hisz Isten létezésében, tulajdonképpen önmaga lelki minőségének a megismerési lehetőségét tagadja meg. Tulajdonképpen, érzelmi szintű lelki életet próbál élni, az őt éltető Isteni minőség nélkül.
Tulajdonképpen, ha nem valaki mással tárgyalunk éppen, akkor a tudatos elménkben, mindig Istennel kommunikálunk. Mert az elménket kikapcsolni nem tudjuk. Így a belső monológjaink, akármilyen értelmetlennek látszanak is néha, a bennünket éltető Isten lelki minőségével történnek. Ha pedig, más emberekkel beszélgetünk, akkor bennünket éltető lélek szól, a másik embert éltető lélekhez. Vagyis általunk, a relatív módon megnyilvánult Istenek, emberekként kommunikálnak egymással.
Ezért az intelligens emberi beszédben, a lelki érzéseinket fejezzük ki, az értelmes szellemi gondolataink segítségével. Vagyis, a lelki érzéseinknek, szellemi szintű mentális formákat biztosítunk beszéd közben, hogy a mondanivalónk intelligens legyen. Másképpen nem is tudjuk kifejezni magunkat, hiszen a magánhangzóink, mint a lélek hangzói, dinamikus hangerővel látják el a mondanivalónkat. Így az intelligencia segítségével, Isten kommunikál rajtunk keresztül. Amellyel a lelki érzéseinkben kódolt Isteni információkat, a szellemi gondolataink által átalakítjuk, a beszédünkben megjelenő intelligens emberi információk mondanivalóivá.
Az intuitív képességeink tehát, egyértelműen utalnak arra, hogy az elektromos anyagi minőségünk, folyamatos induktív viszonyban áll a lelkünk által, a mágneses alaphalmazzal. Ilyen módon, a saját kondicionált szellemi gondolatainkkal párhuzamosan, a mágneses alaphalmazból származtatható információk is tudatosodnak folyamatosan az elménkben. Mivel azonban, azok a szellemiségünk számára idegeneknek minősülnek azok, ezért ritkán fogadjuk el, bennünket irányítani képes információknak.
Aki mégis el tudja fogadni, a sorsát egyengetni képes kozmikus szintű irányításnak, az boldog ember lehet ebben az életben. Mert az ember szerencséje, a sikere, az örömeinek a forrása rejlik ebben az Isteni vezetésben. Mivel Isten, éppen azért éltet bennünket, hogy általunk megtapasztalja a boldogságot. Ezért, amikor boldog vagy, akkor éppen azt érzed, hogy a téged éltető Isteni minőséged, tökéletesen elégedett azzal, amit megéltél, az Ő vezetése által. Amit, éppen az intuitív képességeidnek köszönhetsz.
Így az intuitív képességünk, olyan Isten eredetű lehetőségre utal, ami minden értelmes emberben megtalálható. Csak szellemi szinten, fel kell fejlődnünk ahhoz a mentális feladathoz, hogy kétségek nélkül el tudjuk fogadni azokat, az Isteni irányítás reánk irányuló részének. Vagyis, le kell szállnunk arról a szellemi szintű „magas lóról”, amivel sokkal többnek gondoljuk magunkat, az intuitív képességeinkben megszólaló Istennél. Mert ez, az intuitív képességünk megvolt eddig is, megvan most is, és meg lesz ezek után is, amíg élünk. Hiszen Isten, sohasem hagy bennünket cserben. Csak addig lehetünk magányosak, amíg nem figyelünk megfelelő módon, az intuitív lelki üzeneteire.
Ez a lelki indíttatású, intuitív képesség fokozható. Mégpedig, a meditáció mentális lehetőségével. Amikor tudatosan elcsendesítjük az elménkben, a szellemi aktivitásunkat. Olyankor ugyanis, a tudatos elménk automatikus módon, más információs forrás felé fog fordulni. A lélek aktivitására lesz tudatos. Vagyis, a lelki érzéseinket fenntartani képes kozmikus szintű mágneses hullámunk hullámhosszára leszünk fogékonyak. Arra a hullámhosszra, amelynek mentén a mágneses frekvencia biztosítja a lelkünket. A bennünket éltető életenergiát.
