Univerzális kristályszerkezet.
Természetes körülmények között, az elektromos tulajdonságokkal rendelkező szilárd anyagi minőségek, rács vagy kristályrács alakzatot vesznek fel, amíg megdermednek. Tökéletes módon engedelmeskedve, az őket befolyásolni képes induktív hatásoknak, amit a mágneses erőtér biztosít. Így a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolt információ, az elektromos anyagi minőségek kristályszerkezetében stabilizálódik. Ilyen módon biztosítva, rezgési szintű informatív értéket, a kristályszerkezetek számára.
Ezek az elektromos anyagi szintű kristályszerkezetek, a mágneses hullámok kozmikus szintű frekvenciáiban terjedő energia hatására alakulnak ki és marad fenn. Ezért, mindig a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvenciájuk energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az elektromos anyagi minőségeiken.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy az én véleményem szerint, az abszolút Létezés, eleve kétféle valóságra épül. Egyrészről, van az objektívnek megismert összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság. Másrészről viszont, van az oszthatatlan alaptömegek által felépült mágneses valóság. Mint szubjektívként értelmezhető valóság. Ebből a mágneses valóságból alakult ki induktív hatásra, az összes megismerhető, összetett szerkezetű elektromos anyagi minőség. Valamint, ez a kozmikus szintű mágneses valóság biztosít működési, létezési teret, minden benne kialakult és megnyilvánult elektromos anyagi részhalmaz számára. Vagyis, az objektív valóság, a szubjektív valóságban alakult ki és létezik rezgési szinten.
Így a csillagok, a bolygók, és a holdak, mint megnyilvánult objektív elektromos anyagi szintű égitestek olyanok, mint az Univerzum „atomjai”. Amelyek a mágneses térben alakultak ki, és abban is működnek rezgési szinten. Ezért a fizikában, az elektromos szintű anyagi megnyilvánulások minden lehetséges formája, rezgésnek minősül. Mégpedig szerintem, az összetett szerkezetű elektromos erőtereikre ható, mágneses hullámok primer alaprezgéseire visszavezethető, szekunder másodrezgéseknek.
Mert az oszthatatlan alaptömegek által felépült alaphalmaz, éppen attól mágneses, hogy benne, mágneses hullámok alakulhatnak ki. Mivel az oszthatatlan alaptömegek, az elektromos megosztás képességével nem rendelkezhetnek. Ezért, kizárólag mágneses hullámok kialakítására alkalmasak. Mágneses erőtérré alakítva, a mágneses alaphalmaz által biztosított mozgási teret. Ezért, a benne kialakult, összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek, olyan objektív részhalmazok, amelyek rács és kristályrács szerkezetei, erősen „szivacsos” szerkezetűvé teszik azokat, a mágneses alaphalmaz számára.
Így a mi megszokott Földi bioszféránkban, a mágneses és az elektromos tulajdonságok, együtt mutatkoznak meg. Hiszen az anyagi minőségeken belül, ugyanaz a mágneses alaphalmaz biztosít térfogatot, mint az anyagi minőségeken kívül. Vagyis, az anyagi minőségek atomos, és azok által felépített rács vagy kristályrács alapú szerkezeteit, belül ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körül öleli azokat. Ezért Maxwell óta közösített módon, „elektromágnesesnek” értelmezik a jelenséget. De az indukció jelensége, mégis egyértelműen utal arra, hogy azért, továbbra is a mágneses és az elektromos hatások folyamatosan fennálló kölcsönhatásáról van szó. Amelyben, továbbra is a mágneses hatás a domináns.
Ahogy a légterünkben emelkedünk, úgy távolodunk el egyre jobban a bioszféránktól. A légterünkből kikerülve pedig, a bolygóközi térbe hatolva, már nincsen elektromos aktivitás. Ott már, csak a mágneses tér található. Mégpedig, mint erőtér. Mert, ebben a mágneses térben alakultak ki a kozmikus szintű mágneses hullámok, amelyeknek a frekvenciáiban terjedő energia, erőtérré formálja a mágneses alaphalmazt. Így a mágneses hullámok nem mások, mint a szubjektív alaphalmaz eseményei.
A mágneses alaphalmaz tehát, teljesen kitölti az Univerzumot. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek objektumai számára. Vagyis, a mágneses alaphalmaz, zárt rendszernek minősül. Akármilyen legyen is az alakzata. Így az Univerzum belső, azaz szubjektív alaphalmazát képviseli. Mert mindent magába foglal, ami az Univerzumban eleve kialakulhat és létezhet. Hiszen, ami elektromos anyagi minőségként megnyilvánulhatott, az is benne és általa működik. Az objektív anyagi valóság minden lehetséges elektromos megnyilvánulása.
Ilyen módon az energia, az Univerzum zárt mágneses terében, állandónak mondható. Miközben a számára nyílt elektromos anyagi részrendszerek között, folyamatosan változó, relatív tényező lehet csak. Ezért alakult ki, az a tudományos állítás, hogy az anyagok minden lehetséges megnyilvánulása, valamilyen szintű energiahordozónak minősül. Amelyből ideális esetben, energia szabadítható fel, egy másik energiahordozó anyagi minősége javára. Amelyik képes arra, hogy ezt a felszabadított energiát hasznosítsa, felvegye, tárolja.