Amikor az elménk megszabadul a szellemi gondolataink zavaró aktivitásától, akkor a lelkünkön keresztül, az anyagi minőségünket éltető mágneses hullámunk hullámhosszára leszünk tudatosak. Amelyik hullámhossz, a mágneses alaphalmazban uralkodó Tudatosság, abszolút Elméjének és Memóriájának az elválaszthatatlan részét képezi. Ezért, meditatív elmeállapotban, bármilyen Isteni eredetű kozmikus információhoz hozzájuthatunk, igény szerint. Csak tudatosan rá kell hangolódnunk a kívánt válaszra. Mégpedig úgy, hogy a meditáció megkezdése előtt, fel kell tennünk az ideális válaszra irányuló megfelelő kérdést.
Az elménk pedig, mint egy mentális adó-vevő berendezés, megkeresi számunkra azt a kozmikus szintű választ, ami a feltett kérdésünkre ideális megoldás lehet. Így meditatív elmeállapotban, éppúgy megkaphatjuk a kívánt választ, mint intuitív módon. Mert intuitív tudatos elmeállapotban, csak szellemi szinten vitázunk Istennel. Míg meditatív elmeállapotban, a megfelelő választ várjuk, szellemi szinten fenntartott vita nélkül. Vagyis, amíg a tudatos elmeállapotunkban esetleg elfogadhatjuk az Isteni eredetű választ, addig meditatív elmeállapotban, éppen befogadóak vagyunk az Isteni válaszra.
Ha tehát, nem pusztán elfogadod, hanem kicsit jobban odafigyelsz az elmédben zajló mentális eseményekre, amit a belső monológjaid, a lelki vágyaid, vagy a megérzéseid jelentenek, sokkal közelebb kerülhetsz az Isteni vezetéshez. Mert, minél elkeseredettebb módon keresed Istent szellemi szinten, annál távolabb kerülsz Tőle. Mert, ahogy a szellemi gondolataid ésszerű irányítására képes vagy hallgatni, úgy meg kell tanulnod azt is, hogy a lelki érzéseid vezetésére is hallgass mindig. Ha pedig, a lelki érzéseid ellentétben vannak a szellemi gondolataidban meghatározott terveiddel, akkor értékeld át a terveidet újra. Mert a lélek, sohasem téved. Erről szól az intuitív képességünk.
Amikor kijelenti valaki azt önmagáról, hogy „vagyok”, akkor azt a lélek teszi. Aki beazonosítja az anyagi minőségét a testével, és a mentális gondolatait a szellemiségével. Így lesz az anyagi minőségem, az én testem, vagy a mentális képességem, az én gondolatom. Vagyis, a testemet és a szellemiségemet, a lelkem használja ahhoz, hogy kifejezésre juttassa magát az emberi valóságomban. A lelkem pedig, az „én” kifejezés által meghatározható Isteni részem. Aki intuitív módon használja a testemet és a szellemiségemet.
Így a szellemiségünk lelki bevillanásait, intuíciónak nevezzük. Míg a testünk lelki „bevillanásait”, reflexnek értékelhetjük. Hiszen a reflex, olyan hirtelen végrehajtott tettet, cselekedetet jelent, amit szellemi szinten nincsen időnk megfelelő módon átgondolni. Így a reflex során, a lelki minőségünk közvetlenül irányítja a tudatos cselekedeteinket. Intuitív módon. Az Isteni minőségünk közvetlen hatása alatt állunk. Így az intuíció, nem csupán szellemi szinten elfogadható adottság számunkra, hanem testi szinten értékelhető képesség is. Ami a legtöbb esetben, éppen valamilyen nagy bajtól képes megóvni bennünket. Hogy Isteni rendben élhessünk tovább.
Matécz Zoltán
2021.07.07.