Ráadásul, mivel az objektív valóság atomos szerkezetei, olyanok a mágneses alaphalmaz számára, mint a szivacsok, ezért a belső tereit is a mágneses alaphalmaz képezi. Vagyis, az elektromos anyagi minőségek számára is belsőnek, azaz szubjektívnek minősül a mágneses alaphalmaz. Ez alól, nem kivétel az ember anyagi minősége sem. Hiszen bennünk, a szubjektívként értékelhető saját szellemi gondolataink, a mi általunk formált agyi mágneses adottságaink.
A mágneses alaphalmaz pedig, mert a kozmikus szintű mágneses hullámhosszokban kódolt módon, információ kialakítására, tárolására, és az anyagi minőségek felé, induktív módon való közvetítésre alkalmas, elmének és memóriának minősül. Az Univerzum abszolút Elméjét és Memóriáját valósítja meg egyben. Amelyik abszolút Elmének és Memóriának, szintén abszolút értékű Öntudata van. Ez a kozmikus szintű Öntudat irányítja azoknak az induktív folyamatoknak a paramétereit, amelyek alapján, az objektív anyagi valóság elektromos másodrezgései részeseményekként működhetnek. Amelyeket kozmológiai állandókként ismerhetett meg a tudomány.
Ahogy a mi relatív elménk és memóriánk, sajátságos relatív öntudatot biztosít számunkra, úgy az agyi mágneses tevékenységeinknek köszönhetően, folyamatos kapcsolatban állunk a kozmikus szintű abszolút Öntudattal. Így a mi emberi szintű anyagi létezésünk relatív öntudatai, az agyi mágneses hullámainknak köszönhetően, mentális visszacsatolást biztosítanak, az Univerzum abszolút értékű Öntudata számára. Ennél fogva, úgy is mondhatnám, hogy a mi relatív emberi öntudataink, szerves részét képezik, az Univerzum abszolút értékű mágneses Öntudatának. Mert folyamatos, megbonthatatlan mentális viszony áll fenn közöttük.
Ha tehát, ezt a kozmikus szintű Öntudatot, egyszerűen „Istennek” nevezem, akkor Isten és a relatív öntudattal rendelkező értelmes ember, egy közös mentális egységet alkot az Univerzumon belül. Úgy is mondhatnám, hogy a Genezisnek értelmezett alapvető teremtés óta Isten, a mi észrevételeink alapján formálja számunkra az anyagi valóságot. Mégpedig, az elménkben formálható hiteink alapján. Ezért, az anyagi valóság megtapasztalhatósága érdekében, sokkal komolyabban kell kezelnünk a hiteinket. Így, amire lelki szinten igazán vágyunk, azt minden esetben érdemes a képzelet mentális szintjére emelnünk. Mert, amiben nem hiszünk, ez eleve elképzelhetetlen számunkra. Ezért, amiben igazán hiszünk, azt a reális képzelet segítségével, a tudatos teremtés hatáskörébe kell rendelnünk. Mert így, az értelemmel bíró tudatos ember, relatív Istennek minősül.
Mielőtt azonban, teljesen idealista módon, elvonatkoztatnék az Univerzum kristályszerkezetét értelmező témakörtől, térjünk vissza az anyagi minőségekre. A mi megszokott bioszféránkban tehát, rács vagy kristályrács szerkezeteket vesznek fel, az atomokból megszilárduló elektromos anyagi minőségek. Ha azonban, az égitesteket az Univerzum atomjainak tekintjük, akkor azok is valamilyen rács vagy kristályrács szerkezet kialakítására kényszerültek a mágneses térben. Amelyben, az ő égitest méretű objektumainak a helyzetei stabilizálódtak. Ilyen módon, az én véleményem szerint, az égboltozaton látható csillagmintázatok nem mások, mint a kozmikus szintű kristályszerkezet általunk észlelhető lenyomatai.
Ami szerintem azt jelenti, hogy amikor egy űrrakétát küld az emberiség Földkörüli pályára, és azt a csillagközi térbe irányítja, akkor gyakorlatilag, az univerzális kristályszerkezet belsejébe utaztatjuk azt. Mert, az égitestek egymáshoz viszonyítva, mágnesesen stabil helyzetben vannak akkor is, ha azt mi, a folyamatos keringés aktív mozgásainak látjuk is. Mert az égi harmóniát számunkra, az égitestek relatív egyensúlyon alapuló keringőmozgásai alkotják. Amelyben az együttes keringő mozgásformáik során, a kozmikus szintű kristályszerkezetük, számottevően nem változik. Vagyis, akármilyen gyorsnak látszik is a keringőmozgásuk, akkor is csak rezegnek azok, egy egységesnek mondható kozmikus kristályszerkezetben. Miközben az egymáshoz viszonyított helyzetük, számottevően nem változik.
Így, nincsen szükségünk az égitestek mozgásformáit értelmezni képes, mesésen hangzó gravitáció elméletére. Amelyben az anyagi testek tehetetlen tulajdonságát képviselő tömegek, aktív vonzalmat produkálnak egymás felé. Mert, ha valami passzív módon tehetetlen, akkor hatás nélkül nem lehet aktív.
Ahogy az égitestek egymáshoz képest stabil mivoltát biztosítja a mágneses erőtér, egyfajta kozmikus szintű kristályszerkezetet biztosítva az égitestek számára, úgy alakítja ki természetes módon a Földön megszokott bioszféránkban, a megszilárduló anyagi részhalmazok rács és kristályrács alapú szerkezeteit is induktív módon, a mágneses erőtér. Ilyen módon válik igazzá a régi mondás, amely szerint, „amint lent, úgy fent is”. Vagyis, ahogy kristályos szerkezet képezi az elektromos anyagi minőségeket itt, a Földi viszonylatainkban, úgy kristályszerkezet biztosítja az égitestek kozmikus harmóniáját is. Mégpedig szerintem, Univerzális kristályszerkezet.
A kristályszerkezetek kialakulásának az egyedüli célja az, hogy lemásolják a mágneses hullámhosszok információs értékeit. Ezért, egyáltalán nem beszélhetünk közvetlen mechanikus rögzítésről. Csupán az elektromos anyagi objektumok elektrosztatikus erőterei vannak egymáshoz képest induktív módon stabilizálva. Ilyen elektrosztatikus erőteret képvisel minden anyagi szintű részhalmaz, amelyek létezését atomi szinten, elektronok tartanak fenn. Így az atomokban, minden elektronnak, saját elektrosztatikus erőtere van. Míg az atomok által felépült anyagi részrendszereknek, sajátságos elektrosztatikus erőterei vannak. Az ő kialakult anyagi minőségeik alapján.
Így a legstabilabbnak ismert anyagi halmazokban is, az atomok egymáshoz való erős kristályos szerkezetű kötöttségét, az elektronjaik elektrosztatikus erőterei biztosítják. Vagyis, az atomok, nincsenek egymáshoz képest más, közvetlen módon stabilizálva. Csak az elektrosztatikus erőtereik tartják őket egy egységes anyagi halmazban. A reájuk ható induktív, mágneses erők hatására. Mert, az elektronok, ugyanabból a mágneses alaphalmazból építik fel az elektrosztatikus erőtereiket, mint amelyikből a mágneses hullámok, a mágneses erőteret. Vagyis, az oszthatatlan alaptömegekből.
Csupán az a különbség a kétféle erőtér között, hogy a mágneses erőtér lineáris felépítésű, míg az elektronok elektrosztatikus erőterei centrálisak. Így a mágneses erőtérben az energia hatása, egyenes irányban terjed, a mágneses hullámhossz mentén meghatározott frekvencia szerint. Míg az elektrosztatikus erőterekben, kör alakot vesz fel, követve az elektronok kialakult mozgásformáit. Így az azonos alaphalmazban kialakult ellentétes, lineáris és centrális mozgásformák, óhatatlanul is egymás ellenhatásait képviselik. Ezért, az induktív viszonyukban, a mágneses erőtér és az elektrosztatikus erőterek, egymás ellenhatásaiként jutnak érvényre.
Ahol az induktív viszony, éppen úgy működik, mint a robbanómotorok. Ahol az egymáshoz képest fix állapotban rezgő dugattyúk lineáris mozgásformái, a főtengelyre vetített erőhatásoknak köszönhetően, centrális irányú forgómozgásként jelenik meg. Így a mágneses hullámokban lineáris módon terjedő energia, egymás után periodikus módon történő erőimpulzus sorozatok formájában, hatást gyakorol az elektronok centrális módon forgó elektrosztatikus erőtereire. Így a mágneses hullám frekvenciája, mint egy „hatáspumpa”, folyamatos erőimpulzusokkal terheli a centrális forgású elektrosztatikus erőtereket. Fenntartva ez által, a már megszerzett induktív állapotukat. Ami a saját kristályszerkezetükben manifesztálódott.
Az Univerzum égitesteinek a kozmikus szintű kristályszerkezete, éppúgy láthatatlan előttünk, mint a Földön kialakult anyagok kristályszerkezetei. Mert azokat, a mágneses és az elektromos erőtereik között folyamatosan fennálló induktív viszony tartja fenn. Ami az emberi szem számára láthatatlan. De, ahogy a Földünk kristályos anyagaiban egyértelmű módon kimutatható, úgy az égitestek egymáshoz fűződő viszonyában is kimutatható lesz előbb-utóbb. De az égitestek mozgásformáinak a mechanikáját, sokkal könnyebb megérteni akkor, ha egy kozmikus szintű kristályszerkezetnek tekintjük, amit a mágneses erőtér szabályoz folyamatosan, mint a tömegvonzás misztikus elméletével.
Matécz Zoltán
2021.10.02.
